A narratívák és a történetmesélés szerepe a konfliktuskezelésben

Szőke-Milinte Enikő2022/1 | 24-41kb. 44 perc (17 oldal)

Megosztás

Szöveg beállítások

Jelen tanulmány az információs tudás komponenskészletét alapvetően meghatározó kommunikációelméletre összpontosít, a jelentés összehangolt szabályozására, melyet a W. Barnett Pearce – Vernon Cronen szerzőpáros dolgozott ki.

Cikk felolvasása00:00

Absztrakt

Az eredményes kommunikációhoz a kommunikációs kompetencia magas szintű fejlettsége, komponenskészleteinek együttes és harmonikus működése szükséges. A kommunikációs készségek, képességek magas szintű működése valóban az eredményesség fontos mércéi, ám önmagukban nem képesek garantálni a kommunikáció eredményességét. Szükség van olyan információs tudásbeli komponenskészletek (ismeretek, szabályok, törvényszerűségek, elméletek) birtoklására és használatára is, amelyek a kommunikációs viselkedés értelmezéseihez nyújtanak segítséget. Jelen tanulmány az információs tudás komponenskészletét alapvetően meghatározó kommunikációelméletre összpontosít, a jelentés összehangolt szabályozására, melyet a W. Barnett Pearce – Vernon Cronen szerzőpáros dolgozott ki.

Kulcsszavak: valóságteremtés, történetek, összehangolás, problémamegoldás

A narratíva az idegen szavak szótára szerint elbeszélést, értelmezést, magyarázatot, tudáselmondást jelent. Az embernek természetes igénye a narrativitás, a környező világ, az ismeretlen megismerésének feszültsége narratív struktúrákkal oldható fel. A megismerésre váró események, körülmények mindig hordoznak feszültséget, amit csak akkor tudunk feloldani, ha sikerül elmesélni s ezáltal értelmet adni nekik, értelmez ni őket.

A nevelési helyzetekben az események, történések, cselekedetek indítékai, dinamikája és következményei narratívába ágyazottan válnak nyilvánvalóvá a szereplők számára. E narratívában a szereplők, gyermekek és nevelők egyaránt, nemcsak a történéseket, hanem önmagukat és egymást is jobban megértik. A mindennapi nevelési helyzetek konfliktusoktól, problémáktól terhesek. Ezekben a helyzetekben minden szereplőnek szüksége lenne mélyebb megértésre

Csatlakozzon ingyen és olvasson tovább!

Regisztráljon honlapunkon hogy ingyenesen hozzáférjen a Máltai Tanulmányok összes rovatának archívumához teljes terjedelemben.

Csatlakozom Regisztráció részletei

Már regisztrált tag vagyok, bejelentkezem.

Felhasznált irodalom

Bohm, David (2011): A dialógusról, Budapest, SoL Intézet.
Bruner, Jerome (1990): Acts of Meaning, Cambridge, MA, Harvard University Press, https://mf.media.mit.edu/courses/2006/mas845/readings/files/bruner_Acts. pdf (letöltve: 2022. 02. 08.).
Bruner, Jerome (2001): A gondolkodás két formája, in László János – Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 5. – Narratív pszichológia, Budapest, Kijárat Kiadó, 27–57.
Bruner, Jerome (2005): Valóságos elmék, lehetséges világok, Budapest, Új Mandátum.
Bruner, Jerome – Luciarello, Joan (1989): Monologues as a narrative recreation of the world, in Nelson, Katherine (szerk.): Narratives from the Crib, Cambridge, MA, Harvard University Press.
Buber, Martin (1999): Én és te, Budapest, Európa.
Cs. Gyímesi Éva (1992): Teremtett világ, Budapest, Pátria.
Dennett, Daniel C. (1991): Consciousness Explained, Boston, Little Brown.
Fisher, Walter R. (1984): Narration as a human communication paradigm – The case of public moral argument, Communication Monographs, 51 (March), 1–18., http://redmonky.net/utpa/4324/fischer.pdf (letöltve: 2022. 02. 08.).
László János (2005): A történetek tudománya – Bevezetés a narratív pszichológiába, Budapest, Új Mandátum.
MacIntyre, Alasdair (1999): Az erény nyomában, Budapest, Osiris.
Mitev Ariel Zoltán (2006): Végtelen történet: a narratívelemzés alkalmazhatósága a marketingkutatásban, Vezetéstudomány, 37. évfolyam, 2006/10., http://unipub.lib. unicorvinus.hu/3814/1/vt2006n10p3341.pdf (letöltve: 2022. 02. 08.).
Pearce, W. Barnett – Cronen, Vernon (2003): A jelentés összehangolt szabályozása, in Griffin, Em (2003): Bevezetés a kommunikációelméletbe, Budapest, Harmat, 65–91.
Pearce, W. Barnett – Cronen, Vernon (2014): Coordinated Management of Meaning (CCM), in Griffin, Em (2014): A First Look of Communication Theo- ry, 8th Edition, 67–83., https://www.google.hu/search?q=Griffin%2C+E.+(2 012).+A+First+Look+at+Communication+Theory+(8th+Edition).+Boston%2 C+MA%3A+McGrawHill.&ie=utf8&oe=utf8&client=firefoxbab&gfe_ rd=cr&ei=yyeTWPDIIKKt8wfFpru4Dg (letöltve: 2022. 02. 08.).
Pearce, W. Barnett – Pearce, Kimberly A. (2000): Extending the Theory of the Co ordinated Management of Meaning (CMM) through a community dialogue pro cess, Communication Theory, 10. évfolyam, 2000/4., 405–423., http://onlinelibrary. wiley.com/doi/10.1111/comt.2000.10.issue4/issuetoc (letöltve: 2022. 02. 08.).
Pléh Csaba (2012): Narratív szemlélet a pszichológiában – Az elbeszélés mint átfogó metateória, Iskolakultúra, 22. évfolyam, 2012/3., 3–24.
Propp, Vlagyimir J. (2005): A mese morfológiája, Budapest, Osiris.
Ricœur, Paul (1999): Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, Budapest, Osiris.
Sarbin, Theodore R. (2001): Az elbeszélés mint a lélektan tőmetaforája, in László Já nos – Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 5. – Narratív pszichológia, Budapest, Kijárat Kiadó, 59–76.