Hogyan válhat a mulandóság a kiteljesedés forrásává?

Az időskor arcai a Máltai Tanulmányok 2026. évi harmadik számában

A sikeres idősödés kulcsa a készület – vallja Buda Béla pszichiáter. Az időskor ugyanis nem hirtelen köszönt ránk. Egész életutunk befolyásolja időskori életminőségünket – és a készületet ezért nem lehet „túl korán” kezdeni.” Ennek szellemében a segítő szakmában dolgozók számára hivatásukban és magánemberként is fontos átlátni az öregedés folyamatát és mindazokat a tendenciákat, lehetőségeket és kihívásokat, amelyek jelen korszakunk állít elénk.

Hiszen napjaink elöregedő társadalmában minden ötödik ember nyugdíjas, a várható élettartam hazánkban 77 esztendőre nőtt (az Európai Unióban ez a szám a 82 évet közelíti), és a nyilvánvaló cél az lenne, hogy az egyre hosszabb élet egyre hosszabb egészségben eltöltött időszakkal járjon együtt.

Hogy ez az életszakasz minél harmonikusabb legyen, sokak számára azzal a kívánsággal jár együtt, hogy megszokott környezetükben, saját otthonukban tölthessék nyugdíjas éveiket.

A Máltai Tanulmányok folyóirat legújabb, az idősödés arcai címet viselő számában Bagyura Márton és Lengyel Lea azt veszik végig, mi szükséges a sikeres helyben idősödéshez. Nem meglepő, hogy nem csupán a fizikai feltételeken – a lakás, a közlekedés, a szolgáltatások elérhetősége – múlik ez, de legalább annyira fontosak a családi és baráti kapcsolatok. Ahogy egyre több okos alkalmazás áll rendelkezésre az idősödés során romló készségek kompenzációjára, az egyik legfontosabb, amit a digitális korszak adhat, a kommunikációs lehetőségek bővülése, amely jó esetben a kapcsolattartást segíti.

A szerzők megállapítják: Magyarországon, ahol a helyi közösségek erőssége jelentős területi különbségeket mutat, különösen fontos lehet a közösségi terek, az idősbarát programok, az önkénteshálózatok és a generációk közötti kezdeményezések fejlesztése.

De fontos megérteni azt is, mit élnek át azok a nyugdíjasok, akik különböző okokból idősotthonokba kerülnek.

Veit Bence tanulmányában azt vizsgálta, hogyan hat az identitásra, ha valaki ilyen gondozási környezetbe jut. A beköltözés az idősek otthonába ugyanis nem pusztán lakóhelyváltás, hanem jelentős életmódbeli változás is, amely gyakran krízishelyzetet idézhet elő.  Az időseknek alkalmazkodniuk kell az új közeghez, szabályokhoz és kapcsolatokhoz. A kezdeti félelem, bizonytalanság és veszteségélmény után azonban jó esetben kialakulhat az elfogadás és az új környezethez való alkalmazkodás – láthatjuk a dolgozatban, ahol több gondozott személyes megélésein keresztül különféle megküzdési módokat térképeztek fel a szerzők.

Nagyon súlyos feladatokkal kell szembenézniük azoknak is, akik az idős hozzátartozójuk otthoni ápolását vállalják. Az informális gondozókkal foglalkozik Görgőy Rita, „Láthatatlan Hősök – Demenciában érintett családok terhei és támogatásuk lehetőségei” című írásában és Kupeczki Dániel, aki szintén a demens hozzátartozók gondozói számára elérhető innovációkat vizsgálja.

Ugyancsak a rezilienciához szükséges lehetőségeket, a jó gyakorlatokat veszi számba „A COVID-19 hatása a családi gondozók támogatására” tanulmány szerzőhármasa, akiktől megtudhatjuk: a fejlett országokban  élő ötven év feletti populáció mintegy egy-két tizede nyújt valamiféle gondozást családtagjának, barátjának vagy ismerősének – Magyarországon a lakosság 8,2 százaléka vállalja ezt a feladatot. Rájuk azért is fontos figyelni és terheiken enyhíteni, mivel a szerettüket gondozók körében számottevően nagyobb valószínűséggel jelennek meg különböző szomatikus eredetű panaszok.

Különleges csoportot vizsgál meg a lapban publikáló Fiáth Titanilla, aki az időskorú fogvatartottak lelki folyamataiba enged betekintést. Hogyan tehető értelmessé a börtönbüntetés ideje, amikor a szabadulás lehetősége az életkor, illetve a testi gyengeség és fogyatékosság következében sokak számára bizonytalanná vált? – teszi fel a kérdést, és ezt a gondolatkört tovább lehet tágítani, ha az időskor általános nehézségei által keltett spirituális dilemmákra és fejlődési lehetőségekre fókuszáló írásokat – a jelen lapszámunk gyakorlatilag teljes tartalmát – is mellé sorakoztatjuk.

Mert – ahogy a folyóiratban recenzált Elisabeth Lukas kifejti: az időskor nem lezárás, hanem betakarítás, és a csűr ajtaja csak akkor csukódik be, amikor az ember már mindent elhelyezett benne, amit elhelyezhetett.

Ennek a betakarításnak a folyamatával foglalkozik tehát a segítő szakma lapja  és az azt bemutató kerekasztal-beszélgetés október 13-án, amikor Fiáth Titanilla klinikai szakpszichológus és kulturális antropológus, az ELTE TáTK Szociálpszichológia Tanszékének docense, Patyán László szociológus, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese és Sipőcz Diána Gizella kulturális antropológus, mentálhigiénés lelki gondozó, a Méltóságért Alapítvány társalapítója vitatják meg az élet utolsó szakaszával kapcsolatban felvetődő kérdéseket Tóth Adrienn Anita, a Máltai Tanulmányok vezető szerkesztője moderációja mellett.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt a lapbemutatóra, kövessék lapunk weboldalát maltaitanulmanyok.hu címen a hírek, további információk érdekében!