Absztrakt

Winfried Huber Fordulópont a szenvedélybetegek kezelésében című könyvét a Debrecenben működő Forrás Lelki Segítők Egyesülete adta ki. A kötet a szenvedélybetegek és családjaik korszerű és tudományos alapú kezelésébe nyújt betekintést. A német pszichológus szerző részletesen bemutatja a WendePunkt Klinika szakmai koncepcióját és a rendszerszemléleten alapuló terápiás programját. A könyv az addikciós problémákban érintettek számára is hasznos olvasmány.

Kulcsszavak: addikció, rendszerszemlélet, kodependencia, gyermekek szerepmintái, terápia

DOI: https://doi.org/10.56699/MT.2023.1.10

A szocializmusban a politikai vezetés tagadta az addikciós problémák jelenlétét. Más felekezeti és civil egyesületekhez hasonlóan a Magyar Katolikus Egyház segélyszervezetét is betiltották. A kilencvenes években újraszervezett Magyar Karitász felismerte, hogy a határok megnyitása miatt foglalkozni kell a legális és illegális szerek használata következtében egyre növekvő társadalmi problémával. Ezért a német Karitászhoz fordult segítségért, és 1993. január 1-jén Magyarországon hároméves projekt indult el a két segítőszervezet együttműködésével, a következő célok érdekében:

• A magyarországi addikciós problémák sajátosságainak feltérképezése.
• A szenvedélybetegekkel kapcsolatos előítéletek csökkentése és az elfogadás növelése a katolikus egyházban.
• A függő betegek megsegítésére önálló, átfogó, pszichoszociális szemléletű egyházi szenvedélybeteg-segítő koncepció kidolgozása, melynek fókuszában az ellátási hálózat bővítése és fejlesztése áll.
• Országos és helyi szintű együttműködési hálózat kialakítása az egyházi, civil és az állami szervezetek között a szenvedélybetegek és családjaik komplex ellátásának érdekében.
• A szenvedélybeteg-ellátás területén dolgozó munkatársak újszerű, pszichoszociális szemléletű képzési és továbbképzési rendszerének kialakítása.
• Központi koordinációs iroda létrehozása, amely az egyház keretén belül tevékenykedő tanácsadó szolgálatok munkáját hangolja össze.
• Pszichoszociális szemlélettel működő országos szenvedélybeteg-segítő hálózat ki- alakítása a német Karitász szakmai tapasztalatai alapján.
• Szenvedélybetegek magyarországi rehabilitációs intézményének létrehozása a stuttgarti WendePunkt Klinika példája nyomán.

Hazánkban ma már több városban működik a Katolikus Karitász hálózatához tartozó RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat: Budapesten, Debrecenben, Egerben, Kecskeméten Székesfehérváron és Szombathelyen.

A RÉV segít az érintetteknek a függőségtől való megszabadulásban, támogatja a hozzátartozókat és a szenvedélybetegeket a felépülés folyamatában, prevenciós tevékenységet végez.

A Forrás Lelki Segítők Egyesülete 1990 júniusában alakult meg, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a lelki problémákkal küzdő személyeknek és családoknak, megkülönböztetett figyelemmel a pszichiátriai és szenvedélybetegekre. Az egyesület 1992-ben, a holland Stichting Katholieke Noden kétéves támogatásával, Debrecen negyvenezer lakosú tócóskerti lakótelepén, Forrás Tócóskerti Segítő Szolgálat néven családsegítő szolgálatot hozott létre. 1993-ban a Magyar Karitász felvette az egyesületet a tagszervezetei közé, és még ebben az évben a német Karitász munkatársai, Jakus János, Gallowich Erwin és Winfried Huber, a Forrás Lelki Segítők Egyesületével együttműködve kétszáz- ötven órás képzési programot tartottak Debrecenben a szenvedélybetegek pszichoszociális ellátásának témájáról. A három kolléga lelkesen érkezett Magyarországra, hogy a szenvedélybeteg-ellátás területével kapcsolatban átadják tapasztalataikat, tudásukat a magyar szakembereknek. A következő időszakban a Magyar Karitász Szenvedélybeteg-segítő Szolgálata harminc- és százhúsz órás szenvedélybeteg-segítő képzési programot dolgozott ki önkéntesek és szakemberek számára. 1992-ben, 1993-ban és 1994-ben pedig szakmai utak alkalmával több alkalommal is lehetőség nyílt magyar szakemberek számára Baden-Württemberg tartomány szenvedélybeteg-ellátó rendszerének megismerésére, illetve a stuttgarti WendePunkt Klinika meglátogatására is.

A Fordulópont a szenvedélybetegek kezelésében című könyv alapját jelentő német kiadvány első megjelenésekor (1988) a WendePunkt Klinika már hat éve létezett. Ez idő alatt folyamatosan fejlődött a WendePunkt-modell, melynek alapja a közösségi szemléletre és a családterápiára (rendszerszemléletre) irányuló elmélet és gyakorlat. A Forrás Lelki Segítők Egyesülete 1993-ban adta ki az egyik említett előadó, Winfried Huber klinikai szakpszichológus által írt könyvet (eredeti címe: Familie und Alkohol).

A szerző átfogó képet ad a szenvedélybetegek kezelési rendszereiről, a rehabilitációs terápiás program tervezéséről és a speciális betegségcsoport ellátásának optimális módszereiről. A könyv azt bizonyítja, hogy egy jól felépített terápiás rendszer a szenvedélybetegek kezelésének olyan eseteiben is eredményes lehet, amelyeket a szakma gyakran reménytelennek tart.

Huber a szakirodalom eredményeit figyelembe véve úgy véli, a szenvedélybetegek egy része a függőség korai fázisában kezelhető eredményesen. Kiemeli, hogy a szenvedélybetegség kialakulásában, az alkoholistakarrier minden szakaszában a rendszerszeméletnek, a családpatológiai, illetve dinamikai tényezőknek nagy szerepük van.

A kórházi elvonó kezelés az első lépés a felépülés folyamatában. A szerző hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátás kiegészítő része a pszichoszociális szemléletű, intenzív, komplex rehabilitációs program. Ezt a szolgáltatást Németországban a társadalombiztosítás által fenntartott szakklinikán vehetik igénybe a gyógyulásban motivált szenvedélybetegek. A szerző és kollégái a függők hozzátartozóival és a családjaikkal való munka jó gyakorlatát dolgozták ki az évek alatt. Huber nagyon világosan és egyszerűen foglalja össze a szenvedélybetegekkel foglalkozók számára a családok bevonásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat. E módszertan részletes leírása teszi egyedülállóvá a könyvet az elméleti koncepciókat bemutató szakirodalommal szemben.

Kit vesznek fel a klinikára?

• Aki ellen nincs büntetőeljárás, illetve ha van, akkor az érintett nem arra „használja” a kezelést, hogy az eljárást elkerülje.
• Akinek van betegségbelátása.
• Aki elszánt az absztinenciára.
• Akinek a családja vállalja az aktív részvételt a családterápiában. Az első interjú mindig a hozzátartozó(k) jelenlétében zajlik.

Miért szükséges a családterápiás irányultság?

• A szenvedélybetegség a családi rendszer sajátságos kapcsolati és kommunikációs zavarainak megjelenése. A terápia tárgya nem a függőség mint tünet, hanem a családon belüli folyamat, mely megváltoztatható, s ezzel a függőség feleslegessé válik.
• Ha sikeres elvonás után a kliens hazatérve megpróbálja a függőség előtti helyét elfoglalni a családban, a családrendszerben egyensúlyvesztés következik be: visszaesés vagy egy másik családtag megbetegedése. Segíteni kell a családnak egy új egyensúly megtalálásában, amely nem igényel újabb betegségtünetet.
• A szenvedélybetegség szerepe a családban: a szenvedélybeteg felkínálja magát tünethordozónak, és a család élete előbb-utóbb a szenvedélyeszköz köré szerveződik.

A szenvedélybetegség szerepe a családban

• Kezdetben felborul a családi egyensúly, de hamarosan újabb és újabb egyensúlyi rendszereket alakít ki a család, ami megtartja a függő beteget a rendszerben, s ez egy időre megakadályozza a család felbomlását.
• Sokszor a gyermek addikciós problémái tartják össze a szülők krízisben lévő házasságát: együtt fáradoznak a gyermek viselkedésének megváltozásáért. Ez lesz a közös összetartó céljuk.
• A társfüggő (kodependens) fél rendszerint a szenvedélybeteg élettársa, néha valamelyik gyermeke. A társfüggőség ott kezdődik, hogy a hozzátartozó a felelősség egyre nagyobb részét vállalja át.
• Társfüggőség esetén a partner tovább ihat, nem szembesül ennek következményeivel, ettől megvédik, egyre kevesebb a felelőssége. Ezáltal akadályozzák azt a krízist, amely lehetővé tenné a változást.
• Anne Wilson Schaef szerint a társfüggőség kapcsolatfüggőség is, mivel a társfüggő önmagát nem tartja fontosnak, mindent elkövet, hogy a kapcsolat fennmaradjon, legyen az bármilyen romboló is. Szimbiotikus viszony alakul ki, amelyben elmosódnak az énhatárok, az alkoholista partner uralja a hangulataikat, reakcióikat.
• A „jó” társfüggők mártírok: szenvednek anélkül, hogy ezt bevallanák, igaz ügyért harcolnak (összetartják a családot, takargatják partnerük iszákosságát), ugyanakkor rögzítik a helyzetet. Végül maguk is beteggé válnak (pszichoszomatikus zavarok, depresszió, szenvedélybetegség: evészavar, munkaalkoholizmus, gyógyszer, drog).
• A társfüggő számára élet- és problémamegoldó minta a szenvedélybeteggel való interakciókban jön létre vagy erősödik A társfüggőt a viselkedési alternatívák fokozatos beszűkülése jellemzi, míg önértékelése és valóságérzékelése elvész, az érzelmeit elfojtja, és a felek között harc alakul ki a kontrollért.
• A társfüggők úgy érzik, kötelességük mindent rendbe hozni, és ezért mindent kézben akarnak tartani. A partnerük ivását ellenőrzésük alá akarják vonni. Meggyőződésük, hogy a családjukat ők állíthatják újra helyes vágányra, és akkor minden jóra fordul, csak az ivást, a szerhasználatot kell abbahagyni.

A WendePunkt Klinika alkohol- és/vagy gyógyszerfüggő pácienseknek három hónapos kórházi kezelés után négy hónapos ambuláns utókezelést biztosít. A családterápia, a páciensek gyermekeivel végzett terápiás munka az ellátás szerves része. A kezelési terv sikere világossá tette, hogy vannak olyan kliensek, akik a kórházi kezelési fázis lerövidítése ellenére is rátalálnak az absztinens, értelmes, kielégítő életre. A kórházi kezelés lerövidülése – meghatározott feltételek mellett – nem vezet a hatékonyság csökkenéséhez.

Ezek a feltételek a szerző szerint:

• A szakklinikán a kis kezelési egységek egyszerű és áttekinthető lehetőségeket és folyamatokat biztosítanak, amire a szenvedélybetegeknek igen nagy szükségük van, különösen életük újraszervezésének kezdetén.
• A kliensek könnyebben tehetnek szert érzelmileg pozitív alaptapasztalatokra. Gyakorolhatják a felelősségvállalást önmagukért és másokért, valamint az önreflexió képességét.
• A rövid kezelési idő pozitívan hat a kliens szociális alkalmazkodására. Így a családi kapcsolatok továbbra is fennmaradnak, a munkahely könnyebben megtartható, illetve új munkahely keresése is könnyebb.
• A közösségi szemlélet és az intézmény fizikai megközelíthetősége (a városközpontban található) több előnnyel is jár, például a betegek érdekében lehetőség nyílik a kapcsolatfelvételre más ellátó intézményekkel (munkaügyi központokkal, ambuláns és fekvőbeteg-intézményekkel, önsegítő csoportokkal, pszichoszociális tanácsadó központokkal, karitatív szervezetekkel stb.).
• A pszichoszociális tanácsadó intézmények szakemberei és a klinika munkatársai rendszeresen találkoznak konzultációk és esetmegbeszélések alkalmával, ezzel is hatékonyabbá téve az együttműködést a terápiában.
• Szükség esetén szorosan együttműködnek a kliens szociális támogató közösségeivel (család, szomszédok, barátok, munkatársak), illetve bevonják őket.
• Folyamatos családterápia biztosítása a kezelés során.
• A gyermekek bevonása a programba, különös tekintettel a szülő-gyermek kapcsolat fejlesztésére.
• A program ideje alatt és után is biztosítják az ambuláns ellátást a résztvevők számára.

A könyv rendkívül figyelemreméltó része az, amely ráirányítja a figyelmet a szenvedélybetegek gyermekeinek helyzetére és jellemző viselkedésmintáira. A szenvedélybetegek családjában élő gyerekek erősen veszélyeztetettek az adott szer és a viselkedéses addikciók szempontjából, illetve súlyos pszichés károsodást szenvednek. A pszichés támogatás hiánya miatt később maguk is elindulhatnak a függőkarrier irányába. Huber ezért felhívja a figyelmet, hogy a függők gyermekeivel külön foglalkozniuk kell a rehabilitációs program során.

A szerző átfogóan bemutatja a szenvedélybeteg családok gyermekeinek szerepmintáit, hiszen a szenvedélybeteg család erőteréből egyetlen családtag sem vonhatja ki magát – legkevésbé a gyermekek.

• A család hőse: A család becsületén esett csorbát különösen sikeres életpályával és kifogástalan magatartással próbálja kiköszörülni. A társfüggőt igyekszik tehermentesíteni. Koraérett, illetékes, fegyelmezett. Célja a szenvedélybetegség megoldódása. Pozitív hatás: nőhet általa a család önértékelése.
• A bűnbak: Deviáns, normasértő viselkedésével hívja fel magára a figyelmet. Így igyekszik elterelni a figyelmet a szülő addikciós problémájáról, és ezzel megakadályozza a család szétesését. Pozitív hatás: a szenvedélybeteg kimozdul az érdeklődés középpontjából.
• A hallgatag, elveszett gyerek: Azt képzeli, hogy nincs helye ebben a rendszerben, csak teher a család számára. Álmodozik a szép családi élet megvalósításáról. Így képes függetleníteni magát a családi feszültségektől, de szociálisan izolálódik. Pozitív hatás: a megkönnyebbülés.
• A bohóc (mókamester): Bohóckodással próbálja megváltoztatni a család lappangó depresszív alaphangulatát. Nem elismerést, hanem lenéző, félig tréfálkozó választ kap. Pozitív hatás: biztosítja a családtagok érzelmi túlélését, örömet okoz.

A gyerek magatartásából kiolvasható szabályok:

• Az érzéseket ellenőrzés alatt kell tartani, el kell titkolni.
• Amikor a család veszélyhelyzetben van, a saját szükségleteinél fontosabbak másokéi.
• Nem lehet másokra hagyni a felelősséget, mert ezzel megsérti a többieket.
• Minden felelősséget vállalnia kell, mert ha nem, akkor felelőtlen és közömbös, ezt pedig számonkérik rajta.
• Ha valakihez közel kerül, akkor maradéktalanul a rendelkezésére kell állnia, egészen az önfeladásig, ahogy a családjában látta.
• Sikeresnek és önállónak kell Ez a gyermek viselkedésében koravénségként jelenik meg, illetve a parentifikációban, amikor is a szülő-gyermek szerep felcserélődik. A gyermek az életkorának nem megfelelő mértékű felelősséget kell hogy viseljen.
• Az egyéni igényeket nem vagy csak közvetve szabad kinyilvánítani, úgy, hogy valaki más szükségletének tűnjön.

A német klinika programjában a szülő-gyermek foglalkozások jól integrálják a családterápiás szemléletet és a gyermekekkel foglalkozó prevenciós programot.

A Winfried Huber könyvében megismert korszerű szakmai szemlélettel már Magyar- országon is találkozhatunk a szenvedélybetegek segítése területén. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálata Frankó András vezetésével 2014-ben Magyarországon elsőként kezdte el a szenvedélybeteg családban felnövő gyerekeket támogató programját.

A Forrás Lelki Segítők Egyesülete 2012-ben, Debrecentől tizennégy kilométerre, húsz fő részére a WendePunkt Klinika koncepciójának felhasználásával létrehozta a Cuca-tanyán a Fordulópont Szenvedélybetegek Rehabilitációs Intézményét, majd 2014-ben Indulópont néven támogatott lakhatást indított be a rehabilitációs programot befejező felépülő kliensek számára.

Összességében a könyv komplex képet nyújt a szenvedélybetegek kezelésének módszertanáról és gyakorlati tapasztalatairól, igen nagy szakmai igényességgel. Az olvasó betekintést nyerhet a függőség kialakulásának rendszertani megközelítésbe és a kapcsolódó kezelési rendszer hatékony formájába. A könyv kötelező olvasmány a szenvedélybeteg-ellátásban egészségügyi és szociális területen dolgozó szakemberek számára, de közérthető stílusa miatt az addikciós problémákban érintettek számára is hasznos ismereteket nyújt.

Winfried Huber: Fordulópont a szenvedélybetegek kezelésében, Debrecen, Forrás Egyesület, 1993. Forrás könyvek 3.