Absztrakt

A Kléruskongregáció által 2020-ban kiadott, A plébániai közösségek lelkipásztori konverziója az Egyház evangelizáló küldetésének szolgálatában című dokumentum célkitűzése, hogy az egyház egyik fő feladatához, az evangelizációhoz időszerű iránymutatásokat adjon. A vatikáni instrukció az egyházjogi keretekhez igazodva igyekszik szembenézni a jelenkor kihívásaival, és az Ige hirdetésének megreformálására buzdít. A küldetés elsődleges fórumaként a plébániát jelöli meg, melynek hatékonyabb működéséhez időszerűbb, kreatívabb utakra hívja az intézmény minden tagját. A dokumentum üdvösnek tartja a laikusok szerepvállalását, amely nélkül az egyház átfogó evangelizációs tevékenysége elvesztené lendületét. A plébánia struktúrájára és tagjaira is kitér, és igyekszik megoldásokat kínálni olyan – napjainkban égető – problémákra, mint a papok adminisztrációs túlterheltsége vagy egy közösség lelkipásztori ellátásának átmeneti hiánya.

Kulcsszavak: lelkipásztori konverzió, Kléruskongregáció, evangelizáció, misszió, plébánia

DOI: https://doi.org/10.56699/MT.2023.2.9

A Kléruskongregáció által közreadott, a posztmodern idők kihívásaira reflektáló útmutatás az egyház evangelizációs hivatásának új lehetőségeiről és így a plébániai közösségek megújulásának szükségességéről szól. A Kléruskongregáció elsősorban a világi klerikusok szolgálataival kapcsolatos ügyekkel foglalkozik, története a kora újkorig nyúlik vissza: közvetlen elődjének az a bíborosi bizottság tekinthető, amely a trienti zsinat határozatait volt hivatott végrehajtani. Állandó hivatallá 1564-ben vált, és az évszázadok során többször változott a hatásköre. Mai formáját II. János Pál pápa idején nyerte el, a világi papság szellemi és