<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Könczei György &#8211; Máltai Tanulmányok</title>
	<atom:link href="https://maltaitanulmanyok.hu/szerzo/konczei-gyorgy/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://maltaitanulmanyok.hu</link>
	<description>A Máltai Tanulmányok a Magyar Máltai Szeretetszolgálat interdiszciplináris folyóirata. A szaklektorált folyóiratot a szervezet 30. évfordulója alkalmából alapították</description>
	<lastBuildDate>Thu, 29 Sep 2022 08:09:55 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu</language>
	<sy:updatePeriod>
	hourly	</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>
	1	</sy:updateFrequency>
	
	<item>
		<title>Az egyéni spiritualitástól a világot újrateremteni képes spiritualitásig &#8211; A mikroszint és a mezoszint elhatárolása és a fogyatékosság kontextusa</title>
		<link>https://maltaitanulmanyok.hu/magazin/az-egyeni-spiritualitastol-a-vilagot-ujrateremteni-kepes-spiritualitasig-a-mikroszint-es-a-mezoszint-elhatarolasa-es-a-fogyatekossag-kontextusa/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=az-egyeni-spiritualitastol-a-vilagot-ujrateremteni-kepes-spiritualitasig-a-mikroszint-es-a-mezoszint-elhatarolasa-es-a-fogyatekossag-kontextusa</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[Könczei György]]></dc:creator>
		<pubDate>Wed, 13 Apr 2022 12:25:54 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Nagyító]]></category>
		<category><![CDATA[fogyatékosság]]></category>
		<category><![CDATA[spiritualitás]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://maltaitanulmanyok.hu/?post_type=magazine&#038;p=1636</guid>

					<description><![CDATA[A tanulmány a spiritualitás két elemi szintjének meghatározása és szétválasztása mellett a fogyatékosságtudomány kontextusába helyezi két alapfogalmának, a fogyatékosságnak és...]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[<p>A tanulmány a spiritualitás két elemi szintjének meghatározása és szétválasztása mellett a fogyatékosságtudomány kontextusába helyezi két alapfogalmának, a fogyatékosságnak és a spiritualitásnak az összefüggéseit.</p>
<p><span id="more-1636"></span></p>
<h2><strong>Absztrakt<br />
</strong></h2>
<p><em>A tanulmány a spiritualitás két elemi szintjének meghatározása és szétválasztása mellett a fogyatékosságtudomány kontextusába helyezi két alapfogalmának (fogyatékosság és spiritualitás) összefüggéseit. Új és széles összefüggésben mutatja be az „őrzője vagyok-e én a testvéremnek” (1Móz 4,9) káini dilemmáját.</em></p>
<p><em>A mikroszintű spiritualitást (meditáció stb.) az egyén önfejlesztő motívumaként fogja fel. Kimutatja, hogy a mezoszintű spiritualitás a fogyatékosság relációjában a valóság átalakításának fundamentális mozzanata. Ennek azonban logikai értelemben előfeltétele a homo spiritualis (Luk Bouckaert) fogalma; ontológiai értelemben pedig lehetőségi föltétele a homo spiritualisra jellemző működésmód szerinti létezés.</em></p>
<p><em>Mindezzel újraértelmezi az emancipatív oktatást és kutatást, illetve új, a korábbinál erősebb elméleti alapra helyezi a fogyatékosságtudományban participatívnak nevezett felsőoktatási/egyetemi tevékenységet.</em></p>
<p><strong>Kulcsszavak: </strong>spiritualitás, mikroszint, mezoszint, fogyatékosságtudomány, participatív oktatás/kutatás, felsőoktatás</p>
<hr />
<h2><strong>Indulás: bevezetés és alapozás</strong></h2>
<p>Azt az elemzési feladatot kaptam, hogy ismételt kísérletet tegyek (előzmény: Könczei–Sándor, 2019) annak megragadására, hogy mit jelent a spiritualitás az úgynevezett fogyatékossághoz való viszonyában. A kérdést eredetileg persze a Máltaiak teszik föl – többünknek, és ki fog derülni, hogy ezzel mekkora robinzonádra késztetnek minket, konferencia-előadókat, valószínűleg valamennyiünket.</p>
<p>Nyitott narratívának tekintem az alábbiakat, mert nem tudom és nem is kívánom egyetlen ponton sem lezárni e gondolkodási folyamatot, melybe egyes pontokon, fölteszem, sikerül majd a jelenlévőknek is ma vagy a későbbiekben bekapcsolódniuk, és az ittenieket tovább is vezetniük.</p>
<p>&nbsp;</p>
<p>Az indító alapkérdés, mint annyiszor, most is a következő: <em>mi a világ, és kik vagyunk mi benne?</em> Ez most kiegészül egy újabbal: <em>és kik vagy mik a mások? </em>Innen, erről a pontról, az elemzés e teréből válik majd el, hogy a spiritualitásról <em>és</em> a fogyatékosság jelenségéről mit gondolunk, de az is, ami ennek a hátterében áll: miként gondolkodunk egy <em>fűszálról</em> vagy <em>fáról,</em> egy <em>parányról</em> (legyen az akár plankton vagy hangya), miként egy <em>ökoszisztémáról </em>és egy emberről, <em>embertársról,</em> aki fogyatékossággal él – vagy nem.</p>
<p>Következésképpen – látni fogjuk, hogy – innen, éppen ebből a szellemi pozícióból fogalmazódhat meg immár szélesebb perspektívában a válasz arra a réges-régi kérdésre is, amely a fogyatékosság és a spiritualitás által lefedett területnek minden valószínűség szerint a <em>legfontosabb kérdése,</em> hogy <em>vajon őrzői vagyunk-e a testvérünknek<span class="footnote_referrer"><a role="button" tabindex="0" onclick="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_1');" onkeypress="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_1');" ><sup id="footnote_plugin_tooltip_1636_1_1" class="footnote_plugin_tooltip_text">[1]</sup></a><span id="footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_1" class="footnote_tooltip">„És mondta az Örökkévaló Káinnak: Hol van Ábel, a te testvéred? És ő mondta: Nem tudom; vajon testvérem őrzője vagyok-e én?” A számos lehetséges válasz közül álljon itt&nbsp;&#x2026; <span class="footnote_tooltip_continue"  onclick="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_1');">Részletek</span></span></span><script type="text/javascript"> jQuery('#footnote_plugin_tooltip_1636_1_1').tooltip({ tip: '#footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_1', tipClass: 'footnote_tooltip', effect: 'fade', predelay: 0, fadeInSpeed: 200, delay: 400, fadeOutSpeed: 200, position: 'top center', relative: true, offset: [-7, 0], });</script> (1Móz 4,9). De miként az iménti <em>parány-</em>utalás is rámutatott már: azon a kérdésen is alkalom nyílik elgondolkodnunk, hogy <em>ki </em>és mi<em> minősülhet testvérünknek</em>.</p>
<p>A spiritualitás a jelen gondolkodási folyamatban mindenképpen <em>az adott, a mindennapi, az anyagi meghaladását </em>jelenti, az azon való fölül- vagy túlemelkedést. (Ha így jobban tetszik, egykori teológiaprofesszorom, Kerekes Károly ciszterci szerzetes mindennapi nyelven formált fogalomhasználatát parafrazálva: a spiritualitás mindenekelőtt <em>a lekozmáltságtól való mentességet jelenti.</em>)</p>
<p>A jelenségnek, s így a fogalomnak is, a jelen összegzés két szintjét értelmezi. Az egyik a kizárólag <em>az egyén szintjén</em> megjelenő: nevezhetjük ezt <em>mikroszintű</em>nek; a másik pedig a közép- vagy <em>mezoszintű</em> spiritualitás, amely közösségi szinten, közösségi szinteken mutatkozik meg. Magasabb, azaz például makroszinten, bár lehetne, itt most nem értelmezzük a jelenséget. A téma kényszerű szűkítése okán ugyanígy kimaradt a fogyatékossággal élő személyek spirituális jogainak (Whiting–Gurbai, 2015) elemzése is. Ugyanígy nem képezi a vizsgálat tárgyát a vallási aspektus sem, pedig annak szakirodalma relatíve kiterjedt, még ha számottevő részben <em>félreértésen alapszik is.</em><span class="footnote_referrer"><a role="button" tabindex="0" onclick="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_2');" onkeypress="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_2');" ><sup id="footnote_plugin_tooltip_1636_1_2" class="footnote_plugin_tooltip_text">[2]</sup></a><span id="footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_2" class="footnote_tooltip"><em>A nem félreértett és egyben kitűnő interpretáció példája: Bejoian, 2006, a bevett, vallási értelmezésé pedig Leong, 1998.</em></span></span><script type="text/javascript"> jQuery('#footnote_plugin_tooltip_1636_1_2').tooltip({ tip: '#footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_2', tipClass: 'footnote_tooltip', effect: 'fade', predelay: 0, fadeInSpeed: 200, delay: 400, fadeOutSpeed: 200, position: 'top center', relative: true, offset: [-7, 0], });</script></p>
<h2><strong>Első lépés: a spiritualitás szubjektív szintje (egyszerű példák)</strong></h2>
<blockquote><p>„<em>Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális</em> élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át.”</p></blockquote>
<p style="text-align: right;">Maharishi Mahesh</p>
<p>&nbsp;</p>
<p>Korai személyes spirituális élményem egy alkonyi szoba, melyben első mesterem a <em>mikroszintű spiritualitásban</em> tökéletes meditációs pózban egyedül és csupán egy mécses lángjától megvilágítottan meditál. Maga a látvány felemelő volt,<span class="footnote_referrer"><a role="button" tabindex="0" onclick="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_3');" onkeypress="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_3');" ><sup id="footnote_plugin_tooltip_1636_1_3" class="footnote_plugin_tooltip_text">[3]</sup></a><span id="footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_3" class="footnote_tooltip">A közkeletű értelmezés szerint „ha valaki figyel egy meditálót – maga is meditál”. Részletesebben lásd Mireisz László egyik snittjét itt: Farkas, 2020.</span></span><script type="text/javascript"> jQuery('#footnote_plugin_tooltip_1636_1_3').tooltip({ tip: '#footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_3', tipClass: 'footnote_tooltip', effect: 'fade', predelay: 0, fadeInSpeed: 200, delay: 400, fadeOutSpeed: 200, position: 'top center', relative: true, offset: [-7, 0], });</script> de nehézséget is okozott. Az, amit akkor tapasztaltam, a szívem legmélyéig hatolt, ám mivel nem voltam felkészülve rá, egyidejűleg azt is éreztem, mintha kirekesztődtem volna valamiből. Az, ami lehetett volna hibátlan, ezáltal részben ambivalens tapasztalattá változott. De hát ki igazolta valaha is, hogy a világ és a benne való létünk nem éppen ilyen természetű? Azaz vajon mikor éljük át a maga teljességében <em>csupán a jót? Két, több vagy éppen számos hatás eredője a természeti és a társadalmi világban úgyszólván minden. </em>Leginkább soké, csak a mindennapi tudat, a mindennapi nyelv meg az úgynevezett <em>józan ész</em> vezet bennünket<em> az egyszerű megoldás </em>irányába. Egyetlen példával: Mario Bunge több mint fél évszázaddal ezelőtti okságfelfogása még egészen más, mint a posztmodern utáni okságfelfogás (vö. például Bunge, 1959 vs. például Corker–Shakespeare, 2002).</p>
<p>A mindennapi tudat – mind oksági, mind egyéb területeken megvalósuló – korlátozását <em>a kutató</em> kiválóan ismeri, mivel nap mint nap dolga van vele. S ugyanez például a zen buddhizmus gyakorlatában <em>az elme féken tartását, </em>azaz lényegét tekintve ugyanígy: <em>korlátozását</em> jelenti.</p>
<p>Aztán éveken, évtizedeken át gyakoroltam. Számos módon tettem, míg lassan rájöttem, hogy mi az én saját meditációs <em>és </em>spirituális utam. Kellettek ehhez tudatos gyakorlatok, kellett egy zen közösséghez fűződő kapcsolat, de szükség volt a különféle spirituális iskolák iránti tájékozódásra is – és eközben fontos volt, hogy Carl Gustav Jungnak a szimbólumokról, a bennünk, valamennyiünkben ott élő ősi szimbólumokról való koncepciójával megismerkedjem (Jung, 2011).<span class="footnote_referrer"><a role="button" tabindex="0" onclick="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_4');" onkeypress="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_4');" ><sup id="footnote_plugin_tooltip_1636_1_4" class="footnote_plugin_tooltip_text">[4]</sup></a><span id="footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_4" class="footnote_tooltip">NB: miközben a fentiekről gondolkodunk, helyes, ha nem vétünk szintet. Ugyanis az, amit Jung bemutat, voltaképpen szintén tartalmazza a közösségi elemet, de valamiféle különös&nbsp;&#x2026; <span class="footnote_tooltip_continue"  onclick="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_4');">Részletek</span></span></span><script type="text/javascript"> jQuery('#footnote_plugin_tooltip_1636_1_4').tooltip({ tip: '#footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_4', tipClass: 'footnote_tooltip', effect: 'fade', predelay: 0, fadeInSpeed: 200, delay: 400, fadeOutSpeed: 200, position: 'top center', relative: true, offset: [-7, 0], });</script> És persze mindaz, amit Hermann Hessétől megtanulhattam. (Nekem személyesen éppen a következő mondat lett meditációs tevékenységem egyik oszlopa.) A Buddha élettörténetéről írott <em>Sziddhártá</em>ban Hesse így beszél:</p>
<p>&nbsp;</p>
<blockquote><p>„…valahol mélyen csend és menedék van benned, ahová életed bármely órájában visszahúzódhatsz – és otthonra lelhetsz benne”</p></blockquote>
<p style="text-align: right;">(Hesse, 2005: 78; Kászonyi Ágota fordítása).</p>
<p>&nbsp;</p>
<p>A vendéglátó, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat <a href="https://maltai.hu/imreatya/honap/202002">internetes oldala</a> egyik motívumát megidézve álljon itt most egy másik, egy bibliai példa: „…ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat&#8230;” (Mt 5,39). Azért fontos, mert ha jól figyelünk, megértjük, hogy ez <em>nem is annyira forradalmi, </em>mint inkább <em>mikroszintű</em> <em>spirituális </em>tanítás.</p>
<p>Részkonklúzió: az eddig példaként említettek kivétel nélkül mikroszintű spirituális formák, és mint ilyenek, lényegében nem mást, mint <em>az egyén önépítését szolgálják.</em></p>
<h2><strong>Az elrugaszkodás: a közösségi spiritualitás </strong></h2>
<p>A 2010-es évek legvégéig a tudományos publikációk általában – miként a fogyatékosságtudományi szakirodalom sem (ha foglalkoztak egyáltalán a spiritualitás kérdésével) – nem hozták e magasabb szintet: megelégedtek azzal, hogy megmaradtak a mikroszintű spiritualitás szintjén (lásd például Kaye–Raghavan, 2002; Bejoian, 2006). Az intellektuális nagyság, amely Zsolnai és Flanagan kötetében (2019) a grandiózus szerkesztői munka nyomán formát nyer, legelsősorban <em>a kifejezetten eredeti kérdésfeltevésben </em>(és persze a feladatkijelölésben) mutatkozik meg. Ez pedig így szól: bár az egyes szakmák szintjén a mindennapi domináns gondolkodási és működési modell tipikusan a materiális világlátás, tapasztalataink szerint léteznek nem materialista modellek is, amelyek <em>az emberi létezés spirituális felfogásán</em> alapulnak. <em>Nosza</em> – mondják a szerkesztők –<em>,</em> <em>keressük meg ezeket! </em>(Zsolnai–Flanagan, 2019: 3).</p>
<p>Azért tekintem ezt a felfogásmódot szellemileg egészen kiemelkedőnek, mert azokat (és éppen) a kifejlett csírákat keresi és találja meg a világ számos országában a társadalmi működésben, a kultúrában és a szakmák szintjén is, amelyek <em>elvileg és a gyakorlatban is, </em>több területen<em> bizonyítottan </em>alkalmasak a társadalmi és az egyéni, <em>kőkemény és intézményes ön- és világpusztító mechanizmusok megmutatására és sarkaikból való kifordításukra.</em></p>
<h2><strong>Egy lépés vissza: „ez vagy te” – kiegészítés a mikroszintű spiritualitáshoz</strong></h2>
<h3><strong> </strong><em>Bouckaert homo spiritualisa</em></h3>
<p><em> </em>Amikor Bouckaert a <em>homo spiritualis </em>fogalmát elénk tárja (2011, 24), <em>differentia specifica</em>ként <em>a másokkal való kötésben levésünkből fakadó tudatosságot</em> hangsúlyozza. (Bouckaert itt Ricœurre hivatkozva <em>elsősorban</em> az ember-ember viszonyt tekinti, és a bennünk élő <em>lélekre</em> utal, amely egymással és magával <em>a létezéssel </em>összefűz bennünket.) Pontosabban kifejtetten, cizelláltabban, ám tartalmilag mégis éppen úgy, mint Kindler (1982) tette, amikor a döntéshozatal társadalmi motívumait kutatván így fogalmazott: „tekintettel másokra”.</p>
<p>Bouckaertnál és Kindlernél is mind e tudatosság, mind e másokra való tekintettel levés valójában dinamikus, tevékeny, azaz kifejezetten <em>aktív, cselekvő elem. </em>Zászkaliczky (1987) korai formálású gyógypedagógiai antropológiai kísérletében a <em>homo adjuvandus</em> fogalmával operál, talán éppen Joannes Dedinger nyomán: a <em>segítségre szoruló ember </em>fogalmával. Amit meg Karl Rahner 1976-ban hangsúlyoz <em>A hit alapjai</em>ban: „az ember másra utalt lény” (Rahner, 1983: 59), az is fontos, de csupán <em>valamelyest</em> hasonló Kindler és Bouckaert szellemi pozíciójához, mivel ez utóbbi voltaképpen <em>passzív motívum</em>. Mind Zászkaliczky, mind Rahner <em>a rászorulás felől</em> teszi föl a kérdést: <em>milyen</em> és ’mire utalt/mire szorul’ <em>az, aki másra utalt</em>? Kettejük megközelítése is feltétlenül releváns, de más szemszögből, mert nem ez a spirituális mozzanat. A spirituális mozzanat az, hogy mit teszek én (érte), vagy <em>mit teszünk mi, együtt</em> – <em>és főképpen miért.</em></p>
<p>És e<em> miért </em>legalább kétféle módon fogalmazható meg<em>. </em>Az egyik a bouckaerti. A fogyatékosságtudomány elméleti alapozásához most nekünk ennyi éppen elég. Ha úgy tudsz tekinteni a Másikra, aki történetesen egy fogyatékossággal élő személy, mint saját magadra – az már elegendő ahhoz, hogy <em>elméleti tekintetben </em>a diszciplínán belül maradj (az összefüggést lásd később). Nos, ez kifejezetten radikális szemléleti forma. Különleges erejű látásmód, nem ám akármilyen! Olyan, amely <em>alapozza is </em>és <em>teszi is</em> a spiritualitást. Mert ebből a belátásból <em>mikroszinten </em>részben már következik a tett.</p>
<p>De van még egy lépéssel tovább.</p>
<p><em>„Ez vagy te” („tat tvam aszi”)</em></p>
<p>A szanszkrit eredetit felkiáltójellel is és „Te vagy az” formában is megjelenítik a magyar nyelvben.<span class="footnote_referrer"><a role="button" tabindex="0" onclick="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_5');" onkeypress="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_5');" ><sup id="footnote_plugin_tooltip_1636_1_5" class="footnote_plugin_tooltip_text">[5]</sup></a><span id="footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_5" class="footnote_tooltip">A témakörrel, és <em>értőn, </em>Szabó Lőrinc költőnk is foglalkozott. De mivel ez itt nem egy filológiai elemzés, ennek hivatkozásától eltekintünk. <em>Aki nem hiszi, járjon utána!</em></span></span><script type="text/javascript"> jQuery('#footnote_plugin_tooltip_1636_1_5').tooltip({ tip: '#footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_5', tipClass: 'footnote_tooltip', effect: 'fade', predelay: 0, fadeInSpeed: 200, delay: 400, fadeOutSpeed: 200, position: 'top center', relative: true, offset: [-7, 0], });</script> Hamvas Béla az, aki a Cshándógja-upanisad vonatkozó versei (6.8.7.)<span class="footnote_referrer"><a role="button" tabindex="0" onclick="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_6');" onkeypress="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_6');" ><sup id="footnote_plugin_tooltip_1636_1_6" class="footnote_plugin_tooltip_text">[6]</sup></a><span id="footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_6" class="footnote_tooltip">Ez az ez vagy te éppen nyolc helyen fordul elő a szanszkrit szövegben. Mindig azonos formában. Magyarul Tenigl-Takács László fordításában így szól: „Ez a parányi a mindenség lényege,&nbsp;&#x2026; <span class="footnote_tooltip_continue"  onclick="footnote_moveToReference_1636_1('footnote_plugin_reference_1636_1_6');">Részletek</span></span></span><script type="text/javascript"> jQuery('#footnote_plugin_tooltip_1636_1_6').tooltip({ tip: '#footnote_plugin_tooltip_text_1636_1_6', tipClass: 'footnote_tooltip', effect: 'fade', predelay: 0, fadeInSpeed: 200, delay: 400, fadeOutSpeed: 200, position: 'top center', relative: true, offset: [-7, 0], });</script> nyomán így fogalmaz:</p>
<p>&nbsp;</p>
<blockquote><p>„Minden lény, állat, növény, kő, föld, rovar, madár, embertárs, anya, testvér, démon, isten – ez mind Én. <em>Tat tvam aszi” </em></p></blockquote>
<p style="text-align: right;">(Hamvas, 2006: 42).</p>
<p>&nbsp;</p>
<p>Hamvas is, forrása is a felsorolt létezőknek csak másodsorban az egymáshoz, elsősorban az Abszolúthoz való kötöttségével érvelnek. Az érvelés kiindulópontja pedig <em>a legfelsőbb valóság</em> egysége. (Ennek a motívumnak a további elemzésére a jelen tanulmány keretei nem elégségesek. További mértékadó forrás például Gupta, 1962.)</p>
<p>Pedig erről a pontról aztán újra föltehető ám a kérdés, és immár még mélyebb perspektívában, hogy <em>őrzője vagyok-e én a testvéremnek…</em></p>
<h2><strong>A szintek egybefonódása, szintézis: fogyatékosság és spiritualitás</strong></h2>
<p>A korábban idézett Zsolnai–Flanagan-kötet egyik tanulmánya a fogyatékosság és a spiritualitás egyes összefüggéseinek feltárására tett kísérletet (Könczei–Sándor, 2019). Az ott leírtakhoz képest a mostani kiegészítés akár visszalépésnek is tekinthető. De nem az. <em>Távolodás, távolítás,</em> annyi bizonyos. De alkalmanként szükség van a nagyobb távolságra, hogy tisztábban és mélyebben lássunk.</p>
<p>Miért volt szükségünk a <em>szintek </em>különválasztására, és milyen elméleti konzekvenciákkal jár ez a fogyatékosságtudomány számára? Nem, nem amiatt, hogy a magas támogatási szükséglet (kb. = a súlyos fogyatékosság) jelensége már maga részleges<em> spiritualitás: </em>hiszen már önmagában azáltal, hogy feje tetejére állítja a normalitást, kiemel a mindennapok rutinjából: hiszen <em>szimpla létével </em>létrehozza a cselekvő, az alkotó normalitáskritikát. A standard fogyatékosságtudományi látásmód a normalitás gondolkodási és cselekvési sémáin, rutinjain való túlemelkedésre tör; szellemi rúdugrásra tehát – de, láttuk az imént, hogy volt ennél is tovább.</p>
<p>A Sándor Anikóval írott, már idézett tanulmány több <em>közösségi spirituális </em>gyakorlati példája közül egyet itt kiemelve: a <em>participatív kutatást és oktatást</em> – az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán – a most itt végigvitt gondolkodási folyamatban a korábbinál eggyel erősebb elméleti alapra helyeztük. (A témát igényes elméleti keretben Cserti-Szauer és munkatársai [2019] tárgyalják.) De a participatív oktatás és kutatás eddig azon a lényegében egyszerű fogyatékosságtudományi fundamentumon állt, hogy <em>nincsen fogyatékosságtudomány az érintettek hangja nélkül. </em>A fogyatékosságtudomány éppen ezért nem „fogyatékosságkutatás”. Hiszen fogyatékosságkutatás minden további nélkül lehetséges a fogyatékossággal élő személyek aktív közreműködése nélkül is.</p>
<p>A fogyatékosságtudománynak valójában sem a <em>fogyatékosság,</em> sem pedig a <em>tudomány</em> nem lényegi eleme. Lényegi eleme azonban saját<em> értékrendje </em>és <em>szemlélete</em>. A fogyatékosságtudomány fogalmát a magyar nyelvben nem amiatt vettük használatba, mert beleszerettünk volna a tudományba. Nem. Mindenekelőtt azért, hogy minden más, a tősgyökeres, erős <em>részvételt </em>mellőző más diszciplínától elhatároljuk.</p>
<p>Mostantól immár az is látszik, hogy tudományterületünk és kapcsolódó gyakorlataink elméleti és spirituális alapozása elvégezhető a Bouckaert-féle érvelés alapján. De – figyelem! – ez az alapozás attól még megreked a mikroszintű spiritualitás szintjén.</p>
<p>Emlékeztetőül: a fogyatékosságtudomány négy fundamentumon, négy oszlopon áll, melyek szükségesek és elégségesek megragadásához, de az alapozásához is. Ezek pedig a következők:</p>
<ul>
<li><em>kritikai társadalomtudomány,</em> amely nem feledkezik meg</li>
<li>az érintett személyeket elnyomó <em>rejtett mindennapi hatalom</em> radikális elemzéséről,</li>
<li>a fogyatékossággal élő személyekkel a közös kutatómunka során <em>kölcsönösen működtetett,</em> <em>egymás iránt </em>„kivitelezett” <em>alázatról,</em> és elvehetetlen helye van benne</li>
<li><em>az érintettek saját hangjának</em>.</li>
</ul>
<p>A mostani spiritualitásközpontú elemzés alapján állítom: a saját hang meg tud szólalni az emancipatív kutatásban (és oktatásban) is, és ez a „megszólalás” akár a <em>homo spiritualis,</em> azaz a <em>mikroszintű spiritualitás</em> szintjén értelemszerűen kivitelezhető is, ami rendben is van így. Ám az emancipatív kutató jól megvan egyedül. Ő autark. Az emancipatív kutatónak nem differentia specificája a közösségi működés gyakorlata, és ettől ő még magas szintű fogyatékosságtudományi kutatást végezhet.</p>
<p>Ám a harmadik fundamentális elem, a kölcsönös alázat (ebben csillan meg <em>a kölcsönös függés </em>bouckaerti és kindleri eleme) <em>kizárólag közösségben </em>verhet gyökeret, <em>fejlődhet ki,</em> kizárólag közösségben működik, és a közösen, együtt megvalósított tevékenységformák nyomán él.</p>
<p>Ezért van, hogy <em>a közösség az ugrópont</em>. A kutatói és oktatói közösség tehát az a <em>dobbantó,</em> amely az egyetemi munkában a <em>mezoszintű spiritualitást</em> és annak közösségi és világátalakító erejét képes létrehívni.</p>
<h2><strong>A további kutatások egyik lehetséges iránya </strong></h2>
<p>A 2010-es évek második felében, röviddel egy indiai egyetemi kurzusomat követően készült egy kutatási terv, amely addig szokatlan módon kísérelte meg keresztbe metszeni a spiritualitás és a fogyatékosság kölcsönhatásait. Két kutatási kérdése volt:</p>
<ul>
<li>Az első: <em>vajon a nagy vallási rendszerek mélyén húzódó spirituális hagyományok reflektálnak-e a fogyatékosságra és/vagy megjelenési formáira, s ha igen, miképpen?</em></li>
<li>És a második: a judaizmus (Tóra, Zohár, kabbala), a zen buddhista kóanok, a hinduizmus Bhagavad-gítája, a kereszténység Újszövetsége és a szúfizmus néhány alapszövege <em>megjeleníti-e </em>bármi módon a fogyatékosságtudományi vizsgálódásainkból jól ismert<em> pozitív ontológiát?</em></li>
</ul>
<p>Ezt a vizsgálatot annak idején technikai okokból végül elvetettük. De hogy vezet-e valahová, és mit találunk az út végén, az csak a jövőbeli hazai és nemzetközi kutatások eredményeként derülhet ki.</p>
<p>&nbsp;</p>
<p><a href="#_ftnref6" name="_ftn6"></a></p>
<div class="speaker-mute footnotes_reference_container"> <div class="footnote_container_prepare"><h4><span role="button" tabindex="0" class="footnote_reference_container_label pointer" onclick="footnote_expand_collapse_reference_container_1636_1();">Lábjegyzetek</span><span role="button" tabindex="0" class="footnote_reference_container_collapse_button" style="display: none;" onclick="footnote_expand_collapse_reference_container_1636_1();">[<a id="footnote_reference_container_collapse_button_1636_1">+</a>]</span></h4></div> <div id="footnote_references_container_1636_1" style=""><table class="footnotes_table footnote-reference-container"><caption class="accessibility">Lábjegyzetek</caption> <tbody> 

<tr class="footnotes_plugin_reference_row"> <th scope="row" class="footnote_plugin_index_combi pointer"  onclick="footnote_moveToAnchor_1636_1('footnote_plugin_tooltip_1636_1_1');"><a id="footnote_plugin_reference_1636_1_1" class="footnote_backlink">1.</a></th> <td class="footnote_plugin_text">„És mondta az Örökkévaló Káinnak: Hol van Ábel, a te testvéred? És ő mondta: Nem tudom; vajon testvérem őrzője vagyok-e én?” A számos lehetséges válasz közül álljon itt példaként a 20. század egyik legkiemelkedőbb természettudósáé, a nagy Feynmané, aki véletlenül éppen az atombomba gyártásának Los Alamos-i időszakára emlékezve boldogan számol be a következőkről: „Aztán ott volt Neumann János, a nagyszerű matematikus. Nekem mindig nagy élmény volt, amikor vasárnaponként Neumann, Bethe, Bob Bacher és jómagam kimentünk járni egyet a kanyonokhoz. Neumann egyszer megosztotta velem egy érdekes gondolatát: »Tudja, az embernek nem kell felelősséget vállalnia a világért, amelyben él.« Ennek a vezérelvnek köszönhetem, hogy kibontakozott bennem az a rendkívül erős »társadalmi felelőtlenségtudat«, amellyel felvértezve azóta is nagyon boldog embernek tudhatom magam. Tevékeny felelőtlenségtudatom magvát azonban maga Neumann ültette el, ebben bizonyos vagyok!” (Feynman, 2002: 79).</em></td></tr>

<tr class="footnotes_plugin_reference_row"> <th scope="row" class="footnote_plugin_index_combi pointer"  onclick="footnote_moveToAnchor_1636_1('footnote_plugin_tooltip_1636_1_2');"><a id="footnote_plugin_reference_1636_1_2" class="footnote_backlink">2.</a></th> <td class="footnote_plugin_text"><em>A nem félreértett és egyben kitűnő interpretáció példája: Bejoian, 2006, a bevett, vallási értelmezésé pedig Leong, 1998.</em></td></tr>

<tr class="footnotes_plugin_reference_row"> <th scope="row" class="footnote_plugin_index_combi pointer"  onclick="footnote_moveToAnchor_1636_1('footnote_plugin_tooltip_1636_1_3');"><a id="footnote_plugin_reference_1636_1_3" class="footnote_backlink">3.</a></th> <td class="footnote_plugin_text">A közkeletű értelmezés szerint „ha valaki figyel egy meditálót – maga is meditál”. Részletesebben lásd Mireisz László egyik snittjét itt: Farkas, 2020.</td></tr>

<tr class="footnotes_plugin_reference_row"> <th scope="row" class="footnote_plugin_index_combi pointer"  onclick="footnote_moveToAnchor_1636_1('footnote_plugin_tooltip_1636_1_4');"><a id="footnote_plugin_reference_1636_1_4" class="footnote_backlink">4.</a></th> <td class="footnote_plugin_text">NB: miközben a fentiekről gondolkodunk, helyes, ha nem vétünk szintet. Ugyanis az, amit Jung bemutat, voltaképpen szintén tartalmazza a közösségi elemet, de valamiféle különös transzformáció eredményeként. Ezzel a formával a mostani útkeresés nem foglalkozik.</td></tr>

<tr class="footnotes_plugin_reference_row"> <th scope="row" class="footnote_plugin_index_combi pointer"  onclick="footnote_moveToAnchor_1636_1('footnote_plugin_tooltip_1636_1_5');"><a id="footnote_plugin_reference_1636_1_5" class="footnote_backlink">5.</a></th> <td class="footnote_plugin_text">A témakörrel, és <em>értőn, </em>Szabó Lőrinc költőnk is foglalkozott. De mivel ez itt nem egy filológiai elemzés, ennek hivatkozásától eltekintünk. <em>Aki nem hiszi, járjon utána!</em></td></tr>

<tr class="footnotes_plugin_reference_row"> <th scope="row" class="footnote_plugin_index_combi pointer"  onclick="footnote_moveToAnchor_1636_1('footnote_plugin_tooltip_1636_1_6');"><a id="footnote_plugin_reference_1636_1_6" class="footnote_backlink">6.</a></th> <td class="footnote_plugin_text">Ez az <em>ez vagy te </em>éppen nyolc helyen fordul elő a szanszkrit szövegben. Mindig azonos formában. Magyarul Tenigl-Takács László fordításában így szól: „Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu” (Upanisadok, é. n.: 6.8.7.). És ugyanez angolul: “The finest essence here—that constitutes the self of this whole world; that is the truth; that is the self <em>(atman). </em>And that’s how you are, Svetaketu” (Olivelle, 1998: 253). (S, lám, az angol is cifrázza, mert küzd vele, hiszen másutt a “that thou art”, “thou that art” alakban bukkan fel.) </td></tr>

 </tbody> </table> </div></div><script type="text/javascript"> function footnote_expand_reference_container_1636_1() { jQuery('#footnote_references_container_1636_1').show(); jQuery('#footnote_reference_container_collapse_button_1636_1').text('−'); } function footnote_collapse_reference_container_1636_1() { jQuery('#footnote_references_container_1636_1').hide(); jQuery('#footnote_reference_container_collapse_button_1636_1').text('+'); } function footnote_expand_collapse_reference_container_1636_1() { if (jQuery('#footnote_references_container_1636_1').is(':hidden')) { footnote_expand_reference_container_1636_1(); } else { footnote_collapse_reference_container_1636_1(); } } function footnote_moveToReference_1636_1(p_str_TargetID) { footnote_expand_reference_container_1636_1(); var l_obj_Target = jQuery('#' + p_str_TargetID); if (l_obj_Target.length) { jQuery( 'html, body' ).delay( 0 ); jQuery('html, body').animate({ scrollTop: l_obj_Target.offset().top - window.innerHeight * 0.2 }, 380); } } function footnote_moveToAnchor_1636_1(p_str_TargetID) { footnote_expand_reference_container_1636_1(); var l_obj_Target = jQuery('#' + p_str_TargetID); if (l_obj_Target.length) { jQuery( 'html, body' ).delay( 0 ); jQuery('html, body').animate({ scrollTop: l_obj_Target.offset().top - window.innerHeight * 0.2 }, 380); } }</script>]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
	</channel>
</rss>
