A felzárkózás dűlőin – bemutatjuk a Máltai Tanulmányok 2023/2. számát

Lehet-e fenntartható, öngondoskodó jövője mindazoknak, akik számára a legerősebb kényszer jelen pillanatban a túlélés? Hogyan lehetne garantálni, hogy a leszakadó településeken élők gyorsabban fejlődjenek a többieknél, hogy esélyük legyen felzárkózni? Csökkenthető-e a kétmillió szegénységben vagy annak küszöbén élő kiszolgáltatottsága, és megszakítható-e az a folyamat, amellyel a nyomor újratermeli önmagát?

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tudományos folyóirata, a Máltai Tanulmányok idei második száma a felzárkózó településekkel foglalkozik, és sorra veszi mindazokat a súlyos kérdéseket, amelyekre a szociális szakemberek évtizedek óta keresik a válaszokat.

Bár a kérdések hasonlóak, a helyszínek és a megoldási lehetőségek már eltérhetnek.

A lap egyik írásában – Ragadics Tamás Öröklött hátrányok című tanulmányában – azt tárja fel, hogy az egyik legproblematikusabb térség, az Ormánság hogyan vált egy fenntartható tájhasználatra épülő, virágzó gazdasági és társadalmi térségből a szegregált, leghátrányosabb régió szinonimájává. A történeti áttekintésből kiviláglik, hogy a 20. század gazdasági-társadalmi fordulatai fokról-fokra bontották le a helyi közösségeket, és az összetartás meggyengülése, illetve ezzel együtt a képzettebb rétegek elvándorlása legalább annyira hozzájárult az aprófalvak lecsúszásához, mint a forráshiány és a materiális gondok.

Az aprófalvak mellett az „apróvárosok” sincsenek valójában sokkal jobb helyzetben, világlik ki Horeczki Réka dolgozatából, aki a „Szegénység kisvárosi dimenziói Magyarországon” címmel járja körül azt, milyen következményekkel jár a települési sérülékenység azokon a városi címet elnyert, de többnyire pár ezer lakossal rendelkező lakóhelyeken, ahol a szegénységet már a földrajzi elhelyezkedés determinálja. Ez pedig az ország lakosságának jelentős részét érinti, hiszen a magyarok negyede húszezer főnél nem népesebb kisvárosban él, és egy jelentős részük olyan „címzetes városban”, amelyek funkcionálisan nem igazán töltik be a központi településtől elvárt feladatokat. Ezeken a helyeken a foglalkoztatási ráta csak 55 százalék,  magas a csak általános iskolát végzett munkanélküliek aránya ( van, ahol 60 százalék ), és az orvosi ellátást jellemző mutatók is aggasztóak: az elmúlt öt évben megduplázódott az ellátandók száma a háziorvosi körzetekben, ahol egyébként az orvosok átlagéletkora a hatvan évhez közelít.

Másfajta krízisek jellemzik a nyomortelepi státuszba jutott Hős utcai tömb lakóinak életét, amelyet egy velük önkéntesen dolgozó terepkoordinátor, Mihály Bulcsú mutat be. A szakembertől megtudjuk, hogy az ott ragadt városlakók sorsa és státusza eltérő mintázatokat mutat, a tulajdonosok, bérlők és önkényes lakásfoglalók is nagyrészt sorozatos rossz döntések áldozatai, akiket most a teleppel foglalkozó civil szervezet, a Kontúr Egyesület a Máltai Szeretetszolgálattal és a Közösségi Lakásalappal együtt igyekszik segíteni abban, hogy a lefelé sodró negatív spirál ne vigye őket a mélybe, a teljes talajvesztettség állapotába. A szerző választ keres arra, hogy lehetséges-e méltóságon alapuló és egyszerre szakszerű válaszokat találni erre a lakhatási kérdésre, méghozzá úgy, hogy a beavatkozás nem a piaci logika előtérbe helyezésével történik.

A nyomor megszűntetésére irányuló erőfeszítések történetét olvashatjuk A felzárkózás matematikája címen Vecsei Miklós tollából, aki a felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos, egyben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, és karitatív szervezetünk húsz éves tapasztalatait veszi végig. Láthatjuk, hogy a leszakadó térségben végzett szociális munka hogyan vált egyre kiforrottabbá, míg eljutott odáig, hogy a Máltai Szeretetszolgálat koordinációjában ma már húsz civil szervezet foglalkozik a leghátrányosabb 300 település legégetőbb szociális problémáival.

A program egyik fő célkitűzése, hogy a legsérülékenyebb rétegnél, a gyermekeknél enyhítsék a szegénység negatív hatásait, amelyek egyébként képesek determinálni egész további életútjukat. Ennek kapcsán alapvető fontosságú a diagnózis felállítása, hogy pontos képe legyen a szakembereknek arról, hol is keresendő a problémák gyökere.

A gettósodó, szegregált településekre születő gyermekek körülményeit vizsgálja „Jelen vagyunk, segítünk!” címmel készült tanulmányunk, amely látleletet mutat fel a nyomorba születő gyermekek életkörülményeiről, megállapítva: „Az interjúalanyok említettek olyan családtagokat, akik tizennégy, tizenöt évesen hozták világra első gyermeküket. Az országos átlagnál magasabb az átlagos gyermekszám… A korai gyermekvállalásra nem jellemző a tudatos családtervezés, de a megszülető gyermeket támogató környezet várja…Az interjúkban a nők életük kiteljesedését úgy fogalmazták meg, hogy akkor léteznek, ha anyává válnak.”

Az első ezer nap fontosságáról a Lépésről lépésre című tanulmányban értekezik a két pszichológus szerző, akik maguk is részt vettek a Fókuszban a gyermek elnevezésű programban, amelynek során a családmentori szolgálat kialakításával egy családkísérő munkakört alkottak, hogy a kisgyermekes szülők mindennapi problémáikban a hozzájuk közelálló, a helyi közösségből származó, de praktikus tudással rendelkező asszonyoktól segítséget kaphassanak.

Összességében tehát az évtizedek óta felhalmozódott problémák leltárba vétele mellett megoldási lehetőségek is megcsillannak egy-egy reménysugárként, akár a Magyar Falu program, amelyről egyik szerzőnk megállapítja: „A támogatások a népességmegtartó képesség javítására szolgálnak, egyelőre látható gazdasági előnyök nélkül”, akár a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programja, amely valódi nyitás a leszakadó területeken élő, évtizedek óta megoldhatatlannak tűnő nehézségekkel küzdő emberek felé.

Ahogy Kozma Imre atya, a Szeretetszolgálat elnöke írja: „Az ember nem csak él, hanem éltet is, másokat életben tart. Az embernek e kétféle tevékenysége egy. A közösségben mások éltetik őt, s viszont mások fennmaradása tőle is függ. Az ember közösségi léte tény, a különállás lehetősége csalóka ábránd.”

Az egyik legelemibb, helyi szintű közösségeket érintő kérdések és válaszok megtalálásához kíván így segítséget nyújtani a Máltai Szeretetszolgálat tudományos, szaklektorált folyóirata, amely immár négy éve foglalkozik a segítő szakma kérdéseivel, interdiszciplináris módon a mentálhigiéné, a pszichológia, a szociológia, a szociális munka, a szociálpolitika, a társadalomföldrajz, a pedagógia, a történettudomány, a nevelés, valamint a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi segélyezés területét összekötve, felületül szolgálva az elmélyült gondolkodás, a szakmai hálózatok erősítése, valamint a minél jobb, hathatósabb segélynyújtás keresése, elemzése érdekében – elköteleződve a jó kérdések feltevése és a lehetséges válaszok kutatása mellett.