Bemutatjuk a „Mentális egészség – Generációs kihívások” című számunkat
A Máltai Tanulmányok idei második lapszáma tulajdonképpen ott folytatja, ahol az első számunk gondolatíve lezárult: a társadalom csoportjai közötti bizalom és az intézmények által befolyásolt társadalmi tőke feltérképezése után most arra kerítettünk sort, hogy megvizsgáljuk, milyen hatást váltanak ki ezek a folyamatok az egyének szintjén és mennyire lehet ezekben a folyamatokban generációs jellegzetességeket találni.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tudományos folyóirata egyúttal a nemrég elhunyt Széman Zsuzsára is emlékezik ezzel a kiadással, hiszen a szociálpolitika kiemelkedő alakja a Semmelweis Egyetem professzoraként együttműködött szervezetünkkel több programban, így a „jelzőrendszeres házi segítségnyújtás” illetve a „Skype Care” akciókban, valamint a Máltai Tanulmányok oldalain is rendszeresen publikált. Egyéni és szakmai hitvallása abban gyökerezett, hogy minden ember méltósággal, közösségben, biztonságban és társadalmi elismerés mellett élhesse meg az öregedést.
A méltóképp megélt időskorhoz vezető úton ugyanakkor számos mentális akadály áll jelen korunk aktív tagjai előtt, és ezen lapszámunkban erre fókuszálva vizsgáltuk meg a generációk közötti különbségek kiváltó okait: a családon belüli erőszak esetén a családi múltból kiinduló mintákat, a pszichiátriai problémákkal és hajléktalansággal küzdők előtt álló betegutakat – és azt is, hogyan reagál az új évezredben felnövő korosztály jelenünk kríziseire, illetve milyen indítékai vannak a huszas-kora harmincas fiataloknak a jótékonyságra, altruista cselekedetekre.
Mint a lapunkban ajánlott „Önimádat társadalma” című tanulmány is rámutat, a szociális közeg elősegíti bizonyos személyiségjegyek megerősödését. Így már a 70-es években kijelentette a könyv szerzője, Christopher Lasch, hogy „a modern, jóléti liberalizmus az amerikai társadalmat önimádó, kapzsi, léha társadalommá formálta, amely teljes egészében a fogyasztás köré épül”. A recenziót készítő Lukács J. Ágnes hozzáteszi: a digitalizáció, a globalizáció térnyerése ezt a jelenséget tovább erősítette. Ezt alátámasztják a „Z generáció altruizmusa és hatása a fenntartható fejlődésre” című tanulmány szerzői is: „A közösségi média (…) szerepet játszik az empátia csökkenésében, mivel elszigeteltséget és dehumanizációt idéz elő. Az empátiaszint csökkenése különösen a fiatalok körében figyelhető meg.”
Az ezredforduló gyermekei ugyanakkor mégsem érzéketlenek korunk válságjelenségei iránt, állapítják meg a dolgozatot szerző szociológus szakemberek, akik több esettanulmányt sorakoztatnak fel ellenpéldaként. A társadalomkutatók megkérdeztek például olyan Z generációsokat, akik az auschwitzi Élet Menete látogatás részesei voltak, illetve olyan roma fiatalokat, akik közösségi akciókban segítették sorstársaikat a Covid időszakában. Egyéni interjúban pedig egy Ruandában önkénteskedő lányt és egy ukrán menekülteket támogató orosz származású emigránst szólaltattak meg. Ezek nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy ebben a korosztályban új típusú altruizmus működik, jóval hangsúlyosabb a környezetvédelem, a diszkriminációmentesség illetve a digitális kompetenciák hozzájárulnak ahhoz, hogy a közösségek kialakításának ne legyenek földrajzi korlátai.
A szerzők megállapítják azt is: a bizalmatlanságot és a bizonytalanságot erősítő mai társadalmi közegben a Z generáció altruista elköteleződését a generációk közti interakciók alakítják a leghatékonyabban.
A tapasztalatok átadása ugyanakkor nemcsak az idősebbek felől irányulhat az ifjúság felé – lehetséges egy másik irányú támogatás is, erről tanúskodik a Széman Zsuzsa tollából származó posztumusz megjelentetett tanulmány, amely a „Skype Care” akció során szerzett meglepő eredményeket ismerteti. Ebből kiderül: az akár nyolcvan év feletti idős korosztálynak is átadhatóak a digitális ismeretek, és ez az ő esetükben a szociális elszigetelődés elleni hatékony módszerré tud válni – és nem utolsósorban kapoccsá a digitális bennszülötteknek nevezett generációval, akik ebben a projektben a tudásátadók voltak.
Az együttérzés, jótékonykodás nemcsak a támogatottak javát szolgálja – derül ki nemcsak ebből a dolgozatból – , hanem a saját individuális problémáikat is egy időre elfelejthetik az altruizmust gyakorlók, ezzel maguk is kedvezményezetté válva. Ezeknek az individuális problémák mibenlétét vizsgálja az a szerzői gárda, akik a magyar egyetemisták mentális egészségi profilját állították össze, rámutatva arra: a felnőttek között a 18-29 éves korosztályban mérték az utóbbi időszakban a legmagasabb a stressz szintet, míg a társas támogatás és reziliencia mint protektív tényező a legalacsonyabb értéket mutatta.
Kutatásuk alapján három jól elkülöníthető csoportot találunk a felsőoktatásban részt vevők között, és a legveszélyeztetettebbek azok az elsőgenerációs értelmiségi pályára készülők, akik nem rendelkeznek családi mintával ezen az úton, ugyanakkor rá vannak szorulva arra, hogy az egyetemi éveik alatt dolgozzanak. Őket nevezik „kikényszerített megküzdőknek”, akiknél a legnagyobb a veszélye a lemorzsolódásnak. Ha ez a réteg nem kap ezen a rögös úton segítséget, félő, hogy tömegek szorulnak ki a felsőoktatásból és a társadalmi különbségek ily módon konzerválódnak – kongatják meg a vészharangot a szerzők.
Ugyanúgy jellegzetes válságjelenségről számolnak be a párkapcsolati erőszakot elszenvedett áldozatok támogatását vizsgáló tanulmány szerzői, akik huszonkilenc nő esettörténetét vették górcső alá, kifejezetten azt keresve, kihez fordulhattak a bántalmazó kapcsolatból menekülni próbáló személyek. Különösen aktuálissá teszi ezt a kérdést a tény, hogy egy európai vizsgálat szerint Magyarországon számíthatnak a legkevesebb megértésre, legalacsonyabb szociális támogatásra a családon belüli bántalmazást elszenvedettek. Ezek a nők többnyire örökségként – transzgenerációs hatásként –kapják az áldozatszerepet, és gyakran a szülők irányából az az elvárás érkezik, miszerint a látszat, a „családi béke” fenntartása mindenek előtt való. Mint az egyik áldozat fogalmazott: „Nálunk nem volt szokás elválni, nem volt szokás kilépni egy kapcsolatból. Édesanyám mindig azt mondta, hogy tűrjél, lányom, majd jobb lesz.” Akik mégis át tudtak lépni a múltbeli sémákon, azok általában a baráti kapcsolatoknak köszönhették ezt, és esetükben meg lehetett figyelni a poszttraumás növekedést is, amely elhozta annak a képességét, hogy megvédjék énhatáraikat és újjáépítsék önértékelésüket.
Ők remélhetőleg képesek lesznek arra, hogy a megörökölt terheket ne adják tovább a gyermekeiknek. Hogy ezt a traumafeldolgozást hogyan képes segíteni a kontextuális családterápia, amelynek egyik hazai meghonosítója Böszörményi-Nagy Iván, az Vaskó Márton Péter írásából derül ki. A Magyar Vöröskeresztnél szociális munkásként, mediátorként, addiktológiai konzultánsként dolgozó családkonzulens szakember ismerteti a „családi kódex” működését, és megmutatja, az egy családban működő „lojalitás” miképpen képes befolyásolni az utódok sorsát, és hogyan vezethet ez akár a külső szemlélők számára érthetetlen önpusztításhoz is. A segítő szakember megállapítja: „a felnövekvő nemzedékek legnagyobb gátjai a feldolgozatlan családi és közösségi traumák. Mind a segítő szakma, mind az egyének felelősek azért, hogy az élettörténeteket feldolgozzák”.
A generációs örökségek feldolgozása, a múltbeli traumákból egy reményteli jövő kialakítása nem működhet a folyamatokat átlátó szakemberek, támogató kisközösségek és társadalmi bizalom nélkül –állapítja meg a szerző.
A Máltai Tanulmányok a maga eszközeivel ehhez kíván hozzájárulni a most megjelentetett dolgozatokon keresztül, valamint az ebben foglaltak továbbgondolásával, amelynek egyik színtere a lapot bemutató kerekasztal-beszélgetés lesz május 29-én, csütörtökön 17 órától a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bem rakparti központjában.
Az eseményen Bereczki Enikő generációkutató, a Pán Péter, Stop! blog szerkesztője, Délczegh Ivetta szociológus PhD-hallgató és Vaskó Márton Pétercsaládkonzulens, szociális munkás beszélgetnek Pataky Enikő egészségügyi kommunikációs tanácsadóval, a „Jól vagyok” podcast háziasszonyával, aki az est moderátora lesz.
Az MTA által indexált Máltai Tanulmányok tudományos igényű írásai a lap weboldalán ingyenesen elolvashatóak. A folyóirat nyomtatott változatban elérhető a periodikát kiadó Szent István Társulat felületein.
Várunk minden érdeklődőt szeretettel lapunk bemutatójára, támogató közösségünkbe!
