Absztrakt

E tanulmány a mentális egészség^[1]Az egyszerűség kedvéért a mentális egészség és mentális jóllét fogalmakat szinonimaként használjuk a tanulmányban, habár a két fogalom jelentéstartalma némileg eltér egymástól. … Részletek és a fizikai aktivitás, testmozgás kapcsolatának vizsgálatára irányul egy olyan időszakban – a koronavírus-járvány miatt elrendelt lezárások idején 2020 tavaszán –, amikor a testmozgás lehetőségei korlátozottak voltak. Az elemzés alapját a „COVID-19 International Student Well-Being Study” keretein belül, a Szegedi Tudományegyetem hallgatói körében (n = 1808) online kérdőív segítségével felvett adatok képezik. A kérdőív egyrészt kitért arra, hogy milyen gyakorisággal végeztek az egyetemisták a koronavírus-járványt megelőzően és a pandémia alatt élénk, illetve mérsékelt testmozgást. Másrészt a Lenore Sawyer Radloff nevéhez fűződő szubjektívdepresszió-skála (CES-D) átdolgozott formájával vizsgálta azt is, hogy a hallgatók körében mennyire voltak jellemzőek a depresszió tünetei. A két terület összefüggései alátámasztják a fizikai aktivitás és a mentális jóllét pozitív kapcsolatát, továbbá rámutatnak, hogy azt más tényezők, például a hallgatók demográfiai és egészségi jellemzői is befolyásolják. A testmozgás és a mentális egészség koronavírus-járvány alatti kapcsolatának vizsgálata támpontot adhat ahhoz, hogy más válsághelyzetekben is felfigyeljünk a fizikai aktivitás és a mentális jóllét kapcsolatának fontosságára.

Kulcsszavak: mentális egészség/jóllét, fizikai aktivitás, koronavírus-járvány, egyetemisták

Az Egészségügyi Világszervezet felhívja a figyelmet, hogy a rendszeres fizikai aktivitás számos egészségügyi előnnyel jár a felnőttek testi és mentális egészsége terén is (WHO, 2020). Többek között az immunrendszer megfelelő működését, a szervezet betegségeknek való ellenállását segíti elő, ahogy erre több kutatás is rámutatott az elmúlt években (Nieman–Wentz, 2019). A fizikai aktivitás mentális egészségre gyakorolt pozitív hatását is számos vizsgálat alátámasztja (Stanton et al., 2014; Paluska–Schwenk, 2000). A koronavírus-járvány miatt 2020 tavaszán világszerte meghozott intézkedések, például a társas távolságtartás elrendelése, a különböző korlátozások és a kijárási tilalom nagy hatással voltak az emberek fizikai és mentális jóllétére is. A vírus terjedésének akadályozását célzó intézkedések következtében a mozgás, illetve a sportolás lehetőségei is csökkentek. Ugyanakkor a pandémia idején a fizikai aktivitást olyan eszköznek tekintették, amely csökkentheti a fertőzésre való fogékonyságot (Halabchi et al., 2020; Nigro et al., 2020). Több tanulmány is megerősítette, hogy elsősorban a mérsékelt fizikai aktivitás csökkentette a fertőzés kockázatát (Forte et al., 2022; Seidu et al., 2021; Wimalawansa, 2020). Ezért sok helyen virtuális sporteseményeket szerveztek, hogy a lakosságot fitten tartsák a lezárások idején is, amikor a szabadtéri mozgás korlátozott volt (Elmagd, 2020). A fizikai aktivitás pozitív hatásai nemcsak a testi, hanem a mentális egészségre is kiterjednek, a rendszeres testmozgás mentális szempontból is fitten tart (Stanton et al., 2014; Paluska–Schwenk, 2000). Azonban a koronavírus-járvány idején a tornatermek, sportcsarnokok és edzőtermek bezártak, illetve a parkok és a szabadtéri sportlétesítmények használata is korlátozott volt. A lezárások és a kényszerű távoktatás miatt különösen a diákok körében csökkent a fizikai aktivitás (Castañeda-Babarro et al., 2020). Az egyetemi hallgatók fizikai aktivitási szokásainak változásával kapcsolatban viszonylag kevés vizsgálat született. Egy spanyol hallgatók körében végzett felmérés rámutatott, hogy mind a mérsékelt, mind az élénk fizikai aktivitásban jelentős csökkenés volt tapasztalható ekkoriban, azonban a női hallgatók a közösségi média segítségével inkább meg tudták tartani testmozgási szokásaikat, és ezeket jobban is élvezték, mint a férfiak (Rodríguez-Larrad et al., 2021). Az Antwerpeni Egyetem által kidolgozott „COVID-19 International Student Well-Being Study” (C19 ISWS) eredményei szintén megerősítették a felsőoktatási hallgatók fizikai aktivitásában a koronavírus-járvány kitörése után, a bezárások idején bekövetkezett változások tényét. Az egyik görög vizsgálat mintájában szereplő egyetemi hallgatókra vonatkozó fő megállapítások szerint az élénk fizikai aktivitás szintje növekedett, azonban a gyakori mérsékelt fizikai aktivitás csökkent (Stathopoulou et al., 2020). A Berni Egyetem hallgatói körében nem volt kimutatható jelentős változás az élénk fizikai aktivitás tekintetében, azonban a mérsékelt fizikai aktivitás itt is csökkent (Rüegg–Eggli, 2020). A Birminghami Egyetem hallgatói esetében is hasonló volt a fizikai aktivitás változásának mintázata (Rabbie-Khan–Biernat, 2021). A magyar hallgatóknál szintén jelentősen csökkent a mérsékelt fizikai aktivitás, ami együtt járást mutatott a mentális jóllétre gyakorolt negatív hatással (Lukács, 2021).

Jelen tanulmányban a mérsékelt és az élénk testmozgás mentális egészséggel való kapcsolatát vizsgáljuk a koronavírus-járvány alatt. Elemzésünkkel arra szeretnénk választ kapni, hogy a hallgatók testmozgásának gyakorisága milyen összefüggést mutat a depresszió szintjével. Továbbá arra is kíváncsiak vagyunk, hogy egyéb szociodemográfiai és egészségügyi jellemzők hogyan befolyásolják ezt az összefüggést. Végül kitérünk a testmozgás gyakoriságában bekövetkezett változás és a mentális egészség kapcsolatára is. Hipotéziseink szerint arra számítunk, hogy a gyakoribb testmozgás hozzájárul a jobb mentális egészséghez, azaz alacsonyabb depressziószinttel párosul.

Adatok és módszerek

Az elemzés alapjául szolgáló adatok a 2020 tavaszán zajló C19 ISWS nemzetközi kutatás magyarországi adatfelvételének keretein belül, a Szegedi Tudományegyetem hallgatói körében (n = 1808) felvett online kérdőívből származnak. A kutatás célja az egyetemi hallgatók koronavírus-járvány alatti jóllétének vizsgálata volt, amely kiterjedt többek között a lakhatási, a tanulási, a kapcsolattartási viszonyok megváltozására, valamint a mentális és fizikai jóllét különböző aspektusaira (Van de Velde et al., 2021). Összesen huszonhét országból vettek részt egyetemek a kutatásban, Magyarországról a Budapesti Corvinus Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem, valamint a Szegedi Tudományegyetem csatlakozott (Arnold et al., 2020). A vizsgálat középpontjában a hallgatók fizikai aktivitásának mértéke és a mentális jóllétük közötti összefüggés állt. A következő két kérdés irányult a fizikai aktivitás, testmozgás gyakoriságára:

1. Átlagosan milyen gyakran végzett legalább harminc percen keresztül mérsékelt testmozgást (például kényelmes kerékpározás vagy sétálás)?
2. Átlagosan milyen gyakran végzett legalább harminc percen keresztül élénk testmozgást (például nehéz dolgok emelgetése, futás, aerobik vagy gyors kerékpározás)?

Mindkét kérdés válaszlehetőségei a „(szinte) soha”, „ritkábban mint hetente”, „hetente egyszer”, „hetente többször”, „(majdnem) mindennap” voltak. A válasz két időszakra vonatkozott: „a Covid–19-járvány kitörése előtt”, illetve „az elmúlt hét során”, így a testmozgás intenzitásának^[2]Intenzitáson a testmozgás végzésének gyakoriságát értjük. A vizsgált testmozgás típusa szerint lehet élénk vagy mérsékelt, a végzés gyakorisága szerint pedig magas vagy alacsony … Részletek változását is nyomon lehet követni.

A hallgatók mentális jóllétét a Lenore Sawyer Radloff (1977) által kidolgozott szubjektívdepresszió-skála (CES-D) rövidített, nyolcitemes formájával vizsgálta a kérdőív.^[3]Az itemek az alábbiak voltak: „Kérem, mondja meg, hogy az elmúlt héten milyen gyakran… (1) érezte magát levertnek; (2) érezte azt, hogy mindenhez nagy erőfeszítésre volt szüksége; (3) … Részletek Az elemzés során a nyolc itemre adott válaszok alapján létrehozott összesített változót alkalmaztuk, amelynek magas értékei a nagyobb fokú depressziót jelezték, alacsony értékei pedig a depresszió alacsony mértékét, illetve hiányát jelölték.^[4]Az összesített változó 0 és 24 közötti értékeket vehetett fel.

Eredmények

Depresszióérzet szociodemográfiai tényezők mentén

A depresszió érzete átlagosan a nők körében mutatkozott magasabbnak, a különbség azonban nem volt szignifikáns.^[5]A depresszióskála átlaga: férfi = 9,9302; nő = 10,4236; t = –1,662; p = 0,097. Életkori csoportok szerint azonban szignifikáns eltéréseket találtunk (1. ábra). A huszonöt évesnél idősebbek mentális jólléte a legkedvezőbb a depresszióskálán mérve, őket követik a 17–20 évesek, s a három korcsoport közül átlagosan a 21–24 éves korosztály érte el a legmagasabb értéket. Az „idősebb” egyetemistáknál feltehetően több egyéb faktor, például a biztosabb egzisztencia (hiszen sokan közülük a tanulmányaik mellett már dolgoznak is), a biztosabb családi státusz (többen házasok, gyermeket nevelnek) vagy a rendezett lakhatási viszonyok is közrejátszhatnak a depresszióskála alacsonyabb átlagában Ugyanakkor a 21–24 évesek életében a koronavírus-járvány időszaka felerősíthette a meglévő bizonytalanságokat (például a tanulmányi viszonyok változása, a kapcsolattartás lehetőségeinek beszűkülése, anyagi bizonytalanságok). A legfiatalabb korcsoport pedig a depresszió mértékének szempontjából azért helyezkedhet el a másik két korcsoport között, mert a családi, szülői háttér nagyobb biztonságot nyújthat számukra mind a lakhatás, az anyagi/megélhetési, mind az érzelmi támogatás szempontjából.

1. ábra: Az összesített depresszióskála átlaga korcsoportok szerint

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

A mentális jóllét alakulásában eredményeink szerint fontos szerepet játszik a válaszadók párkapcsolati státusza is. Az egyedülállók depresszióskála-átlaga magasabbnak mutatkozott a párkapcsolatban élőkénél^[6]Az összefüggés szignifikáns: t = 2,474; p = 0,013. (2. ábra).

2. ábra: Az összesített depresszióskála átlaga párkapcsolati státusz szerint

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

Megvizsgáltuk, hogy az egyes életkori csoportok közötti különbségek fakadhatnak-e a korosztályok eltérő párkapcsolati státuszából, azonban azt találtuk, hogy az életkor és a depresszióskála összefüggési mintázata ugyanolyan az egyedülállók és a párkapcsolatban élők körében. Ugyanakkor a párkapcsolati státusz dimenziójának figyelembevételével a különbségek felerősödtek a korcsoportokon belül. A legfiatalabbak körében nem jelent differenciáló tényezőt a mentális jóllét szempontjából a párkapcsolati státusz, a 21–24 évesek és a huszonöt év felettiek körében azonban közel egy ponttal magasabb a depresszió átlaga az egyedülállók körében, mint a párkapcsolatban élők csoportjában (3. ábra).

3. ábra: Az összesített depresszióskála átlagai az egyes korcsoportokban párkapcsolati státusz szerint

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

A mentális jóllét és a fizikai állapot is összefüggést mutatott a mintában. A kérdőív kitért arra, hogy milyen egészségügyi rizikótényezők állnak fenn a megkérdezetteknél. Szerepeltek köztük különböző betegségek, illetve kockázati állapotok (daganatos megbetegedés, cukorbetegség, szívbetegség, magas vérnyomás, immunhiányos állapot, vesebetegség, tüdőbetegség, elhízás). A depresszióskála átlaga azok körében mutatkozott magasabbnak, akik ki voltak téve legalább egy egészségi kockázatnak (4. ábra).

4. ábra: Az összesített depresszióskála átlaga az egészségi kockázatok fennállása szerint

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

Depresszióérzet és fizikai aktivitás

A kérdőív kétfajta testmozgás végzésének gyakoriságát vizsgálta: a legalább harminc percig tartó mérsékelt (például séta) és élénk (például futás) testmozgásét. Hipotézisünk szerint azok, akik a koronavírus-járvány alatt gyakrabban végeztek akár mérsékelt, akár élénk testmozgást, kedvezőbb mentális állapotban voltak, azaz körükben alacsony volt a depresszió mértéke. Mind az élénk (5. ábra), mind a mérsékelt (6. ábra) testmozgás esetében kirajzolódik, hogy ahogyan nő a fizikai aktivitás gyakorisága, úgy csökken a depresszió mértéke.^[7]Az összefüggés mindkét változó esetében szignifikáns. Az ANOVA-teszt eredményei a mérsékelt testmozgás vonatkozásában: F = 17,907; p = 0,00; az élénk testmozgás tekintetében: F = … Részletek Azoknak a hallgatóknak, akik a koronavírus-járvány ideje alatt szinte soha nem végeztek legalább harminc percig sem mérsékelt, sem élénk testmozgást, a depresszióskálán mért átlaga 11 feletti. Azok, akik csak heti egyszer végeztek ilyen aktivitást, 10,5-es átlagot értek el a depresszióskálán. A heti többször testmozgást végzők összesített depresszióskálán mért átlaga mindössze 9,5 volt.

5. ábra: Az összesített depresszióskála átlaga az élénk testmozgás végzésének gyakorisága szerint a koronavírus-járvány alatt

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

6. ábra: Az összesített depresszióskála átlaga a mérsékelt testmozgás végzésének gyakorisága szerint a koronavírus-járvány alatt

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

Adataink alapján tehát együtt járás mutatkozik a gyakrabban végzett testmozgás és a depresszió alacsonyabb szintje között, ami egybecseng korábbi kutatások eredményeivel.

A fizikai aktivitás hatása a depresszió szintjére

Annak érdekében, hogy tisztább képet kapjunk a testmozgás végzésének gyakorisága és a depresszió mértékével mért mentális jóllét összefüggéséről, lineáris regressziós modelleket alkalmaztunk. A két modellben egyrészt az élénk és a mérsékelt testmozgásnak a depresszió szintjére kifejtett hatását vizsgáltuk oly módon, hogy kontrollváltozók bevonásával egyéb befolyásoló tényezők hatását kiszűrtük az összefüggésből. A regressziós modellekben kontrollváltozóként vontuk be a párkapcsolati státuszt, az életkori dimenziót és valamely egészségügyi rizikótényező fennállását.

Az élénk testmozgás végzésének viszonylatában az látható, hogy a párkapcsolati státusz, az egészségi kockázat fennállása és az életkor hatásától függetlenül azon hallgatóknak, akik a koronavírus-járvány idején valamilyen rendszerességgel legalább harminc percig tartó élénk testmozgást végeztek, 1,3-del csökkent a depresszióskálán mért átlaguk azon hallgatókhoz képest, akik soha nem végeztek ilyen jellegű fizikai aktivitást (1. táblázat).

1. táblázat: Az élénk testmozgás gyakoriságának hatása a depresszió szintjére

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

A mérsékelt testmozgás vonatkozásában is hasonló összefüggés rajzolódik ki (2. táblázat). A koronavírus-járvány idején valamilyen rendszerességgel legalább harminc percig tartó mérsékelt testmozgást végző hallgatók depresszióskálán elért pontszáma – a párkapcsolati státusz, az egészségi kockázat megléte és az életkor hatásától függetlenül – átlagosan 1,1-del alacsonyabb azon társaikénál, akik egyáltalán nem végeznek ilyen testmozgást.

2. táblázat: A mérsékelt testmozgás gyakoriságának hatása a depresszió szintjére

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

A testmozgás intenzitásának változása és a mentális jóllét

Eddigi eredményeink rámutattak, hogy a nagyobb intenzitású, gyakrabban végzett mérsékelt vagy élénk testmozgás a koronavírus-járvány alatt a hallgatók körében pozitívan befolyásolta a mentális jóllétet. A kérdőív kitért arra, hogy a hallgatók mennyi testmozgást végeztek a koronavírus-járvány kitörése előtt és a járvány idején. Ebből megállapítható, hogy a koronavírus-járvány során többet, kevesebbet vagy ugyanannyi testmozgást végeztek-e, mint korábban. A testmozgás változása mögött meghúzódó mintázatokat, összefüggéseket egy korábbi tanulmányunkban összegeztük (Vincze, 2022). A fizikai aktivitás változása és a depresszióskála összevetése alapján közelebb kerülhetünk a testmozgás és a mentális jóllét kapcsolatához. Vajon a gyakoribb testmozgás vagy a változatlan gyakoriságú testmozgás járul hozzá a mentális jólléthez? Ennek vizsgálatához összegeztük a hallgatók válaszait arra vonatkozóan, hogy a koronavírus-járvány előtt és alatt milyen gyakran végeztek harminc percen át tartó élénk, illetve mérsékelt testmozgást. Ily módon öt kategóriát különböztettünk meg a testmozgás gyakoriságának változására vonatkozóan. Az első kategóriába azok tartoznak, akik a koronavírus-járványt megelőzően gyakrabban végeztek testmozgást, mint a járvány alatt, az ő testmozgásuk intenzitása tehát csökkent. A második, harmadik és negyedik kategóriába azok kerültek, akik ugyanolyan gyakran mozogtak a koronavírus-járvány előtt, mint alatta, tehát változatlan a testmozgásuk gyakorisága. Azonban különbséget tettünk köztük az alapján, hogy a változatlan gyakoriság milyen intenzitást jelentett. Hiszen vannak köztük, akik korábban és a koronavírus-járvány alatt is keveset mozogtak (kevesebbszer mint hetente), tehát ennek intenzitása alacsony volt; vannak, akik közepes intenzitással, hetente körülbelül egyszer végeztek testmozgást, és végül ott vannak azok, akik korábban és a pandémia alatt is magas intenzitással, hetente többször vagy szinte mindennap végeztek testmozgást. Az ötödik kategóriát azok képezik, akik növelték fizikai aktivitásuk gyakoriságát a koronavírus-járvány idején, azaz többször mozogtak, mint a Covidot megelőzően.

Ha megvizsgáljuk a depresszióskála átlagait az egyes kategóriák mentén, tisztább képet kaphatunk a testmozgás intenzitása és a mentális jóllét kapcsolatáról. Mind az élénk (7. ábra), mind a mérsékelt testmozgás (8. ábra) tekintetében hasonló mintázatú összefüggés rajzolódik ki a depresszióskála átlagaira vonatkozóan az egyes kategóriákban. A depresszióskála átlaga azok körében mutatkozik a legmagasabbnak (élénk testmozgás: 11,21; mérsékelt testmozgás: 11,01), akik a koronavírus-járvány alatt kevesebbet mozogtak, mint megelőzően. Majd a következő három kategóriában, azon hallgatók körében, akiknek nem változott a fizikai aktivitási gyakoriságuk, azonban más intenzitással végeztek testmozgást, fokozatosan csökkent a depresszióskála átlaga az alacsony intenzitással végzett testmozgástól a magas intenzitással végzett testmozgás felé haladva. Azon hallgatóknak, akik a koronavírus-járványt megelőzően is hetente többször vagy akár mindennap végeztek harminc percig tartó élénk vagy mérsékelt testmozgást, közel 2 ponttal alacsonyabb (élénk testmozgás: 8,93; mérsékelt testmozgás: 9,25) a depresszióskálán mért átlaga, mint azoknak, akik csökkentették a testmozgásukat. Érdekes azonban, és talán meglepő eredmény, hogy azon válaszadók körében, akik növelték a testmozgásuk intenzitását, a depresszióskála átlaga körülbelül 1 ponttal magasabb (élénk testmozgás: 10,08; mérsékelt testmozgás: 10,05) azok átlagánál, akik a koronavírus-járvány előtt is magas intenzitással mozogtak.

7. ábra: Az összesített depresszióskála átlagai az élénk testmozgás gyakoriságának változása szerint

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

8. ábra: Az összesített depresszióskála átlagai a mérsékelt testmozgás gyakoriságának változása szerint

Forrás: C19 ISWS 2020, saját szerkesztés

Ez az összefüggés arra enged következtetni, hogy a mentális jóllétre kifejtett pozitív hatás nagyobb mértékben függ a kitartó, hosszabb ideje gyakran végzett testmozgástól, mint a fizikai aktivitás növelésétől. Ugyanakkor egy másik magyarázat is adódhat a kapott összefüggésre vonatkozóan. Elképzelhető, hogy azért mutatkozik pozitív összefüggés a változatlan, magas intenzitású testmozgás és a depresszióskála alacsonyabb átlaga között, mert azok végeznek gyakrabban élénk vagy mérsékelt testmozgást, akiknek a mentális állapota jobb. Ebben az esetben fordított ok-okozati viszonyt feltételezhetünk a két változó között. A testmozgást csökkentők magas depresszióskála-átlaga és a testmozgást növelők valamelyest alacsonyabb átlaga mégis azt a kapcsolódást támasztja alá, hogy a testmozgás hat a mentális jóllétre. Feltételezhetően mindkét mechanizmus közrejátszik a két változó kapcsolatában, azaz a mentális állapot meghatározza a testmozgás gyakoriságát, és a testmozgás gyakorisága kihat a mentális állapotra.

Összegzés

Jelen elemzésben azt vizsgáltuk meg, hogy a fizikai aktivitásnak és a mentális egészségnek a szakirodalomban is kimutatott pozitív kapcsolata egy válsághelyzetben, a koronavírus-járvány ideje alatt, amikor is a testmozgás lehetőségei korlátozottak voltak, hogyan alakult, és milyen tényezők befolyásolták. Azt feltételeztük, hogy ebben a helyzetben a gyakoribb testmozgás fokozottan pozitívan hat a mentális jóllétre, egyfajta kompenzációként működik a mentális állapotot negatívan befolyásoló hatásokkal szemben, amilyen a bezártság, a társas távolságtartás, a bizonytalanság és a fertőzéstől való félelem.

A szegedi egyetemi hallgatók körében végzett adatfelvétel eredményei alátámasztották a hipotézisünket, miszerint minél gyakrabban végez valaki akár élénk, akár mérsékelt testmozgást, annál alacsonyabb a depressziószintje. Kimutattuk azt is, hogy a mentális egészség a depressziószinttel mérve függ az életkortól: a huszonöt évesnél idősebb hallgatók körében volt tapasztalható alacsonyabb depresszióátlag, míg a mentális jóllét tekintetében leginkább veszélyeztetett csoportot a 21–24 éves korosztály alkotta. Feltehetőleg ebben a korcsoportban kumulálódhattak a tanulmányok végzésével, befejezésével, a lakhatással és a társas viszonyokkal kapcsolatos bizonytalansági faktorok.

Az életkor mellett fontos befolyásoló tényezőt jelentett a mentális jóllétre vonatkozóan a párkapcsolati státusz. A párkapcsolatban élő hallgatók körében alacsonyabb depressziószint volt kimutatható, mint az egyedülállók között. Ugyanakkor nem csupán demográfiai tényezők, hanem a fizikai egészségi állapot is befolyásolta a mentális egészséget. Azon hallgatók, akiknél fennállt legalább egyféle egészségi kockázat, betegség, magasabb depresszióátlagot értek el, mint azok, akiknél nem állt fenn ilyen kockázat vagy probléma. Lineáris regressziós modellek segítségével kimutattuk, hogy a testmozgás gyakorisága és a mentális jóllét pozitív kapcsolata akkor is fennáll, ha az összefüggésből kiszűrjük az életkor, a párkapcsolati státusz és a fizikai egészség hatását. Úgy tűnik tehát, hogy meghatározó összefüggésről van szó.

Hogy világosabb képet kapjunk a két változó kapcsolatáról, megnéztük, a testmozgás gyakoriságában bekövetkezett változás a koronavírus-járvány előtti állapothoz képest milyen összefüggést mutat a mentális egészséggel. Érdekes eredményre jutottunk, hiszen az rajzolódott ki, hogy nem a növelt gyakoriságú testmozgás eredményezi a legalacsonyabb depressziószintet, hanem a hosszabb ideje jellemző, heti többszöri – élénk vagy mérsékelt – testmozgás. A mentális egészség szempontjából egy olyan válsághelyzetben, mint amilyen a koronavírus-járvány időszaka is volt, leginkább a rendszeres, kitartó, hetente többször legalább harminc percig végzett testmozgás jelent előnyt.

A kapott adatok alapján a fizikai aktivitás és a mentális egészség ok-okozati kapcsolatát nem tudtuk feltárni, azonban eredményeink arra engednek következtetni, hogy kölcsönhatás áll fenn a két változó között, azaz a mentális egészség befolyásolja a testmozgás gyakoriságát és intenzitását, a fizikai aktivitás pedig a mentális jóllétet. Ezért fontos kiemelni mind a fizikai, mind a mentális egészség fenntartása szempontjából a minél gyakoribb testmozgás, illetve fizikai aktivitás szükségességét, hiszen egy válsághelyzetben is ezzel biztosítható, hogy ép testben ép lélek lakozzék.

Healthy mind in a healthy body during times of epidemics

Investigating the link between physical activity and mental health during the coronavirus pandemic among higher education students

Abstract

The study aims to examine the relationship between mental well-being and physical activity and at a time – during the period of lockdowns due to the coronavirus epidemic in spring 2020 – when opportunities for physical activity were limited. The analysis is based on data from the ‘COVID-19 International Student Well-Being Study’, an online questionnaire survey of students (N = 1808) at the University of Szeged. On the one hand, the questionnaire asked about the frequency of moderate and vigorous physical activity of the students before and after the coronavirus outbreak. It also looked at the prevalence of symptoms of depression among students. The correlations between the two domains support a positive association between physical activity and mental well-being and suggest that other factors, such as student demographics and health characteristics, also influence this relationship.

Keywords: mental health/well-being, physical activity, coronavirus pandemic, higher education students