Absztrakt

A tanulmány áttekintést ad arról, hogy miként alakulnak a világ népesedési folyamatai, és milyen hatást gyakorolnak a lakossági összetétel alakulására globális, európai és hazai szinten. A hazai népességszám és életkori összetétel előrejelzése alapján, főbb csoportokban települési szintű kitekintést nyújt a lakosság várható térbeli elhelyezkedésére. Ezeket az adatokat a felhasználók modellezési munkákban alkalmazzák. Kiemelten foglalkozik az írás a nemzetközi migráció Magyarországra gyakorolt hatásával, annak térbeli eloszlásával. A népesség előrejelzése fontos kiinduló tájékoztatást jelent a hosszú távú és nagy távlatú tervezés számára. A szerző rendszeresen készít 15–30 évre szóló regionális és települési szintű prognózisokat, amelyek a jelenlegi életkori struktúra korlátait és lehetőségeit ismertetik a felhasználókkal. A tanulmány emellett bemutatja, milyen várható értékek, eloszlások lesznek, s kitér Budapest demográfiai jellemzőinek alakulására.

Kulcsszavak: Magyarország, Budapest, migráns népesség, lakosságszám-előrejelzés főbb korcsoportok szerint, külföldiek Budapesten

Everything passes, except the past. – Minden elmúlik, kivéve a múltat.

(Tervuren: Afrika Múzeum bejárati felirata, Belgium)

Globális trendek

Minden nemzedék fontolgatja, hogy máshol, mással is éljen, az álmok és az egyre bővebben elérhető híradások hívogatják őket, de vajon ebből mi, mikor és hogyan teljesül? És van úgy, hogy visszatekintve később hasznosnak bizonyul, időszerű vagy elmaradó az a döntés, amelyet később pótolni már kétséges.

A világ népessége naponta százötvenezer fővel nő, ebből átlagosan kétszázötvenezer a születések és százezer a halálesetek száma. És ezt a képet rajzolja át a térbeli mobilitás.^[1]https://www.worldometers.info/world-population/ A Föld népességnövekedése évente 83 millió fő. A Föld népességszám-változása gyorsuló, az elmúlt kétszáz év alatt hétszeresére nőtt az emberiség lélekszáma. Az előreszámítások szerint 2100-ra várhatóan eléri a tizenegymilliárd főt. Ennek megvalósulásában Kína és India lakossága játssza a főszerepet.

Napjainkban a húsz év alatti anyák szülési aránya a világon a 10%-ot sem éri el, és évente több mint négymillió anya negyvenöt éves kor felett ad életet gyermekének. A gyermekvállalás életkori eltolódása két dologgal hozható összefüggésbe. Az egyik a születéskor átlagosan várható élettartam növekedése, a másik, hogy a termékenység eszközeinek felhasználása bővül. Említhetjük itt a védekezés lehetőségeit, illetve az élettudományok eredményeinek gyakorlati alkalmazását. Dirk J. van de Kaa (1987) holland demográfus írta le először az úgynevezett második demográfiai átmenet elméletét, amely a gyermekvállalás későbbi életkorra tolódásával és alacsonyabb gyermekvállalási hajlandósággal jellemezhető. Az 1974-es demográfiai világkongresszus a fejlődő világ népességnövekedése korlátozásának, mérséklésének módját a korai gyermekvállalás visszaszorításában látta, s ennek folyamata négy évtizeddel később már kiteljesedett. Napjainkban egyre több országban – köztük Magyarországon is – több gyermek születik harminc év feletti anyáktól, mint harminc év alattiaktól.^[2]https://yaleglobal.yale.edu/content/world-population-2020-overview A nők biológiai fejlődéséhez képest (korábbi biológiai termékenység, új orvosi megoldások, kései és mesterséges gyermekvállalás) lassabban módosul, következésképpen rövidül a rendelkezésre álló úgynevezett propagatív (szülőképes) időszak, amelyet alulról korlátoz a hosszú ideig tartó tanulás is.

A kontinenseket tekintve beszélünk gyors növekedésű Afrikáról (2% felett/év), Ázsia, Észak- és Dél-Amerika 1-2%-os növekedésű, Európa pedig a stabil kategóriába sorolható (bevándorlás nélkül azonban csökkenő).

Az adatok azt a kérdést is felvetik, hogy hány embert képes eltartani a Föld, hogyan változik az életkori összetétel és a területi egyenlőtlenség. És azzal, hogy az emberek egyik földrajzi helyről áramlanak a másikra – egyre nagyobb távolságra –, vajon miként „viszik” magukkal a népesedési magatartást, azt, amely a korábbi lakóhelyükön valósult volna meg, illetve a célországban miként veszik fel az ottani jellemzőket. Itt arra gondolhatunk, hogy megváltozik például a termékenységük, vagy viszik magukkal a kedvezőtlen genetikai, életmódbeli magatartást, és rövidebb, beteges életet élnek, korábban halnak meg, mint ami a befogadó ország lakosságára jellemző.

Az új globális migrációs trendek megjelenésének kiváltó okait itt nincs módunk részletesebben elemezni, de megemlítendő, hogy a történelmi migráció kiváltó oka a munkavállalás, a megélhetés volt. (Mi munkaerőt kértünk, és emberek érkeztek.) A 20. század elején nagy távolságokra is elmozdult a termelés, közelebb került a nyersanyaglelőhelyekhez, a műszaki infrastruktúra kiépülésével javult a térbeli elérhetőség, és a hetvenes években elindult a globalizáció. A feldolgozóipar egyre jobban a fogyasztás és a munkaerőpiac, majd a szakképzett munkaerő helyéhez igazodott. A termelés minőségi jegyeinek elterjesztése, a virtuális világ bővülése függetlenítette a termelés egyes egységeit. A kecsegtető online információk, a turizmus nagymértékben közrejátszott abban, hogy a világ távoli helyein is tudomást szerezzenek az életminőség eltéréseiről. A klímaváltozás, a human being és a függetlenség arra ösztönözte az embereket, hogy ne tehetetlenül nézzék a helyi történéseket, netán ott várják ki életük javulását, hanem a térbeli mozgás mellett döntsenek. A migráció témakörében felértékelődött a szakképzettek szerepe és jelentősége: a menekülteknek csupán egyhatod része magasan képzett, akik hívogató, támogató befogadáshoz jutottak.

A korábbi történelmi migrációs folyamatokban az is benne foglaltatott, hogy a vándorok tőkét, tapasztalatot akartak szerezni, majd hazatértek. Az új tendencia az, hogy a fiatalok intenzívebben mozognak a szüleiknél, és kevesebb a visszatérés. A családok útra kelése azt is jelenti, hogy csapot-papot otthagynak. Az elinduláshoz nem szükséges akkora erőforrásgyűjtés, kockázatvállalás, mint korábban, a jelentősebb ,,push” hatások eredményeképpen. Arra ma még nincs globális, csak regionális válasz, hogy vajon a taszító erők váltak erőteljesebbé, vagy a hívogató erők. A politikai törekvések is arról szólnak, hogy támogassuk ezt vagy azt az országot. Az idősek maguk is mobilisabbá váltak, vagy az életminőség, vagy a klíma miatt; például Magyarországon számottevő a hatvan év felettiek bevándorlása.

A fejlett világ társadalmainak elöregedésére mégsem lesz megoldás a nemzetközi migráció, a kockázatos és generációsan lassú integrálódás miatt. Az érkező migránsok életkori összetétele is öregszik a korábban érkezettekhez hasonlítva. Termékenységi magatartásuk alkalmazkodik a célterületre jellemző gyermekvállalási magatartáshoz, és így a közvetett demográfiai hatások elmaradnak.

A küldők földrajzi térsége egyre tágabb lesz, s ezzel a fogadók és a küldők földrajzi, illetve szocializációs távolsága nő. Ily módon a probléma sokkal komplexebb kezelésére, finomhangolására lesz szükség. Az elöregedő társadalmak számos gazdasági kihívással néznek szembe, amelyeknek csak egy szelete az eltartottak számának növekedése. A migráció célterületei növekvő mértékben igénylik a szakképzett munkaerőt, és azokat, akik képesek bekapcsolódni a fejlett országok gazdaságába, szolgáltatásaiba. Megemlítendő például a globális gazdasági kihívások között a verbális és nonverbális, valamint az új módszerekhez, helyzetekhez való alkalmazkodás, az innovációs készség. Mivel a napi életben egyre több dolog online működik, ami kényelmesebb, hatékonyabb helyzetet hoz minden korosztálynak, számos szolgáltatás otthonról válik elérhetővé. Miközben egyre több az úgynevezett felhasználóbarát IT-megoldás, nő a biztonsági elemek tára, azonban az idősek, akik nem ebben a közegben nőttek fel, és lassul a reagálásuk, csak korlátozottan tudnak ehhez kapcsolódni. Itt most nemcsak a polgári szinten elérhető szolgáltatásokra gondolhatunk, hanem azokra a napi tárgyakra, amelyek körbe vesznek bennünket, és kezelésük, beállításuk igényli a felhasználó készségeit.

Mindez globális szempontból igazán érdekes, mert a küldők és a befogadók közötti földrajzi távolság nagyobb kulturális, mindennapi életmódbeli különbségeket jelent. Az elmúlt időszakban a migráció résztvevőinek nemcsak a mennyisége, de a térbeli kiterjedtsége is számottevően megnőtt. Mi több, míg korábban a migrációs irodalom a fiatal férfiak mobilitását tartotta jellemzőnek, addig például a média 2015. évi tömeges európai képei az utakon betegeket, rokkantakat, időseket mutattak. A menekültek között a nők és gyermekek magasabb száma tartósan igazolható. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a vándorlás családi jellegű, illetve a nők társadalmi szerepvállalása az önálló migrációt is lehetővé teszi, kiemelten a magasan képzettek körében.

A fentiekben vázolt folyamatok a következőket mutatják:

Nemcsak nő a lakosság száma, de az élet hosszabbodik, eltolódnak a generációk, és ezzel módosul a materiális vagyonelemek és példák, értékek áramlása a nemzedékek között. Ha hosszabb az élettartam, idősebb lesz a szülő, nagyszülő, és ezzel a vagyonáramlás köre változik, nő az igény az egész életen át tartó tanulásra és képzésre, az öregkori gondoskodásra.

Világátlagban a lakosság 4%-a nem a születési helyén él tovább, elszakadás egymástól, az alkalmazkodás, munkavállalás feltételei, folyamatai gyorsan változnak (Rédei, 2007). Összességében új gondok jelennek meg: depresszió, deviancia, agresszivitás, kiégés és a döntések hatása. Például kései vagy korai társválasztás, válás, termékenység családon belül és kívül. A szakmai tudás időtállóságának, a lakhatási tér mobilitásának, a régitől való elszakadásnak a gyötrelmes kérdései.

Együtt vagy egyedül? A fejlett világban a lakosságnak közel a fele (fiatalok, idősek és az átmeneti életfordulóban lévők) egyedül, részben magányosan él (Rövid, 2020). A társadalmak igen eltérőek abban, hogy a generációk mennyire élnek együtt vagy távol egymástól. Például az élelmiszerboltokban az adagok egy főre vagy nagycsaládra készített formában jelennek meg? Tudnak-e segíteni egymásnak, amikor arra szükség van, vagy azt is üzleti szolgáltatásként kell megrendelni?

Maga az elöregedés a fejlett világ általános jellemzője, aminek az innovációhoz, virtualizációhoz való kapcsolódása külön kihívást okoz. Pedig nem bekapcsolódni a fő trendekbe nemcsak a globalizációból való kimaradást jelenti, ami nem opció, hanem a szolgáltatások sem fognak a közösség/település méretgazdaságossága miatt közelebb kerülni a lakossághoz. Ily módon a szolgáltatásokhoz való kapcsolódás elmarad, vagy online válik elérhetővé, legyen szó állampolgári alapszolgáltatásról, oktatásról, egészségügyi ellátásról, gyógyszerről, egyéb biztonságos hívásról, rendelésről, ivóvízről, közlekedésről, a magány feloldásáról, tájékoztatásról, szórakozásról, tanulásról vagy más, egyéni igényről. Az innováció nemcsak szakmai ismereteket, de gyors reagálást, biztonságot is kíván a felhasználótól (lásd személyi adatvédelem).

Ez rövid eszmefuttatás volt arról, hogy a demográfiai adatok mennyire sokirányúan használhatók, értelmezhetővé válnak, és felvázolják a jövőbeli új igényeket vagy éppen azok új korlátait, formáit. Az elmúlt évtizedekben egyfelől csökkent a döntési lehetőségek köre, mert a múltbeli népesedési folyamatok által kialakított életkori, nemi összetétel ennek korlátot szab. Másfelől a térbeli mobilitással olyan gyors, tömeges változások jelentek meg, amelyekről már a jóslás és nem a kitekintés szintjén lehet véleményt mondani. A demográfiai döntési tér szűkülése (csökken a nők születési aránya) növeli a világ egészére kiterjedő mobilitás kockázatait, a kitekintés beválását (azaz, hogyan módosul a távolról érkezők gyermekvállalása), különösen hosszú és nagy távlatra. Ez utóbbi azt jelenti, hogy korábban a lakosság 3–5%-ának migrációja volt jellemző egy adott országra, most pedig a tömegesség – ami az ellenőrzést, a biztonságot érinti – és az útra kelők tudatosságának hiánya teszi kezelhetetlenné a kérdést. A migráció megközelítése, mindennapi jelentése távolodik az eredetileg a szabadsághoz kötődő eszmétől, menedéktől (asylum). Megemlítve azt is, hogy éppen az utazók felkészületlensége, a fogadók együttérzésének hiánya, frusztráltsága, előítéletessége okozhat nem támogató körülményt. Napjainkban sokkal több mindennek kell megfelelnie egy érkezőnek, mint a történelem során bármikor. Akik útra kelnek, feltehetőleg bátrabbak, bíznak magukban és az otthonmaradottakhoz képest jobb profillal rendelkeznek. Az elindulás kockázatos döntés, ezzel számos személyes döntés nem valósul meg, például a gyermekvállalás is eltolódik.^[3]Itt jegyzem meg, hogy a statisztikában egy adott naptári évben megtörtént eseményt a jogi elismerést követően (backlog) pótolnak vissza az esemény évébe. Vagy éppen a szociális kedvezmények miatt felgyorsul.

Európai helyzet és törekvések

Kontinensünk demográfiai helyzete romló, az általános elöregedés és az alacsony gyermekvállalási hajlandóság kedvezőtlen reprodukciót jelent. A frissítést nyújtó migráció ambivalens sikerekkel mutatkozik, így azután a világ népesedésében betöltött szerepe mérséklődik. A folyamatok fiatalító hajtóereje a születéskor átlagosan várható hosszú élettartam. A migrációra vállalkozó fiatalok között a küldő régiók taszító ereje és a fogadók vonzása az esetek egy részében nem valós értékelésen alapul.

Ma már jól tudjuk, hogy a Mediterráneumban élők nyolcvan év feletti élettartammal számolhatnak, ezt követi Skandinávia és a kelet-közép-európai országok (76–79 év). A szakirodalom azt hangsúlyozza, hogy nemcsak az élet hossza, de annak minősége is, különösen az egészségben megélt évek számítanak. Nemcsak az adott személy, de a gyógyítási kiadások szempontjából is kiemelten kezelendő kérdés.

A nemek közötti élettartam igen eltérő. Litvániában a nők összességében tíz évvel élnek tovább, mint a férfiak, míg Hollandiában ez az eltérés alig négy év. De már a születéskor fiútöbblet tapasztalható, s a csecsemőhalandóság és a midlife crisis is több férfit visz el, mint nőt. Ebből következik, hogy hatvan, de különösen hetven év felett kétszer annyi nő él, mint férfi. Tehát az öregedés egyelőre többnyire női kérdés.

A demográfiai irodalomban évtizedek óta szerepel az egyéni és közösségi felelősségvállalás kérdése, kiterjesztve ezt a cégek társadalmi felelősségvállalására (Rédei, 2001: 191). De a jelen vírushelyzet is nyomatékosan rámutatott az egyéni felelősségvállalás fontosságára, az élet határaira. Több egészségügyi intézmény, kifejezetten magánkórházak nyilatkoztak arról, hogy a jelen pandémiában megnőtt az egyének felelősségének, prevenciójának jelentősége, hogy cselekvően vállaljanak részt egészségük megőrzésében.

A pandémia arra is rámutatott, hogy milyen gazdasági haszonnal és járványügyi eszközzel (fejlesztést gyorsító hatással) jár együtt az online oktatás, szórakozás és ügyintézés, illetve az úgynevezett home office. Látható, hogy ennek társadalmi továbbtanulási, továbbképzési szerepe van, de ennek működtetéséhez kielégítő technikai adottságokkal kell rendelkezni. A hálózat működtetése központi, a szolgáltatás finanszírozása egyéni-társadalmi feladat.

Az egyes tagállamok, de országon belül a városok és a vidék között is számottevő eltérések vannak. Magyarország ebben a sorrendben középtájon helyezkedik el, és a vidék 65%-a is kiépített hálózatra tud kapcsolódni. Az európai lakosság alacsony mértékben gyarapszik, naponta 1100 fővel, ami a 23 ezer fős születésszám és a 22 ezres halálozás eredőjeként mutatkozik. Érezhető, hogy ez törékeny növekedés. Jelenleg a teljes lakosságszám 750 millió fő.^[4]http://nepesseg.population.city/world/eu

A második világháború után született generáció óta a kontinens népessége kétszázezer fővel nőtt (Rédei, 2007). Ez a növekedés a kilencvenes évektől indult el, és a bevándorlással hozható összefüggésbe. A megnövekedett migráció részben globális változásokkal hozható összefüggésbe, részben pedig Kelet-Európa nyitódásával (az innen történő kiáramlással önmagában, illetve a folyosó-kapu szereppel, amelyet a Nyugat felé való szabad áramlás jelentett). Ezekben az időkben több vitának az a kérdés állt a középpontjában, hogy vajon az Afrika felől érkező úgynevezett déli csatorna-e a fontosabb, vagy a keleti (IOM, 2019). A keleti és a balkáni háború – világháború utáni első menekültáramlatával – halmozottan visszahatott az ázsiai migrációs folyamatokra. Ebből is kiemelendő 1992, amikor Európában megjelent az első kínai hullám (Nyíri, 1999). Majd az arab világból kiszorított tömegek délkelet-ázsiai korlátozó intézkedései miatt vették útjukat Törökország felé, ahol az észak-afrikai csoportokkal találkozva indultak tovább. Irányjelzőjük, „csatornázott” mozgásuk a műszaki infrastrukturális vonalak voltak. Ennek kiteljesedett tömeges példáját láthattuk aztán 2015-ben.

Hazai folyamatok^[5]A vonatkozó előadás elhangzott az MMA „Budapest jövője” konferencián, és … Részletek

Előreszámítás és prognózis

A történelmi források szerint a jövőbe látás, a jövő megismerése régóta érdekli az embereket. Ez az elmúlt évtizedekben a távlati tervezés egyik kiemelt érdeklődési területe lett. Azért is, mert kitekintéseit hosszú távon és számokba fogalmazottan képes megadni, ami a modellezés elterjedésével fontos eszköz lett.

A nyolcvanas évekig a népesség-előreszámítások a lakosság összlétszámára vonatkoztak, és trendjellegű grafikonokon dolgozták ki őket, a távlati értékeket regressziós módszerek alkalmazásával. Mivel az ezt követő időszakban Magyarországon a születések és a halálozások száma nulla volt, a belső vándorlás vált meghatározóvá. A lakosszám tényleges változása ugyan kicsi volt (hiszen csak belföldi költözések, mozgások voltak), de az életkori összetétel módosult. A figyelem a lakosság összlétszáma helyett az életkor szerinti összetételt előre jelző módszerekre irányult, ami a felhasználóktól is más típusú gondolkodást kívánt meg (az úgynevezett korspecifikus szokásjellemzők alapján). Ekkor terjedt el a korcsoportos jellemzők szerinti előreszámítás, ami a tervezést is abba az irányba vitte, hogy a korcsoportos szokásjellemzőket mint normatívákat „kulcsolták rá” a szakági elgondolásokra.

Az új típusú, korcsoporti előrejelzés ugyanakkor lehetőséget teremtett arra is, hogy a korábbiakhoz képest pontosabb valószínűsítéseket készítsünk (például a lehetséges munkaerőforrás számítása, az intézményi hasznosítás, a közlekedési szokásjellemzők korcsoportok szerinti előrejelzése).

Változatlan jellemzők mellett beszélünk a népesedés alakulásáról. Ekkor az eredmények azt mutatják, hogy a kialakult életkori szerkezet mennyire meghatározó. A prognózis az úgynevezett „ha, akkor” alapú számítás, amikor feltételezzük az egyes demográfiai események (születés, halálozás és mobilitás) alakulását, és ezt extrapoláljuk. Az előbbit prognózisnak nevezzük, az utóbbit előreszámításnak.

Az előreszámítás két alapvető irányban képes gondolkodni:

• teljesüljön egy adott politikai, gazdasági, népesedési cél által kitűzött lakosságszám (például a hazai csökkenés nagy távlatban ne legyen nyolcmillió alatt);
• legyen az életkori összetétel olyan, amely nem korlátozza, vagy akár nem teszi lehetetlenné a természetes reprodukciót, például lesz elegendő számú szülőképes korban lévő nő.

Tehát a lakosság számának megtartása, térbeli elhelyezkedése és a reprodukció fenntartásának elve többféle úton valósítható meg. Több születéssel, magasabb termékenységgel, hosszabb várható élettartammal, a belső költözések új irányaival és erősségével, valamint a határokat átlépő be- vagy kivándorlással. Azt, hogy mely események kombinációját tekintjük relevánsnak és kidolgozandónak, megállapodás kérdése.

A múltbeli demográfiai folyamatok elemzése a távlati kitekintés alkalmazása során meghatározó jelentőségű. Például mit okoz a pár tizedes változás? A múltbeli események elemzése, magyarázata, összefüggéseik megállapítása jelenti a jövőbe tekintés alapját. E tekintetben meghatározó, hogy mikor állnak rendelkezésre olyan, nemekre, korcsoportokra vonatkozó és települési résztelezettségben tagolt valós adatok, amelyek alkalmasak egy előretekintés elkészítéséhez. A jövő valószínűsítésének beválása, tehát a demográfiai modellezés nagymértékben függ attól, hogy milyen megbízhatóságú adatokból tudunk kiindulni, és azokat kellő igénnyel elemeztük-e. A közel tízévente elvégzett népszámlálások/cenzusok erre jó alkalmat adnak. A közbenső évekre úgynevezett továbbvezetéses (okirati alapú) statisztika áll rendelkezésre.^[6]A két statisztikai adatforrásból vett adatok esetében tudnunk kell, hogy ezek éppen a gyűjtés formája miatt eltérő megbízhatóságúak. Míg a népszámlálások a személyek bevallása … Részletek

A demográfia másik nézőpontját, amelyből a múlt eseményeit rendszerezi, az úgynevezett születési évjáratokra, kohorszokra jellemző mutatók adják. A köznyelvben ez úgy ismert, hogy „bezzeg az én időmben…” Azaz az egymást követő nemzedékek életüknek ugyanazon éveiben vajon ugyanazt teszik-e? Azaz szüleink, nagyszüleink és gyermekeink életüknek ugyanabban az időszakában vállalnak-e gyermeket, házasodnak, vagy éppen lépnek a munkaerőpiacra? Már tudjuk is a választ: ebben nemzedéki változások vannak. A jövő szempontjából döntő jelentőségű, hogy mit feltételezünk, amit paraméterekben fejezünk ki, hogy vajon ők hogyan fognak egyes népesedési eseményeket időzíteni, és milyen erősséggel. Ez az úgynevezett kohorszmagatartás urbánus térségekben gyorsan változik. Itt az a kérdés is felmerül, hogy az egyes régiókból, országokból érkezők mikor és hogyan veszik fel a célterület demográfiai magatartását.

Budapest földrajzi elhelyezkedése (a város híd szerepe kelet és nyugat között), a magatartási minta átadásában többirányú. A fejlett világra jellemző csökkenő termékenységet és a hosszabb élettartamot „felvesszük”, és elhagyjuk a keletiekre (az agrártársadalmakra) jellemző több gyermek vállalását és a rövidebb életet. Budapest transzfer-, kapu-, híd- és közvetítő szerepe tehát jellemző az országon belül és az országhatárokat átlépően is. A folyamatok között – azzal, hogy a határok átjárhatóvá váltak – a demográfiai események lassan módosuló tehetetlenségű változása mellett új bizonytalansági tényezőt jelent a nemzetközi migráció ad hoc jellege (Kincses, 2019). A külföldi állampolgárok közel fele él a Közép-magyarországi Régióban. Arányuk a teljes népesség 2%-át sem éri el Heves, Észak-Borsod, Szolnok és Csongrád megyében.

A jövőbe tekintés során azt tapasztaljuk, hogy a változások nem a mennyiségekben, nem az összlakosság számának változásában ragadhatók meg, hanem annak életkori összetételében. Az életkori összetétel viszonylag gyors és egyirányú változása korlátozza a jövő reprodukcióját, az innovációs befogadói készséget, és korlátot jelent a jövőbeli stratégiai célok megvalósítása szempontjából is. Az öregedés jegyei láthatók az átlagéletkor növekedésében, az öregeknek a lakosság egészéhez viszonyított arányában és az eltartási arányok (a tizennégy év alattiak és az idősek viszonyítása a munkaképes korúakhoz) alakulásában.

A magyar gyermekvállalás ideje fokozódó mértékben kerül harmincöt éves kor fölé, s ezzel a nagyszülők hatvan felettiek lesznek. A szülőképes életkorú nők száma csökken. Nőiesedik az ország. Az ország minden tizedik lakosa hetvenéves vagy idősebb. És minden negyedik hatvan év feletti. A népesség nagymértékben az ország középső részére, kisebb részben a nyugati területekre összpontosul. A népesség térbeli elhelyezkedésében kiemelt jelentősége van a „háromhatáros szerkezetnek” (Rédei, 2019a).

A korábbi népesség-előreszámítás beválása és az új főbb eredményei

A területi lakosságszám-előreszámítás feladatai végigkísérték szakmai munkámat. Részben az érdeklődésem, részben a szakmai referencia megkívánja a becslések és a tényadatok összehasonlítását. Mint említettem, a paraméterek kalibrálása döntő. Bár már a hatvanas években Valkovics doktor (1963) számításai rámutattak, hogy a népesség hosszú távú csökkenése és elöregedése feltételezhető, annak bekövetkezése és időzítése a vándorlással módosult.

Korábban nem feltételeztük, hogy a kiskorúak száma milyen mértékben esik vissza, és ez hat a várható jövőbeli korcsoportokra. Továbbá a 2008-ban elindult schengeni szabad áramlás a határ mentéket aktív kontaktzónákká tette, ami lehet a települési értékek eltérésének oka. A megnövekedett nemzetközi migráció és a módszertani változás, mely szerint az uniós állampolgárok mozgását nem regisztrálják, szintén ebben a körben említendő (Rédei, 2014a).

A népességszám települési eltérései^[7]A népszámlálási népességtől való eltérés a népszámláláskori népesség százalékában; a pozitív számok: kevesebb volt az előrebecslés a népszámláláskori népességnél, a … Részletek

Hosszú távon a lakosság számának csökkenése folytatódik. A hatvan év felettiek aránya a lakosságban eléri a 40%-ot. A jelen helyzethez képest 55%-os az időskorúak arányának növekedése.

Részletezve a következőket fogalmazhatjuk meg:

• A tizennégy év alattiak száma csökken, a huszonöt év alatti munkaképes korúak száma nagyon csökken, a lehetséges migrációs hatások csak mérsékelten vannak figyelembe véve, és gyorsul az öregedés folyamata.
• A termékenység szempontjából döntő, hogy a propagatív életkorú nők száma hétszázezerrel esik vissza.
• Egyre több a kis lakosszámú település, 2041-re valószínűsíthetően az összes település 42%-a sorolható ide, ami a települések méretgazdaságossági szempontjait nehezíti, számos ellátást nem tesz helyi szinten elérhetővé. A magyar lakosság 3,5%-a, azaz 325 ezer fő sorolható ide.

Kozmopolita Budapest

A világban azt tapasztaljuk, hogy a külföldiek az urbánus térségekben tartózkodnak nagyobb arányban, majd később itt igyekeznek letelepedni. Mi több, a társadalmi szegregáció is megjelenik, mivel szívesen laknak velük azonos nyelvi, kulturális közösségekben. Mindez megjelenik a városrész arculatán is. A történelmi lakosságkeveredést követően 1990 után a magyar főváros életében is növekvő módon jelentek meg ezek a folyamatok (Rédei, 2009; Kincses–Rédei, 2012).

A globális migráció szereplőinek jellemzője, hogy városias területeken keresik lakhelyüket és sokszor a munkahelyüket is. Szívesen laknak olyan helyeken, ahol már élnek saját nyelvi közösségeik, így a térbeli szegregáció erős. Ez általában kapcsolódik a lakhatás minőségi jellemzőihez is. Az urbánus környezet szabadosabb, több lehetőséget kínál, és az általa hozott foglalkozáshoz kapcsolódik (a migrálók nagyobb hányada nem agrártevékenységből érkezik).

A tanulmányi célú letelepülésnek az oktatás, a kutatás, a magas szolgáltatási arány mint centrumszerep meghatározó eleme. Egyáltalán a centrum és a periféria kiemelt térbeli elem. A világban nő annak a társadalmi rétegnek az aránya, amelynek tagjai a felemelkedés meghatározó útjának és egyben a legkisebb ellenállással elérhető migrációs kapunak tekintik a tanulási célú tartózkodást. Ily módon ismereteket, képességeket szereznek a vágyott területről, s ez magát a befogadót is megerősíti abban, hogy kinek adna letelepedést. Bár napjainkban az oktatási ágazatban jelentős állami ösztöndíjakkal támogatják jövőbeli gazdasági-politikai kapcsolatainkat, a régiók, városok, sőt az intézmények szerepe kiemelendő. A hallgatók, amikor a képzettséget adó intézmények kínálatából célterületet választanak, a szolgáltatásokat is számba veszik. Így a tanulási célú mozgásnál a befogadó állami szerep mellett a város, az intézmény ellátottsága a meghatározó.

Budapestre 2001 elején 1620 különböző szomszédos országbeli településről érkeztek külföldiek, ez a szám 2011-re 2042-re növekedett. Becslésünk szerint ma már meghaladja a 2150-et. Ebben kiemelt szerepe van annak, hogy Budapest oktatási centrum a külföldi hallgatók számára, az itt tanuló diákok száma nő, földrajzi diverzitásuk különösen. A Budapesten lakó külföldiek állampolgársága összességében változatosabb képet mutat, mint az ország más tájain, hiszen százhatvan ország állampolgárai élnek a városban (Kincses, 2014a, 2014b). Az összes budapesti adózó 6%-a külföldi, s a hazai születések (elsősorban budapesti) 3%-a nem magyar állampolgárságú szülőktől származik. És minden hatodik magyar állampolgárságú gyermek külföldön születik. A Magyarországon élő afrikaiak 58%-a, az ázsiaiak 77%-a, az amerikaiaknak pedig az 56%-a Budapesten él. Földrajzilag minél távolabbról érkezik valaki, annál inkább a főváros válik az elsődleges célpontjává. (Például a kínaiak 90%-a a fővárost választja lakhatásra, tevékenységre.) Az is igazolt, hogy minél távolabbról érkezik, annál magasabb iskolai végzettségű.

A külföldiek hatással vannak az ingatlanpiacra

Az állapítható meg Magyarországon a külföldiek letelepedésének térbeli eloszlását illetően, hogy fókuszterület a határ mente, a Balaton térsége, valamint a főváros és környéke. Így a határ mente aktív zónává vált, és a kistérségek periferiális részei az érdeklődés középpontjába kerültek. A külföldiek ötéves ingatlanvásárlási derogációs időszaka 2009. május 1-jéig állt fent. Ettől kezdve a tagállami polgárok ingatlanszerzésének engedélyhez kötöttsége megszűnt, ami hatással volt a piaci forgalomra. 2008-ig az engedélyesek döntő többsége (77,7%-a) tagállami állampolgár volt. Az itt élő külföldi állampolgárok kétharmada lakást vesz. Az állampolgárság megvásárlásának lehetősége húszezer főt vonzott ötvenhárom országból. Az, hogy a budapesti ingatlanárak az elmúlt években a csúcson voltak, 19%-kal emelkedtek, leolvasható a nemzetközi listákról.

A 2030-ig terjedő időszakban Budapest lakosságszáma alig változik, 1 750 000 fő főre valószínűsíthető. A jelenlegi átlagéletkor 44 év, amely várhatóan 47-48 évre nő (Kincses, 2019). A főbb korcsoportok aránya számottevően változik. A lakosságcsere, a kiöregedéssel járó változások úgy jelennek meg, hogy a jelenleg idősek által lakott kerületekbe fiatalok kerülnek. A város belső részeinek kedvező tanulási-szórakozási lehetőségei, nem autós megközelítésük mind vonzó tényezőt jelentenek a fiatalok számára. Az 1994-ben elindult szuburbanizációs lakossági, majd munkahelyi kiáramlás^[8]Ekkor ment végbe a veszélyes és piszkos iparágak kitelepülése, a belső részek nehezedő elérhetősége számos gyártó- és szolgáltatói tevékenységet kiszorított, és helyükön … Részletek szabad lakhatási kapacitásokat eredményezett a belső kerületekben (Rédei, 2015).

Magyarország az 1990-es rendszerváltással bekerült a globális migrációs útvonalak közé, de nem tekinthető tipikus befogadó országnak. Ugyanakkor állampolgárai különösen 2010 után tömegesen léptek ki a nagyvilágba.^[9]A 2008-as pénzügyi válság elindított egy relocation folyamatot, amelynek során számos külföldi cég a túlélés időszakára itt fejlesztett. Ez helyben tartotta a magyar munkaerőt, és … Részletek Ezzel egyidejűleg közel hasonló nagyságrendben kaptak a szomszédos országok magyar nemzetiségű polgárai magyar állampolgárságot, és ezzel választhattak az itteni letelepedés, az uniós szabad mozgás vagy a korábbi lakóhelyen maradás mellett (Rédei, 2012).

A külföldiek területi elhelyezkedésére általánosságban a városi felülreprezentáltság jellemző. A nemzetközi vándorlás elsődleges célterületei a centrumtérségek (Rédei, 2014b). Három területet emelhetünk ki vándorlási szempontból, ahol általánosan és tartósan nagyobb számban, arányban vannak jelen a vándorlási csoportok Magyarországon:

• Közép-Magyarország,
• a határ menti járások,
• a Balaton térsége.

Budapest és Pest megye mint gazdasági centrumterület nagyobb távolságból vonzza a vándorokat, az országban itt él a legtöbb nem európai külföldi. A magyar országos átlagnál magasabb a foglalkoztatottság, alacsonyabb az átlagéletkor és magasabb az iskolai végzettség. Itt elsősorban a gazdaságilag aktív, magasabban kvalifikált külföldi állampolgárok telepednek le.

A határ mentén nem olyan sokszínű az állampolgárság szerinti összetétel, ott ugyanis leginkább a határ másik oldaláról érkezők telepednek le. A Balaton térségét főképpen a német, az osztrák, a holland és a svájci nyugdíjasok, idősebbek választják új lakóhelyül, a nyugdíjak jobb vásárlóerejének kihasználása, illetve a rekreációs lehetőségek és a természeti értékek miatt (Kincses, 2019; Rédei, 2019b).

A legtöbb statisztika eltér abban, hogy az adott ország állampolgárairól beszél, vagy az abban az országban születettekről vagy az ott-tartózkodókról (tipikusan ötféle okból lehet egy országban jogszerűen tartózkodni: munkavállalás, tanulás, családi ok, befektetés, orvosi kezelés). Ha ebben a tekintetben akarunk reflektálni a trendekre, akkor azt mondhatjuk, hogy Budapesten laknak olyanok, akik az elmúlt évtizedben a kedvezményezett állampolgársági kategória jogi keretében kaptak magyar állampolgárságot. Ha a születés szerint nézzük a kérdést, akkor történelmi folyamataink és földrajzi tranzithelyzetünk a meghatározó. A jövőben is azzal számolunk, hogy egyetemi városaink jelentős számú külföldi hallgatónak adnak helyet. Hazánk továbbra is elsősorban európaiak számára jelent célpontot, inkább a kis távolságú cirkuláris vándorlások a jellemzők. Európán belül a szomszédos országok kiemelkedő aránya e szempontból összefügg a határokon átívelő nyelvi, kulturális kapcsolatokkal.