A társadalmi tőke és a karitatív szervezetek szerepe a nemzeti versenyképességben

Ponácz György Márk2025/1 | 6-21.kb. 42 perc (15 oldal)

Megosztás

Szöveg beállítások

Forintosítható-e a társadalmi kohézió értéke? Javítható-e hazánkban az általános bizalom szintje, és ez befolyásolja-e versenyképességünket? Racionalitás az emberségesség parancsa mögött.

Absztrakt

A társadalmi tőke a társadalmi hálózatokban, kapcsolatokban, normákban és a kölcsönös bizalom szintjén rejlő erőforrásokra utal, amelyek elősegítik az együttműködést és a közösségi cselekvést, s így hozzájárulhatnak a gazdaság működésének hatékonyságához. A bizalmi tőke lényeges eleme a társadalmi tőkének, mivel alapvető szerepet játszik a társadalmi kapcsolatok és az együttműködés fenntartásában. A társadalmi tőke és a bizalmi tőke erősíti egymást, s hozzájárul a közösségek kohéziójához és működőképességéhez. A versenyképességi indexek elemzése alapján megfigyelhető, hogy a magas társadalmi tőkével rendelkező országok általában versenyképesebbek. A karitatív szervezetek tevékenysége hozzájárul a társadalmi kohézióhoz, a felzárkóztatáshoz, valamint a társadalmi innovációk elterjedéséhez, így erősítve a társadalmi tőkét. A tanulmány a társadalmi tőke szerepét vizsgálja a nemzeti versenyképesség javításában, és kitér a magyarországi helyzet elemzésére is.

Kulcsszavak: társadalmi tőke, társadalmi kohézió, társadalmi innovációk, versenyképesség

DOI: 10.56699/MT.2025.1.1

Cikk felolvasása00:00

Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy rávilágítson a társadalmi tőke jelentős és egyre növekvő súlyára a nemzeti versenyképesség fenntartásában, és ezzel összefüggésben rámutasson a civil, különösen a karitatív szervezetek szerepére. Ennek érdekében

számba veszi e fogalmakat, majd részletesen bemutatja, mit értünk társadalmi tőkén, hogyan alakult és bontakozott ki ez a fogalom, végül pedig összeveti, miként kapcsolódik a társadalmi tőke a nemzeti versenyképességhez, illetve a civil szervezetek működéséhez, támaszkodva az idevágó szakterületi kutatások eredményeire.

A nemzeti versenyképesség

A versenyképességről általában gazdasági kontextusban esik szó, illetve gyakran geopolitikai összefüggésben is megjelenik. Az európai versenyképesség jövőjéről szóló Draghi-jelentés (Európai Bizottság, 2024) például alapvető célként jelöli meg egy új ipari stratégia kialakítását, melynek keretében fel lehetne számolni a versenyképességet akadályozó tényezőket. A jelentés három alapvető akadályt azonosít: a közös politikai akciók kapcsán a prioritások és a fókusz hiányát, a közös erőforrások elpazarlását, valamint a nemzetek és az intézmények közötti koordináció hiányát. Bár ezen akadályok alapvetően gazdasági és politikai jellegűek, a megoldási javaslatok között hangsúlyosan jelenik meg a közjavakba való befektetés és a társadalmi jólétet biztosítani hivatott közszolgáltatások fejlesztése. A versenyképesség összetett jelenség, és a gazdasági folyamatokon túl a társadalmi viszonyokhoz is szorosan kapcsolódik.

A nemzeti versenyképesség egy nemzet azon képességére utal, hogy a piacok igényeit kielégítő árukat és szolgáltatásokat tud előállítani, miközben fenntartja vagy növeli polgárai életszínvonalát. A

Csatlakozzon ingyen és olvasson tovább!

Regisztráljon honlapunkon hogy ingyenesen hozzáférjen a Máltai Tanulmányok összes rovatának archívumához teljes terjedelemben.

Csatlakozom Regisztráció részletei

Már regisztrált tag vagyok, bejelentkezem.

Felhasznált irodalom

Felhasznált irodalom

Bodor Ákos – Füzér Katalin – Szerb László – Varga Attila (2019): A társadalmi tőke szerepe a magyarországi gyors növekedésű vállalatok innovációs tevékenységében, Replika, 111, 9–22. DOI: https://doi.org/10.32564/111.2
Bourdieu, Pierre (1977): Outline of a Theory of Practice, Cambridge, Cambridge University Press. DOI: https://doi.org/10.1017/CBO9780511812507 Bourdieu, Pierre (1986): The forms of capital, in Richardson, John G. (szerk.): Handbook of Theory and Research for the Sociology of Education, New York, Greenwood Press.
Coleman, James S. (1990): Foundations of Social Theory, Cambridge, The Belknap Press of Harvard University Press. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-658-08184- 3_19
Csath Magdolna (2001): Kiút a globalizációs zsákutcából, Budapest, Kairosz.
Európai Bizottság (2024): The future of European competitiveness: Report by Mario Draghi, https://commission.europa.eu/topics/eu-competitiveness/draghi- report_en (letöltve: 2024. 10. 31.).
Farkas Zoltán (2013): A társadalmi tőke fogalma és típusai, Szellem és Tudomány, 4 (2), 106–133.
Fukuyama, Francis (1997): Bizalom. A társadalmi erények és a jólét megteremtése, Budapest, Európa.
Fukuyama, Francis (2002): Social capital and development: The coming agenda, SAIS Review, 22 (1), 23–37. DOI: https://doi.org/10.1353/sais.2002.0009
Füzér Katalin – Gerő Márton – Sík Endre – Zongor Gábor (1995): A társadalmi tőke növelésének lehetőségei fejlesztéspolitikai eszközökkel, Budapest, Tárki Rt., https://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a768.pdf (letöltve: 2024. 09. 09.).
Granovetter, Mark (1973): The strength of weak ties, American Journal of Sociology, 78 (6), 1360–1380. DOI: https://doi.org/10.1086/225469
Granovetter, Mark (1983): The strength of weak ties: A network theory revisited, Sociological Theory, 1 (1), 201–233. DOI: https://doi.org/10.2307/202051 Hanifan, Lyda Judson (1916): The rural school community center, Annals of the American Academy of Political and Social Science, 67 (1), 130–138. DOI: https://doi. org/10.1177/000271621606700118
IMD (2024): IMD World Competitiveness Booklet 2024, Lausanne, International Institute for Management Development, https://www.investchile.gob.cl/wp-content/ uploads/2024/08/Booklet_WCY_2024.pdf (letöltve: 2024. 10. 31.).
KSH (2021): Fenntartható Fejlődés Indikátorai – Emberekbe vetett bizalom, 2021, https://www.ksh.hu/ffi/2-6.html (letöltve: 2024. 11. 14.).
KSH (2023): A nonprofit szervezetek száma, megoszlása és összes bevétele tevékenységcsoportok szerint, 2023, https://www.ksh.hu/stadat_files/gsz/hu/ gsz0013.html (letöltve: 2024. 11. 14.).
Marx, Karl (1890): Das Kapital, Hamburg, Verlag von Otto Meissner. OECD (2003): The Non-profit Sector in a Changing Economy, 2003, 3, 10, https://www.oecd.org/en/publications/2003/05/the-non-profit-sector-in-a-changing-economy_g1gh30e5.html (letöltve: 2024. 11. 14.).
Ostrom, Elinor (1990): Governing the Commons: The Evolution of Institutions for Collective Action, Cambridge, Cambridge University Press. DOI: https://doi.org/10.1017/CBO9780511807763
Porter, Michael E. (1990): The competitive advantage of nations, Harvard Business Review, 68 (2), 73–93.
Putnam, Robert (1995): Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community, New York, Simon & Schuster Paperbacks.
Salamon, Lester M. – Sokolowski, Wojciech (2018): The size and composition of the European Third Sector, in Enjolras, Bernard – Salamon, Lester M. – Sivesind, Karl Henrik – Zimmer, Annette (szerk.): The Third Sector as a Renewable Resource for Europe, London, Palgrave Macmillan, 49–94. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-319-71473-8
Vinogradov, Szergej (2020): A nemzeti versenyképesség puha tényezői, a társadalmi versenyképesség, in Csath Magdolna (szerk.): Versenyképesség. Új elméleti és módszertani megközelítések, Budapest, Dialóg Campus, 109–138.