Máltai Tanulmányok | „Minden az ég alatt” – Egy kínai világrend-értelmezés elméleti alapjai

Megosztás

Szöveg beállítások

Mennyire reális egy értékközpontú, harmóniafókuszú megközelítés alkalmazása a nemzetközi kapcsolatok terén, képes-e Kína ezt valóban politikájába integrálni, megjeleníteni és átadni globális szinten?

Absztrakt

A tanulmány célja a Tienhszia elnevezésű hagyományos kínai vízió vizsgálata a kínai külpolitikai gondolkodás és a nemzetközi kapcsolatok elméleteinek fényében. A tanulmány Csao Tingjang elméletét helyezi a középpontba, amely a Tienhsziát egy békés, értékalapú világrend ideáljaként mutatja be. Az írás azt a kérdést vizsgálja, hogyan értelmezhető a Tienhszia világrend-koncepcióként, és milyen hatással lehet Kína külpolitikájára. A tanulmány a szakirodalom kritikai elemzésében feltárja az elmélet utópisztikus és hegemonikus vonásait. A történeti példák rámutatnak, hogy a Tienhszia gyakorlati megnyilvánulásai a harmónia helyett inkább Kína-központúságot és kulturális-politikai befolyást testesítettek meg. A modern külpolitikai gyakorlatban, például az Övezet és Út Kezdeményezésben a koncepció retorikai és ideológiai elemként jelenik meg, amely a kínai puha hatalom és nemzetközi imázs építésének eszköze.

Kulcsszavak: Kína, Tienhszia, világrend, nemzetközi kapcsolatok, kínai filozófia

DOI: 10.56699/MT.2026.1.8

Cikk felolvasása00:00

A hidegháború végét követően az Amerikai Egyesült Államok határozta meg a nemzetközi rend struktúráját (Ikenberry, 2009), azonban napjainkban e világrend átalakulása az egyik legaktuálisabb kérdéssé vált, mivel Kína egyre nagyobb kihívást jelent a nemzetközi rendszer alapvető értékrendjével szemben. Kiemelendő, hogy bár a nemzetközi rendszer nyugati gyökerű, a feltörekvő hatalmak növekvő befolyásukkal igyekeznek a saját világképük szerint alakítani (Mazarr et al., 2016).

A tanulmány központi tézise, hogy a külpolitikai stratégiák megértéséhez elengedhetetlen az országok tradicionális, kulturális, történelmi és értékrendszerbeli elemeinek figyelembevétele is (Morgado, 2023), amire Kína kapcsán nyugati (Kissinger, 2012) és kínai kutatók (Pan, 2016; Qin, 2010) egyaránt felhívják a figyelmet. A magyar szakirodalomban a kínai külpolitika sajátosságait már többen is vizsgálták (Tálas, 2009; Jordán, 2012; Salát, 2022). Az is kiemelendő, hogy a tradicionális kínai elemek a külpolitikai (Eszterhai, 2017, 2019), jogi (Kormány, 2018) és geopolitikai (Horváth, 2022) kutatásokban egyaránt megjelentek a magyar szerzőknél. A nemzetközi szakirodalom már többször rámutatott a kínai stratégiai kultúra sajátosságaira, amelyek magukban foglalják a történelmi elemeket (Scobell, 2002; Morgado–Druhalóczki, 2024). Mindezek ellenére a kutatások többsége továbbra is a nyugati (neo)realizmus keretei között vagy filozófiai-elméleti síkon tárgyalja Kína felemelkedését.

Jelen tanulmány álláspontja az, hogy a kínai külpolitika megértéséhez elengedhetetlen a hagyományos koncepciók, különösen a Tienhszia (Tianxia, 天下: ’ég alatti’) fogalmának értelmezése. Ezt, noha hagyományos kínai világrend-koncepcióként is értelmezhető,

Csatlakozzon ingyen és olvasson tovább!

Regisztráljon honlapunkon hogy ingyenesen hozzáférjen a Máltai Tanulmányok összes rovatának archívumához teljes terjedelemben.

Csatlakozom Regisztráció részletei

Már regisztrált tag vagyok, bejelentkezem.

Felhasznált irodalom

Felhasznált irodalom

Callahan, William A. (2008): Chinese visions of world order: Post-hegemonic or a new hegemony?, International Studies Review, 10 (4), 749–761. DOI: https://doi. org/10.1111/j.1468-2486.2008.00830.x
Callahan, William A. (2012): China’s strategic futures, Asian Survey, 52 (4), 617–642.
DOI: https://doi.org/10.1525/as.2012.52.4.617
Callahan, William A. (2016): China’s ‘Asia Dream’: The Belt Road Initiative and the new regional order, Asian Journal of Comparative Politics, 1 (3), 226–243. DOI: https://doi.org/10.1177/2057891116647806
Česnakas, Giedrius (2022): The collective imagination and the limitations for the Tianxia to replace the Westphalian World Order, Politologija, 105 (1), 133–166. DOI: https://doi.org/10.15388/Polit.2022.105.4
Cha, Taesuh (2018): Competiting visions of a postmodern world order: The Philadelphian system versus the Tianxia system, Cambridge Review of International Affairs, 31 (5), 392–414. DOI: https://doi.org/10.1080/09557571.2018.1536113
Eszterhai Viktor (2013): A guanxi az ázsiai államközi kapcsolatokban – A Kína-központú hűbérajándékozási rendszer újragondolása, Eszmélet, 100 (4), 148–166.
Eszterhai Viktor (2017): A guanxi múltja, jelene, jövője – egy alternatív kínai külpolitikai modell (doktori értekezés, Budapest, ELTE Bölcsészettudományi Kar), https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/38438/dissz_eszterhai_ viktor_tortenelemtud.pdf?sequence=1&isAllowed=y (letöltve: 2025. 09. 25.).
Eszterhai Viktor (2019): A guanxi mint alternatív kínai külpolitikai modell, Budapest, PAIGEO.
Eszterhai Viktor – Druhalóczki Éva Dóra (2025): Trump 2.0 a kínai szakértők szemszögéből: bilaterális és világrendi hatások, in Csizmazia Gábor – Eszterhai Viktor – Tárnok Balázs (szerk.): John Lukacs Világrend Elemzések, 2025/16., Budapest, John Lukacs Intézet – Eötvös József Kutatóközpont – Nemzeti Közszolgálati Egyetem, https://jli.uni-nke.hu/document/jli-uni-nke-hu/ Vila%CC%81grend_Elemzesek_16_.pdf (letöltve: 2025. 12. 21.).
Fairbank, John K. (1942): Tributary trade and China’s relations with the West, The Far Eastern Quarterly, 1 (2), 129–149. DOI: https://doi.org/10.2307/2049617
Fairbank, John K. – Têng, SSu-yu (1941): On the Ch’ing tributary system, Harvard Journal of Asiatic Studies, 6 (2), 135–246. DOI: https://doi.org/10.2307/2718006
Godehardt, Nadine (2016): No end of history. A Chinese alternative concept of international order?, SWP Research Paper, 2 (2016), Berlin, Germany, https://www. swp-berlin.org/publications/products/research_papers/2016RP02_gdh.pdf (letöltve: 2025. 09. 05.).
Gruenler, Sam (2019): Tianxia and the Tributary System in Ming Dynasty International Relations and Beyond, Fresh Writing 19, https://freshwriting.nd.edu/essays/ tianxia-and-the-tributary-system-in-ming-dynasty-international-relations-and-beyond/ (letöltve: 2025. 09. 14.).
Horváth Levente (2022): A kínai geopolitikai gondolkodás, Budapest, Pallas Athéné Könyvkiadó.
Ikenberry, G. John (2009): Liberal internationalism 3.0: America and the dilemmas of liberal world order, Perspectives on Politics, 7 (1), 71–87. DOI: https://doi. org/10.1017/S1537592709090112
Jordán Gyula (2012): Kína-modell és a kínai kivételesség kérdése, Külügyi Szemle, 11 (2), 105–124.
Jory, Patrick (2021): Siam as a ‘tributary state’ of imperial China and the age of empire, History Australia, 18 (2), 302–321. DOI: https://doi.org/10.1080/1449085
4.2021.1916968
Keohane, Robert O. – Nye, Joseph S., Jr. (1998): Power and interdependence in the information age, Foreign Affairs, 77 (5), 81–94. DOI: https://doi. org/10.2307/20049052
Kissinger, Henry (2012): On China, London, Penguin Books.
Kormány Attila (2018): A tradicionális és a modern kínai jog – A jog fejlődése Kínában a kezdetektől napjainkig, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Kumar, Sudeep (2018): Theorising Chinese international relations and the rise of China: A preliminary investigation, Relaciones Internacionales, 27 (54), 23–32. DOI: https://doi.org/10.24215/23142766E024
Mazarr, Michael J. – Priebe, Miranda – Radin, Andrew – Cevallos, Astrid Stuth (2016): Defining the international order, in Mazarr, Michael J. – Priebe, Miranda – Radin, Andrew – Cevallos, Astrid Stuth (szerk.): Understanding the Current International Order, Santa Monica, RAND Corporation, 7–29.
Morgado, Nuno (2023): Modelling neoclassical geopolitics: An alternative theoretical Tradition for geopolitical culture and literacy, European Journal of Geography, 14 (4), 13–21. DOI: https://doi.org/10.48088/ejg.n.mor.14.4.013.021
Morgado, Nuno – Druhalóczki, Éva Dóra (2024): Traditional worldviews, strategic culture and revolutionary mentality: The case of People’s Republic of China, China Report, 60 (4), 361–377. DOI: https://doi.org/10.1177/00094455241288062
Nguyen, Thi My Hanh (2021): Tributary activities of Vietnam and Korea with China: Similarities and differences, International Journal of Korean History, 26 (1), 117–144. DOI: https://doi.org/10.22372/ijkh.2021.26.1.117
Pan, Zhongqi (2016): Guanxi, Weiqi and Chinese strategic thinking, Chinese Political Science Review, 1 (1), 303–321. DOI: https://doi.org/10.1007/s41111-016-0015-1
Perdue, Peter C. (2015): The tenacious tributary system, Journal of Contemporary China, 24 (95), 1002–1014. DOI: https://doi.org/10.1080/10670564.2015.1030949
Qin, Yaqing (2007): Why is there no Chinese international relations theory?, International Relations of the Asia-Pacific, 7 (3), 313–340. DOI: https://doi. org/10.1093/irap/lcm013
Qin, Yaqing (2010): International society as a process, The Chinese Journal of International Politics, 3 (2), 129–153. DOI: https://doi.org/10.1093/cjip/poq007
Salát Gergely (2022): Xi Jinping kínai államelnök-pártfőtitkár első tíz éve II. – Szakpolitikai intézkedések és külpolitikai fejlemények, KKI Elemzések, KE-2022/51, https://hiia.hu/xi-jinping-kinai-allamelnok-partfotitkar-elso-tiz-eve-ii-szakpolitikai-intezkedesek-es-kulpolitikai-fejlemenyek/ (letöltve: 2025. 09. 25.).
Schweller, Randall, L. – Pu, Xiaoyu (2011): After unipolarity: China’s visions of international order in the era of U.S. decline, International Security, 36 (1), 41–72. DOI: https://doi.org/10.1162/ISEC_a_00044
Scobell, Andrew (2002): China and Strategic Culture, Pennsylvania, United States, US Army War College Press, https://press.armywarcollege.edu/monographs/822 (letöltve: 2025. 09. 25.).
Tálas Barna (2009): Válságkezelés kínai módra, Nemzet és Biztonság, (5), 65–79.
The Third Belt and Road Forum for International Cooperation (2023): Building an Open, Inclusive and Interconnected World for Common Development, http://www. beltandroadforum.org/english/n101/2023/1018/c124-1175.html (letöltve: 2025. 09. 09.).
Wang, Ban (2017): Introduction, in Wang, Ban (szerk.): Chinese Visions of the World Order. Tianxia, Culture, and World Politics, Durham–London, United Kingdom, Duke University Press, 1–22.
Zhao, Tingyang (2006): Rethinking empire from a Chinese concept ’all-under-heaven’ (Tian-xia, 天下), Social Identities, 12 (1), 29–41. DOI: https://doi. org/10.1080/13504630600555559
Zhao, Tingyang (2009): A political world philosophy in terms of all-under-heaven (Tian-xia), Diogenes, 56 (1), 5–18. DOI: https://doi.org/10.1177/03921921091021
Zhao, Tingyang (2014): The ‘China dream’ in question, Economic and Political Studies, 2 (1), 127–142. DOI: https://www.doi.org/10.1080/20954816.2014.11673854
Zhao, Tingyang (2021): ’All-under-Heaven’ (tianxia 天下): Between idealism and realism, Journal of Global Ethics, 17 (1), 26–41. DOI: https://doi.org/10.1080/1744 9626.2021.1964579
Zhao, Tingyang – Hanafi, Sari (2024): Tianxia System and Smart Democracy: An Interview with Zhao Tingyang, Global Dialogue, 2024. 02. 29., https://globaldialogue.isa-sociology.org/articles/tianxia-system-and-smart-democracy-an-interview-with-zhao-tingyang (letöltve: 2025. 09. 24.).

Druhalóczki Éva Dóra

Csatlakozzon ingyen és olvasson tovább!

Ajánló