Mit tehet egy jó mentor egy halmozottan hátrányos helyzetű roma gyerekért, és hogyan képezhet hidat egymástól távolodóban lévő társadalmi csoportok között? Mi a megoldás, ha a „kütyüzés” miatt csatatérré válik a családi fészek? Hogyan él velünk ma is az egészségügyi rendszerben a Kádár-kor öröksége? Többek között ezeket a témákat vizsgálják a Máltai Tanulmányok „Ember, kapcsolat, környezet” címmel megjelent 2025/4-es lapszámának értekezései, amelyekről 2026. január 21-én beszélgettek a szerzők a Szeretetszolgálat Batthyány téri országos központjában.

A rendezvényen Dr. Dupcsik Csaba, az ELTE TK Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, Dr. Hüse Lajos humánbiológus, szociológus, egyetemi docens és Dr. Pilinszki Attila, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet docense osztotta meg gondolatait a beszélgetés moderátorával, Pataky Enikő egészségügyi kommunikációs tanácsadóval.

Mi, emberek nagyon jól tudunk adaptálódni ahhoz, ami körbevesz minket, és megtanulunk benne élni, de ehhez alapvető fontosságú, hogy kapcsolódjunk a környezetünkhöz – hangsúlyozta a kerekasztal-beszélgetés elején Hüse Lajos. Az adaptáció folyamata konfliktusokkal jár, amely nem feltétlenül akadály, nehézség, sokkal inkább figyelmeztető jel, hogy valamivel foglalkozni kell. A mediátorként is dolgozó Pilinszki Attila elmondása szerint egyre gyakrabban találkozik a munkája során a digitális eszközhasználat körül kialakult komoly családi konfliktusokkal. A szülőknek nincsenek mintáik a korábbi generációktól az ilyen helyzetek kezelésére, így úttörőként saját maguknak kell megtalálniuk a megfelelő választ. Ezekben az esetekben a mediáció, mint konfliktuskezelési módszer nagyon hatásos lehet: ilyenkor egy pártatlan fél segíti mederben tartani és eredményessé tenni a felek között a kommunikációt. Pilinszki Attila és munkatársa, Princz Katalin a Máltai Tanulmányok 2025/4-es lapszámában megjelent cikkében valós eseteken keresztül mutatja be, hogyan lehet erről a témáról partnerként beszélgetni, elkerülve a család békéjét feldúló ellenségeskedést.

Amíg egy mediátor munkájának eredménye gyorsan láthatóvá válik a család életében, a mentorok hosszú évekig, akár évtizedekig is kísérik mentoráltjaik életét. Hüse Lajos kulcsfontosságúnak tartja az ő szerepüket a mélyszegénységben élő, hátrányos helyzetű roma fiatalok társadalmi felemelkedésében. Azok a felnőttek, akik motiválják, segítik és támogatják a hátrányos helyzetű tanulók pályafutását, egyfajta hidat képeznek olyan társadalmi csoportok között, amelyek egyébként egyre jobban távolodnak egymástól. „Általános iskolás koromban Balog Józsi osztálytársam anyukájának volt kapcsolata a többi gyári munkással, a tanító nénivel és a tanácselnökkel is. Ma Balog Józsi anyukája a saját utcáján kívül szinte senkihez sem tud kapcsolódni, és ez nem az ő hibája, hanem a rendszer sajátossága” – adott szemléletes példát a hallgatóságnak Hüse Lajos.

Márpedig a társadalmi rendszerek rendkívül lassan és egyenetlenül változnak – ez a konklúziója Dupcsik Csaba recenziójának Losonczi Ágnes Ártó-védő társadalom című, 1989-ben kiadott munkájáról, amelyben sokkoló tényeket adott közre az akkori Magyarország egészségügyi állapotáról. A saját korában politikai állásfoglalásnak is beillő, nagy visszahangot kiváltó tanulmány ma elsősorban abból a szempontból lehet érdekes a számunkra, hogy rávilágít a hazai egészségügyi rendszer kétarcúságának gyökerére, a Kádár-korszak ma is velünk élő örökségére – mondta el Dupcsik Csaba. Az átmenet a paternalizmusból a szolgáltatói szemléletbe, ahol az orvos egyenrangú félként kezeli a beteget, nem volt konzisztens, a régi és az új rendszer összekavarodott, és még ma is egymás mellett él.

Mindez azonban nem kérdőjelezi meg az egyéni felelősség jelentőségét – fejtette ki véleményét Pilinszki Attila. Személyes tapasztalata, hogy a gyerekek szivacsként képesek magukba szívni a jó példát, és nyitottak a konstruktív konfliktuskezelés technikáinak az elsajátítására még úgy is, ha a médiában nem ezt látják. „Az egyén, az intézmény és a rendszer szintjei szorosan össze vannak kötve. Erősen hiszek abban, hogy az alsó szinten lévő egyensúlyok pozitívan hatnak felfele. Ha egyéni szinten jól vagyunk, az jó hatással van a szűkebb, tágabb a környezetünkre is” – zárta gondolatait a szakember.

Lapszámunk recenziója ITT olvasható.

A beszélgetés megtekinthető:

Szeretettel várjuk a téma iránt érdeklődőket a lapunkat támogatók közösségébe!

Forrás