Absztrakt

Theodore Levitt az 1970-es években harmadik szektornak hívta azokat a szervezeteket és szereplőket, amelyek és akik a forprofit piaci és az állami szektor között helyezkednek el. Azóta ennek a szektornak, melyet ma leginkább szociális gazdaságnak vagy még inkább társadalmi vállalkozásoknak hívunk, komoly elméleti háttértudománya alakult ki. Magyarországon az ezzel  kapcsolatos folyamatok természetesen később indultak el, leginkább az uniós csatlakozás után kapott szárnyra e szektor fejlődése. A kilencvenes évek óta egyre nő a szociális gazdaság szerepe, nonprofit szervezetek számos állami feladatot vállaltak át, szem előtt tartva a pénzügyi fenntarthatóságot, és forprofit cégek törekednek arra, hogy a gazdasági haszon mellett jelentős társadalmi hatást érjenek el. Különösen a 2008-as gazdasági válság után terelődött a figyelem a  szociális gazdaságra, mivel ez a szektor sokkal jobban, rugalmasabban tudta kezelni a válságot, kevesebb munkahely szűnt meg a társadalmi vállalkozásoknál, mint a gazdaság más szereplőinél. Emiatt az Európai Bizottság kiemelt figyelemmel támogatja ezt a területet.  A legtöbb országban nincs még deklarált törvényi kerete a társadalmi vállalkozások működésének, de ahol van, ott – különösen például az Egyesült  Királyságban – jelentős és sikeres térhódítást valósítottak meg ezek a szervezetek. Sok országban az állami támogatások külön célozzák a két szektor (nonprofit és forprofit) együttműködését, hogy növekedjen és erősödjön a társadalmi vállalkozások száma. Számba véve a világszerte működő társadalmi vállalkozások működésének rendszerét világos, hogy milyen úton lehet javítani, szélesíteni a társadalmi vállalkozások működését, és növelni a számukat: szükséges egységes mérési  sztenderdeket kialakítani a társadalmi hatás vizsgálata érdekében; erősíteni kell a szektorok közötti együttműködést, és ki kell alakítani a szociális gazdaságban tevékenykedő szereplők működésének jogi kereteit.

Kulcsszavak: nonprofit, társadalmi vállalkozás, állami támogatás, társadalmi hatás, együttműködés

A Harvard Egyetem közgazdásza, Theodore Levitt 1973-ban harmadik szektornak nevezte el azoknak a szervezeteknek a csoportját, melyek az állami és a „kapitalista” szektor között helyezkednek el. Ezt követően kezdtek el megjelenni a nonprofit szektorról, nonprofit szervezetekről szóló értekezések, melyek már közgazdasági szempontból is figyelembe veszik a karitatív, filantropikus tevékenységet végző szervezetek szerepét, gazdasági súlyát és piaci tevékenységét. Az emberek a mai napig hajlamosak a nonprofit szervezetekben a gazdaságilag „nemtörődöm”, üzletileg nem tudatos szereplőt látni. Mindenki ismer számos alapítványt, egyesületet, amely egy-egy számára fontos társadalmi ügyet képvisel, és jól is végzi ezt a feladatát. Ezek látványosan szerveznek, kommunikálnak, és még híres emberek is láthatók a plakátjaikon, illetve befolyásos személyek a háttérben. De foglalkozunk-e eleget azzal, hogy milyen gazdasági folyamatok zajlanak a háttérben, hogyan finanszírozzák működésüket e szervezetek, hogyan gazdálkodják ki erőforrásaikat? Tudatos vagy kevésbé tudatos a gazdálkodás a szociális gazdaság erőforrásaival?

Magyarország a rendszerváltás utáni években már húszéves terminológiát és szemléletet tudott adaptálni, amikor megalapozta a nonprofit szervezetek létrejöttét. Azonban ekkor Európában „Businesses in the »Economie Sociale« sector: Europe’s frontier-free market” elnevezéssel már javában zajlott az a párbeszéd, amely e szervezetek valódi piaci szerepét, termékeik és szolgáltatásaik tudatos adásvételét ösztönözte. Ez a párbeszéd eltartott a kilencvenes évek második feléig, így hazánkban a szektor felépítése után, az Európai Unióhoz való csatlakozás indulásakor jelent meg a szociális gazdaság terminológia, de valójában azóta is csupán szakértői körök beszélnek ebben a kontextusban a nonprofit szervezetekről. Általában tudjuk, hogy az állam szabályozza polgári és piaci viszonyainkat, és fenntartja a mindenkori kormány által sztenderdizált szociális védőhálót, a piaci környezetben szabályozottan alkudozunk a termékekért és szolgáltatásokért, ki-ki gazdasági erejének és képességeinek megfelelően, de a harmadik szektor feladata nem mindig világos és mindig tisztázandó ebben a szereposztásban. Mindkét szereplőtől vállalhat át feladatokat, mindkét szereplő építhet rá beszállítóként. Így lesznek a nonprofit szervezetek egyszerre az állami feladatok kiszervezett piaca és a piaci szereplők lelkiismerete. Ezek mellett persze építhetnek az alaptevékenységükből, valamint a vállalkozási tevékenységeikből származó bevételeikre, és így valósul meg a valódi plurális finanszírozás.

A 2008-ban elindult válság társadalmi és gazdasági következményeire kiemelkedően jól reagáltak a nonprofit szervezetek, sem a bevételek, sem a foglalkoztatási mutatók nem estek vissza a nonprofit szektorban. Ennek legfőbb okai: elsősorban nem a részvények forgalma befolyásolja működésüket, a céljaik összetettebbek, túlmutatnak a piaci jelenségeken, és a vállalkozás szervezésében való nagyobb részvétel elkötelezettebbé teszi a munkavállalókat és a tagokat.

A szociális gazdaságban működő szervezetek ellenállását és fenntarthatóbb működését látva az Európai Bizottság 2011-ben közleményt adott ki Kezdeményezés a szociális vállalkozásért (a továbbiakban: SBI) címmel, melynek célja a szervezetek finanszírozási környezetének és láthatóságának javítása (Európai Bizottság, 2011).

A társadalmi vállalkozás terminológiáját beemelve és elterjesztve még inkább elmosódnak a nonprofit szektor határai. Az világos, hogy a nonprofit szektor nem minden szereplője társadalmi vállalkozás, hiszen termékükkel vagy szolgáltatásukkal nem jelennek meg a piacon, pusztán végzik társadalmi tevékenységüket. Az elmúlt években mégis számos támogatási program ösztönözte, hogy a nonprofit szektor szereplői erősítsék piaci tevékenységüket, szerezzenek teret értékesíthető termékeiknek és szolgáltatásaiknak. Az Európai Bizottság munkadefiníciója alapján természetesen Magyarországon is megkezdődött a szociális gazdaságban működő társadalmi vállalkozások támogatása, az olyan szervezeteké, amelyek

• társadalmi és üzleti célokkal is rendelkeznek;
• a termékeikből származó eredményt visszaforgatják társadalmi céljaikra;
• mindeközben részvételen alapuló szervezeti működést valósítanak meg.

Kevés helyen alakult ki jogszabályi környezet a társadalmi vállalkozások számára, de nagyrészt a nonprofit szektorból és a szövetkezetek közül kerülnek ki, ezen jogi formákhoz köthetők a fenti jellemzők. Mivel a jogi forma hiánya miatt a legtöbb országban nem biztosított a teljes működési megfelelés, többnyire munkadefiníciókkal, szakértői minősítésekkel zajlanak a támogatási programok, kutatások és a szervezeti körre fókuszáló értékelések. Ennek ellenére egy helyzetképhez érdemes áttekinteni a nonprofit szektor folyamatait.

A nonprofit szektor létrehozása óta folyamatosan fejlődő szervezeti kör hazánkban. Az idetartozó szervezetek bevételei és a foglalkoztatottak száma megállás nélkül növekszik. Azonban a bevételek összetétele, forrás szerinti megoszlása néhány időszakban mutat változásokat. A harmadik szektor szerepe miatt érdemes nyomon követni a bevételek forrását, hiszen ez sokat megmagyarázhat abból, hogy mely szereplőknek termelnek értéket a benne működő szervezetek, kik finanszírozzák energiáit és kapacitásait. Hazánkban nagyon hangsúlyos finanszírozási szereplő az állam, a bevételek közel 45%-a állami támogatás. A bevételek 20–30%-a az alaptevékenységből, 20% körüli aránya pedig a gazdálkodási tevékenységből származik. Az 1. ábrán látható tíz évben a magántámogatások aránya ingázott a leginkább 10 százalékpont körüli szórással. A nonprofit szektor létrehozásakor egészen másképpen nézett még ki a bevételek megoszlása: 1993-ban mindössze a bevételek 16%-a származott az államtól, s 32%-ukat gazdálkodási tevékenységből állították elő. A magántámogatásoknak 23%, az alaptevékenységnek 18% volt az aránya az akkori bevételek között. Szóval akkor még inkább a magánszférából finanszírozták magukat a nonprofit szervezetek.

A CIRIEC 2015-ben készült felmérése szerint az összes foglalkoztatott 5,6%-a a szociális gazdaságban dolgozott, ami a régió tekintetében magasabb arány, az uniós átlaghoz nagyon közeli, és több mint a fele az Európában mért legmagasabb arányszámoknak. Ez azt jelzi, hogy európai viszonylatban átlagos a szociális gazdaság foglalkoztatási potenciálja. Ezekhez a számokhoz hozzátartozik, hogy a 2010 és 2015 közötti években hazánk a foglalkoztatás tekintetében bekerült a hét legjobban fejlődő szociális gazdaság közé, 31%-os létszámnövekedéssel.

A nonprofit szektor legnagyobb dilemmáit a Magyarországon folyamatos bevételnövekedés, a foglalkoztatottak jelentős aránya az összes foglalkoztatott között és a társadalmi vállalkozások kezdeményezése sem tudta csillapítani. Az Európai Bizottság tízéves közleménye szerint „nagy érdeklődés mutatkozik a társadalmi vállalkozások és általában a szociális gazdaság azon képessége iránt, hogy újszerű megoldásokat kínáljanak korunk gazdasági, szociális és esetenként környezetvédelmi kihívásaira azáltal, hogy tartós és igen kevéssé áttelepíthető munkahelyeket teremtenek, előmozdítják a társadalmi befogadást, javítják a szociális ellátást, növelik a területi kohéziót. A társadalmi vállalkozás mint a szociális gazdaság szereplője ugyanis olyan vállalkozás, amelynek elsődleges célja az, hogy társadalmi hatást érjen el, nem pedig az, hogy tulajdonosainak vagy részvényeseinek hasznot hozzon” (SBI, 2011).

2011 óta csak erősödtek a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzések, és a piaci szereplők, valamint a befektetők is rájöttek, hogy a pénzügyi mutatók mellett más változásokat, társadalmi hatásokat is szükséges figyelniük a tevékenységük szervezésekor és tervezésekor. A társadalmi vállalkozások ökoszisztémájának fejlesztése utat nyithat a vállalati felelősségvállalás és a cégek közösségi beágyazódása felé. Kérdés, hogyan olvadnak össze a társadalmi vállalkozások és a tradicionális vállalkozások finanszírozási szisztémái, a pénzügyi finanszírozók és az állami dotációk melyik szereplőben látják meg a hatékonyabb aktort.

2017-ben a nonprofitok legnagyobb számban a szabadidős tevékenység (16%), a kultúra (15%) és a sport (15%) területén szerveződtek, ezeket követte az oktatás (13%), a társadalmi problémák (9%) megoldása, valamint a település- és gazdaságfejlesztés (8%). Azonban bevételeik nem a számuk szerint oszlottak el a tevékenységi körök között: a legtöbb bevételt a településfejlesztéssel (16%), kultúrával (15%) és sporttal (15%) foglalkozó nonprofitok szerezték, e tevékenységcsoportokat követte a gazdaságfejlesztés (8%), a szociális terület (8%) és a környezetvédelem (8%).

Amennyiben a vállalkozások tekintettel lesznek a Fenntartható Fejlődés Célkitűzéseire, akkor önmagában a piaci működésben is érvényesülni tudnak olyan célok, melyek túlmutatnak a piacok profitorientált működésén, a pénzügyi célkitűzések vegyülhetnek a társadalmi célkitűzésekkel, Magyarországon növekedhet a nonprofit szervezetek magánszektorból származó bevétele, vagy fejlődhet a tradicionális vállalkozások társadalmi hatásának mechanizmusa. Ehhez a kis- és középvállalkozások, valamint a nonprofit szervezetek viszonyrendszerének tisztázására, továbbá az állami támogatások megfelelő intenzitású, a vállalt felelősség terhét tükröző rendszerére van szükség.

A nonprofit szektor és a tradicionális vállalkozások határterülete^[1]A fejezetben az EASME és az Európai Bizottság által készített és 2018-ban publikált jelentésre támaszkodom (Technopolis Group, 2018).

2018-ban az SBI előrehaladását már a társadalmi vállalkozások és a tradicionális vállalkozások együttműködéseinek vizsgálatával követte nyomon a KKV-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME). A végrehajtási jelentés elkészítéséhez használt módszer merőben különbözött az elmúlt évek nonprofit szervezeteket vagy a szociális gazdaságot vizsgáló technikáitól. A vizsgálati terület áttevődött a szociális gazdaság és a profitorientált tradicionális vállalkozások határterületére és együttműködési terepére.

A szociális gazdaságban működő vállalkozásoknak azon szervezeteket tekintik, melyek a társadalmi hatás elérése érdekében végeznek üzleti tevékenységet, és változatos jogi formában jelennek meg a szociális gazdaságban.

Emellett az EASME vizsgálata során elismerést kapott a szociális üzleti modell, mely elkülöníti a profitmaximalizálásra törekvő cégeket a nonprofit cégektől. Olyan vállalkozásokat emel ki, amelyek értékorientált működést valósítanak meg, s a profitszerzés és a társadalmi hatás elérése között egyensúlyoznak. Az elméleti megközelítésekből látszik, hogy az európai gazdasági elmélet szemszögéből a társadalmi vállalkozásokat egyre inkább az új üzleti modellként emlegetik, ami a generációváltást sugallja a klasszikus kapitalista cégek és az újonnan létrejött társadalmi vállalkozások között. Utóbbiak hosszú távú célja a társadalmi hatás és a fenntartható működés elérése. E vállalkozások életében már nem jelenik meg a profitszerzés és -maximalizálás mint végcél. Megpróbálják egyensúlyban tartani a társadalmi és a gazdasági profitszerzést. A gazdasági élet résztvevői meglehetős szkepticizmussal fogadják ezeket az új vállalkozásokat.

Minden országban más módon segítik és támogatják a társadalmi vállalkozás piaci pozíciójának megszerzését és megerősödését. Hangsúlyos elem lehet a társadalmi célok vállalásából adódó piaci hátrányok alacsony intenzitású vagy degresszív módon való kompenzálása, adókedvezmények, védjegyek biztosítása, de a vállalkozási készségek emelése is a társadalmi szervezeteknél.

Ausztriában – annak ellenére, hogy nincs egységes jogi meghatározás és ehhez kapcsolódó kiszámítható támogatási rendszer – nagyon erősen támogatott a képzés és a kölcsönös tanulás a tradicionális vállalkozások és a társadalmi vállalkozások között. Az osztrák szociális gazdaság ökoszisztémája, támogatási rendszere jól fejlettnek mondható, évtizedek óta jól működik, és alacsonyabb intenzitású, de kiszámítható támogatásokat biztosít társadalmi vállalkozások számára. A társadalmi vállalkozási szektor az osztrák gazdaság fontos és gyarapodó ágazata, különösen a növekvő társadalmi problémák esetében (például migráció, demográfiai változások, a pandémia miatt kialakuló válsághelyzet). A szociális gazdaság szereplőinek, a társadalmi vállalkozásoknak a hozzájárulása a következő időben várhatóan még fontosabb lesz. Innovatív és igényorientált szolgáltatások létrehozásával vállalják át a felelősséget, és megtalálják fenntartásuk módját. Itt is szembesülnek azonban korlátozó tényezőkkel, amelyek meghatározzák fejlődésük fenntarthatóságát (például rövid távú, nem hosszú távú finanszírozás) (Anastasiadis, 2018).

Franciaországban, Romániában egyre nő a társadalmi vállalkozások száma, mióta törvényben határozták meg őket. Olaszországban, ahol nagy hagyománya van a harmadik szektornak, csak az elmúlt években alkottak törvényi definíciót és meghatározást a társadalmi vállalkozások számára.

Németországban – annak ellenére, hogy törvényi meghatározásuk és célzott állami támogatásuk sincs – meglehetősen sok jól működő társadalmi vállalkozás létezik. Ennek oka, hogy üzleti tevekénysége mellett sok családi tulajdonú tradicionális cég vágott bele társadalmi célok megvalósításába, így Németország esetében inkább a gazdasági szereplők facilitálják a társadalmi vállalkozások létrejöttét és prosperálását.

Angliában jellemző a legnagyobb mértékben, hogy a társadalmi vállalkozások egyre inkább kifejezetten forprofit jogi formában működnek tovább. Ez úgy vált lehetővé, hogy a társadalmi vállalkozások technológiában, illetve a humánerő-kapacitás és a színvonal tekintetében is utolérték a gazdasági társaságokat. Az elmúlt években célzott tőkeerősítés valósult meg a szociális gazdaság területén – kockázati tőke formájában is. Ennek előfeltétele volt, hogy nagyon komolyan vették a társadalmi hatás mérésének jelentőségét: komoly és elismert mérési eszközöket és módszereket használnak.

A lengyel társadalmi vállalkozások nagy része forprofit cégek CSR-tevékenységének részeként jelent meg. Romániában is hasonló tendencia látható, melynek eredményeként egyre erősödik a szociális gazdaság ezekben a tagállamokban.

Sok országban, például Belgiumban, Spanyolországban és Olaszországban nincs egységes, elismert mérési rendszere a társadalmi hatásoknak. Így a többi gazdasági szereplővel való együttműködés problematikus, mivel nehezen lehet meghatározni a két különböző (tisztán forprofit és nonprofit) szektor közös céljait és eredményeit.

Általános jelenség a forráshiány, az állami forrásoktól való függés és kitettség, így francia, olasz, román és spanyol társadalmi vállalkozások különösen függő szerepben vannak az állami szereplőkkel.

Általánosságban elmondható, hogy a legjobb gyakorlat Angliában figyelhető meg az európai országok körében. A kiemelkedően jól működő szociális gazdaság okai: az egységes törvényi szabályozás; az egységes és elfogadott mérési módszer; a technológia és a humánerőforrás tekintetében élenjáró és erős társadalmi vállalkozások; az erős és szoros együttműködés a gazdaság különböző szereplői között; a kiszámítható, de függőséget nem okozó állami támogatások.

Szlovákiában a szociális vállalkozások elismerése jelentősen javult a 2018-as SEaSE-törvény (a szociális gazdaságról és a társadalmi vállalkozásokról szóló törvény) elfogadása óta, így érdemes részletesebben is szemügyre venni a szintén a kelet-közép-európai országok közé tartozó szomszédunkat. Az új törvénynek megfelelően a szlovák munkaügyi, szociális és családügyi minisztérium létrehozta a szociális gazdaság osztályát, melynek fő feladata a „regisztrált társadalmi vállalkozás” státusz megadása és hatályon kívül helyezése, a társadalmi vállalkozások nyilvántartásának vezetése, valamint ingyenes konzultációk nyújtása a „regisztrált társadalmi vállalkozás” státusz megszerzésére irányuló pályázati eljárásról. A régiók szociális vállalkozásainak nyújtott ingyenes technikai segítségben kulcsszerepet játszik a Szociális Gazdaság Intézete. Szlovákiában a társadalmi vállalkozások fejlesztésében továbbra is jelentősek az állami forrásokból fizetett munkahelyi támogatások. A finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés fokozatosan javul a társadalmi vállalkozások számára, ezenkívül egyre több tudományos intézmény vonódik be a témába. Pozitív szerepet játszik a szervezetek támogatásában a pénzügyminisztérium, melynek sikerült felkeltenie számos jelentős pénzügyi intézmény és bank érdeklődését, amelyek ma már szintén részt vesznek a társadalmi vállalkozások finanszírozásában.

A SEaSE-törvény számos olyan mechanizmust vezet be, amelyek javíthatják a társadalmi vállalkozások kapacitásait. A társadalmi vállalkozások létrehozásának és megszilárdulásának további területeit rajzolják ki többek között a következők: az öregedő népesség által a polgárok által igényelt jelentős szociális szolgáltatások, az ország számos régiójában tartósan magas, hosszú távú munkanélküliség és a szegénység problémái, különösen a leginkább marginalizált csoportok, például roma közösségekből származó emberek, valamint a környezeti kihívások. A társadalmi vállalkozások szerepe az elkövetkező években várhatóan növekedni fog Szlovákiában. A támogatási rendszert úgy hozta létre a törvény, hogy megkülönbözteti a szervezeteket a társadalmi hatás és a tevékenységi célok szempontjából:

Ezek a kategóriák természetesen nemcsak elnevezés szerint, hanem a támogatások elérését tekintve is megkülönböztetik a szervezeteket. Az integrációs vállalkozások esetében elvárt, hogy munkavállalóik több mint 30%-a hátrányos helyzetű személy legyen, és így kompenzációs támogatásban, valamint közvetítési bónuszban részesülhetnek. Ezzel szemben a társadalmi hatásaikat mérő egyéb társadalmi vállalkozások ilyen erős, speciális támogatásokban nem részesülnek, de több csatornán is megkülönböztetést élvezhetnek más, tradicionális vállalkozásokkal szemben. Ezzel Szlovákiában elég szofisztikált, a valóságos működéshez jól illeszkedő szabályozási rendszer jött létre, melyre később építhetnek a döntéshozók, a partnerek és a piaci oldalról együttműködők.

A társadalmi vállalkozások helyzetéről az Európai Bizottság megbízásából is rendszeresen készül összehasonlító tanulmány. Az SBI 2011-es elfogadása után két alkalommal került sor az országok felmérésére és komparatív országtanulmányok elkészítésére, valamint ezek európai szintű szintetizálására. A legutóbbi elemzések 2016 és 2018 között készültek, és tavaly publikálták őket. A kelet-közép-európai tagállamok a társadalmi vállalkozás koncepciójának használata és elfogadása tekintetében átlagos szintet képviselnek, ami a kontextus újnak tekinthető jellege és a szektor szemléletváltása miatt jelentős fejlődésnek tekinthető azokban az országokban, ahol magának a nonprofit szektor jelenlétének sincs túl nagy történetisége. A közösen használt módszertani keretek mellett mért számadatok Magyarország tekintetében kiemelkedő fejlődést és jelenlétet mutatnak. Az egy főre jutó társadalmi vállalkozások száma nem csupán a régióban, de európai szinten is magasnak tekinthető nálunk, a jelentős tradíciókkal rendelkező Olaszország és Luxemburg magasságába emeli hazánkat. Lengyelországnak a méretek tekintetében természetesen nagyobb szektort sikerült kiépítenie: kétszer annyi társadalmi vállalkozással hatszor annyi személy számára biztosítanak munkát. A legtöbb szervezetet és munkavállalót még mindig az olasz és a francia társadalmi vállalkozások körében számolták össze a tanulmányokat készítő kutatócsoport tagjai. Az alábbi táblázat országok szerinti bontásban mutatja a fentebb megfogalmazott tendenciákat és a rövid összefoglalásomban nem említett országok adatait.

Érdemes Európán kívül is szemügyre venni a társadalmi vállalkozások működését, hiszen – ellentétben Európával – Brazíliában törvény kötelezi a hagyományos forprofit cégeket, hogy kezdjenek társadalmi vállalkozásokat kialakítani. A társadalmi vállalkozások kockázatitőke-befektetések  kedvezményezettjei is lehetnek, oly módon, hogy az anyacégen keresztül tőkésítik fel a társadalmi vállalkozásokat.

Az USA-ban – annak ellenére, hogy nincs törvényi kötelezettség – a forprofit cégek nagy intenzitással vonódnak be társadalmi vállalkozások  létrehozásába és támogatásába, akár közvetlen donorként, akár üzleti  partnerként. Az amerikai cégek felismerték annak jelentőségét, hogy ha társadalmilag felelős, társadalmi célokat figyelembe vevő vállalatként működnek, nagyobb piaci részesedést érhetnek el, mint versenytársaik.

Kanada a legjobb példája annak, hogy a kockázatitőke-befektetés hogyan mozdíthatja elő társadalmi vállalkozások létrejöttét. Az ottani törvényhozás kifejezetten támogatja a társadalmi vállalkozások kockázatitőke-befektetését, inkubálását, és a társadalmi vállalkozások által létrehozott szociális értéket involválja a jóléti intézkedésekbe.

Összefoglalás

Látható, hogy a társadalmi felelősséget vállaló, de nem az állami szektorba tartozó szervezetek környezete és pozíciójuk megítélése az elmúlt  évtizedekben folyamatosan átalakult. A nemzetállami szabályozások különbözősége miatt természetesen nem beszélhetünk a szektort általánosan jellemző működési és támogatási feltételekről. Ennek ellenére mind európai, mind globális szinten próbálják körülhatárolni azt a szervezeti kört, melynek tagjai számos társadalmi cél elérését magukra vállalják, és  kezdeményezéseikhez, tevékenységeikhez plurális finanszírozást szükséges kialakítaniuk. Ez azt jelenti, hogy a sokszor csekély vagy változékony állami támogatásokon túl adományokból és vállalkozási tevékenységükből szükséges forrást teremteniük. A társadalmi vállalkozás elmúlt évtizedben megerősödő kontextusa az utóbbi tevékenységet, a nonprofit szektor piaci szerepvállalását erősíti. Egyben hordozza azt a felvetést is, illetve megnyitja annak lehetőségét, hogy a piacon már jól működő profitorientált  vállalkozások szemlélete módosuljon, és az új üzleti modell szerint megkezdődhessen a társadalmi és az üzleti profit kiegyensúlyozása, a tevékenységek társadalmi hatásának mérése. Az általános definíciók és megbízható statisztikai adatok hiánya miatt egyelőre nehezen  számszerűsíthető, kevéssé látható a társadalmi vállalkozások szervezeti köre, de az állam közfeladatait kiegészítve kétségkívül fontos szerepet fognak játszani a társadalmi problémák leküzdésében és a társadalmi integráció elősegítésében. Ehhez azonban a működésükre szabott, a vállalt piaci  hátrányaikat megfelelő mértékben kompenzáló finanszírozási rendszer kialakítására van szükség.