A rezilienciát elősegítő tényezők és támogatásuk szenvedélybeteg szülők gyermekeinél

F. Lassú Zsuzsa2023/1 | 107-118kb. 21 perc (11 oldal)

Megosztás

Szöveg beállítások

A szenvedélybeteg családban felnövő gyerekek jóllétét és a családi traumákkal való megküzdést segítő tényezőket veszi számba F. Lassú Zsuzsa tanulmánya

Cikk felolvasása00:00

Absztrakt

A kutatások alapján az alkoholbeteg szülők gyermekeinek jelentős része nem válik maga is alkoholbeteggé, sőt összességében képes a nehézségek ellenére is jól funkcionálni. Ezt az „elég jó működést” nevezi a pszichológia lélektani rugalmasságnak, rezilienciának, amelynek eredményeként pozitív életminőséget, funkcionálást tapasztalhatunk a kedvezőtlen élettapasztalatok és az alkalmazkodást vagy fejlődést fenyegető súlyos veszélyek ellenére. Az „elég jó működést” támogató védőfaktorok a rezilienciát elősegítő tényezőket jelentik. Jelen tanulmányban összefoglaljuk azokat a fontos tényezőket, amelyek kora gyermekkortól támogatva vagy fejlesztve segíthetik a szenvedélybeteg családok gyermekeinek jóllétét.

Kulcsszavak: reziliencia, gyermekkor, szülői szenvedélybetegség

DOI: https://doi.org/10.56699/MT.2023.1.7

Az alkohol- és egyéb szenvedélybetegek gyermekei jelentősen megnövekedett kockázatnak vannak kitéve felnőttkorban a szerhasználat (Goodwin, 1979; Russell, 1990), valamint egyéb viselkedési és a kognitív problémák tekintetében (Fitzgerald et al., 1993; Sher, 1991; West–Prinz, 1987). Azonban a szülők szerfüggősége nem feltétlenül jelzi előre a gyermek későbbi szerhasználatát. A kutatások alapján az alkoholbeteg szülők gyermekeinek jelentős része nem válik maga is alkoholbeteggé, sőt összességében képes a nehézségek ellenére is jól funkcionálni. Ezt az „elég jó működést” nevezi a pszichológia lélektani rugalmasságnak, rezilienciának (De Santis, 2008; Luthar et al., 2000; Masten, 2001), amelynek eredményeként pozitív életminőséget, funkcionálást tapasztalhatunk a kedvezőtlen élettapasztalatok és az alkalmazkodást vagy fejlődést fenyegető súlyos veszélyek ellenére. Az „elég jó működést” támogató védőfaktorok a rezilienciát elősegítő tényezőket jelentik (Velleman–Templeton, 2007). A védőfaktorok pufferként működhetnek az egyének által átélt nemkívánatos élményekkel vagy stresszes eseményekkel szemben, ezért nagyon fontos ismernünk és tudatosan fejlesztenünk őket. Jelen tanulmányban összefoglaljuk azokat a fontos rezilienciatényezőket, amelyek kora gyermekkortól támogatva vagy fejlesztve segíthetik a szenvedélybeteg családok gyermekeinek jóllétét. Az összegzésben elsősorban Park és Schepp (2015) összefoglaló tanulmányára támaszkodunk.

A rezilienciával összefüggő tényezők

Egyéni szintű védőtényezők

A rezilienciát támogató egyéni szintű tényezők közé tartoznak a személyiségvonások, egyéni jellemzők és egyedi képességek.

Az életkor az egyik legfontosabb egyéni jellemző, amely összefüggést mutat a stresszel és más negatív hatásokkal való megküzdés képességével. Nem igényel különösebb magyarázatot az a tény, hogy a nehézségekkel való megbirkózás képessége az életkorral nő, hiszen a gyermek kognitív és érzelmi fejlettsége a megküzdéssel pozitív összefüggést mutat. Jennison és Johnson (2001) kutatásukban azt találták, hogy az alkoholbeteg szülők gyermekeiben a szülők betegségével összefüggést mutató negatív fejlődési kimenetek a húszas évek végéről a harmincas évek elejére csökkennek. Ez az eredmény a kora gyermekkori rezilienciatámogatással összefüggésben arra hívja fel a figyelmet, hogy minél kisebb a gyermek, annál nagyobb támogatást és védelmet igényel, és a közhiedelemmel ellentétben a serdülőkorral nem ér véget a sérülékeny időszak, a felnőtt élet kezdetével is folytatódik. Különösen fontosak ezért a kora gyermekkori nevelés intézményei, a bölcsődék, óvodák és egyéb napközbeni ellátóhelyek, amelyek ebben az érzékeny idő- szakban magas színvonalú szakmai minőséggel képesek védeni a gyermek fizikai és mentális egészségét. De nem tekinthetünk el a nagyobb gyerekek támogatásától sem, egészen a fiatal felnőttkorig. Zucker és munkatársai (2003) a középső gyermekkort, a kiskamasz- kor kezdetét emelték ki olyan fontos pontként, ahol az addig reziliensnek mutatkozó, „jól viselkedő” érintett gyermekek egy része a nem szűnő, sőt akár növekedő terhek és a kamaszkori „normatív krízis” együttes nyomásának hatására internalizáló tüneteket kezd mutatni, és valószínűbben lesz maga is szerhasználó. Fontos ezért a felső tagozaton tanító tanárok és az iskolai segítő szakemberek érzékenyítése és tudásának növelése a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek megfelelő támogatása érdekében.

A gyermek neme a kutatások szerint fontos reziliencia- és rizikótényező is. A lányok inkább védettek az úgynevezett externalizáló magatartási problémákkal (például az agresszív magatartással) szemben, a fiúk ugyanakkor a lányoknál kevésbé hajlamosak az internalizáló zavarokra (például szorongás) (Edwards et al., 2006a; Hinz, 1990; Wall et al., 2000). Mivel az externalizáló viselkedés sokkal figyelemfelkeltőbb, mint az internalizáló, a sérülékeny családban nevelkedő gyermeket támogató felnőtteknek, rokonoknak és pedagógusoknak fontos figyelmet fordítaniuk a kevésbé feltűnő, másokat nem igazán zavaró magatartási problémák korai jeleire. A gyermek szorongása visszahúzódásban, a felfedező viselkedés hiányában, étkezési, alvási nehézségekben, sírósságban és nehéz megnyugtathatóságban nyilvánul meg, amely jelekre éppolyan érzékenyen és azonnal kell reagálni, mint a másokat sokkal inkább zavaró agresszív viselkedésre.

A gyermek temperamentuma fontos rizikó- vagy rezilienciatényező lehet. A nehéz temperamentum (inkább negatív hangulat, erős ingerlékenység, nehéz alkalmazkodás és megnyugtathatóság, ellenállás az új ingerekkel szemben, nehéz napirendhez szoktatás – Thomas–Chess, 1977) minden életkorban hátráltathatja a gyermek vagy fiatal érzelemszabályozását, társas beilleszkedését, együttműködését, ezáltal növelve a de- presszió (Bould et al., 2014) és rizikómagatartások (például drogfogyasztás) kockázatát (Walters, 2014). Ugyanakkor a visszahúzódó, gátolt temperamentum szintén nehezítő tényező lehet, megnövelve a szorongásos zavarok valószínűségét az alkoholbeteg szülők gyermekeiben. Mivel a temperamentum genetikailag erősen meghatározott, azt gondolnánk, hogy a kapcsolódó viselkedéses jellemzők megváltoztatására nincs lehetőség a nevelés során. Azonban ez nem teljesen igaz, különösen nem a kora gyermekkori nevelésben, ahol a gyermek temperamentumához illeszkedő, arra elfogadóan és válaszkészen reagáló nevelés sokat tehet annak érdekében, hogy a negatív fejlődési következményeket megelőzzük, csökkentsük (Chess–Thomas, 1991).

A kognitív képességek szintén fontos rezilienciatényezőnek tűnnek. A jobb kognitív képességekkel rendelkező gyermekek már egészen korán megtanulhatnak probléma- centrikus módon megküzdeni a kihívásaikkal. A végrehajtó funkciók jó működése (tervezés, késleltetés, jó munkamemória, kognitív rugalmasság) direkt és indirekt módon (a társas és érzelmi képességek támogatásán keresztül) segíti a reziliens megküzdést (Eisenberg et al., 2010; Obradovic, 2010). A kognitív képességek támogatása csecsemő- és kisgyermekkorban az önálló tevékenységek, felfedezés, játék támogatásával, együtt játszással és a tevékenységeket kísérő kommunikációs tevékenységekkel lehetséges (részletesen lásd Biztos kezdet-kötetek: Danis et al., 2011a, b).

Az önszabályozás az érintett gyermekek fejlődésével összefüggő újabb tényező. Általában alacsonyabb szintű az alkoholbeteg szülők gyermekeiben, mint a nem érintett társaikban, azonban a jó önszabályozási képesség az érintettekben is védőtényezőként működik (Pearson et al., 2011), tehát érdemes támogatni a fejlődését. Az önszabályozás az érzelmek és a viselkedés tudatos szabályozását jelenti, kezdve az érzelmi állapotok felismerésével magunkban és másokban, egészen a felfokozott érzelmi állapotok szabályozásáig, a türelem, az önkontroll és a késleltetés képességéig (Mogyorósy–Révész, 2021). Csecsemő- és kisgyermekkorban az érzékeny szülői/gondozói válaszkészség, a gyermek érzelmeinek megtartása és elfogadása (holding funkció) az alap, amelyre az önszabályozás fejlődése épülhet. Később a példaértékű és biztonságos személyes kapcsolatokon túl a művészetek lehetnek az érzelmi nevelés legfontosabb eszközei (Gyöngy, 2022), melyek közül mindenképpen kiemelkedik az irodalom: a mese és a vers. A gyermek a mesehősökkel azonosulva felismerheti saját érzéseit, és nemcsak megfelelő nevet, hanem a kifejezésükre vonatkozó szabályokat is találhat a történetekben, melyek így analógiás megoldást nyújthatnak a fejlődéssel és az élethelyzetekkel együtt járó kihívásokra.

Számos kutatásban vizsgálták az alkoholbeteg szülők gyermekeinek önértékelését, és az eredmények legtöbbször az érintett gyermekek alacsonyabb szintű önbecsülését tár- ták fel a nem érintett gyermekekkel összehasonlítva (Kim–Lee, 2011; Lease, 2002; Mylant et al., 2002). Kim és Lee (2011) ugyanakkor az önértékelés védőtényezőként való működését tárta fel: a magas önértékeléssel rendelkező érintett gyermekek védettebbek voltak a szülői alkoholbetegség káros hatásaival szemben, mint az alacsony önértékelésűek. Az intézményes nevelés színterein, bármely életkorú gyermek esetén nagyon fontos az önértékelés támogatása, a pozitív énkép kialakítása az életkornak megfelelő aktivitásokkal, autonómiával és folyamatos megerősítéssel, dicsérettel. A leginkább sérülékeny csecsemők esetében mindez azt jelenti, hogy a gyermek bontakozó fizikai és mentális képességeit megfelelő térrel, biztonságos és motiváló eszközökkel, minőségi figyelemmel és a szükséges mértékű segítségnyújtással támogatjuk (Roberts, 2006). A szüntelenül karban hordozott, babakocsiban vagy kiságyban fekvő csecsemőnek sokszor nincs elég tere a felfedezésre, nincsenek körülötte eszközök a gyakorlásra, melyek aktivitásra, tanulásra serkentenék (Hétfa Kutatóintézet, 2022). A hátrányos helyzetben nevelkedő gyermekek megkésett mozgás- és kognitív fejlődése miatt (McPhillips–Jordan-Black, 2007) kiemelkedően fontos a megfelelő lakókörülmények kialakításának támogatása, illetve a napközbeni gyermekellátás biztosítása a szenvedélybeteg szülők sokszor hátrányos helyzetű gyermekeinek esetében.

A szülő szenvedélybetegségével kapcsolatos információk a gyermek megküzdésének és pozitív énképének fontos támogatói lehetnek. Ha a gyermek életkorának megfelelően tájékozott a szülő betegségével kapcsolatosan, megértheti, hogy a szülő furcsa viselkedésének nem ő, hanem a szer az oka (Moe et al., 2007). A gyermekek már legkisebb korukban is észlelik a szülők sérülékenységének tüneteit, amelyeket egyéb információ hiányában és az egocentrikus gondolkodás sajátosságai miatt leginkább magukra vonatkoztatnak, akár konkrétan magukat hibáztatják és tartják felelősnek. Ennek megelőzése a gyermek életkorának megfelelő tájékoztatásával lehetséges, az általa tapasztalható tünetek értelmezésére, a felelősség és a bűntudat érzésének csökkentésére fókuszálva (Reupert–Maybery, 2010). A szülőket általában meg kell győzni arról, hogy ez a tájékoztatás szükséges, és hogy az életkorhoz illeszkedő ismeretek nem terhelik a gyermeket, hanem éppen segítik a megértést és a szorongások csökkentését. Ehhez segítséget nyújthatnak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának weboldalán, a kimondhato.hu oldalon található források, mesekönyvek, munkafüzetek.

A világgal és benne önmagával kapcsolatban megélt bizalom és optimizmus a szenvedélybeteg szülők gyermekei számára kiemelt rugalmassági tényező (Moe et al., 2007). E bizalomnak a szülő/gondozó és a gyermek közötti kötődés az alap- ja, amellyel át is térünk a szülő-gyermek kapcsolat védőtényezőire.

A szülő-gyermek kapcsolat védőtényezői

A biztonságos kötődés megteremtéséhez elsősorban állandó és válaszkész gondozói jelenlétre, a gyermek szükségleteire való odafigyelésre és az ezekkel kapcsolatos érzékeny reagálásra van szükség. A családban nevelkedő gyermek körüli állandóság vagy a bölcsődékben alapelvként működő saját kisgyermeknevelői rendszer segíti ezt a biztonságot, mivel a gyermeket egy-két állandó személy gondozza nap mint nap, ezzel megteremtve számára a béke szigetét, ahol bátran felfedezheti környezetét, fejlődhet, tanulhat (Elfer et al., 2003). Az ismeretlen és kiszámíthatatlan helyzet már a csecsemőben is megemeli a stresszreakció során termelődő hormonok, például a kortizol szintjét, ami befolyásolja a gyermek tanulási, emlékezési folyamatait (Thompson–Trevathan, 2008). Az állandó gondozó biztonsága ezt a stresszt csökken- ti otthon vagy a bölcsődében. Edwards és munkatársai (2006b) kutatása szerint az alkoholbeteg apa mellett nevelkedő kisgyermekek védettebbek voltak a betegség negatív hatásaival szemben, ha édesanyjukkal biztonságos kötődést tudtak kialakítani. Hasonlóképpen védőtényezőnek találták a pozitív szülői működésmódokat (kiszámíthatóság, megfelelő fegyelmezési és nevelési módszerek, szeretetteljes, meleg nevelési stílus, szülői odafigyelés), amelyek pufferként hatnak a családi alkoholproblémák esetén, és csökkentik a gyermekek externalizáló (Molina et al., 2010) vagy internalizáló (El-Sheikh–Buckhalt, 2003) magatartási problémáinak valószínűségét. Sokkal kevesebb kutatás irányul az apák védőszerepére az anya szenvedélybetegsége esetén. Feltételezhetjük ugyanakkor, hogy amennyiben az apa nem szerfüggő, és vállalja a gyermekek gondozását, úgy a vele való kapcsolat hasonlóképpen védőtényezőként funkcionálhat. Mindezek a kutatások kiemelik a szülők nevelői funkcióinak, gondozói válaszkészségének fontosságát a gyermekek mentális egészsége szempontjából.

Családi szintű védőtényezők

A szenvedélybeteg szülők gyermekeinek családjában a betegséggel érintett felnőttek száma komoly rizikótényező. Nemcsak a szülők érintettsége, hanem a tágabb család egészének betegsége/egészsége számít – minél több a családban a szenvedélybeteg, annál valószínűbb a gyermekek mentális betegsége, alacsony iskolai és kognitív teljesítménye és az externalizáló viselkedési zavarok megjelenése (Díaz et al., 2008; Molina et al., 2010).

Ezzel szemben azt mondhatjuk, hogy a gyermek számára elérhető egészséges fel- nőttek egyértelműen védőtényezők. Kifejezetten protektív a nem szenvedélybeteg másik szülő, ha a gyermek érzelmi támaszaként, bizalmasaként képes működ- ni. Támogatás, pozitív nevelői stílus és biztonságos kötődés – ezek a reziliencia szempontjából jelentős családi kapcsolatok legfontosabb attribútumai. Werner és Johnson (2004) kutatási eredményeik alapján kiemelik a testvérek, nagyszülők (kifejezetten az anyai nagymamák), valamint a nagybácsik és nagynénik fontosságát. Hall (2008) kvalitatív kutatásában emellett a rokonok mellett a képzeletbeli rokonok/barátok védőszerepét említi az alkoholbeteg szülőkkel való együttéléssel kapcsolatos megküzdésben, illetve a mentális jóllét támogatásában.

A család támogató működése mellett El-Sheikh és Buckhalt (2003) kutatásukban azt találták, hogy a családi összetartozás-élmény és a családi alkalmazkodás magas szintje szintén védőtényezőként működik az alkoholbeteg szülők gyermekeinél: alacsonyabb szintű volt náluk az externalizáló, internalizáló és társas problémák valószínűsége.

Mindezek az eredmények a családi működés támogatásának fontosságát implikálják a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek mentális egészsége érdekében. Azok a szolgáltatások, amelyek segítik a szülők szülői kompetenciájának fejlesztését, mentális egészségük megőrzését, a családtagok együttműködését és a szülő-gyermek kötődést, védőtényezőként támogatják az érintett családokban felnövekedő gyermekek rezilienciáját (Phelan et al., 2012; Stracke et al., 2019).

Társas és tágabb környezeti tényezők

Az eddigi kutatásokban számos társas védőtényező nyert tudományos megerősítést. A társas támogatottság érzete (hogy van valaki, akire szükség esetén támaszkodhatunk) egyértelműen rezilienciatényező a szenvedélybeteg szülők gyermekei esetén is. Moe és munkatársai (2007) ötven érintett gyermek interjújából azt a következtetést vonták le, hogy ha a gyermek számára van valaki, akinek elmondhatja az érzéseit, élményeit, az már önmagában is védőtényezőként működik. A társas támogatás érkezhet a barátoktól és nemritkán a barátok szüleitől. Mivel a szenvedélybeteg családokban a gyermekeknek kevésbé van lehetőségük megtapasztalni a család támogató funkcióit, a barátok jól funkcionáló családjai, a támogató szülők fontos védőtényezőként működhetnek esetükben (Werner–Johnson, 2004). Hasonlóképpen fontosak lehetnek azok a pedagógusok, akik a gyermek életében szerepmodellként vagy kisgyermekkorban akár kötődési személyként funkcionálhatnak (bővebben lásd F. Lassú, 2021).

A nevelési intézményekben és más közösségekben megtapasztalt társas támogatottság mellett a szabadidő értelmes eltöltése olyan fontos egyéni védőtényezőket támogathat, mint a gyermek kompetenciaérzete, kognitív képességei, az elismertség és a megbecsültség érzése, valamint a társas összetartozás élménye. Azok az érintett gyerekek, akik tudtak kapcsolódni valamilyen szabadidős tevékenységhez (szakkörhöz, sportkörhöz stb.), védettebbek voltak a szülői mentális betegség ártalmas hatásaival szemben, mint azok, akiknek nem voltak ilyen lehetőségeik (Kim–Lee, 2011; Kim, 2008; Moe et al., 2007).

A gyermeket és családját körülvevő társas közeg, a lakóhely és annak szociális jellemzői, például az elérhető szolgáltatások jó minősége a szenvedélybeteg szülők gyermekeinek egyik legfontosabb rezilienciatényezőjét jelentik. A gyermek esélyeit a mentális jóllétre elsősorban a szülők mentális egészsége befolyásolja. Ha az érintett szülők hozzáférnek a gyógyulásukhoz szükséges támogatáshoz, ellátásokhoz, úgy a gyermeknek is jobbak a fejlődési kilátásai (Stracke et al., 2019).

Ha a sérülékeny szülő kap megfelelő gyógyszeres és pszichoterápiás segítséget, a betegségével kapcsolatos pszichoedukációt, akkor sokkal valószínűbb, hogy tünetei, így a gyermek terhei is csökkennek, kezelhetővé válnak. Az elérhető és jó színvonalú szolgáltatások a mentális egészség területén ezért az érintett családok rezilienciájának alapfeltételét adják (Stracke et al., 2019). Ha léteznek ezek a szolgáltatások, akkor a következő fontos kérdés, hogy az érintett szülők rendelkezzenek a szolgáltatásokra vonatkozó információkkal, azaz tudják, hogy nehézségeikkel hová fordulhatnak. Bármilyen szakemberként megtehetjük, hogy a szülőket ellátjuk a megfelelő információval, akár egy konkrét helyzetre reagálva (például a szülő a gyermekkel kapcsolatosan kéri a segítségünket, és ekkor merül fel a szülő támogatásának szükségessége), akár általánosságban a mentális egészség fontosságával összefüggésben. Nevelési intézményekben elhelyezhetünk szórólapot, rövid tájékoztató anyagot a faliújságon (lásd a Máltai Szeretetszolgálat kiadványait a kimondhato.hu oldalon), szervezhetünk családi egészségnapot vagy oktatási projektet, amelynek keretében kitérünk a szülő mentális egészségének fontosságára. Ezek meg- valósításához kérhetünk segítséget védőnőktől, háziorvosoktól vagy szakmai szervezetektől, egyesületektől. A Máltai Szeretetszolgálat vonatkozó képzéseiről a kimondhato.hu oldalon és a Facebook-oldalukon olvashatunk.

Összegzés

A szenvedélybeteg szülők gyermekeit védő tényezők számosak. Akár a gyermek egyéni adottságait, akár társas környezetének jellemzőit vesszük szemügyre, azt találjuk, hogy ezek a protektív tényezők mind fejleszthetők, támogathatók. Támogatásuk közös gyermekvédelmi felelősségünk. Akár a gyermek rokonaiként, barátjának a szüleiként, a pedagógusaiként, az orvosaként, védőnőjeként vagy a szülőket támogató szakemberekként mind részei vagyunk annak a társas támogató hálózatnak, amely, ha jól működik, képes „elég jól” megtartani a gyermeket, hogy nehézségei ellenére is túléljen, sőt fejlődjön, növekedjen. Ebben a felelősségünkben nem vagyunk egyedül, és szakemberként nem is célszerű egyedül harcolnunk. A gyermekvédelem csapatmunka, a gyermekért és családjáért tett erőfeszítések csak koordináltan képesek egymást támogatva, összeadódva optimális eredményt hozni. Reményeink szerint ez az összefoglaló a rezilienciát támogató tényezőkről segíti annak felismerését, hogy mi a saját felelősségünk ebben a csapatmunkában.

Felhasznált irodalom

Bould, Helen – Araya, Ricardo – Pearson, Rebecca M. – Stapinski, Lexine – Car- negie, Rebecca – Joinson, Carol (2014): Association between early temperament and depression at 18 years, Depression and Anxiety, 31., 2014/9., 729–736. DOI: https://doi.org/10.1002/da.22294
Chess, Stella – Thomas, Alexander (1991): Temperament and the concept of goodness of fit, in Strelau, Jan – Angleitner, Alois (eds.): Explorations in Temperament. Perspectives on Individual Differences, Boston, MA, Springer, 15–28. DOI: https://doi. org/10.1007/978-1-4899-0643-4_2
Danis Ildikó – Farkas Mária – Herczog Mária – Szilvási Léna (2011a): A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei, Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Biztos Kezdet Kötetek I.
Danis Ildikó – Farkas Mária – Herczog Mária – Szilvási Léna (2011b): A koragyermekkori fejlődés természete – fejlődési lépések és kihívások, Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Biztos Kezdet Kötetek II.
De Santis, Joseph (2008): Exploring the concepts of vulnerability and resilience in the context of HIV infection, Research and Theory for Nursing Practice, 22(4), 273–287. DOI: https://doi.org/10.1891/1541-6577.22.4.273
Díaz, Rosa – Gual, Antoni – García, Montse – Arnau, Jaume – Pascual, Francisco – Cañuelo, Bartolomé et al. (2008): Children of alcoholics in Spain. From risk to pathology. Results from the ALFIL program, Social Psychiatry and Psychiatric Epidemiology, 43.(1)., 1–10. DOI: https://doi.org/10.1007/s00127-007-0264-2
Edwards, Ellen P. – Eiden, Rina D. – Colder, Craig – Leonard, Kenneth E. (2006a): The development of aggression in 18 to 48 month old children of alcoholic parents, Journal of Abnormal Child Psychology, 34(3), 409–423. DOI: https://doi.org/10.1007/ s10802-006-9021-3
Edwards, Ellen P. – Eiden, Rina D. – Leonard, Kenneth E. (2006b): Behavior problems in 18- to 36-month-old children of alcoholic fathers. Secure mother-infant attachment as a protective factor, Development and Psychopathology, 18, 395–407. DOI: https://doi.org/10.1017/S0954579406060214
Eisenberg, Nancy – Spinrad, Tracy L. – Eggum, Natalie D. (2010): Emotionrelated self-regulation and its relation to children’s maladjustment, Annual Review of Clinical Psychology, 6, 495–525. DOI: https://doi.org/10.1146/annurev.clinpsy.121208.131208
Elfer, Peter – Goldschmied, Elinor – Selleck, Dorothy (2003): Key Persons in the Nursery. Building Relationships for Quality Provision, London, David Fulton.
El-Sheikh, Mona – Buckhalt, Joseph A. (2003): Parental problem drinking and children’s adjustment. Attachment and family functioning as moderators and mediators of risk, Journal of Family Psychology, 17(4), 510–520. DOI: https://doi.org/10.1037/0893-3200.17.4.510
Fitzgerald, Hiram E. – Sullivan, Linda A. – Ham, Hazen P. – Zucker, Robert A. – Bruckel, Stefan – Schneider, Andrew M. (1993): Predictors of behavioral problems in three-year-old sons of alcoholics. Early evidence for onset of risk, Child Development, 64, 110–123. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1467-8624.1993.tb02898.x
F. Lassú Zsuzsa (2021): A kötődés minősége és támogatása a szülői mentális sérülékenység helyzeteiben, in F. Lassú Zsuzsa – Frankó András – Kaposiné Czinkóczki Annamária – Kormos Piroska (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára, Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 139–178.
Goodwin, Donald W. (1979): Alcoholism and heredity. A review and a hypothesis, Archives of General Psychiatry, 36, 57–62. DOI: https://doi.org/10.1001/ar- chpsyc.1979.01780010063006
Gyöngy Kinga (szerk.) (2022): Első lépések a művészetek felé I., Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó.
Hall, J. Camille (2008): The impact of kin and fictive kin relationships on the mental health of black adult children of alcoholics, Health and Social Work, 33(4), 259–266. DOI: https://doi.org/10.1093/hsw/33.4.259
Hétfa Kutatóintézet és Elemző Központ (2022): A Fókuszban a gyermek program értékelése (belső munkaanyag), Budapest, Hétfa Kutatóintézet és Elemző Központ.
Hinz, Lisa D. (1990): College student adult children of alcoholics. Psychological resilience or emotional distance?, Journal of Substance Abuse, 2, 449–457. DOI: https://doi.org/10.1016/S0899-3289(12)80005-8
Jennison, Karen M. – Johnson, Kenneth A. (2001): Parental alcoholism as a risk factor for DSM-IV-defined alcohol abuse and dependence in American women. The protective benefits of dyadic cohesion in marital communication, The American Journal of Drug and Alcohol Abuse, 27(2), 349–374. DOI: https://doi.org/10.1081/ADA- 100103714
Kim, Hee Kyung – Lee, Mi Hyoung (2011): Factors influencing resilience of adult children of alcoholics among college students, Journal of Korean Academy of Nursing, 41(5), 642–651. DOI: https://doi.org/10.4040/jkan.2011.41.5.642
Kim, J. H. (2008): The college adjustment of adult children of alcoholics. Focused on moderating effect of protective factors, Journal of Social Work Practice, 7, 131–157.
Lease, Suzanne H. (2002): A model of depression in adult children of alcoholics and nonalcoholics, Journal of Counseling & Development, 80, 441–451. DOI: https://doi. org/10.1002/j.1556-6678.2002.tb00211.x
Luthar, Suniya S. – Cicchetti, Dante – Becker, Bronwyn (2000): The construct of resilience. A critical evaluation and guidelines for future work, Child Development, 71(3), 543–562. DOI: https://doi.org/10.1111/1467-8624.00164
Masten, Ann S. (2001): Ordinary magic. Resilience processes in development, American Psychologist, 56, 227–238. DOI: https://doi.org/10.1037/0003-066X.56.3.227
McPhillips, Martin – Jordan-Black, Julie-Anne (2007): The effect of social disadvantage on motor development in young children. A comparative study, Journal of Child Psychology and Psychiatry, 48(12), 1214–1222. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1469- 7610.2007.01814.x
Moe, Jerry – Johnson, Jeannette L. – Wade, Wendy (2007): Resilience in children of substance users. In their own words, Substance Use and Misuse, 42(2–3), 381–398. DOI: https://doi.org/10.1080/10826080601142147
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna (2021): Érzelemszabályozás a gyakorlatban. Újrakapcsolódás a belső biztonsághoz, Budapest, Kulcslyuk.
Molina, Brooke S. G. – Donovan, John. E. – Belendiuk, Katherine A. (2010): Familial loading for alcoholism and offspring behavior. Mediating and moderating influences, Alcoholism, Clinical and Experimental Research, 34(11), 1972–1984. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1530-0277.2010.01287.x
Mylant, MaryLou – Ide, Bette – Cuevas Elizabeth – Meehan, Maurita (2002): Adolescent children of alcoholics. Vulnerable or Resilient?, Journal of the American Psychiatric Nurses Association, 8(2), 57–64. DOI: https://doi.org/10.1067/mpn.2002.125037
Obradović, Jelena (2010): Effortful control and adaptive functioning of homeless children. Variable-focused and person-focused analyses, Journal of Applied Developmental Psychology, 31, 109–117. DOI: https://doi.org/10.1016/j.appdev.2009.09.004
Park, Sihyun – Schepp, Karen G. (2015): A systematic review of research on children of alcoholics. Their inherent resilience and vulnerability, Journal of Child and Family Studies, 24(5), 1222–1231. DOI: https://doi.org/10.1007/s10826-014-9930-7
Pearson, Matthew R. – D’Lima, Gabrielle M. – Kelley, Michelle L. (2011): Selfregulation as a buffer of the relationship between parental alcohol misuse and alcohol-related outcomes in first-year college students, Addictive Behaviors, 36(12), 1309–1312. DOI: https://doi.org/10.1016/j.addbeh.2011.07.009
Phelan, Ruth F. – Howe, Deborah J. – Cashman, Emma L. – Batchelor, Samantha H. (2012): Enhancing parenting skills for parents with mental illness. The Mental Health Positive Parenting Program, Medical Journal of Australia, 199(3), 30–33. DOI: https://doi.org/10.5694/mja11.11181
Reupert, Andrea E. – Maybery, Darryl (2010): “Knowledge is power”. Educating children about their parent’s mental illness, Social Work in Health Care, 49(7), 630–646. DOI: https://doi.org/10.1080/00981380903364791
Roberts, Rosemary (2006): Self-Esteem and Early Learning, London, Sage.
Russell, Marcia (1990): Prevalence of alcoholism among children of alcoholics, in Windle, Michael – Searles, John S. (szerk.): Children of Alcoholics. Critical Perspec- tives, New York, Guilford Press, 9–38.
Sher, Kenneth J. (1991): Children of Alcoholics. A Critical Appraisal of Theory and Research, Chicago, University of Chicago Press.
Stracke, Markus – Gilbert, Kristin – Kieser, Meinhard – Klose, Christina – Krisam, Johannes – Ebert, David D. – Buntrock, Claudia – Christiansen, Hanna (2019): COMPARE family (Children of mentally ill parents at risk evaluation). A study protocol for a preventive intervention for children of mentally ill parents (Triple P, evidence-based program that enhances parentings skills, in addition to gold-standard CBT CBT with the mentally ill parent) in a multicenter RCT-Part II, Frontiers in Psychiatry, 10 (54). DOI: https://doi.org/10.3389/fpsyt.2019.00054
Thomas, Alexander – Chess, Stella (1977): Temperament and Development, New York, Brunner/Mazel.
Thompson, Laura A. – Trevathan, Wenda R. (2008): Cortisol reactivity, maternal sensitivity, and learning in 3-month-old infants, Infant Behavior and Development, 31(1), 92–106. DOI: https://doi.org/10.1016/j.infbeh.2007.07.007
Velleman, Richard – Templeton, Lorna (2007): Understanding and modifying the impact of parents’ substance misuse on children, Advances in Psychiatric Treatment, 13(2), 79–89. DOI: https://doi.org/10.1192/apt.bp.106.002386
Wall, Tamara L. – Garcia-Andrade, Consuelo – Wong, Vincent – Lau, Philip – Ehlers, Cindy L. (2000): Parental history of alcoholism and problem behaviors in Native-American children and adolescents, Alcoholism, Clinical and Experimental Research, 24(1), 30–34. DOI: https://doi.org/10.1111/j.1530-0277.2000.tb04549.x
Walters, Glenn D. (2014): Pathways to early delinquency. Exploring the individual and collective contributions of difficult temperament, low maternal involvement, and externalizing behavior, Journal of Criminal Justice, 42(4), 321–326. DOI: https://doi.org/10.1016/j.jcrimjus.2014.04.003
Werner, Emmy E. – Johnson, Jeannette L. (2004): The role of caring adults in the lives of children of alcoholics, Substance Use and Misuse, 39(5), 699–720. DOI: https://doi.org/10.1081/JA-120034012
West, Melissa O. – Prinz, Ronald J. (1987): Parental alcoholism and childhood psycho- pathology, Psychological Bulletin, 102, 204–218. DOI: https://doi.org/10.1037/0033- 2909.102.2.204
Zucker, Robert A. – Wong, Maria M. – Puttler, Leon I. – Fitzgerald, Hiram E. (2003): Resilience and vulnerability among sons of alcoholics. Relationship to developmental outcomes between early childhood and adolescence, in Luthar, Suniya S. (szerk.): Resilience and Vulnerability. Adaptation in the Context of Childhood Adversities, Cambridge, Cambridge University Press, 76–103. DOI: https://doi.org/10.1017/CBO9780511615788.006