„Így lettem igazán magyar: a nappaliban alszom” – Budapestre költöző venezuelai családok lakásainak környezetpszichológiai vizsgálata

Fiáth Titanilla2024/3 | 92-103.kb. 27 perc (11 oldal)

Megosztás

Szöveg beállítások

Amikor a bolygó másik feléről érkezve kell megtalálni az „űr” betöltésének módjait az „új világban”: latin-amerikai identitás magyar árnyalatokkal a hazánkba menekült venezuelaiak élettereiben.

Cikk felolvasása00:00

Absztrakt

A résztvevő megfigyelés és a félig strukturált interjú módszerét használó kutatásomban tizenhárom Venezuelából érkezett magyar származású családnak az új csoport- és helyidentitás kialakítását célzó stratégiáit vizsgáltam. A krízishelyzet következtében a Budapestre költözést választók egy számukra idegen kultúrába érkeztek, amelyet „hazájukként”, „otthonukként” próbáltak (f)elismerni. Kutatásomban az integrált identitás kialakítására irányuló kezdeti próbálkozásaikat mutatom be, elsősorban a családok lakásainak térhasználatát, berendezését, az „otthonosság” megteremtését célzó kísérleteiket fókuszba állítva. Az egyes lakóhelyiségek funkcióinak megváltozásához való adaptáción, a magyarságszimbólumok újszerű használatán, a vallási jelképek térben való lehorgonyzottságának fontosságán keresztül mutatom be, hogy a családok hogyan küzdenek a korábbi lakóhelyükhöz fűződő érzelmi-kognitív kapcsolataik fenntartásáért, új kötődések kialakításáért, illetve egy összetett identitás megteremtéséért.

Kulcsszavak: venezuelai magyarok, helyvesztés, identitás, környezetpszichológia, résztvevő megfigyelés

DOI: 10.56699/MT.2024.3.7

Ahonnan kiszakadunk, olvashatjuk Visky András Kitelepítés című regényében, az olyan hellyé válik, ahová „soha nem térhet vissza senki emberfia, még ha vissza is tér” (Visky, 2023: 181). A 20. században Venezuelába kivándorolt magyarok közül alighanem kevesen gondoltak arra, hogy leszármazottaik néhány generációt követően ismét az anyaországban kívánnak majd letelepedni. Többségük – legalábbis a Magyarországra visszaérkező utódaik szerint – a történelmi traumáktól szabadulni kívánván keveset mesélt korábbi hazájáról, anyanyelvét pedig nem hagyományozta tovább (ebben az

Csatlakozzon ingyen és olvasson tovább!

Regisztráljon honlapunkon hogy ingyenesen hozzáférjen a Máltai Tanulmányok összes rovatának archívumához teljes terjedelemben.

Csatlakozom Regisztráció részletei

Már regisztrált tag vagyok, bejelentkezem.

Felhasznált irodalom

Felhasznált irodalom

Berry, John W. (2001): A psychology of immigration, Journal of Social Issues, 57 (3), 615– 631. DOI: https://doi.org/10.1111/0022-4537.00231
Berze Iván Zsolt – Dúll Andrea (2021): A helyidentitás mérése identitásorientációként, Magyar Pszichológiai Szemle, 76 (1), 43–71. DOI: https://doi.org/10.1556/0016.2021.00027
Bodor Péter (2015): Az emlékezés, identitás és diszkurzus hálózata, in Bodor Péter (szerk.): Emlékezés, identitás, diszkurzus, Budapest, L’Harmattan, 7–20.
Boym, Svetlana (2007): Nostalgia and its discontents, The Hedgehog Review, 9 (2), 7–18.
Coleman, Simon (2019): Mary in a mobile world. The anthropology of a moving symbol, in Maunder, Chris (szerk.): The Oxford Handbook of Mary, Oxford, Oxford University Press, 608–620. DOI: https://doi.org/10.1093/ oxfordhb/9780198792550.013.10
Dúll Andrea (1995): Az otthon környezetpszichológiai aspektusai, Magyar Pszichológiai Szemle, 51 (5–6), 345–377.
Dúll Andrea (2009): A környezetpszichológia alapkérdései. Helyek, tárgyak, viselkedés, Budapest, L’Harmattan.
Dúll Andrea (2015): „Amikor messze van az »odakinn« az »idebenn«-től: a helyváltoztatás és az identitás összefüggései, in Keszei András – Bögre Zsuzsanna (szerk.): Hely, identitás, emlékezet, Budapest, L’Harmattan, 19–33.
Eriksen, Thomas Hylland (2006): Kis helyek – nagy témák. Bevezetés a szociálantropológiába, Budapest, Gondolat.
Geertz, Clifford (1994): Az értelmezés hatalma, Budapest, Századvég.
Goffman, Erving (1981): A hétköznapi élet szociálpszichológiája, Budapest, Gondolat.
Gödri Irén (2013): Migráció nemzeti/nyelvi határokon belül. Bevándorlók és új állampolgárok a szomszédos országokból – változó trendek, Magyar Tudomány, 174 (3), 263–274.
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2010): Beszélő házak, Budapest, Kossuth.
Malkki, Liisa (2006): A népek gyökerei és a nemzeti identitás territorializálása a tudományos irodalomban és a menekültek között, Replika (56–57), 61–79.
Pintér Judit Nóra (2014): A nem múló jelen. Trauma és nosztalgia, Budapest, L’Harmattan.
Sallay Viola – Martos Tamás – Chatfield, Sheryl L. – Dúll Andrea (2019): Strategies of dyadic coping and self-regulation in the family homes of chronically ill persons: A qualitative research study using the emotional map of the home interview method, Frontiers in Psychology, 10, 1–16. DOI: https://doi.org/10.3389/ fpsyg.2019.00403
Schnegg, Michael (2014): Epistemology: The nature and validation of knowledge, in Bernard, H. Russell – Gravlee, Clarence C. (szerk.): Handbook of Methods in Cultural Anthropology, London, Rowman & Littlefield, 21–53.
Tompa Andrea (2020): Haza, Budapest, Jelenkor.
Triandis, Harry Charalambos (1995): Individualism and Collectivism, Boulder, Westview Press.
Turner, Victor (2002): A rituális folyamat, Budapest, Osiris. Visky András (2023): Kitelepítés, Budapest, Jelenkor.
Zombory Máté (2011): Az emlékezés térképei, Budapest, L’Harmattan.