Megosztás Szöveg beállításokAspirációs, nyelvi, családi, navigációs, ellenálló és társadalmi tőke – a kisebbségi csoportok megküzdési stratégiáiból akár a reziliencia, a felvérteződés is kisarjadhat, azonban a roma fiatalok kiemelkedéséhez elmaradhatatlan a tágabb közösségek támogatása – mutat rá Varga Aranka romológus több évtizedes kutatása. Komolafe Cinderella recenziója.
Absztrakt
A roma, cigány lakosság iskolázottsága elmarad a többségi nem romákétól. A húsz–huszonnégy éves korosztályba tartozó magyarországi roma fiatalok kevesebb mint feleakkora arányban rendelkeznek középiskolai végzettséggel, mint a magyarországi népesség egészének azonoskorú fiataljai. Mivel lehetne csökkenteni ezt a különbséget? Milyen életút-lehetőségei vannak egy cigány, roma fiatalnak a rendszerváltás óta? Miben különbözhetnek az egyházi vagy civil szervezetek által támogatott településeken élő roma fiatalok életkilátásai azokéitól, akik olyan szegregáltabb településen laknak, ahol nem érhetők el ilyen támogatások? Mi segíti a roma fiatalokat abban, hogy reziliensebbek legyenek? Ezt a kérdéskört járja be Varga Aranka „A családomból én voltam az első…” – Cigány, roma fiatalok iskolai útja és lehetőségei a rendszerváltás után című kötete, mely egy körülbelül húsz évet felölelő, követéses vizsgálaton alapszik. A könyv központi kérdése, hogy „hogyan tehetjük sikeressé közösen a bikulturális szocializációt?”.
Kulcsszavak: roma, cigány, társadalmi mobilitás, nyelvi hátrány, közösségi tőke
DOI: 10.56699/MT.2025.1.9