Absztrakt

A tanulmányban a felzárkózó településeken zajló kutatási eredmények és a segítőtevékenység, a Jelenlét program keretein belül végzett szociális munka és közösségfejlesztés mindennapi gyakorlatának bemutatására törekszünk tíz Baranya megyei település tükrében. Az írás célja, hogy ismeretekkel szolgáljon a felzárkózó településeken megvalósuló szakmai tevékenységekről, illetve információt nyújtson e települések társadalmáról, gazdaságáról, a családokban zajló értékváltozásokról. A tanulmány fókuszában a Sellyei járás négy felzárkózó településén 2019 tavasza óta zajló kutatás eddigi eredményei állnak. A vizsgálat a társadalmi hierarchia alján elhelyezkedő hátrányos helyzetű, gyermekes háztartásokra és tagjaikra, a családi szerepekre, értékekre, konfliktusokra, valamint ezek összefüggéseiben a kulturális dimenziókra koncentrál. Jelen tanulmány érdekességét az adja, hogy a szerzők szakmai munkatársakként részt vesznek a Felzárkózó települések programban, így kutatói és megvalósítói szemszögből is bemutatják gyakorlati tapasztalataikat.

Kulcsszavak: felzárkózó települések, Jelenlét program, szociális munka, jó példák, társadalmi innovációk

DOI: https://doi.org/10.56699/MT.2023.2.7

A magyar kormány 2019 tavaszán újabb romastratégia előkészítését kezdte meg (a korábbi: Nemzeti Társadalmi és Felzárkózási Roma Stratégia 2011–2020). Kinevezték Vecsei Miklóst, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét a diagnózisalapú felzárkózási romastratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztosnak. A stratégia keretét a Felzárkózó települések program adja, melynek célja, hogy a 105/2015. (IV. 23.) kormányrendeletben meghatározott településkörből a Központi Statisztikai Hivatal által készített legalacsonyabb komplex mutató alapján kiválasztott, mintegy háromszáz településen – szakaszos bevonásukkal – hoszszú távú fejlesztési programot indítson. A korábbi és a tervezett romastratégia közös pontja, hogy a szegénység problémáját és a „cigánykérdés” megoldását egy programban fogalmazza meg. A cél a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők arányának csökkentése, különös tekintettel a roma népességre (Boros–Bucher, 2019; Boros, 2022).

A Felzárkózó települések elnevezéssel a kormány egy hosszú távú program bevezetését rendelte el 1404/2019. (VII. 5.) számú határozatában. E célzott program fókusza az érintett településeken élő lakosság helyzetének javítása különböző szolgáltatások biztosításával. A programot összesen háromszáz településre tervezték, de nem egyszerre indult el valamennyiben, hanem évente bizonyos számú településen kezdték meg a munkát a megvalósító szervezetek. 2019-ben 31, 2020-ban 36, 2021-ben 51 települést vontak be a programba, ez három év alatt országosan összesen 118 települést jelent. Időközben további 182 települést is kijelöltek (1057/2021. [II. 19.] Korm. határozat), melyből 2023-ban újabb hatvan település belépése várható a programba. A Felzárkózó települések program szakmai irányítását a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület (a továbbiakban: MMSZ) végzi: a szervezet módszertani támogatást nyújt a program meg- valósítóinak, hiszen az a cél, hogy minden településen szakmai módszertan (komplex és diagnózisalapú szemlélet) alkalmazásával, kiemelten jelenlétalapú módszerrel kerüljön sor a fejlesztésekre.

Az MMSZ, amely a Felzárkózó települések program teljes koordinációjáért is felel, a programban részt vevő szervezetekkel együttműködve valósítja meg a szakmai célokat. A Felzárkózó települések újszerűsége, komplexitásra törekvése leginkább két dologban mutatkozik meg: egyrészt a célcsoport korosztályi besorolásánál nem egy meghatározott korcsoportot, hanem az egyént és a családot helyezik a fókuszba, vagyis a „fogantatástól a foglalkoztatásig” szemlélettel hangsúlyozzák az egyén születéstől a munkaerőpiacig tartó támogatását, kiemelt figyelmet fordítva a gyermekek- re. Másrészt, mielőtt bármilyen tevékenységet szerveznének, úgynevezett települési szintű diagnózist készítenek, mely az egyik feltétele is a Jelenlét programnak. Ennek során lakossági és intézményi kérdőívek felvétele, a családokkal interjúk és segítőbeszélgetések zajlanak, a részt vevő megfigyelés módszerével térképezik fel a társadalmi problémákat, mérik fel a szükségleteket. A diagnózis alapján cselekvési terv készül, melyben meghatározzák a komplex beavatkozási területeket, tevékenységeket és az időtartamot. A települési diagnózis célja, hogy feltárja azokat a problémákat, melyek a szegénység okaira mutatnak rá, továbbá akadályozzák a település fejlődését, a helyi lakosság helyzetének megváltozását, javulását. A megvalósító szervezetek munkatársainak feladata, hogy a települési diagnózishoz szükséges felmérést elvégezzék, az eredmények alapján elkészítsék a település programját, melyben az MMSZ által meghatározott komplex, szakterületi (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy, szociális) fejlesztési irányokat mutató cselekvési terv található. Az elképzelés szerint a cselekvési tervben már a konkrét és szükséges beavatkozási területek is szerepelnek, kiemelten a családi és közösségi szintű tevékenységek egymásra épülő rendszere, a megvalósításban együttműködő partnerek feladatai, illetve a szolgáltatások, feladatok, fejlesztések, tevékenységek időterve. A cél, hogy e cselekvési terv az érintettek bevonásával elkészüljön, és a dokumentum létrejöttének segítségével támogassák és fejlesszék a településeket. Az elért eredmények és a felmerülő kihívások tükrében évente szükség van az adott terv felülvizsgálatára, módosítására (MMSZ, 2022: 10).

A Felzárkózó települések program keretében minden településen létrehoznak úgynevezett Jelenlét Pontokat, melyek alapvetően mindenki számára nyitott térként, házként működnek, s egyfajta integrált közösségi és szolgáltatási feladatot látnak el. „Jelenlét Pontok kerülnek kialakításra, melyek helyet adnak különböző közösségfejlesztő tevékenységeknek, mint a helyi lakosság aktivizálása, életminőségének javítása, képessé tétele, információ nyújtása, különböző emberek, csoportok és közösségek közötti kommunikáció segítése, képzés, oktatás, szakemberek bevonásával” (MMSZ, 2021: 3). A Jelenlét Pontokat az adott megvalósító szervezet az MMSZ-szel együtt és a kiadott módszertan szerint működteti, szociális és segítő szakembereket foglalkoztatva. „A Jelenlét Pontok által elért közösségek az évek során várhatóan jobban képesek lesznek önállóan szembenézni a kihívásokkal, és kezelni saját problémáikat” (MMSZ, 2021: 3).

A felzárkózási programba bevont településeken működtetett Jelenlét Pontok komplex segítségnyújtásra vállalkoznak, feladatuk a kiadott irányelvek és módszertan szerint széles körű. Az MMSZ által kiadott szakmai irányelvek szerint a programokkal kapcsolatban 8–14 kiemelt tevékenységi, fejlesztési területet határoztak meg, többek között a következőket: jelenlét biztosítása az adott településen; Jelenlét Pont és kapcsolódó szolgáltatások működtetése a településen különböző cél- és korcsoportoknak (magzati és kora gyermekkor, óvodás- és iskoláskor); a foglalkoztatás és a helyi gazdaságfejlesztés segítése; az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés támogatása; segítségnyújtás lakhatási nehézségekben; bérlakásprogram; közösségfejlesztés; közbiztonság; a felelős állattartás elősegítése; szakemberek felkészítése (képzések); partnerség kialakítása felsőfokú intézményekkel; a nyilvánosság biztosítása. A felsorolt tevékenységekhez az MMSZ módszertani támogatást nyújt, s régiós szinten koordinálja és nyomon követi a megvalósulást. A tervezés komplexitását mutatja, hogy a Felzárkózó települések program előkészítése hazai és uniós források, megvalósuló fejlesztési programok összehangolásával és figyelembevételével zajlott, hiszen az elképzelés szerint a szinergia kialakítása, a források összehangolása is fontos szempont (MMSZ, 2021: 3).

A tanulmányban a felzárkózó településeken zajló segítőtevékenység, a Jelenlét program keretében nyújtott szociális szolgáltatások, a segítőmunka és a közösségfejlesztés egy-egy példaértékű gyakorlatának bemutatására törekszünk tíz felzárkózó Baranya megyei település tükrében.

Hazánkban kevés olyan kutatás van, amely a szegénység megélésének következményeit a családi szerepek és értékek tekintetében vizsgálja. Koncz (2002) megállapítása szerint a szegénység megélése nem egyforma a családokon belül. Czibere (2011, 2012) rámutat azokra az okokra, amelyek miatt a mélyszegénységben élő nők és férfiak a családon belül másként élik meg a szegénységet. Kroska (2007) a családokban zajló változásokról ír, amelyeket meghatároz a nemi és szülői szerepek makroszintű átalakulása, attól függően, hogy a társadalom hogyan gondolkodik e szerepekről, a kötelezettségekről, jogokról. A társadalom alapegységét jelentő családok értékválsággal/változással küzdenek, csakúgy, mint az egész társadalom. Azt is mondhatjuk, hogy a társadalomban lezajló változások elsőként a családon belül jelennek meg.

A tanulmány fókuszában a Sellyei járás négy felzárkózó településén 2019 tavasza óta zajló kutatás eddigi eredményei állnak. 2019-ben 58 gyermekes (0–17 éves gyereket nevelő) háztartásban vettük fel a családi/háztartási kérdőívet. Ez a négy vizsgált település (Kisszentmárton, Lúzsok, Téseny, Drávaiványi) összes háztartásának egyharmadát teszi ki. A kutatás 2019-es eredményei a kérdőíves adatfelvételen és kvalitatív módszereken alapulnak: tíz félig strukturált és egy fókuszcsoportos interjú készült, az utóbbi hat édesanyával. A fókuszcsoportra Drávaiványiban került sor, a résztvevőket a kutatás vezetői a kérdőíves adatfelvétel alapján kérték fel az interjúra. (A szempontok a következők voltak: életkor, a gyermekek életkora, foglalkozás, iskolai végzettség, etnikai hovatartozás). A Covid-időszak alatt a kutatás többször és hosszabb időszakra szünetelt, majd 2021 tavaszán és 2022 őszén folytattuk (az eredmények feldolgozása folyamatban) a PTE BTK Szociológia, illetve a PTE BTK Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszék hallgatóinak részvételével. A vizsgálat a társadalmi hierarchia alján elhelyezkedő hátrányos helyzetű gyermekes háztartásokra és tagjaikra, a családi szerepekre, az értékekre, konfliktusokra, illetve ezek összefüggéseiben a kulturális dimenziókra koncentrált.

Helyzetkép

Az általunk vizsgált tíz település Jelenlét Pontjai közül három a Szigetvári, hét pedig a Sellyei járás területén található. A települések egyrészt tipikus (többségében ormánsági) aprófalvak (a népességszám és a gazdasági mutatók szempontjából), másrészt a szegregálódó, hasadt társadalmú, illetve gettósodó kistelepülések mintapéldái (Kovács T., 2005). A Sellyei járás falvainak átlagos lakosságszáma 258 fő (1. táblázat). Százötven, illetve annál kevesebb lakosa van két településnek, 151–250, illetve 251–300 lakosa pedig három-háromnak. Két település lakónépessége haladja meg a háromszáz főt. A tíz település közül egyben működik még iskola és óvoda, tehát kilenc faluban nem található köznevelési intézmény. Három településen van szegregátum. A falvak térségi viszony- latban a közepes-kisebb népességcsökkenéssel jellemezhető települések közé tartoznak. Négy kistelepülés öregedési indexe jelentősen alacsonyabb az országos és a járási átlagnál. Míg a Dél-Dunántúlon 147 hatvan éven felüli jut száz tizennégy év alatti gyermekre, addig a vizsgált települések mindegyikén jóval magasabb a gyermekkorúak idősebb korcsoportokhoz viszonyított aránya. Van olyan ormánsági kistelepülés, ahol a gyermek- korúak háromszor annyian vannak, mint az idősek. A településeken az átlagos háztartásszám 50–75, több mint egyharmadukban gyermeket nevelő család él, és magas a 0–3 éves korú gyermeket nevelő családok száma.

1. táblázat: A kutatásban szereplő települések főbb statisztikai adatai (2021)

Forrás: TEIR adatbázis, települési tablók, eredmények

A vizsgált települések lakóinak fele élettársi viszonyban él, negyven százalékuk házasságban. A kapcsolatokat nagyfokú instabilitás jellemzi. A közös gyermekek nem jelentenek visszatartó erőt a válással szemben, több kapcsolatban mozaikcsaládként nevelik együtt a gyerekeket. A vállalt gyermekek száma magas, három-négy átlagosnak mondható, de hat-hét sem ritka a családban, ugyanakkor általánosan kijelenthető, hogy a gyermekvállalási arány csökkenő tendenciát mutat. Jellemző a szülők, nagyszülők korai halála, többségük a hatvanéves kort sem éri el. A generációk együttélése, mely inkább kényszerhelyzet, mint választott életforma, konfliktusokat eredményez. A fel- nőtt fiatal és középkorú lakosság egészségi állapota rossz, az embereket gyakran már egészen fiatal korban diagnosztizált betegségek jellemzik, melyek a rossz lakáskörülmények és életminőség mellett a nehéz fizikai munka következményei is. A családok felében különböző addikciókkal kapcsolatos problémák is jelen vannak.

A kutatási eredmények arra is rámutatnak, hogy a nők és férfiak tradicionális szerepet töltenek be családjaikban. A férfiak a hagyományos „kenyérkeresők”, akik többnyire betanított és segédmunkát, de kizárólag fizikai munkát végeznek, főként a mezőgazdaságban, az építőiparban és erdészetekben. A nők többsége otthon van, gyereket nevel, minden háztartási feladatot egyedül lát el (mosás, főzés, tűzifabehordás, gyerekek és idősek gondozása). A családok negyedében a férfiak alkalomszerűen bekapcsolódnak a gyerekek nevelésébe. A nők felének van munkahelye (hetven százalékuk közfoglalkoztatott), de csak húsz százalék érzi úgy, hogy a férje mellett ő is családfenntartó. A társadalom a férfiaktól továbbra is elvárja a hagyományos (a család anyagi biztonságát megteremtő) családfenntartói szerep betöltését, azonban a család megélhetését nem tudják biztosítani. Azok a férfiak, akik bekapcsolódnak a gyereknevelésbe, ezt nem elsősorban az interakciók, hanem a fizikai gondozás terén teszik (és csak az egészen kiskorúak esetében). A gyermekek gondozásába, nevelésébe bekapcsolódó apák családjaiban a nők dolgoznak, a férfinak vagy a nőnek szakmunkásvégzettsége van, általában magasabban képzettebbek, mint a környezetük.

A hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű csoportokban a korai gyermekvállalás számának növekedése előfordul, gyakorisága még nem számottevő, de látható a változás. Míg a társadalom jelentős része halogatja a gyermekvállalást, és a nők egyre későbbi életkorban vállalják első gyermeküket, addig a vizsgált falvakban ez épp fordítva történik. Az interjúalanyok említettek olyan családtagokat, akik tizennégy, illetve tizenöt évesen hozták világra első gyermeküket. Az országos átlaghoz képest mintánkban magasabb az átlagos gyermekszám. A vizsgálat idején a 20–25 éves korcsoportba tartozó nőknek átlagosan két gyermekük volt, és továbbiakat is terveztek még (két-három gyermeket). Néhány esetben előfordul késői terhesség (negyvenéves kor felett), amely nagyobb meglepetést és riadalmat okoz, mint a fiatalkori állapotosság (Boros–Bucher, 2019).

A befolyásoló tényezők (alacsony iskolai végzettség, munkanélküliség, rossz lak- hatási körülmények stb.) hatással vannak az életvezetési stratégiákra, a jövőképre, az életesélyekre, melyeket napjainkban tovább nehezítenek az alacsony képzettséghez kapcsolódó folyamatok (korai iskolaelhagyás, lemorzsolódás, a tankötelezettségi kor változása). A korai gyermekvállalás az iskolát korán elhagyó fiataloknál jellemző; az okok és az összefüggések elsősorban az iskolai kudarcokban, a település és a családok társadalmi-gazdasági helyzetében keresendők. A gyermeket vállaló fiatalok (esetlegesen fiatalkorúak) nem alkotnak külön háztartást, erre anyagi lehetőségük sincs, ezért szüleik- kel élnek együtt. A korai gyermekvállalásra nem jellemző a tudatos családtervezés, de a megszülető gyermeket támogató környezet várja. A többgenerációs családmodellben élő nők élete a háztartási munka mellett a gyerekek körül forog. A gyermekek gondozása, nevelése jelent biztos támpontot az életükben, egyfajta visszaigazolása annak, hogy valamiben sikeresek. Az interjúk során a megkérdezettek többen megfogalmazták, hogy a gyermekkel értelmet nyert az életük, és amitől eleinte tartottak, abban sikeressé váltak. A magyar társadalom tradicionális attitűdje szerint a gyermek gondozása és nevelése a nő feladata, és a vizsgált településeken ez még inkább jellemző. Az interjúkban a nők életük kiteljesedését úgy fogalmazták meg, hogy akkor léteznek, ha anyává válnak. Jövőképük és munkaerőpiaci integrációjuk többnyire a közfoglalkoztatásra épül. Úgy gondolják, hogy amíg tíz év alatti a gyermekük, addig nincs választásuk, otthon maradnak, mert helyben kevés a munkalehetőség, a más településre való munkába járásuknak pedig nincsenek meg a feltételei (a képzettségüknek megfelelő munkahely, az igényeiket figyelembe vevő infrastruktúra, közlekedés, gyermekszolgáltatások). A munkavállaláshoz kötődő gátakat többek között a gyerekek óvodába, iskolába indításával és hazavitelével (nincs helyben óvoda, iskola) és az egyéb otthoni teendők ellátásával kapcsolatos félelmeik jelentik. Számukra a rugalmas és biztonságos munkahely egyelőre szinte elképzelhetetlen, a távmunkához pedig nem állnak rendelkezésre a feltételek. A jövőre vonatkozó elképzeléseikből hiányoznak az alternatívák, lehetőségek.

Az elmúlt évtizedek óta a Sellyei járásban a demográfiai mutatók alapján erőteljes társadalmi és etnikai homogenizáció zajlik, mely erős összefüggést mutat a munka- lehetőségek hiányával és a megélhetési problémákkal. A járás lakosságának munkaerőpiaci hátrányai, az alacsony foglalkoztatottsági arányok nem kizárólag a munkahelyek hiányából erednek, mindehhez hozzájárul a népesség alacsony iskolai végzettsége, szak- képzetlensége és a rossz közlekedési viszonyok. A cigány népesség társadalmi és gazdasági helyzete erős összefüggést mutat területi hátrányaikkal, a lakóhelyük szerepével, funkcióival mindkét járásban. A településeken végzett kérdőíves vizsgálatok szerint a válaszadók az ott élő romák arányát több mint ötven százalékra becsülik, néhány település esetében 70-80 százalék fölé (Boros–Bucher, 2019: 16–17).

A Sellyei járásban végzett 2019-es kutatásunk (Boros–Bucher, 2019) alapján a roma népesség szegregációjával összefüggésben látható, hogy a többi településhez képest a lakosságon belül magasabb a fiatalok aránya, továbbá felülreprezentált a hátrányos helyzetű, alacsony végzettségű, rossz munkaerőpiaci helyzetű népesség. Az idősebb népességet nem megfelelő egészségi állapot és magas halandósági mutatók jellemzik.

A térségre jellemző negatív migrációs trendek fokozottan jelentkeznek az általunk vizsgált településeken. A képzettebb, aktív munkaerőpiaci státuszú lakosság elvándorlása mellett megjelenik a hátrányos helyzetű népesség beköltözése. A térség ingatlanpiacán jelen lévő lehetőségekhez képest ezeken a településeken alacsonyabbak az ingatlanárak, és az üresen maradt lakóházak az előnytelen munkaerőpiaci feltételek mellett is vonzerőt jelentenek a leszakadó csoportok számára. Fontos megjegyezni, hogy az elmúlt évtizedekben az ingatlanok amortizációja jelentős, ennek következtében egyre hangsúlyosabban jelennek meg lakhatási körülményekből fakadó krízisek és nehézségek a mindennapokban. Mindezekkel párhuzamosan egyre ritkább az eladásra kínált ingatlan a lakhatásra alkalmas épületek között. Az alacsonyabb népességszám miatt egy-egy család költözése is statisztikailag kimutatható változást jelent, ugyanakkor tíz év viszonylatában (a 2009 és 2018 közötti adatokat összesítve) egyértelmű, hogy az elvándorlás meghaladja a térségi átlagot (1. táblázat). A települések infrastrukturális ellátottsága hasonló a térség más aprófalvaiéhoz, és valamennyi szolgáltatáshiányos. A gazdasági aktivitás alacsony, és magas a legfeljebb nyolc osztályt végzett regisztrált munkanélküliek aránya. A helyi gazdaságot mezőgazdasági kisvállalkozások jellemzik, amelyek gépesítettségük miatt csak alkalmi foglalkoztatást biztosítanak a helyiek számára. A kereskedelmi egységek – néhány kivétellel – mozgóboltként működnek.

Az utóbbi években kismértékben csökkent a közfoglalkoztatásban részt vevők száma, elsősorban a munkaképes, motivált férfiak kilépésével. A környékbeli városok (főként Pécs) erősödő építőipara és egy térségi húsfeldolgozó (Mohács) nagyobb számban alkalmaz alacsonyan képzett segéd- és betanított munkásokat (Ragadics, 2019), de így is leginkább a közfoglalkoztatás biztosítja a megélhetést, ezenkívül az alkalmi és a mezőgazdasági idénymunkák jelentenek bevételt a családok számára. Háztáji gazdálkodás, állattartás csak néhány településre jellemző, a kiskertek száma jelentősen csökkent, az idősebb generációval eltűnt a földművelés, kertészkedés tudománya.

A munka hiányából eredő hátrányok meghatározzák a megélhetési esélyeket, a nyílt munkaerőpiacon szinte alig kerül sor legális (bejelentett) munkavállalásra. A 2010-es évektől a közfoglalkoztatási programokba elsősorban az alacsony iskolai végzettségűek kerültek be. Az évek előrehaladtával a szegénység tartós állapottá válik, melynek következtében csökkennek a munkaerőpiaci reintegráció esélyei. A megélhetési problémák mindennaposak, a közüzemi tartozások halmozódása, a hitelspirál egyre nagyobb problémát jelent. A megélhetési stratégiákat tekintve az idényjellegű munka, a feketegazdaságban való munkavállalás rövid időre segít ugyan a fizikai szükségletek biztosításában, de mindez csak időleges, bizonytalan megoldás, amely hosszú távon még hátrányosabb helyzetet teremt; például súlyosak a biztosítási jogviszony hiányából adódó problémák (Boros, 2011).

A járás egyetlen középfokú közoktatási intézménye egy mezőgazdasági szakiskola, mely a központi településen, Sellyén található. Az interjúk tanúsága szerint (Boros– Bucher, 2019) a diákok továbbtanulásuk esetén leginkább a közlekedési lehetőségek, a kortársak és a tanáraik javaslatai alapján választanak intézményt, és ezek a döntések gyakran ellentétesek egyéni aspirációikkal, aminek következménye az iskolai lemorzsolódás. Az alap- és középfokú oktatási intézményekben komoly nehézségeket okoz a térségi szinten csökkenő gyereklétszám. A járási átlaghoz képest felülreprezentáltak a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek a járási köznevelési intézményekben (OH, 2019).

Modellértékű kezdeményezések, programok

Jelenlét Pontok a Jelenlét programban a felzárkózó településeken

A települések helyzetképe alapján, a felvázolt gazdasági, társadalmi problémákra reagálva a Katolikus Karitász által fenntartott és működtetett Jelenlét Pontok a segítőtevékenység mellett számos foglalkozást és programot indítottak az elmúlt években. A jelenleg működő szolgáltatások, melyeket a települések diagnózisalapú cselekvési tervei alapján valósítanak meg, a teljesség igénye nélkül a következők: nyitott közösségi tér, infópont, tanoda jellegű foglalkozás, gyermekjátszóklub, női klub, baba-mama foglalkozás, korai mozgásfejlesztő, tudatos háztartás, meseterápiás foglalkozás, családi napok, fejlesztő foglalkozások, logopédiai szolgáltatás, mozgásfejlesztés, zenei foglalkozás, gyógytorna, higiénés pont, lakossági fórum, szakmai műhely a térség szakmai, oktatási intézményeivel, munkáltatóival, esetmegbeszélő, krízishelyzetek felmérése, kezelése és megoldása, adósságrendezési szolgáltatás, munkaerőpiaci támogatás. A Jelenlét Pontok komplex szolgáltatást nyújtanak, azonnali segítséget jelentenek a településen felmerülő problémák esetén. A következőkben bemutatunk néhányat a felsorolt szolgáltatások és programok közül.

Női klub

A női klub mint foglalkozás a településen élő sokgyerekes anyukákat célozza meg, akik vagy még nem dolgoztak az elsődleges munkaerőpiacon, vagy hosszú ideje távol maradtak tőle. A terepkutatás során kapott adatok sok tekintetben ezen csoportot mutatják a leghátrányosabb helyzetűnek a vizsgált településeken. Hagyományos szerepfelosztású családszerkezetben élnek, nem rendelkeznek önálló keresettel, alacsony az iskolai végzettségük, instabil párkapcsolatban élnek, több kisgyermeket nevelnek. A hátrányok megélése és többéves otthonlét után nem egyszerűen munkát kell találniuk, hanem meg kell erősödniük szellemileg, lelkileg, fel kell készülniük a nehézségekre, amelyek dolgozó anyaként várnak rájuk (Bucher, 2021). A foglalkozások ezeket a témákat járják körül kiscsoportos formában, irányított beszélgetések során. A program önismereti kérdésekkel kezdődik, majd a családot, a nőiességet és a gyerekeket érintő segítőbeszélgetéssel folytatódik. 2022 óta a munkaszocializációt munkaerőpiaci mentor segíti. Feladatai között szerepel a motiváció felkeltése és növelése, a pénzügyi tudatosság, a munkavállalási, tanulási képességek, készségek felmérése és fejlesztése, a munkaerőpiaci információk bővítése, a pályaorientáció, az álláskeresési tanácsadás, a jelentkezési folyamat támogatása, a munkakezdés feltételeinek biztosítása, az utógondozás, illetve nyomon követés. A női klub és a munkaszocializációs program kiegészíti egymást; alapjuk a bizalmi kapcsolat, amelyet a női klub ad meg, erre lehet a munkaerőpiaci szolgáltatásokat, foglalkoztatási jövőképet építeni.

A gyermekek hátrányainak kompenzálását célzó komplex fejlesztési program egyes elemei

A vizsgált járások köznevelési intézményeiben az elmúlt években egyre több olyan probléma megjelent, melyek a társadalmi nehézségek, a demográfiai és gazdasági változások következtében hatással vannak az oktatási és nevelési feladatokra. A kapcsolat és az együttműködés a szülőkkel a Covid-járvány időszaka alatt nehezítetté és formálissá vált, ez a tanulók tanulmányi eredményeiben, előrehaladásában is megmutatkozott. Kiemelt probléma, hogy egyre több gyermek kezdi meg az óvodát megkésett mozgás- és beszédfejlődéssel, melyek az iskoláskorra olyan hátránnyá nőnek, amely hosszú távon az életesélyeikre és életlehetőségeikre van hatással. A Jelenlét Pontok munkatársai a köznevelési intézményekkel együttműködve elsősorban a hátrányok kompenzálására, csökkentésére törekednek, lehetőség szerint abban az időszakban, amikor a leghatékonyabban lehet célt érni a fejlesztésekkel, vagyis 0–3 éves korban. Komplex fejlesztő szolgáltatásokat biztosítanak a felzárkózó településeken élő gyermekek, tanulók számára, kiegészítve az állami fejlesztő szolgáltatásokat, a halmozott formában megjelenő hátrányok kompenzálására törekedve.

Mozgásfejlesztés: A program célja, hogy a 0–3 éves korosztályt a biztos kezdet szellemében, az első ezer napban segítjük mozgásfejlesztési szolgáltatásokkal, továbbá a kisgyermekeket nevelő szülőket olyan fejlesztési mozgássorok gyakorlására készítjük fel, melyek elősegíthetik a gyermek hatékonyabb fejlődését, és emellett erősítik a gyermek-szülő kapcsolatot. Az óvodában a mozgásfejlesztés, továbbá a beszéd- és a szókincs- fejlődés érdekében fejlesztő szolgáltatásokat biztosítunk a program során. E fejlesztési folyamatban külső szakmai szolgáltatások, szakemberek (gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, mozgásterapeuta stb.) bevonására kerül sor, hogy a leghatékonyabban tudjuk segíteni a hátrányok kompenzálását.

Meseterápiás foglalkozások: Ezek az alkalmak hetente-kéthetente zajlanak 0–3 éves, illetve óvodás- és iskoláskorú gyermekek számára a Jelenlét Pontokon. A mesehallgatás megalapozása érdekében a legkisebbek részére anya-baba csoportot is szerveztünk, melynek célja az anya-gyermek kötődés erősítése a fejlesztő mondókákon, énekeken keresztül. Ezek mint a mese „kistestvérei” támogatják a gyerekek fejlődését, hogy óvodáskorba érve megérkezhessenek a mesék világába. A rendszeres meseterápiás foglalkozások segítségével sikerül a gyerekek képzeletét mozgásban tartani, megszerettetni velük a meséket, és a mesei világképből minél többet átadni nekik. Legyen céljuk, amelyért érdemes útnak indulni, legyen bátorságuk az útnak induláshoz, s ha kudarcot vallanak, legyen elég kitartásuk újrakezdeni; merjenek szembeszállni az ellenfeleikkel, ugyanakkor legyen bennük együttérzés és segítőkészség, ha arra van szükség; végső soron legyenek képesek szegénylegényből királlyá válni, ami semmiképp nem anyagiakban mérhető, hanem belső, lelki folyamatokban, a személyiség fejlődésében. Azért nagyon fontos, hogy a gyerekek ismerjenek meséket, mert a mesék, népmesék megküzdési módokat mutatnak, minden élethelyzetre megoldási javaslattal állnak elő. A fejlesztőfoglalkozás meseterapeuta bevonásával zajlik.

Iskola-előkészítő program: A Jelenlét Pontokon az óvoda és az iskola közötti átmenet nehézségeit iskola-előkészítő programmal enyhítjük az óvodával együttműködve. Fejlesztőpedagógus foglalkozik az óvodáskorú gyermekekkel, a tanulást támogató programmal segítve a kompetenciák fejlesztését egyéni és kiscsoportos szinten.

Fejlesztőpedagógiai foglalkozások: Az iskoláskorú gyermekek számára tanoda jellegű, kiemelten kompetenciafejlesztő, az iskolai sikerességet támogató, a tanulás során tapasztalt kudarcokat csökkentő egyéni és csoportos fejlesztőpedagógiai foglalkozásokat szervezünk, melyek elősegítik a tanulók teljesítményének növelését. E szolgáltatások szakemberhiány, a közlekedési problémák, a családok anyagi lehetőségeinek korlátozottsága és forráshiány miatt egyébként nem érhetők el a településeken. A Jelenlét Pontokon biztosítjuk e fejlesztéseket: a szülőkkel és a köznevelési intézményekkel együttműködve segítjük a hátrányos helyzetű gyermekek kompetenciáinak fejlődését.

Zene és sport: E foglalkozások keretében olyan iskolán kívüli szolgáltatásokat biztosítunk a településeken élő gyermekek számára, amelyek lehetőséget teremtenek tehetségük kibontakoztatására, pozitív egyéni és közösségi élmények megélésére. A sport mint személyiségformáló, a kitartást, összetartozást, akaraterőt alakító tevékenység kiemelt szerepet játszhat e téren. Az örömteli együttlét során a résztvevők fejlődnek a szabálykövetésben, együttműködési készségeikben és a közösséghez való alkalmazkodásban, így válik ez a tevékenység a szociális munka részévé. Sportfoglalkozások szervezésével egyszerre lehet közösséget építeni, tehetségeket támogatni, és reflektálni a felmerülő problémákra.

Példakép Program

A program célja, hogy információt és segítséget nyújtson a pályaválasztás előtt álló, főként hetedik-nyolcadik osztályos fiataloknak. Előadások keretében számos „példaképpel” ismerkednek meg, akik mind olyan, többségében cigány és/vagy hátrányos helyzetből származó fiatalok, akik szegény családból érkeztek, de nehéz körülményeik mellett, illetve azok ellenére jelentős sikereket értek el pályájukon, illetve részt vettek vagy vesznek a felsőoktatásban. A program segít a fiataloknak eligazodni a pályaválasztás útvesztőiben, közvetett módon támogatja a pályaorientációt, és növeli tanulási motivációjukat. A program kezdetben két Jelenlét Ponton működött, napjainkban azonban már a települések felében sikeresen működtetjük a tanoda jellegű foglalkozásokon elsajátított készségekre és értékekre építve, jövőképet adva a gyermekeknek. A pályaorientációs programot a bikulturális szocializációs elméletre alapozzuk. A közösség tagjai részéről elismert személyek életútjának megismeréséről szól: a tanulás útjára lépett emberek tapasztalatairól, nehézségeiről, örömeiről, elért céljaikról és terveikről kapnak a résztvevők bővebb információt. Ezt a programot támogatja egy pályaorientációs sorozat, melyben a szülők és a gyermekek továbbtanulási tájékoztatása mellett önismereti tréning, kompetenciafejlesztés, nyílt napok látogatása és kortárssegítés kap helyet. A továbbtanulásnál az információ- és jövőképhiány a legmeghatározóbb akadályozó tényező. Ezek csökkentésére és megváltoztatására törekszik a Példakép Program, új utakat, mintaadókat, példákat, lehetőségeket bemutatva.

Szülinapi Torta Program

A program lényege, hogy azok a szülők, akik korábban nem ünnepelték meg gyermekeik születésnapját, vagy nem készültek rá, a Jelenlét Pont munkatársai segítségével születésnapi tortát sütnek. Elkészítése az öngondoskodási készség fejlesztését segíti, értéket teremt a családban, javítja a gyerek-szülő kapcsolatot, illetve fókuszba kerülnek a szülői kompetenciák és kötelezettségek. A program lehet egyéni, csoportos, de minden résztvevőjétől tudatosságot kíván meg. Fejleszti az anyai kompetenciákat, a sütési készségeket, a pontosságot, emellett pedig közösségfejlesztő szerepet is betölt. A csoportos foglalkozás javítja az együttműködő készséget, erősíti a toleranciát és az egymás iránti bizalmat, miközben a résztvevők a közösségi és élményalapú tanulás során új ismereteket sajátítanak el.

Esetmegbeszélők – állami és nem állami segítő szakemberek részvételével

A Katolikus Karitász által működtetett Jelenlét Pontokon már a kezdetektől nagy figyelmet fordítunk a települések és a járás kulcsszereplőivel, szociális szakembereivel való kapcsolattartásra. Az együttműködés előmozdítja a kommunikációt, a bizalom kialakulását és a családok szakszerű, elsődleges információkra épülő segítését. Az állami intézmények és a nonprofit szektor szervezetei ez esetben jól kiegészítik egymást. Együttműködve hatékonyan és célzottan tudunk segítséget nyújtani a családoknak. A jelentős társadalmi beágyazottságnak köszönhetően, az állandó jelenlét által nem- csak adományokkal tudjuk támogatni a családokat, hanem a bizalmi kapcsolatoknak köszönhetően hatékonyan tudunk segíteni krízishelyzetekben is. Az esetmegbeszélések mindig egy adott problémára reagálnak. Mára több település esetében kiváló kapcsolat alakult ki a helyi szakemberek között, akik probléma esetén keresik egymást, jeleznek, megbeszélést kezdeményeznek, amelyet dokumentálnak, és az érintett családot bevonva együtt keresnek megoldást a kialakult helyzetre.

A Jelenlét programban végzett segítőtevékenység

A Jelenlét program tevékenységeivel a szociális munka komplex eszközrendszerét felhasználva, a családokkal, a felzárkózó településeken élőkkel együttműködve a települési diagnózisban feltárt problémákra, szükségletekre reflektál. A szociális munka különböző módszereivel dolgozik: az egyéni esetkezelés, a szociális csoportmunka és a közösségi szociális munka gyakorlatát ötvözi. Az első lépés, hogy az adott településen élő lakosokkal elinduljon és működjön a bizalomépítési folyamat, hiszen a bizalom minden további fejlesztőtevékenység alapja. A családok egyedi élethelyzetének megismerésén, a személyes és családi diagnózisokon és esetkezelési terveken túl elengedhetetlen, hogy mindezzel párhuzamosan közösségi szociális munka is megvalósuljon, együttműködve a településen lakókkal, az ott dolgozó szakemberekkel és az illetékes állami intézmények munkatársaival. A Jelenlét programnak a településen megjelenő krízisekre és krízis jellegű igényekre reagálva (legyen szó egészségügyi, lakhatási vagy szociális krízishelyzetről) adekvát és azonnali megoldási módokat kínáló beavatkozásokat kell alkalmaznia, amelyeket kimondottan a helyi szükségletek alapján kell kidolgozni. A program során „a fogantatástól a foglalkoztatásig” szemlélet mentén olyan komplex szociális segítő folyamatok indulnak el és kapnak támogatást a településeken, melyek hatással lehetnek egyes családok, de hosszú távon akár az egész közösség fejlődésére is. A Jelenlét program lényege, hogy a településen mindennap elérhetők legyenek a szociális munkás vagy szociális segítő munkatársak, és intenzív szociális munkát végezzenek a faluban. A kialakítandó Jelenlét Pont szociális iroda és közösségi tér is, ahol a felzárkózó településen élők számos olyan szolgáltatást elérhetnek, mely addig nem volt hozzáférhető számukra. A program a közösség egészét célozza meg, így a szociális munka során az egyéni esetkezelés, tanácsadás és ügyintézés mellett nagy szerephez jut a közösségi munka is, hogy a segítő szakemberek a közösség szintjén is képesek legyenek pozitív folyamatok beindítására, megerősítésére, vagyis a közösség fejlesztésére. A közösségi szociális munka eszközeinek alkalmazásával nemcsak az egyének és a családok szintjén, hanem a társadalomban is fontos változások indíthatók el: csökkenthető az előítélet, erősíthető a társadalmi szolidaritás, fejleszthető az ellátórendszer, tényszerű információk közvetítésével segíteni lehet a közvélemény tájékoztatását, a képviseletre való alkalmassá tétel pedig támogathatja a telepen élőket jogaik gyakorlásában. Mindezen célok elérése érdekében a Jelenlét programban dolgozó munkatársak az ügyfelek közvetlen segítése mellett rendszerint hálózatot építenek a település szolgáltatóival, intézményeivel, önkormányzataival, civil szerveződéseivel és más projektek munkatársaival. Szakmaközi megbeszéléseket kezdeményeznek, amelyeken próbálnak közös cselekvési lehetőségeket feltárni. Lakossági fórumokat tartanak, ahol információ- kat közölnek, például tájékoztatják a helyi lakosokat a közösséget érintő fejlesztésekről (Kiss et al., 2013).

Összegzés

Az elmúlt években vizsgálatunk során nyomon követhettük felzárkózó települések családjainak életét, az egyéni és társadalmi szintű változásokat, a problémákkal való megküzdés stratégiáit, az egyének képessé válásának folyamatát és a különböző szolgáltatásokban (oktatás, egészségügy, szociális stb.) zajló változásokat. A kutatás a Felzárkózó települések program megkezdése előtt indult, így a vizsgálat eredményeit, melyek a családokban felmerülő problémákra mutattak rá, integráltuk a program szolgáltatásaiba, ezzel is hozzájárulva a rászorulók hatékonyabb segítéséhez. A családokban végbemenő értékváltozások és a társadalomban elinduló rendszerszintű folyamatok erős összefüggést mutatnak, így nyilvánvaló szükség van a különböző rendszerek együttműködésére a hatékonyabb segítségnyújtás érdekében.