Kormányzatiság a diaszpórában – Az örmény közösségi intézményrendszer mint hatalom- és identitásszervező tér Budapesten (1919–1950)

Kovács Bálint2026/1 | 40-53.kb. 32 perc (13 oldal)

Megosztás

Szöveg beállítások

Hogyan hoztak létre egy virágzó közösséget az eltérő történelmi tapasztalatokkal hazánkba érkező örmény bevándorlók a huszadik század elején, és miképp váltak az identitást erősítő szervezetek a rákosista időkben megtagadandó entitásokká? Az örmény egyesületek fényes és árnyékos éveinek tanulságai egy történész tollából.

Absztrakt

A tanulmány Michel Foucault kormányzatiságkoncepcióját alkalmazva vizsgálja a magyarországi örmény diaszporikus közösség működését a két világháború közötti, valamint a második világháborút követő időszakban. Arra összpontosít, miként váltak az örmény egyesületek és egyházi intézmények olyan társadalmi terekké, amelyekben a hovatartozás, a lojalitás és az identitás normái folyamatosan újraértelmeződtek. A budapesti örmény közösség sokszínűsége – az erdélyi örmények és az Oszmán Birodalomból érkezett menekültek eltérő történeti tapasztalatai – sajátos feszültségeket hozott létre. A tanulmány azt is elemzi, hogy az örmény szervezetek gazdasági, jótékonysági, szimbolikus és informális diplomáciai tevékenységei miként illeszkedtek a kormányzatiság technikáihoz. Végül rámutat, hogy a kommunista diktatúra kiépülésének idején e struktúrák elvesztették integráló szerepüket, és helyüket a kirekesztés, valamint az örmény közösségi identitás nyilvános megélésének korlátozása váltotta fel.

Kulcsszavak: Foucault, kormányzatiság, Budapest, örmények

DOI: 10.56699/MT.2026.1.3

Cikk felolvasása00:00

Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy miként valósult meg az örmények között a kormányzatiság a két világháború közötti és a második világháborút követő Magyarországon, különös tekintettel a budapesti örmény szervezetekre. Michel Foucault kormányzatiság- (governmentality)^[1]Magyarul kormányzatiságnak és kormányozhatóságnak egyaránt szokták fordítani. koncepciója arra hívja fel a figyelmet, hogy a modern korban a hatalomgyakorlás elsődleges célpontja nem pusztán az állam vagy a terület, hanem a népesség mint irányítható, formálható és szervezhető közösség (Foucault, 1998: 106–123). A kormányzás ebben az értelemben nem kizárólag állami intézményekhez kötődik, hanem olyan diskurzusok, intézmények és gyakorlatok hálózatában valósul meg, amelyek a „közjó”, a jólét, a rend és a hovatartozás kérdéseit szabályozzák, a közösségi hatalmat formálják. Ez az elméleti keret különösen termékenynek bizonyul a diaszpórák vizsgálatában, amelyek az állami szuverenitás határain belül helyezkednek el, ugyanakkor saját transznacionális kormányzási tereket hoznak létre. Tanulmányunkban a diaszpórát nem egységes, hanem egymással versengő és egymást átfedő kormányzási terek összességeként értelmezzük (Mullings, 2012; Ragazzi, 2014; Kunz, 2010).

A budapesti örmények közössége a két világháború között meglehetősen sokszínű volt, és nem kötötte össze egyértelműen közös elem sem a haza, sem a nyelv, sem a vallás tekintetében (Kovács, 2019, 2026). Tagjai

Csatlakozzon ingyen és olvasson tovább!

Regisztráljon honlapunkon hogy ingyenesen hozzáférjen a Máltai Tanulmányok összes rovatának archívumához teljes terjedelemben.

Csatlakozom Regisztráció részletei

Már regisztrált tag vagyok, bejelentkezem.

Felhasznált irodalom

Felhasznált irodalom

Foucault, Michel (1998): A „kormányozhatóság”, in Foucault, Michel: A fantasztikus könyvtár. Válogatott tanulmányok, előadások és interjúk, Budapest, Pallas Stúdió – Attraktor, 106–123.
Hovhannesian, Eghia (1919): Pro Armenia, Nor Tar (Budapest) I/2, 1.
Kovács Bálint (2014): Az elképzelt őshaza. Az örmény főváros, Ani mint emlékezeti hely, Világtörténet, 4 (3), 509–518.
Kovács Bálint (2019): Örmények Magyarországon a két világháború között: kapcsolódás és önszerveződés, in Kovács Bálint – Botos Máté (szerk.): Az emlékezet száz éve: Így látja az utókor az örmény népirtást, Budapest, L’Harmattan, 123–146.
Kovács, Bálint (2026): The multiple roles of Armenian (diasporic) organizations in Transylvania and in Budapest until 1950, Diaspora: A Journal of Transnational Studies (megjelenés alatt).
Kránitz Péter Pál (2013): Az új otthon. Örmény menekültek Magyarországon az örmény népirtás után, in Kovács Bálint – Pál Emese (szerk.): Távol az Araráttól. Örmény kultúra a Kárpát-medencében, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 104–108.
Kunz, Rahel (2010): Mobilising diasporas: A governmentality analysis of the case of Mexico, Glocal Governance and Democracy Series Working Paper (Lucern), 3, 1–23.
Matevosyan, Hakob (2025): „Áni-örmények” a mai Magyarországon, Világtörténet, 15 (3), 457–468.
Miller, Peter – Rose, Nikolas (1993): Governing economic life, in Gane, Mike – Johnson, Terry (szerk.): Foucault’s New Domains, London, Routledge, 75–105.
Mullings, Beverley (2012): Governmentality, diaspora assemblages and the ongoing challenge of “Development”, Antipode, 44 (2), 406–427. DOI: https://doi. org/10.1111/j.1467-8330.2010.00857.x
Nagy, Kornél (2021): The Church-Union of the Armenians in Transylvania (1685–1715),
Göttingen, Brill. DOI: https://doi.org/10.13109/9783666503542
Nagy, Kornél (2023a): Between Lwów and Rome: Armenians in Transylvania and Armenian Catholic Archeparchy of Lwów (1681–1691), Lehahayer, 10, 77–104. DOI: https://doi.org/10.12797/LH.10.2023.10.03
Nagy Kornél (2023b): Egy füstbe ment terv: Michael Minas Theodorowicz örmény unitus püspöki jelöltsége Erdélyben (1731−1742), Történelmi Szemle, 65 (3), 441–462.
Nalbandian, Luise (1963): The Armenian Revolutionary Movement: The Development of Armenian Political Parties Through the Nineteenth Century, Berkeley – Los Angeles, University of California Press.
Nora, Pierre (1999): Emlékezet és történelem között: a helyek problematikája, Aetas, 14(3), 142–157.
Parsons, Talcott (1970): Social systems, in Grusky, Oscar – Miller, George A. (szerk.): The Sociology of Organizations: Basic Studies, New York, Free Press, 75–85.
Ragazzi, Francesco (2014): A comparative analysis of diaspora policies, Political Geography 41, 74–89. DOI: https://doi.org/10.1016/j.polgeo.2013.12.004
Sahakyan, Vahe (2023): Transnational politics and governmental strategies in the formative years of the post-genocide Armenian diaspora (1920s–1930s), in Chahinian, Talar – Kasbarian, Sossie – Nalbantian, Tsolin
(szerk.): The Armenian Diaspora and Stateless Power Collective Identity in the Transnational 20th Century, London, I.B. Tauris, 107–134. DOI: https://doi. org/10.5040/9780755648245.0013
Déli Magyar Szó (1943): Árdrágítás miatt elítélték az Örmény–Magyar Kereskedelmi Rt. igazgatóját, Déli Magyar Szó, 3 (99), 4.
Szabó Krisztián (2024a): Intézményszervezés és népszerűsítő történetírás – Ávedik Félix és a budapesti örmények a Horthy-korszakban, in Kiss Péter – Récsei Péter (szerk.): Konfliktus és identitás. Tanulmányok az örmény történelemről, történetírásról és emlékezetről, Budapest, L’Harmattan, 69–85.
Szabó Krisztián (2024b): Jeretzián Ara embermentő tevékenysége –Az emlékezetkutatás korlátai és a történeti hálózatelemzés lehetőségei, in Kiss Péter – Récsei Péter (szerk.): Konfliktus és identitás. Tanulmányok az örmény történelemről, történetírásról és emlékezetről, Budapest, L’Harmattan, 85–113.
Tölölyan, Khachig (2000): Elites and institutions in the Armenian transnation, Diaspora: A Journal of Transnational Studies, 9 (1) 107–136. DOI: https://doi. org/10.1353/dsp.2000.0004

Kovács Bálint

Foucault kormányzatiság örmények Budapest1358 megtekintés

Ajánló

Vörös Zoltán
Kitekintő /

Alapgondolat

Solymári Dániel

Az emberi méltóság normatív szerepe a keresztény karitatív gyakorlatban –...

Nem lehetünk keresztények karitatív cselekedetek nélkül – Ferenc pápa gondolatából kiindulva az emberiesség, a méltóság és a szolidaritás értelmezésén keresztül…

2026/1 | 25-39.

Tovább

Balogh Réka
Alapgondolat /

Csökkenő források, növekvő szükségletek, elkerülhetetlen...

2026/1 | 6-24

Tovább

Mikos Borbála, et al.