Globális erőterek, nemzetközi életterek: megjelent a Máltai Tanulmányok 2026. évi első száma

Negyedszázaddal az ezredforduló után Földünkön hosszú ideje nem tapasztalt módon vált instabillá a Joseph Nye által „háromdimenziós sakktáblának” nevezett nemzetközi politika. Az egyidejűleg zajló több, globális jelentőséggel bíró háború és a klímaváltozás fenyegető árnya külön-külön is nagymértékű fenyegetést jelentenének, együttesen pedig a kiszámíthatatlanság igen súlyos terhével nyomják a globális folyamatokért felelősséget érzők vállát.

Mindezzel párhuzamosan a határok nélküli szolidaritást megtestesítő nemzetközi segélyezési rendszer paradigmaváltáson megy keresztül, a humanitárius utópizmus korszakából a politikai realizmus mezsgyéjére lépve át. Ahhoz, hogy a rászoruló országoknak nyújtandó segítség az emberiesség parancsán túl racionalitással is felvérteződjön, elengedhetetlen megmutatni a Globális Észak – benne hazánk – közösségének: mely folyamatok hogyan hatnak a tőlünk távolabb élő embertársaink életére, és miért is érdekünk, hogy ezt megértsük és támogassuk.

A Máltai Tanulmányok a segítő szakma lapjaként minden lapszámában a „segíteni csak jól szabad” parancsát testesíti meg a gyakorlat számára alapot adó elméleti dolgozataival. Jelen számban is ennek jegyében nyújtanak a szerzők betekintést a nemzetközi folyamatok humanitárius vonatkozásaiba, azt keresve: hol találunk kapaszkodókat jelenünk turbulenciájában.

A multipoláris nemzetközi erőtér felméréséhez a lap több írása is hozzásegít, egy-egy válságzónára irányítva a reflektort.

Osztrovka Cintia a hajdani két ellenfél: Irán és Irak egymáshoz való közeledésének és interdependenciájának a lehetséges kimenetelét vizsgálja, megállapítva: „Irak valóban Irán „utolsó bástyája”, de olyan geopolitikai ütközőtér is, ahol a szaúdi-iráni versengés következő évtizedének alapvető irányai rajzolódhatnak ki”. Ahogy a perzsa állam és szomszédjai, valamint az Egyesült Államok sokszereplős játszmája globális következményekkel jár, úgy a klímaváltozás is több multinacionális konfliktus eredője lett, amelyek ugyancsak hatást gyakorolnak jelen világunkra. Ilyen folyamatot ír le a szakfolyóiratban Tóth Claudia „A Csád-tó biztonsági környezetének elemzése, értékelése” című munkájában, ahol bemutatja, hogyan járul hozzá a környezeti degradáció, a négy ország határolta állóvíz felületének rohamos csökkenése a társadalmi feszültségek fokozódásához, amely a Száhel-övezet legkomplexebb válságövezetévé tette a térséget. A krízishelyzetet egymást erősítő folyamatok láncolata hozta létre, mivel az erőforrások csökkenésével a megélhetés bizonytalanná vált, a közösségek meggyengültek, sokan kénytelenek voltak elhagyni lakhelyüket, nem állami fegyveres szereplők vették át az irányítást számos helyszínen, ami még a humanitárius segítségnyújtás elé is akadályokat gördít, így több millió ember élete vált veszélyeztetetté. Mi több, külső segítség nélkül a térségben akár további eszkaláció is várható.

A külső segítség pedig a jelenlegi átalakuló világrendben több mint bizonytalan. Az Amerikai Egyesült Államok az USAID szervezete – mint a puha diplomácia eszköze, amely nemcsak politikai és pénzügyi érdekeket is szolgált, hanem egyben hasznot is hajtott – leépítésével nemcsak sokmillió támogatott életét sodorta veszélybe, hanem saját hitelességét és koordinációs szerepét is meggyengítette a „soft power” erejének leértékelésével.  Vörös Zoltán, a PTE oktatója ennek nyomán azt kutatta, képes-e az amerikai segélyek kivonása után maradt űrt más állam vagy formáció betölteni. A szerző arra jut, hogy „a USAID leépítése olyan hármas – finanszírozási, intézményi és legitimációs – vákuumot hoz létre, amelyet a nemzetközi rendszer többi szereplője legfeljebb részleteiben, szelektíven és saját érdekei szerint tud majd kezelni.”

A Washington által elhagyott terepre az elsők között is Peking érkezik alternatív megoldásokkal, amelyek ugyanakkor más elméleti alapokon nyugszanak, mint a nyugati világ segélyezési alapvetései. Hogy jobban megértsük a kínai gondolkodásmódot, a „Minden az ég alatt” című dolgozat segít, amely az ún. „Tienhszia” – egy békés, értékalapú konfuciánus világrend – elgondolását ismerteti. Ezt a koncepciót Csao Tingtaj kínai filozófus igyekszik országa imázsának javítására (minthogy a távol-keleti országban már két évtizede alkalmazzák hangsúlyosan a soft power elemeit céljaik elérése érdekében), nemzetközi mozgásának magyarázatára átadni. Druhalóczki Éva értékelése ezzel szemben az, hogy míg ez a koncepció erősen utópisztikus és könnyen hegemóniatörekvésként értelmezhető, a kínai vezetés külpolitikai gyakorlata ezzel szemben továbbra is a realista érdekérvényesítés.

A nézőpont- és paradigmaváltozások korszakában ugyanakkor a realitások: világszerte hatvannál is több háborús összetűzés zajlik párhuzamosan, a konfliktusok és természeti katasztrófák következtében menekülők száma tíz év alatt megduplázódott (meghaladja a 123 millió főt), a humanitárius segélyre szorulók száma pedig közel jár a 240 millió főhöz. A lap szerzője, Balogh Réka, a HAND Szövetség szakpolitikai munkatársa szerint ebben a „tökéletes viharban” a nemzetközi segélyezés drasztikus megkurtítása emberéletekben mérhető pusztításhoz vezet: a forráselvonások évtizedünk végéig huszonkétmillió – humanitárius támogatással megelőzhető – halálesetet okoznak majd.

Joggal érezheti a segítő szakember, hogy az emberi méltóság jelen korunkban csorbát szenved. Holott – ahogy a Máltai Tanulmányok főszerkesztője, Solymári Dániel rámutat –„a szociális igazságosság a keresztény eszmetörténet ősi alapelve, természetes erkölcsi törvény.” Ennek megvalósítása a segítségnyújtás (ahogy Ferenc pápa jelezte: „Nem lehetünk keresztények karitatív cselekedetek nélkül”), és annak hatékonysága három feltételtől függ: haladéktalanul kell érkeznie; a lehető legközvetlenebb módon, a szükséget szenvedőhöz a legközelebb kell történnie; és szakszerűen, az érintett fájdalmát nem súlyosbítva kell érkeznie. Ehhez hozzátehetjük a lapban több helyen idézett Joseph Nye, a „Soft power” elmélet atyjának gondolatait: „az önfeláldozó gesztusokra, áldozatvállalásra épülő társadalmi berendezkedés szolgálhatja a másik ember szabadságában gyökerező fejlődést.”

A fentiek szellemében a Máltai Tanulmányok legújabb számának szerzői – Balogh Réka, a HAND Szövetség szakpolitikai munkatársa, dr. Tarrósy István egyetemi tanár, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője és dr. Vörös Zoltán, a PTE Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének egyetemi docense arra keresik a választ dr. Solymári Dániel társaságában a lapunkat bemutató beszélgetésen, hogy mégis hol találhatunk kapaszkodókat, igazodási pontokat – az igazság megbízható bójáit jelenünk viharos tengerén.

Várunk minden érdeklődőt, velünk együtt gondolkodót a lapbemutató beszélgetésre

május 4-én, hétfőn 17 órától!