Absztrakt

A tanulmány a politikatudományban is ritkán vizsgált témával, a pártcsaládokkal foglalkozik. Bemutatja, hogy a történelemben a pártcsaládok már a pártok megjelenésétől kezdve jelen vannak, de az idők során változik a formátumuk. Az ideológiai pártok a 18. és a 19. századra jellemzőek, hogy aztán Nyugat-Európában transznacionalista, majd szupranacionalista pártok jöjjenek létre belőlük. A dolgozat a nyugati pártcsaládok bemutatása után áttekinti, hogy Magyarországon milyen módon fejlődtek a pártcsaládok, és arra jut, hogy lényegében mindmáig csak az első típus, az ideologikus párt a jellemző. A tanulmány külön is elemzi a Fidesz esetét az Európai Néppárttal, amely pártcsaládnak a Fidesz is hosszú ideig tagja volt. S arra jut, hogy a Fidesz – a magyar párttörténelem sajátos hagyományai miatt – csak nemzeti dimenzióban szervezett párt, nemzetek feletti szervezőelv nélkül. Lényegében ez a különbség vezetett a Fidesz és pártcsaládja szakításához.

Kulcsszavak: ideológia, transznacionalizmus, szupranacionalizmus, minta- követés, mintaformálás

DOI: 10.56699/MT.2023.3.1

A közvélemény a család fogalmát a legkevésbé sem kapcsolja pártokhoz. Számára a pártok önálló (mondhatni atomizált) szereplők, amelyek belpolitikai küzdelmeket folytatnak. A közvélemény ritkán érzékeli, hogy a pártoknak van külpolitikai (nemzetek közötti, nemzetek feletti) „énjük” is, s ebben a dimenzióban joggal beszélhetünk – különösen ha például az Európai Parlamentet (EP) figyeljük – pártcsaládokról. ^[1]Olyanokra kell gondolnunk, mint az Európai Néppárt, az Európai Szocialisták és Demokraták, az Újítsuk Meg Európát, a Zöldek vagy a két radikális jobboldali pártcsalád. A pártok … Részletek

Az persze érthető, hogy a politikára figyelő közönség a pártokat legtöbbször belpolitikai formátumukban és egyéni szereplőkként azonosítja, hiszen a mindennapok szintjén a pártok döntően belpolitikai témákban hallatják a hangjukat, és „családi életük” kevéssé rajzolódik ki. Az azonban már meglepő, hogy a pártokkal megkülönböztetett szinten foglalkozó politikatudományban is viszonylag csekély az érdeklődés a pártcsaládok témája iránt. Párt és pártcsalád két külön téma még a politikatudományban is. Természetesen vannak kutatások a pártcsaládokról is (lásd Langsæther, 2023), de ezek távolról sem annyira állnak az érdeklődés homlokterében, mint az olyan vizsgálatok, amelyek az egyes (konzervatív, liberális, szociáldemokrata stb.) pártokról vagy kormány- és ellenzéki pártok klasszikus konfliktusairól szólnak.^[2]A pártokkal foglalkozó vezető politikatudományi folyóirat, a Party Politics is inkább az egyes pártokról ír, semmint a pártcsaládokról.

Márpedig amióta csak léteznek pártok, nemcsak önálló, elkülönült szereplők, de családokba (is) rendeződnek. A 18. század elején ezt a családi jelleget még nyilván nehezebb tetten érni, hiszen akkor még alig érintik a pártokat nemzetközi hatások. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hiányzott volna a családi jelleg, csak egészen más volt, mint a 19–20. században vagy napjainkban. Kezdetben a családi jelleg ideológiák körüli összpontosulást jelentett. Később a pártok már nemzeti kereteken kívül is orientálódtak. Ezt a változást a transznacionális pártcsaládok megjelenése fémjelezte. Mára pedig teljesen egyértelművé vált, hogy a pártok nemzeti határokon belül, transznacionális keretek közt és – ez a legújabb párttípus elnevezése – szupranacionális keretekben is léteznek. Nem csekély tehát a családi keretek változása során megtett út, és jelen írásnak az a célja, hogy röviden felvillantsa ennek legfontosabb fejleményeit és tanulságait.

Ráadásul ez csak az egyik (a nyugati) dimenziója a témának. A mi régiónkban természetesen másképpen történtek a dolgok, s az imént felrajzolt három pártcsaládfejlődési szakasz itt nem érhető tetten úgy, mint Nyugaton. Különösen igaz ez Magyarországra, amely még Kelet-Közép-Európán belül is viszonylag egyedinek tekinthető. Érdekes lesz tehát megvizsgálnunk a magyar példát, mégpedig azért, mert itt nemcsak hogy mások a történelmi előzmények, de az elmúlt időszakban a Fidesz elég erős konfliktusba is keveredett saját pártcsaládjával, az Európai Néppárttal, s a konfliktus olyannyira elmérgesedett, hogy a Fidesz kénytelen volt elhagyni pártcsaládját. Tézisem az lesz, hogy a Fidesznek az Európai Néppártból való kiválását sok tekintetben magyarázhatjuk a pártfejlődési modellek radikális különbségével. A Fidesz pártfejlődésének pedig egyik sajátos területe a nemzeti pártszerveződésen felülemelkedő (európai) pártcsaládok dimenziója.

Az írás első része rövid történeti áttekintés, amelyben a pártfejlődés három szakaszát vázolom fel. Daniele Caramani (2015) felosztását követve a pártcsaládmodellek változását nagy történelmi-forradalmi átalakulásokhoz kötöm. A második részben áttekintem a magyar pártfejlődést, s arra vagyok kíváncsi, hogy ebben érvényesültek-e azok a „tiszta” forradalmi változások, amelyek a nyugati modellben. S ha (mint látni fogjuk) nem, akkor ez milyen pártcsaládképleteket hoz létre? Legfőképpen az izgat, hogy Magyar- országon egyáltalán túlléptünk-e az ideologikus pártok korán, és megteremtődtek-e a transz- és szupranacionális pártok feltételei. A tanulmány harmadik részében rövid esettanulmányban azt vizsgálom, milyen okok vezettek a Fidesz kilépéséhez a Néppártból, illetve várható-e nagyobb átrendeződés (mint azt a magyar jobboldal reméli) az európai pártcsaládok közt, azaz nagyobb szerephez juthat-e az a fajta jobboldal, amelyhez a Fidesz is sorolja magát. A dolgozatot rövid összefoglalóval zárom, amelyben megállapítom, hogy a nyugati pártok nagy része folyamatosan alkalmazkodott a nagy változásokhoz. Ehhez képest a magyar pártrendszer teljesen más közegben fejlődött, ezért az oda-vissza hatások egészen más dinamikát mutatnak, s abból jórészt hiányzik a transz- és a szupranacionális dimenzió.

Pártok és pártcsaládok Nyugat-Európában a 18. század közepétől napjainkig

Daniele Caramani kutatásait követve a pártosodás nyugat-európai történelmi trendjeit nagy horderejű, sőt forradalmi változásokhoz kapcsolom. E forradalmak szerkezete és tartalma határozta meg, hogy a pártok milyen jellegű családi kötelékeket hoztak létre. Három forradalmat tekintek kiindulópontnak: (1) nemzeti és ipari forradalom; (2) nemzetközi forradalom; (3) posztindusztriális forradalom (Caramani, 2015: 41–68).

A Caramani által vizsgált első nagy makropolitikai átalakulás az egymással szorosan összefüggő ipari és nemzeti forradalom. Röviden arról van szó, hogy létrejön a nemzetállam mint stabil geográfiai keret (Tilly, 1975). Ez nem azt jelenti, hogy mindenütt és mindenütt egyforma mértékben, hanem azt, hogy ettől kezdődően a nemzetállam az európai fejlődés meghatározó makropolitikai kerete. A nemzetállamok kialakulását sokan a vesztfáliai béke (1648) megkötésétől számítják, de a 17. század talán még nem nevezhető nemzetállami kornak olyan értelemben, mint ahogyan a 18. és még inkább a 19. század (Schmidt, 2011; Held, 1992). Már csak azért sem, mert a nemzetállami fejlődés ikerfogalma, az ipari forradalom csak a 18. század második felétől kezdődött, és a kettő együttesen hozott létre olyan körülményeket, amelyek a pártok „családi életére” is hatással voltak (Mohajan, 2019). A 18. század közepétől (döntően Angliában) jöttek létre azok a pártok, amelyek aztán hosszú időre meghatározták a pártkereteket. Ebben a pártfejlődésben már kezdetben sem csak az atomizált pártok megszületése volt a lényeg, hanem a pártok családi környezetének kialakítása. Szeretném ezt az ideológia példáján keresztül érzékeltetni. Azért kell kiemelnünk az ideológiát, mert a létrejövő pártok ideológiák mentén formálták ki identitásukat, és kínálták fel különböző társadalmi osztályoknak és csoportoknak. Itt persze szó sem volt még tömegpártokról; az érdekkifejezés sokkal inkább közvetetten történt. A nemzetépítés és az ipari forradalom e korszakában azonban még nem minden társadalmi csoport tudott szert tenni ideológiai identitásra – az ipari forradalom alaposztálya, a munkásság például csak jóval később. A korai pártok a korban létező két nagy társadalmi osztállyal, a nemességgel és a polgársággal alkottak családokat, s ezt a családi jelleget a közös ideológiai profil határozta meg. Fontos tehát, hogy az ideológiákon keresztül, a közös ideológia elfogadása által válik azonosíthatóvá a velünk „családi kapcsolatban” lévő és a velünk szembenálló emberek köre. Az, hogy valaki liberális, konzervatív vagy – kicsit később – szocialista, lényegében egy könnyen azonosítható társadalmi tagolás jelölésére szolgál, és ebben a folyamatban a pártoknak kiemelt szerep jut. Így a pártoknak voltaképpen „tanító” funkciójuk is van: megtanítanak nagyobb embercsoportokat bizonyos értékek képviseletére és társadalmi reprezentációjára. Mindez természetesen nem egyformán zajlott a fejlettebb nyugat-európai és a felzárkózni igyekvő kelet-közép-európai országokban. Az előbbiekben az ideológiák nem csupán szétválasztanak, de – bizonyos minimális értékek elfogadásában – egyesítenek is. Az utóbbiakban viszont például a liberalizmus és a konzervativizmus erősebben áll szemben egymással, sőt például Magyarországon a szó nyugati értelmében vett konzervativizmus nem is tudott kifejlődni a fogalom népszerűtlensége (Habsburg-orientációja) miatt. Magyarországon tehát kezdettől jóval nagyobb az ideológiák polarizáló szerepe, mint Nyugat-Európában.

A nyugati pártcsaládfejlődés következő szakaszában, a második világháború után a nemzeti kereteken belül működő pártok a nemzetköziesedés új közegébe kerültek. A nemzetköziesedés reakció a két háború közötti korszakra, az egymástól elzárkózó nemzeti aspirációkra. A korszak politikai elitje a széttagolt nemzeti fejlődés helyett Európa egységében kezdett gondolkodni, és ez a szellemi fordulat kihatott az addig döntően a belpolitikai térben mozgó, atomizált pártok működésére is. A nemzetköziesedés a pártok szintjén azt jelenti, hogy a különböző ideológiákat valló pártok olyan családokba rendeződnek, amelyek képesek bizonyos ügyekben (mint például Európa) közösen fellépni. Ez az a korszak (1945-től egészen az 1980-as évekig), amikor a pártok két szinten mutatkoztak: hagyományos belpolitikai és újszerű nemzetközi szinten. Ez utóbbihoz persze szükség volt egy végiggondolt transznacionális európai intézményrendszerre, amely a második világháború utáni korai években egyáltalán nem volt evidencia.^[3]Nagyon sok hasznos információt kaphatunk ezekről a tudatos tervezési folyamatokról a korszak alapítóinak tekintett személyiségek emlékirataiból. Lásd például De Gasperi, Ezekből az is … Részletek A radikális nemzetállam-kritikák ellenére a második világháború utáni „egységközpontú” újjáépítés korában a nemzetállam hivatalosan nem lett kiiktatva. Bár az uralkodó álláspont az volt, hogy a nemzetállami önzés az egyik legnagyobb felelőse a világháborúknak, a föderális Európa felépítését nem tekintették gyors folyamatnak.^[4]Az említett Alcide De Gasperi sokat foglalkozott a fokozatosság kérdésével, miközben a cél (az egységes Európa) tekintetében szemernyi kételye sem volt.

Természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy az 1945 és 1990 közötti korszaknak is voltak szakaszai, melyek a hidegháború különböző szintjeihez is kapcsolódtak. Ha tehát (Caramanit követve) azt mondtuk, hogy 1945 után egy nemzetközi forradalom határozta meg a nyugati politikát, ehhez hozzá kell tennünk, hogy e nemzetköziség egy kettéosztott Európában valósult meg, és valójában Nyugaton belüli nemzetköziséget jelentett. A szovjetrendszer fokozatosan kiszorult ebből a nemzetköziségből, aminek most csak egyetlen aspektusát emeljük ki: a szovjet blokkhoz tartozó országok kimaradtak a transznacionalizmus kultúrájából és a nemzetek közötti együttműködés új formáiból. Ez a pártok világában azt jelenti, hogy a szovjetrendszer kommunista pártjai nem kerültek be az európai intézményrendszerbe, és nem szerezhettek közvetlen tapasztalatokat az európai pártcsaládok transznacionális együttműködéséről. Így arról sem, hogy a transznacionális dimenzió miként hat vissza a nacionális szintre (a két szint összefüggéséről lásd Senninger et al., 2022), illetve arról sem, hogy a nemzeti dimenzió hogyan hat a nemzetközire, tehát az egyes nemzeti pártcsaládok az ötvenes évektől hogyan hatnak az európai egységesülés folyamatára (Hix–Goetz, 2000; Marks et al., 2002).^[5]A szakirodalomban számos áttekintés született egyes nyugat-európai pártok transznacionálissá válásáról az elmúlt évtizedekben. Az európai szocialista pártcsaládnak a 2000-es évekig … Részletek

A nemzetköziesedés 1945 utáni forradalmát a nyolcvanas évektől a posztindusztriális forradalom váltotta fel. Ez azt jelenti, hogy megszűnt az a makropolitikai keret, amely a korai pártcsaládok kialakulását elősegítette, és amely bizonyos értelemben még a nemzetköziesedés korában is megmaradt. Ez a makropolitikai keret osztályokat hozott létre aszerint, hogy kezdetben melyik társadalmi réteg hogyan helyezkedett el a nemzeti és ipari társadalmi keretek között. Később a kezdeti osztálytagolódás változott, de az nem, hogy a pártok a társadalomban megjelenő érdekcsoportokra szerveződtek rá. Az ipari és az internacionalizálódó korszakot felváltó posztindusztriális forradalomban azonban alapvetően megváltozott a társadalom osztálytagolódása, és az az osztály vált meghatározóvá, amely nemcsak az ipari forradalom nemzeti zártságán, de a nemzetköziség kezdeti vonulatán is messze túlment. A leggyakrabban használt kifejezéssel ezt a korszakot a globalizáció korának nevezzük, de ennél talán pontosabb, ha azt mondjuk: az igazi újdonság itt a világdimenzió bejövetele. Egyfelől újfajta világkiterjedésű gazdasági és politikai aktorok jelentek meg a politikában, amelyek pártoktól és kormányoktól független önálló befolyással rendelkeznek (Josselin–Wallace, 2001). Másfelől átalakult a politika- tudomány nemzetközi folyamatokra vonatkozó kategóriarendszere is: olyan fogalmak jelentek meg benne, mint a világtársadalom, a világállam vagy a világkormányzás (a hatalmas irodalomból lásd Buzan, 2004).

Ez a makropolitikai változás új kihívások elé állította az európai pártcsaládokat.

Először is az az európai intézményrendszer, amely – mint láttuk – 1945 után kezdett kiépülni, még egyértelműbben irányt vett az egységesülés felé. Ez fejeződött ki a liberális demokrácia két eleme (a liberalizmus és a demokrácia) közötti viszonyrendszer megváltozásában a liberalizmus irányába. Ez a változás fontos előidézője, de következménye is a demokráciaelmélet forradalmi átalakulásának (Benoist, 2011).

A gyakorlatban ez az Európai Parlament látványos felértékelődését jelentette, amelybe 1979-től közvetlenül választják a képviselőket, s mainstream pártcsaládjainak ettől kezdődően fokozatosan egyfajta liberális konszenzus képviselete lett a feladatuk. 1979 után, de különösen a kilencvenes évek eleje óta láthatja jobban a közvélemény, hogy a hagyományos érdekképviseleti pártfunkciókon túl európai szinten a pártcsaládok már teljesen új funkciókat képviselnek. Ezek lényege az említett világfolyamatokhoz való alkalmazkodás. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az érdekképviseleti funkciót az igazgatási funkció váltotta fel, ami különösen európai szinten a szakpolitikai elemek előtérbe kerülését jelenti a hagyományos ideologikus elemek rovására (vö. Bartolini–Mair, 2003). A belpolitikában természetesen ma is szerepet játszanak az ideológiákra fókuszáló pártok, de napjaink szupranacionalista pártcsaládja döntően világfolyamatokat menedzsel, illetve az Európai Unió céljait és értékeit képviseli.^[6]A szupranacionalista pártcsalád nagy ívben átmetszi a hagyományos ideológiai törésvonalat. Ennek köszönhető, hogy az EP két legnagyobb pártcsaládja, az Európai Néppárt és az … Részletek Vannak, akik tökéletesen alkalmazkodnak ehhez, mások gyengébben vagy egyáltalán nem. Korunk egyik legfőbb pártcsalád-törésvonala a mainstream szupranacionalista és a mainstreamből kiszoruló úgynevezett hagyományos/nemzetelvű pártcsaládok között húzódik.^[7]Ezeket a „kiszoruló” pártokat a szakirodalom populistának A témáról szóló hatalmas irodalomból lásd a Governance and Politics (2021) című folyóirat tematikus számát, amely a teljes … Részletek A szupranacionalista pártcsalád – önképe szerint – a globális progresszió egyértelmű megtestesítője, s a pártcsaládon belül már nem az számít, ki a konzervatív, a liberális vagy a szocialista, hanem az, hogy a világközpontúságot vallja-e a nemzetközpontúsággal szemben (Peshenkov–Zhukovskiy, 2016).^[8]A mainstream pártok építeni tudnak az 1979 óta köztük kialakult szellemi, szervezeti és célokban megjelenő hagyományokra. Az 1979-től az EU létrejöttéig tartó időszak elemzését … Részletek

A magyar párt- és pártcsaládfejlődés történeti trendjei

Következő kérdésünk, hogy a röviden bemutatott nemzetközi folyamatok vajon hogyan jelentkeztek és jelentkeznek Magyarországon. Hazánkat szokás mintakövető országnak tekinteni (Csizmadia, 2017). Ez azt jelenti, hogy azokban a történelmi periódusokban, amikor erre egyáltalán volt lehetőség, a magyar politikai elitek mindig szerették volna adaptálni a Nyugat-Európában kiformálódott vívmányokat. Így van ez a pártviszonyok tekintetében is, igaz, e témakörről kevés összehasonlító elemzés áll rendelkezésünkre. A kérdés az, hogy a magyar pártfejlődésben kirajzolódnak-e azok a makropolitikai keretek, amelyeket a nyugati fejlődésről szóló részben bemutattunk. Azaz lezajlott-e itt is a „három forradalom”: volt-e Magyarországon nemzeti/ipari, nemzetközi és posztindusztriális forradalom? Állításunk az, hogy a három forradalom közül (ami az ipari-nemzeti miatt valójában négy) mindössze egyet tudunk biztosnak mondani Magyarországon, s ez a nemzeti. De ez sem egészen olyan volt, mint a nyugati.

A 19. század első felében valóban lezajlott egy nemzeti forradalom, de ez – ellentétben a legtöbb nyugati országgal – nem hozott létre önálló magyar nemzetállamot. A nemzeti önállóság megvalósítása a reformkor nagy célkitűzése volt, de inkább kulturális, irodalmi és nyelvi, semmint politikai értelemben: a Habsburg Birodalomtól való elszakadás nem volt célja a magyar reformkornak. Jól mutatja a nemzetfogalom ellentmondásosságát a korban, hogy hiába hoztak létre ugyanolyan nevű pártokat, mint a korabeli Angliában (Konzervatív és Szabadelvű Párt), azok nem tudtak olyan együttműködési minimumot kialakítani, mint a brit pártok a 18. század második felétől kezdve. Magyarországon tehát a pártok között nem jöttek létre szélesebb kapcsolatok, mert a nemzeti és a nem nemzeti pártok között nagyon mély a törésvonal. További különbség, hogy Magyarországon nagyon bizonytalan volt a pártok társadalmi háttere, ezért a pártok (ellentétben a nyugati mintával) nem a társadalmi érdekekre épültek rá, hanem bizonyos értelemben az elitek generálták magát a társadalmat.

S ez még csak a nemzeti dimenzió. Ipari forradalom végképp nem zajlott le Magyarországon, ezért egy ilyen forradalomnak a pártviszonyokra gyakorolt hatása is elmaradt. Olyan hatásokra kell gondolnunk, mint például az ipari forradalom polgárságot megerősítő, munkásosztályt létrehozó szerepe. Az előbbi csoport Magyarországon csökevényes volt, az utóbbi pedig a 19. század utolsó harmadáig létre sem jött, holott az ipari forradalom szerepe politikai értelemben éppen az volt, hogy állandó igényt támasztott a munkásérdekek intézményes képviseletére, a választójog kibővítésére vagy az alkotmányos viszonyok demokratizálására. Ezek Magyarországon mind háttérbe szorultak, s a fő kérdés az egész dualista rendszerben (1867–1918) a magyar nemzeti és az osztrák birodalmi érdekek összeegyeztetése volt. A Monarchia megszűnése után pedig (1919 és 1944 között) a pártviszonyok nem módosultak jelentősen, legfeljebb a dualizmus szabadelvűség-központúsága helyébe a Horthy-korszak keresztény-nemzeti ideológiája lépett. S míg az előbbi korszakban létrejött egy domináns liberális párt, addig az utóbbiban egy domináns keresztény pártcsalád, és ezek a pártcsaládok szinte magukban jelentették a pártrendszert, tekintve, hogy a tőlük független ellenzéki pártok szétdaraboltak voltak, és nem volt esélyük leváltani a kormánypártot (vö. Csizma- dia et al., 2021). A cél pedig egy újabb ideológiai monopólium jegyében ismét csak a magyar nemzeti eszme reneszánsza volt, ami aligha érintkezett a korabeli nemzetközi viszonyokkal.

Amint fentebb bemutattam, 1945 után Európában nemzetközi forradalom kezdődött, amely a pártviszonyokat is új alapokra helyezte. E nemzetközi forradalom gyökerei bőven visszanyúlnak a két háború közötti korszakra, ugyanis Európa számos vezető értelmiségije és politikusa már ekkor úgy látta, hogy az első világháború okozta sebeket csakis az európai egység orvosolhatja igazán.^[9]Ilyen értelmiségi volt Richard Coudenhove-Kalergi gróf, aki már a két háború között egyfajta páneurópai egységet Szokás őt az EU atyjának is nevezni (Wiedemer, 1993). Kevéssé ismert, hogy az európai egység gondolata a magyar politikai közéletben is megjelent, sőt a témáról vita is zajlott a hazai (baloldali) nyilvánosságban (Egresi, 2005). A trianoni béke megkötése utáni évtizedekben azonban a magyar politikai elit nemigen volt nyitott egyfajta föderalizálódásra vagy másképpen az ideológiai ellentéteken felülemelkedő pártrendszer létrehozására. Így aztán az 1945 utáni újjáépítés idején Magyarországon nem voltak olyan pártcsaládok, amelyek az egység hívei lettek volna.

A következő kérdés, hogy a nemzetköziesedés 1945 utáni forradalma hogyan érintette Magyarországot. Másképpen szólva: előállt-e egy olyan helyzet (amire fentebb utaltunk), amelyben Magyarország lehetőséget kapott a nyugati minta átültetésére? 1945 után azonban nem ilyen időszak volt, illetve nem teljesen ilyen. A nyugati mintából ugyanis megint sikerült a felszínt átültetni, s a felszín ez esetben is (mint a reformkorban) a nyugati pártszisztémához hasonló rendszer volt. De ahogy annak idején hiába jött létre formálisan egy liberális és egy konzervatív párt, mégsem lett a magyar pártpaletta olyan, mint az angol, most az átültetett többpártrendszer nem tudott a nyugatihoz hasonló módon üzemelni. Ennek oka természetesen nem a magyar pártokban, hanem a geopolitikai szituációban rejlett. 1945 után ugyanis nem a Nyugat volt a rendező nagyhatalom nálunk (szemben például Németországgal), hanem a Szovjetunió. 1948-tól pedig még ezt a sok szervi hibával küszködő többpártrendszert is felszámolták, hogy kialakuljon az egypártrendszer egészen 1990-ig terjedő hagyománya.

De mindez csak a dolog egyik oldala. A lényegesebb az, hogy miközben Nyugat-Európában elindult az egységes Európáról szóló gondolkodás és az ezzel kapcsolatos szervezőmunka, aközben Magyarország nem tudott kapcsolódni ehhez az újjászervezéshez. Láttuk, hogy a nyugati pártfejlődésben ez volt az az időszak, amikor a nemzeti/ipari kor pártcsaládjai alapvető változáson mentek keresztül, és európai fókuszúvá váltak.

Azzal viszont, hogy Magyarország a szovjet érdekeltségi zónába került, továbbá hogy a Nyugat és a Kelet között a második világháború alatt kialakult jó viszony megszűnt, a nemzetköziesedésnek szinte semmilyen hozadéka  nem lett a magyar pártviszonyokra. Másképpen azt mondhatjuk: a rendszert uraló kommunista párt a szovjet érdekszféra igényei szerint tájékozódott a Nyugatról, s azt egészen a hetvenes évek végéig ellenséges területnek, a korban ismert kifejezéssel imperialistának tekintette. Ezt azért is kell kiemelnünk, mert miközben a nyugati országok elkezdték az Európai Unió építését, aközben Magyarország ennek egész folyamatából kizárólag a negatívumokat emelte ki felnagyítva, például a nyugati országoknak a „békét veszélyeztető” törekvéseit.^[10]De Gasperi fel is hívta a figyelmet, hogy a nyugati egységesülési törekvéseket a szovjet vezetők a lehető legkeményebben opponálták. Így tehát egészen a nyolcvanas évek elejéig nem volt olyan tradíció Magyarországon, amely a nemzetköziesedés forradalmát pozitív hagyományként használta volna, és Magyarország szerepét ebbe a folyamatba való beilleszkedésként értelmezte volna. A hetvenes évek végén, illetve a nyolcvanas évek elején történt e tekintetben fordulat, amikor a különféle részben rendszerkonform és reformer, valamint rendszeren kívüli elitek felfogása találkozott a tekintetben, hogy a Nyugat szerepét át kell értékelni, illetve a nyugati mintát át kell ültetni. Ezek az elitcsoportok – mivel pártok a Kádár-rendszerben nem voltak – fontos szerepet töltöttek be abban, hogy a nyugatos szellemi fordulatot előkészítsék Magyarországon (Csizmadia, 2001).

Az igazi kérdés azonban nem is az, hogy mi történt a szovjetrendszer végén, hanem az, hogy az 1990-es demokratizálódás nyomán a magyar pártok beilleszkedtek-e az európai pártcsaládokba. Erre kezdettől már csak azért sem kerülhetett sor, mert Magyarország csak 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. 1990 és 2004 között tehát legfeljebb törekedni lehetett az ismerkedésre, de ha alaposabban végignézzük ennek a másfél évtizednek a történetét, akkor azt látjuk, hogy a pártok programjaiban meglehetősen csekély az ezzel kapcsolatos mondanivaló, s jóval többet foglalkoznak a demokratikus intézmények átültetésével, mint az európai egységnek a magyar pártpolitikára gyakorolt hatásával. Abban, hogy a magyar pártok nem tudtak kialakítani európai illeszkedési stratégiákat, természetesen az is közrejátszik, hogy a rendszerváltás időszakában a nyugatiak sem erőltették a mindenoldalú adaptációt, és nem kérték számon rigorózusan az európai illeszkedést. Érdemes megfigyelni, hogy a nyugat-európai retorikában az 1990-es évtizedben elismerték a nemzeti függetlenség visszaszerzését, és egyáltalán nem támasztottak igényt transznacionális vagy különösen szupranacionális magyar pártszerveződésekre. Még a 2004-es csatlakozás után sem jelent meg ez az igény, legalábbis a Gyurcsány-kormány időszakában (2004–2009). Először a 2010-ben induló Fidesz-kormányzással vetődött fel igazán ez a kérdés, mégpedig azért, mert a magyar jobboldali kormánykoalíció elég látványosan kezdte opponálni az általa mechanikusnak tekintett mintakövetést. Az elmúlt tizenhárom év tapasztalatai alapján azt mondhatjuk: a Fidesz nem véletlenül, hanem nagyon is tudatosan került szembe az európai politikával, és az sem véletlen, hogy saját pártcsaládjával, az Európai Néppárttal is szembefordult.

A FIDESZ esete az Európai Néppárttal

2004 után az európaihoz hasonlóan a magyar pártpolitika is megkettőződött, azaz a belpolitikai dimenzió mellett a külpolitikai is megjelent benne. Ez azt jelenti, hogy 2004 óta a mértékadó magyar pártok indulnak az EP-választáson, és képviselői helyeket is szereznek. Miközben tehát a nyugati pártok 1945-től fogva folyamatosan „európai légkörben” s a nemzeti szuverenitást korlátozva tevékenykednek, a magyar pártok bő fél évszázaddal később, 2004-ben találkoztak először a már régóta létező európai pártcsaládokkal. Ettől kezdődően pedig az lett a kihívás, hogy vajon mennyiben tudnak beilleszkedni ebbe a struktúrába. Mielőtt rátérnénk a Fidesz esetére, lássuk a magyar EP-választások eredményeit, kizárólag a megszerzett mandátumok tekintetében. 2004 (24 képviselői mandátum): Fidesz: 12; MSZP: 9; SZDSZ: 2; MDF: 1 (Wikipédia, 2004).^[11]Különösen érdekes, hogy a 2004-ben kormányzó MSZP–SZDSZ-koalíció együtt is kevesebb szavazatot szerzett, mint az ellenzéki Fidesz. 2009 (22 mandátum): Fidesz: 14; MSZP: 4; Jobbik: 3; MDF: 1 (Wikipédia, 2009).^[12]Egyértelmű, hogy a Fidesz öt évvel korábbi eredményéhez képest is javított, de az MSZP nagyban visszaesett, az SZDSZ pedig eltűnt. 2014 (21 mandátum): Fidesz: 12; Jobbik: 3; MSZP: 2; Demokratikus Koalíció: 2; Együtt – Korszakváltók Pártja: 1; LMP: 1 (Wikipédia, 2014).^[13]A Fidesz stabilan őrzi pozícióját, a legerősebb magyar ellenzéki párt az EP-ben a Jobbik, az MSZP tovább gyengül, és megjelenik a DK. 2019 (21 mandátum): Fidesz: 13; DK: 4; Momentum: 2; MSZP: 1; Jobbik: 1 (Wikipédia, 2019).^[14]Ez az a választás, amelyen a DK először lesz a legerősebb ellenzéki párt az EP-ben.

Az eredményekből azt láthatjuk, hogy a Fidesz egyetlen választáson sem ért el kétharmadot (mint a belföldi választásokon mindig), de legalább ötven százalékot vagy annál jobb eredményt igen. De vajon hogyan értékelhető a Fidesz elsöprő európai jelenléte, és ebből vajon milyen pártcsalád-beágyazottság következik?

Először is azt kell látnunk, hogy a Fidesz megalakulásától az 1990-es évek közepéig népszerű volt Nyugat-Európában, nem kis mértékben azért, mert liberális karaktere jól illeszkedett azokhoz a folyamatokhoz, amelyeket korábban röviden megemlítettünk. E folyamatok a liberalizmus erősödését jelentették, és Magyarországon a két liberális párt közül az egyik a Fidesz volt. Kedvezőtlenebb megítélésében 1994-ben kezdődött a fordulat, amikor a párt nem lépett be az MSZP és az SZDSZ koalíciójába, akkor folytatódott, amikor kilépett az európai liberális pártcsaládból, és átment a kereszténydemokratába, s azzal „zárult”, amikor a Fidesz 1998-ban kormányra került, és számos ponton szembefordult a magyar politikát addig jellemző nyugatos konszenzussal.^[15]Egy tanulmányomban (Csizmadia, 1998) konszenzusláncként írom le a magyar pártok között létező külpolitikai egyetértést.

Ugyanakkor érvelhetünk úgy is, hogy bár a korai Fidesz Nyugat-barát volt, a nyugatosságnak nem a mintakövető, hanem a mintaformáló ágát képviselte (vö. Csizmadia, 2019). Ez azt jelenti, hogy már a korai Fidesz sem olyan „feltétel nélküli” nyugatosodást szeretett volna, mint a nyolcvanas évek baloldali és liberális elitcsoportjai, hanem olyat, amely a mintakövetés mellett keresi az európai intézményekre való hatásgyakorlás módját. Ennek a magyar pártok között egyedi megközelítésnek a példája a Fidesz 1996-os, A polgári Magyarországért című programja. Csak annyit emelünk ki belőle, hogy a párt már a kilencvenes évek közepén, ellenzékben és az Európai Unión kívül is kritikus volt az akkori kormánypártok – általa egyoldalúnak vélt – Nyugat-követő magatartásával és az európai intézmények hatékonyságával kapcsolatban. Mai szemmel talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar jobboldal vezetése felé akkoriban irányt vevő párt számos olyan gondolatot fogalmazott meg programjában, amelyek ma (tizenhárom éves kormányzás után) is a párt alaptételeinek tekinthetők.

1998 és 2002 között tehát nagyfokú visszaesés volt a Fidesz és az európai pártok kapcsolatában, de ez messze nem bizonyult jóvátehetetlennek. Különösen azért nem, mert 2002 és 2010 között a baloldali kormányok elég gyenge teljesítményt nyújtottak. A Fidesszel kapcsolatban tehát 2010-ben újra élt egyfajta nemzetközi és hazai várakozás. De elég rövid idő alatt kiderült, hogy a 2010-ben induló jobboldali kormányzás nem a nyugati várakozások, hanem a magyar történelmi hagyományok szerint alakul. S ezzel már egészen közel vagyunk annak kifejtéséhez, hogy a Fidesz miért nem tudott beilleszkedni az Európai Néppártba, és 2021 tavaszán miért volt kénytelen elhagyni. Az okok nyilván szerteágazók, és ebben az írásban semmiképpen sem tudjuk feltárni valamennyit. Egyetlen aspektusra szorítkozunk, arra, hogy a Fideszt mint a magyar párttörténelem logikus képződményét szembesítjük az európai pártpolitika fentebb be- mutatott trendjeivel.

Az, hogy a magyar és az európai szint között akár éles eltérés is lehet, a rendszerváltás idején nem volt előre látható. A demokratizálás ígérete az volt, hogy az újonnan létrejövő kelet-közép-európai demokráciák olyanok lesznek majd, mint a nyugatiak. És sok tekintetben olyanok is lettek. Ha például megnézzük a mai magyar ellenzéki pártok többségét, azoknak elég jól sikerült beágyazódniuk az európai pártcsaládokba. A Momentum és a DK például igen magas tisztségeket is kapott az EP-ben, és elég komoly szerepet játszanak bizonyos határozatok elfogadásában. A Fidesz azonban nem ilyen párt. Neki egyáltalán nem sikerült ez a beilleszkedés, sőt nemzetközi beágyazódása 2010 után fokozatosan romlott. A változás okaira sokféle magyarázat létezik. A mainstream változat szerint a Fidesz a saját hibájából jutott olyan helyzetbe, amilyenbe. S ebben van is igazság, hiszen fentebb utaltunk rá: a párt már a kilencvenes évek közepétől meglehetősen egyedi módon kezdte értékelni Magyarországnak az EU-ban, illetve a Fidesznek az európai pártcsaládokban betöltött szerepét.

De az, hogy a Fidesz liberálisból radikális jobboldali/populista párt lett (azaz a vele szemben mutatkozó nemzetközi ellenérzéseket kizárólag magának köszönheti), nem kielégítő magyarázat. Különösen tanulmányunk nézőpontjából nem az. Ennek az írásnak a középpontjában ugyanis az a kérdés áll, hogy milyen körülmények kellenek ahhoz, hogy a pártcsaládok időről időre megváltozzanak, s alkalmazkodjanak a nemzetközi kihívásokhoz. Ha csupán azt nézzük, hogy Magyarországon sem az internacionális, sem a posztindusztriális forradalom nem zajlott le (s igazából az ipari/nemzeti sem a nyugatihoz hasonlóan), akkor az egyik fő problémaforrást azonosítani is tudjuk, s ez a nemzetközi tér krónikus hiánya a fejlődésben. Ha pedig ezt tekintetbe vesszük, akkor jobban értjük, hogy a Fidesz valójában tünete annak, hogy Magyarország kimaradt az elmúlt évtizedek nemzetközi folyamataiból és a pártfejlődésre gyakorolt hatásaikból. Természetesen erre válaszolhatjuk azt, hogy 1990-ben ennek vége szakadt, és Magyarország immár elindulhatott, hogy részese legyen a nemzetközi közösségnek, s a magyar pártok megtanulhatták, hogyan viselkedjenek az európai porondon. Csakhogy ez a „visszaintegrálódás Európába” az 1990 utáni változásnak csak az egyik oldala. Az az oldal, amikor is a demokratizálódás valóban generál Európához közelebb vivő folyamatokat. De a demokratizálódás másfajta eredményeket is produkált. Például azt, hogy a Fidesz képében felszínre dobott egy nagy, a magyar párttörténelemből jól ismert domináns pártot. 1990 és 2010 között talán csak az 1994-es MSZP volt nagy párt, de a 2000-es évektől fokozatosan elveszítette domináns jellegét, amire a fentebb ismertetett EP-választási adatok is fényt vetnek. A Fidesz felemelkedése tehát a történelmi hagyományok fokozott jelenlétére hívja fel a figyelmünket. De nemcsak általában, hanem nagyon is konkrétan. A magyar politika- és párttörténetben az Európával való kapcsolat soha nem volt problémamentes. Ennek magyarázata az is, hogy a mintakövetést a régi magyar uralkodó körök egy része sem érezte elegendőnek, s ezzel szemben a mintaformáló attitűdöt tartotta célravezetőbbnek, ami viszont ellenkezett az európai mintaországok felfogásával a követő országok szerepét illetően. Abban tehát, hogy a Fidesz sorban kezdte aratni kétharmados győzelmeit, nem az az érdekes, hogy felbukkant egy „populista párt”, hanem az, hogy újra megjelent egy történelmi konfliktusréteg. Ezt pedig igazából az hozta felszínre, hogy az 1950-es évektől a magyar politika Európán kívül mozgott, és hiába indult meg a visszaintegrálódás már a nyolcvanas évek végén, ez nem volt elegendő a régi Európa– Magyarország-konfliktusrendszer megváltozásához. Ráadásul a rendszerváltás idején még egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a magyar történelem milyen szerepet játszik majd a továbbiakban. A közismert „történelem vége” tétel nyomán az volt várható, hogy semmilyet, de már a kilencvenes évek végén kiderült, hogy ez nem igaz, s a magyar politikatörténet sémái és politikai magatartásformái visszatérnek majd. Ez viszont felvetette az európai és a magyar fejlődés közötti különbségeket, annak ellenére, hogy 1990 után egy ideig a hasonlóságok domináltak. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért épp a Fidesz és az Európai Néppárt konfliktusa éleződött ki. Ha a konfliktus közvetlen okát akarjuk egészen röviden megvilágítani, akkor azt mondhatjuk: az európai keresztény- demokrata pártok az ötvenes évektől átmentek azokon a fázisokon, amelyeket fentebb bemutattunk, a Fidesz pedig (érthető módon) nem. Ezt a különbséget egy esetben lehetett volna áthidalni: ha a Fidesz jobban belehelyezkedik abba a mintakövető attitűdbe, amelyet a nyolcvanas évek magyar elitjei alakítottak ki. Ennek lényege, hogy a Nyugat olyan mércét ad, amelyhez alkalmazkodni kell. Mint utaltunk rá, a Fidesz – generációs okokból is – egy idő után eltért ettől a mintakövető attitűdtől, és inkább mintaformáló magatartásmódot ambicionált, amely azt jelenti, hogy nem célszerű mindent egy az egyben átültetni, ami Nyugatról jön, illetve a nyugati folyamatok befolyásolására is törekedni kell. Ez az attitűd – mint láttuk – már a kilencvenes évek közepén megjelent a Fidesz írott programjaiban, ami viszont fokozatosan szembeállította előbb a liberális, majd a néppárti pártcsaláddal. Végül ez az alapkonfliktus vezetett a Néppártból való kiváláshoz is 2021-ben.

Konklúzió

Abból indultunk ki, hogy a pártcsaládokról viszonylag keveset tudunk. A tanulmány végén talán elmondhatjuk: most már valamivel többet. A pártcsaládok olyan közösségek, amelyek kezdetben belpolitikai ideológiák köré tömörültek, és a nemzeti társadalmak integrációjára vállalkoztak, a 20. század közepétől azonban ez a szerepük kiegészült egy másikkal: immár a nemzetközi folyamatokra is reagáltak, és előbb a nemzetközi forradalom fontos szereplői, majd (az elmúlt évtizedekben) globális aktorok is lettek. Ebben a folyamatban rajtuk kívül természetesen még sok úgynevezett informális aktor is részt vett és vesz – ezekre ebben az írásban nem térhettünk ki. A lényeg, hogy a ma létező nyugat-európai pártcsaládok működésének középpontjában az egységes Európa mindenekfeletti képviselete áll.

Kitértünk arra is, hogy a magyar pártpolitika nem tudott a nyugatihoz hasonló fejlődési utat bejárni, s ennek igen komoly jelentősége van abban, hogy a Fidesz kiszorult saját pártcsaládjából. A Fidesz esetének rövid bemutatásával pedig igyekeztünk alternatív magyarázatot adni a „populistával” szemben. Végül is kimondhatjuk, hogy bár a nyugati gondolkodásban a család nem annyira központi fogalom, mint például Magyarországon, a pártcsaládok kivételek. Ezek a családok (ideológiai karakterüktől függetlenül) masszívan összetartanak, és az EP-n belül – a nagy mainstream pártok részvételével – „családi kormányzás” zajlik. Ebbe a pártcsaládfelfogásba a magyar kormányzó párt (nem kis részben a hazai politikai hagyományok miatt) eddig nem tudott beilleszkedni. Így Magyarországon a pártfejlődésnek a nyugatitól egészen különböző változatáról beszélhetünk, amin az sem változtat, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok jobban illeszkednek ezekhez a nyugati pártcsaládokhoz, ugyanis e pártok pedig a hazai talajban találják meg kevésbé a helyüket.

Absztrakt

A dolgozat Norbert Elias változáselméletét veszi alapul, és a magyar politikára, azon belül az 1989–90-es rendszerváltás utáni időszak vizsgálatára alkalmazza azt. A szerző tanulmánya első részében röviden összefoglalja, mit jelentett Norbert Elias számára az állapot- és a folyamatszociológia, és egyben jelzi, hogy e két fogalmat veszi alapul elemzésében. A második részben bemutatja az 1990 utáni korszak állapotpolitológiai értelmezéseinek alapvonalait, s arra jut, hogy szoros kapcsolat van a demokrácia mainstreamnek tekinthető teleologikus felfogása és az állapotpolitológia között. A harmadik részben a szerző bevezeti a nyitott kimenetelű rendszerváltás fogalmát mint az átmenet utáni időszak folyamatpolitológiai megközelítésének kulcselemét, s felvázol egy folyamatpolitológiai gondolatmenetet. A tanulmány rövid összefoglalással zárul, amely kitér arra is, hogy a tranzitológia vége utáni korban új megközelítéseket kell alkalmaznunk a magyar politika leírására.

Kulcsszavak: teológia, állapotpolitológia, folyamatpolitológia, rendszerváltás, változás

A magyar demokrácia a rendszerváltás után hosszú ideig a nyugati elemzők és megfigyelők kedvence volt, de 2010 óta nagyon sok elemző az Orbán Viktor által fémjelzett rendszert már nem is demokráciának, hanem a diktatúra és a demokrácia között álló hibrid rezsimnek nevezi. Mindez felveti egy demokratikus rendszer változásának kérdését. Szabad-e egy demokráciának változnia, s ha igen, milyen irányban, milyen módon? Elvben persze mindenki egyetért abban, hogy természetesen szabad. De azok, akik hibrid rendszerről beszélnek, nyilvánvalóan azon a véleményen vannak, hogy az Orbán-rendszer által produkált változás nem fér bele a demokrácia „változási tartományába”.^[1]Magyarul: Bozóki–Hegedűs, 2017. Lásd még Böcskei–Szabó, 2019. A nemzetközi politikatudományból átfogóbban a hibrid rendszerekről lásd Mufti, 2018. Természetesen a kritikusok e csoportjától élesen elválik a kormányoldal híveinek tábora. Ők ugyanis úgy vélik: a kormány által bevezetett illiberális (újabban: kereszténydemokrata) rendszer még bőven a demokratikus kereteken belül van, azaz ami 2010 és 2021 között bekövetkezett, az a demokrácia „természetes” változása vagy fejlődése.^[2]Ilyen irányban érvel Gallai, 2020.

A politikatudomány régóta tudja, hogy a demokrácia sérülékeny (Galston, 2020) és a változásoknak erősen kitett rendszer, a változások jellegének és dinamikájának kutatása mégis viszonylag elhanyagolt területe e diszciplínának (Rajnai, 2020). S ez még hatványozottabban igaz olyan demokráciákra, amelyek nem huzamos történeti fejlődés után alakultak ki. Az 1989–90-ben létrejött magyar demokrácia jó példa erre, hiszen az elmúlt harminc évben számos – előre nem látott és nem várt – változás következett be. Ám egyelőre még nem értjük igazán e változások természetét és mozgatórugóit.

Ebben az írásban elszakadok a megszokott magyarázatoktól, azaz nem elégszem meg azzal, hogy a demokráciából nem demokrácia lett. Ehelyett megpróbálkozom a magyar demokrácia három évtizedes fejlődésének egy változáselméleti magyarázatával. A fogalom nem ismeretlen a politikatudományban, és korábban magam is próbálkoztam már ilyennel – igaz, elsősorban a pártokra koncentrálva (Csizmadia, 2007). De a probléma, amellyel most foglalkozni kívánok, nem is a demokrácia változása, hanem az, hogy a változásokat állapotok közötti változásként avagy folyamatként értelmezzük. Áttekintve az 1990 és 2021 közötti bő harminc év politikatudományi termését, kialakulhat bennünk az az impresszió, hogy tudományágunk a demokráciát inkább tekinti állapotnak, állapotok egymásra rakódásának, mintsem folyamatnak. Az állapot versus folyamat vitában (ha van egyáltalán vita), Norbert Eliast (2004) szeretném segítségül hívni. Ő ugyan nagyon régen alkotott, és nem foglalkozott demokráciaelméleti kérdésekkel, de munkáiban bőven találunk utalásokat és kifejtéseket a minket foglalkoztató probléma jobb megértéséhez. Elias folyamatszociológiai nézőpontból érvel az állapotszociológiával szemben. Én is így teszek, csak a politikatudományon belül.

Az első részben röviden összefoglalom, hogy Norbert Elias számára mit jelentett az állapot- és a folyamatszociológia, és jelzem, hogy e kategóriákat hasznosítandónak tartom a továbbiakban. A második részben felvázolom az 1990 utáni korszak állapotpolitológiai értelmezésének alapvonalait, s arra jutok, hogy az állapotpolitológia a demokrácia teleologikus értelmezéséből fakad. A harmadik részben bevezetem a nyitott kimenetelű rendszerváltás fogalmát mint az átmenet utáni időszak folyamatpolitológiai megközelítésének kulcselemét, s megpróbálok felvázolni egy folyamatpolitológiai gondolatmenetet. Végül rövid összefoglalással zárom az írást.

Elias és a permanens változások elmélete

Norbert Elias német szociológus persze nem a kortársunk, hiszen éppen abban az évben halt meg (kilencvenhárom éves korában), amikor a magyar rendszerváltás történt. Ez már önmagában is hátrányba hozza, ha a mai demokráciák működésével kapcsolatos útmutatásért fordulunk hozzá. Ezenkívül annak a munkának, amelyre hivatkozni fogok, távolról sem Magyarország a tárgya, habár, ha nagyon akarjuk, beleérthető. Hiszen A civilizáció folyamata című monumentális könyv (Elias, 2004) nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy az egész emberi történelemre adjon valamilyen választ. Végül meg kell említeni, hogy Elias szociológus volt, elmélete szociológiai, vitája más szociológusokkal van, szóval kissé meredeknek tűnhet, hogy rá hivatkozom.

Ami azonban mindennek ellenére mégis időszerűvé teszi számunkra Eliast, az éppen a szemléletmódja, az, hogy olyan támpontokat ad nekünk, amelyek közelebb visznek egy folyamatcentrikus megközelítéshez. Bár könyve először 1936-ban jelent meg, érdemes felfigyelni arra, hogy a második kiadás éppen 1968 nyarán látott napvilágot. Az új kiadás elé a szerző ötvenoldalas bevezetőt írt, amely sűrítetten összefoglalja nézeteit a fejlődésről, illetve a folyamatok dinamikájáról. Néhány dolgot szemezgetek csak innét, természetesen azokat a részeket, ahol olyasmit mond, ami indokolttá teszi, hogy meghatározó módon szerepeljen a neve egy olyan anyagban, amely a magyar demokrácia elmúlt harminc évét vizsgálja.

Az első mindjárt az időtartam kérdése. Elias a civilizáció folyamatát kutatja, amely igazán nem mondható rövid időtartamnak. Őt a „hosszú távú struktúraváltások” izgatják, s engem is. A hosszú táv mást jelent persze történelmileg, és mást, ha az 1990 utáni időszakot nézzük. Mindenesetre ha abból indulunk ki, hogy beszélhetünk például Horthy- és Kádár-rendszerről, sőt újabban szokás Orbán-rendszerről is beszélni, akkor ez megfelel egyfajta hosszútávúságnak.

A (történelmi) hosszútávúság vizsgálatában – mondja Elias – „búcsút intünk ama metafizikai eszméknek, amelyek a fejlődés fogalmát vagy a mechanikus szükségszerűség képzetével, vagy a teleologikus célratöréssel kapcsolják össze” (Elias, 2004: 13). Ez az 1990 utáni magyar demokrácia értelmezése során teljes mértékben vállalható. S látjuk majd, hogy a mai mainstream elméletek nagy részével éppen az utóbbi a probléma: túlságosan teleologikusak, s egy bizonyos demokráciaállapotot szeretnének „végigkövetni” fejlődése folyamán. Azaz nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy a demokrácia folyamatában nem minden úgy alakul, ahogyan eltervezték, vagy amire számítottak.

Elias vitája is ennél a kérdésnél csúcsosodik ki. Könyvéből kiderül, mekkora vitában állott korának más kiemelkedő tudósaival, mindenekelőtt az itthon jobban ismert s a rendszerelmélet megalapítójának tekintett Talcott Parsonsszal. Elias úgy gondolta (s most számunkra közömbös, jól gondolta-e), hogy Parsons állapotszociológiát művel. Azaz állapotokat rögzít, és képtelen megérteni, hogy milyen tényezők vezetnek a változáshoz. A mi számunkra most elegendő, hogy szerzőnk szerint van állapotszociológia és folyamatszociológia.

Az állapotszociológiához az a tétel társul, hogy egy társadalom normál állapota a nyugalom. A nyugalmat csak időnként rendítik meg különböző események, amelyek a nyugalmi állapot származékai, s különlegesek és átmenetiek. Az állapotszociológiát illető legnagyobb kritika tehát, hogy „a társadalmi változások problémáját ezen a módon mintegy befagyasztják, s az állapotszociológia jegyében ártalmatlanná teszik” (Elias, 2004: 21).

De Elias azért is kritizálja Parsonst, mert az a társadalmat rendszernek képzeli, és szerinte a társadalmi rendszer is „nyugalmi állapotban” van, s csak más rendszerek hatására változik. Elias nem ért egyet a hagyományos szociológiának a társadalmat és a társadalmi rendszert azonosnak minősítő álláspontjával, miként azzal sem, hogy a társadalmi rendszer „normális” létezési formája a nyugalmi állapot. Ez szerinte nem igaz, mert a változások nem kívülről érik az embereket, hanem belülről: az emberi kapcsolatok jellege alakul át, s ez idéz elő változást.

Ezzel máris Norbert Elias számunkra talán legfontosabb tételénél vagyunk. Ez pedig az, hogy emberekre vonatkozó elméletet akar felépíteni, s Parsons elgondolását – éppen nyugalomközpontúsága és statikus volta miatt – nem tartja eléggé emberközpontúnak. Az emberre vonatkozást a folyamatszerűség biztosítja. Emberekre vonatkozó elméletekben – írja – „elengedhetetlenül szükséges, hogy számoljunk ezzel a folyamatszerűséggel” (Elias, 2004: 18).

De persze Elias a folyamatszerűséget és az emberközpontúságot a civilizáció (még közelebbről a feudalizmus kialakulása és változása) szempontjából vizsgálja. Ez nagyon messze van az elmúlt évtizedek Magyarországának problematikájától. Ám a civilizáció folyamatának és a magyar rendszerváltás utáni kor folyamatának vizsgálata – szemléleti értelemben – mégis átfedésben van. Így hát a következő vizsgálódás kiindulópontja – Elias alapján – két kérdés: (1) hogyan értelmezhetjük a rendszerváltás utáni kort, ha nem teleologikus történetként (egy előzetesen már létezőnek vélt minta megvalósulásaként), hanem nyitott kimenetelű folyamatként tekintünk rá, és (2) hogyan nézhetjük ugyanezt folyamatcentrikusan?

„Teleologikus célratörés” – avagy a rendszerváltás utáni kor állapotpolitológiai narratívája

A politikatudomány számára az, hogy változnak a dolgok, evidencia. A kérdés nem is ez, hanem az, hogy hogyan értelmezzük a változás fogalmát. Viszonylag egyszerű a helyzet a régi és üzemszerűen működő demokráciákkal, hiszen ott az üzemszerűségbe beletartozik a változás, és a változást (adott esetben a kisebb vagy nagyobb visszaeséseket) a demokrácia természetes velejárójának tekintik. Az új demokráciák sajátossága, hogy ezekben – az első időkben bizonyosan – a demokrácián belüli változás nem tekinthető üzemszerűnek, ebből adódóan a változások inkább kockázatot, semmint természetes önfejlődést jelentenek.

A kelet-közép-európai régió demokratikus átmenetének és az azt követő változásoknak az értelmezésére ki is alakult egy politikatudományi irányzat, a tranzitológia.^[3]A Wikipédia külön oldalt szentel a tranzitológia fogalmi bemutatásának, és fontosabb szerzőit is megemlíti. Ez a diszciplína volt hivatott elmagyarázni, hogy mi, miért és hogyan történik a rendszerváltó országokban. És el kell ismernünk, hogy sok tekintetben ezt sikerült is megtennie. Ám 2002-ben mégis az irányzat végét jelentette be egy neves politikatudós.^[4]Lásd Carothers, 2002. A tranzitológiáról és az irányzat tanulságairól: Csizmadia, 2016. A tranzitológia azért érhetett véget, mert bár egy bizonyos értelemben érzékeny volt a változásokra, a lényeget illetően nem volt érzékeny, és nem tudta megfelelőképpen értelmezni az átmenet utáni helyzet dinamikáját. Elias fogalmát alkalmazva: állapotpolitológia maradt, s nem vált folyamatpolitológiává. De lássuk, mit jelent a tranzitológia sajátos változásértelmezése.

Az egész paradigma kiindulópontját az a megközelítés jelenti, hogy a demokratizálódás egy univerzális minta követése is: a demokrácia kelet-közép-európai győzelme egyúttal a demokrácia történelmi mértékkel nézve végső győzelme. S mivel ez a végső győzelem Kelet-Közép-Európában válik bizonyossá (hiszen a Szovjetunió bomlásával nincs többé rendszerszintű ellenfél), a régió új demokráciáinak – lehetőleg gyors ütemben – végig kell járniuk a demokráciaépítés útját. A tranzitológia tehát – s ez mindenképp előnyére írandó – több volt, mint pusztán átmenettan. Nemcsak azt mondta meg, hogy milyen legyen a közvetlen áttérés a diktatúrából a demokráciába, hanem azt is, hogy a demokrácián belül milyen fázisoknak kell következniük, hogy a demokrácia világméretű győzelme kiteljesedhessen.

Mindehhez a nyugati politikatudománynak az a hatalmas átalakulása volt szükséges, amely 1970 és 1990 között következett be. 1970-ben írta meg ugyanis Dankwart Rustow az egyik első átmenetelméletet, amely feldolgozott ugyan 20. század eleji átmeneteket, de nem kecsegtetett azzal, hogy például Kelet-Közép-Európa vonatkozásában a közeljövőben használható lenne. Rustow háromlépcsős átmenetben gondolkodott, amelynek első fázisa a régi rendszer válsága (pre-transition crisis), a második a demokratikus átmenet (democratic transition), a harmadik pedig a demokrácia konszolidációja (democratic consolidation). A modellt maga Rustow dinamikusnak minősíti, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy az átmenet nem zárul le az egyik állapotból a másikba való átkerüléssel, hanem tulajdonképpen folyamatos változásról van szó. Rustow újrafelfedezett szerző volt a kelet-közép-európai rendszerváltás időszakában, mert hiszen közkeletű felfogás volt akkoriban, hogy a rendszerváltás hosszabb időszakra is elnyúlhat. E „hosszú rendszerváltás” jegyében fogalmazódtak meg azok a szlogenek, miszerint könnyű rendszert váltani, de sokkal nehezebb a gazdaságot és még nehezebb az állampolgári viselkedésmódokat megváltoztatni és demokratizálni. Kissé más terminológiában: voltak szerzők, akik különbséget tettek korai és érett demokrácia között, és ez utóbbit éppen a demokratikus attitűdök elterjedésével azonosították.^[5]A kiterjedt irodalomból lásd Ágh, 2001. Ismét más szavakkal: olyan fejlődést láttak, amely két tábor között valósul meg. Egyfelől vannak a mintaadó demokráciák, másfelől a felzárkózni és alkalmazkodni igyekvő új demokráciák. Ez utóbbiak egyetlen célja, hogy mielőbb végigjárják azt az utat, amelyet az átmenetek teoretikusai kijelöltek számukra. Így kimondhatjuk: egy teleologikus tervvel vagy (Elias szavaival) „teleologikus célratöréssel” állunk szemben, még akkor is, ha valamiféle demokratikus fejlődésdinamika mutatható ki bennük.

Ezt a fajta – teleologikus és kissé mechanikus – demokráciafelfogást azután a fejlemények jórészt igazolták, hiszen a magyar demokrácia az 1990-es évek második felére átment a korai demokrácia fázisán, és kezdett konszolidálódni. Az évtized második felében számos hazai és külföldi megfigyelő is úgy vélte, hogy Magyarország közel került az érett demokrácia állapotához. Ebben az időszakban még csekély figyelem fordult Fareed Zakaria (1997) tanulmánya felé, amelyben már az illiberális rendszerek megerősödéséről beszélt – igaz, nem Kelet-Közép-Európa vonatkozásában.

A tranzitológia által nyújtott kép tehát a demokrácia előrehaladására fixálódott. Ebből a perspektívából egyértelműnek tűnt, hogy a demokrácia csakis a saját kiteljesülése felé haladhat, illetve ha netán mégis hiba csúszik a gépezetbe, az csakis a demokratikus előrehaladási tervet „nem megfelelően” értelmező politikusok és/vagy pártok miatt történhet meg. Nem az tehát a probléma ezzel az irányzattal, hogy nem regisztrálja a változásokat, hanem az, hogy szűken és teleologikusan értelmezi őket. Ily módon pedig nem tudta érvényesíteni a Rustow által olyannyira fontosnak tartott dinamikát, illetve csakis egy meghatározott módon kiformálódó demokrácia szempontjából értelmezte.

Ezzel pedig a tranzitológia csak egy állapotpolitológiai képet tudott adni a magyar demokráciáról. Holott ha következetesebb a saját prepozícióihoz, akkor másképpen is tehetett volna. A tranzitológia ugyanis – többek között – azért lett népszerű az 1980-as évek végén, mert nemcsak a demokráciateremtés sorvezetőjét adta, hanem újraértelmezte a politikai aktorok szerepét is. A nyolcvanas évek második feléig a nyugati politikatudomány nemigen tartotta lehetségesnek a fellépést a diktatúrákkal szemben, ám attól kezdődően úgy ítélte meg, hogy nagyon is van értelme a cselekvésnek. S éppen az ebben az időszakban színre lépő cselekvők voltak azok, akik a tranzitológiai sorvezető mentén a demokratikus átmenet feltételeit és személyi garnitúráját megteremtették. Ez a kör volt az, amely – részint a hatalmi sáncokon belül, részint azok peremén, illetve azon kívül – a nyugatos gondolkodás letéteményese lett, és folyóiratokba, újságokba írt a témáról. Azonban amennyire alaposan megtervezte a tranzitológia a demokrácia egyes fázisait és egymásra épülésüket, olyannyira nem volt mondanivalója a politikai aktorok generációs egymásra épüléséről, illetve az egymást követő nemzedékek konfliktusairól, immár demokratikus keretek között. A demokráciaépítés teleologikus víziójában csak „oszthatatlan” kép élt az aktorokról, és fel sem tételeződött, hogy a rendszerváltás idején még egymással konszenzusra kész politikai szereplők később konfliktusba kerülnek egymással, vagy hogy közülük egyesek a demokrácia kialakult formáinak határait feszegetik majd.

Az 1990-es évek közepétől természetesen a tranzitológia is foglalkozott például a mindinkább aktivizálódó Fidesz-nemzedékkel, ugyanakkor mindmáig hiányzik a párt változásainak mélyreható elemzése. A mainstream irodalom a Fidesz változását jobbára mint önmagában álló jelenséget próbálta megragadni, nem pedig más tényezőkkel való kölcsönhatásában. Ezzel a szemléleti kiindulóponttal függ össze az az egyoldalúság, amely a Fidesz-történettel kapcsolatban az értelmezések visszatérő sajátossága. Merthogy az a megközelítés, mely szerint a Fidesz populista párt lett, nélkülözi annak megvilágítását, hogy – ha egyáltalán – miért lett az, illetve ebben milyen szerepet játszottak a Fideszen kívüli tényezők. Az elemzések jó része tehát elhanyagolja a pártok és egyéb politikai aktorok vagy a pártok és események közötti reflexív viszonyok, kontextuális kapcsolatok elemzését. Márpedig a politika csoportos játék, amelyben az egyes szereplők lépéseit nagyon sok minden, de leginkább a rivális szereplők mozgása határozza meg. A kölcsönhatások kérdése tehát nagyon szorosan kapcsolódik a változásokhoz, s az a feltételezésem, hogy ezt nem csupán a mai politikai életben tudjuk kimutatni, de sikerrel kísérelhetjük meg e szempont érvényesítését a magyar pártfejlődés tágabb folyamataira is.

Összegezve tehát: a tranzitológiai irányzat két problémát cipelt magával. Egyrészt teleologikus volt, és a változásokat csak egy demokratikus terv elemeiként volt képes leírni; másrészt a politikai cselekvők mozgásának értelmezésében nem tudta érvényesíteni a generációs szempontot, és nem vette kellőképpen figyelembe, hogy az átmenet főszereplői mellett más aktorok is színre léphetnek, akik újfajta medret vájhatnak a cselekvésnek. E kettő eredményeképpen inkább állapotok egymásutánját rögzítette, semmint egy dinamikus folyamatot.

El kell ismernünk persze, hogy egy folyamat dinamikáját nem is olyan könnyű megrajzolni. Ahhoz, hogy esélyünk legyen erre, szakítanunk szükséges a teleologikus szemlélettel, s a demokráciát nem egy „előre lefektetett” demokratikus terv megvalósulásaként, hanem nyitott kimenetelű játékként kell értelmeznünk.

A nyitott kimenetelű átmenet és a rendszerváltás utáni kor folyamatközpontú megközelítése

Ellentétben a tranzitológiával – amely a demokratizálás szimultán elmélete volt – megvan az az előnyünk, hogy mi már harminc év tapasztalatainak birtokában tudunk visszatekinteni, s ennek alapján jobban láthatjuk a korai elmélet gyenge pontjait. Hogy mik voltak ezek, fentebb kifejtettem. Most az lesz a feladat, hogy jobb elméletet alkossunk, s ahhoz, hogy erre legyen esélyünk, először is fel kell adnunk a tranzitológia teleologikus jellegét. Mint utaltam rá: Zakaria már 1997-ben észrevette, hogy a liberális demokrácia világméretű győzelmének teóriájával szemben megjelenik az illiberális rendszerek csoportja, azaz már akkor kiderült, hogy az eredeti elmélet nem működik. Zakaria után pedig hatalmas irodalom kezdett foglalkozni azzal, hogy valójában mi is történt, és miért nem sikerült megvalósítani a korai optimista menetrendet.^[6]Ez az irodalom lényegében három fogalom (populizmus, illiberalizmus, hibrid rendszer) köré csoportosul.

Egyértelmű, hogy abból érdemes kiindulnunk: a rendszerváltással kezdődő folyamatnak nincs teleologikus célja. Elias a civilizáció kapcsán azt mondja: az emberi világban sok az olyan figuráció, amit egyetlen ember sem szándékozott létrehozni, mégis létrejön. Szerinte az emberi akaratok összeszerveződése a kulcs. Ám a magyar rendszerváltás ettől látszólag eltérő karakterű, hiszen itt az elitek nagyon is akartak valamit: létrehozni a demokráciát. Elias még azt is mondja, hogy a civilizáció nem észszerű – és nem is irracionális – hanem „vakon halad előre, egy kapcsolati szövedék saját dinamikája hajtja” (Elias, 2004: 467).

Ha a magyar átmenettel kapcsolatban túlzás is lenne „vak előrehaladásról” beszélni, annyi bizonyos, hogy érdemes megfontolnunk a nyitott kimenetelű rendszerváltás fogalmát.^[7]Részletesen írok erről egy másik tanulmányomban: Csizmadia, 2019. Körösényi és Gyulai is hasonló módon érvel a teleologikus megközelítésekkel szemben: Körösényi–Gyulai, 2019. Egy ilyen nézőpont egészen más perspektívát nyit a „zárt kimenetelű” (a változásokat a demokrácia egy meghatározott formáján belül lezajló eseményekként értelmező) elmélethez képest.

A nyitott kimenetelű rendszerváltás perspektívájából (a tranzitológiai optikához képest) két szemléleti módosításra van szükség. Az első az, hogy a „tervezett átmenet”^[8]A fogalom legjobb kifejtése Claus Offénél (1994) található. helyett egy sok bizonytalanságot és előre nem látható elemet tartalmazó átmenettel számolunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyar átmenetben ne lettek volna tudatos elemek. Ám az is tény, hogy a valóság mindig megtréfálja a terveket, és olyan irányt vesz, amellyel a tervezők nem számoltak. A második módosítás hátterében pedig a politikai eliten belüli változó dominanciaviszonyok dinamikusan változó jellege áll, amely ismét csak átformálhatja a folyamat elején mutatkozó viszonyokat. Ezt a két tényezőt kell tehát alaposabban szemügyre vennünk. Először meg kell vizsgálnunk a „nyitott kimenetel” fogalmát, illetve annak okait, hogy a tervezett demokráciakép nem valósul meg, majd pedig a dominanciaviszonyok változását.

Az a statikus megközelítés, amelyet megszokhattunk, arra épít, hogy a demokratizáláshoz szükséges eszme a nyolcvanas évek végére készen állt, és arra várt, hogy átültessék és megvalósítsák. A demokrácia nyitott kimenetelének elmélete azért dinamikus megközelítés, mert abból indul ki, hogy ez korántsem volt evidencia, és a demokrácia megvalósítása körül nem volt akkora konszenzus, mint amit feltételezünk. De ahhoz, hogy értsük, miről van itt szó, fel kell adnunk azt az álláspontot, hogy az átmenet során csak egy forgatókönyv érvényesült, és az is fokozatos előrehaladásban volt.

A nyugati várakozás a következő sémában írható le: (1) Megszületik az átmenet paradigmája. (2) A célországokban megszerveződik az az elit, amely le tudja vezényelni az átmenetet. (3) Nyugati és hazai együttes hatások révén elsöprik a régi rendszert. (4) Az új rendszerben elkezdődik a nyugati típusú demokráciaépítés, amely különböző fázisokon keresztül folyamatosan halad előre. John Gray (1993) viszont felhívja a figyelmet, hogy a politikatudománynak vannak nem mainstream irányzatai, amelyek egészen másfajta menetrendekkel számoltak, s rámutat, hogy a felzárkózni igyekvő országok nem csak a mainstream által elvárt módon tudnak adaptálódni. Ez a „nem elvárt” mód egy fontos új elemet kapcsol be: a saját történelmet, amelyet Gray preszovjet partikularizmusként ír le. Ő tehát már a korai szakaszt elemezve rögzíti a „nyitottságot”, ami a rendszerváltás másfajta olvasatát jelenti, mint a demokratizálódás – ilyen szempontból – zárt elmélete. Az ugyanis, hogy a demokratizálódásban kezdettől szerepet kap az adott ország történelmi múltja, másfajta dinamikát visz a folyamatokba, mint az a megközelítés, hogy a demokratizálódás a nyugati minták átültetését jelenti. A tranzitológiai elméletek nem érzékelték, hogy számukra lennének szimultán rivális elméletek, ami viszont nem jelenti azt, hogy ilyen elméletek ne is léteztek volna. Azt azonban készséggel elismerhetjük, hogy ezek a rivális elméletek messze nem voltak olyan erősek, mint amilyenné később váltak. A 2000-es évek közepéig nem is tűnt úgy, hogy ezek a nemzeti történelemben gyökerező elméletek a pártverseny átalakulásának fontos összetevői.

Mindebből máris egy dinamikusabb értelmezés adódik. Merthogy világossá válik, hogy a hazai rendszerváltásnak kezdettől (legalább) két olvasata élt egymás mellett. Az, amelyik a nyugati minták átültetését, és az, amely a magyar politikai-történelmi hagyományok visszaépítését szorgalmazta. Optikai csalódásnak bizonyult, hogy 1990 után minden releváns szereplő a nyugatos minták átvételének híve volt. Természetesen senki nem keleti típusú demokráciát akart, de arra nézvést már eltértek az álláspontok, hogy az új demokráciában milyen mértékben elevenülnek majd meg az 1945 előtti magyar politikatörténet hagyományai.

Volt egy másik dinamikai tényező is: a pártrendszer átrendeződése vagy koncentrálódása. Erről Tóth Csaba (2001) írta a legjobb dolgozatot. Írásában helytállóan figyelte meg, hogy a hazai elemzők a pártok szerepét is statikusan ítélik meg, és a koncentráció folyamatára fókuszálta az érdeklődését. De az ő vizsgálata nem folytatódott, holott az igazán érdekes dinamikai változások 2001 után következtek be, amikor a nyugatos és a „másként nyugatos” blokk egyértelműen és talán végérvényesen kettévált. De megismételhetjük: ez a változás nem vezethető le a tranzitológiai paradigmából, amelynek képviselői a demokrácia kiépülése során el sem tudták volna képzelni, hogy ilyen változás bekövetkezik.

De persze a dinamika – mint a rendszerváltás előestéjén és utána is – elitekhez kötődik. Az állapotpolitológia korlátja pedig, hogy az ezek közötti dominanciaviszonyokat nem méltatja kellő figyelemre. Holott éppen arról van szó, hogy az elmúlt harminc évben nagyon is fontos változások következtek be a dominancia terén.

Kezdjük azzal, hogy a Nyugat fogalmához az átmenet korai szakaszától kezdődően egy meghatározott értelmiségi elit kapcsolódott. Ők lényegében a magyar politikatörténet egyik ismert viszonyulásmódját értelmezték újra: a Nyugat-követést. Ennek nagy haszna volt az átmenet éveiben. Ugyanakkor ennek a csoportnak a létrejöttével nem zárult le a releváns szereplők „kiválasztódásának” folyamata. Voltak ugyanis olyan csoportok, amelyek ekkor még vagy nem akartak, vagy nem tudtak bekapcsolódni a történetbe, vagy éppen bekapcsolódtak, de szerepük az első időkben marginális volt. A korai szakaszt felfoghatjuk úgy is, hogy a rendszerváltás nyugatosságát egy bizonyos politikai generáció képviselte, az, amelyik elfogadta, hogy van értelme a cselekvésnek, ami ebben az esetben a diktatúra lebontását és a demokrácia megteremtését jelentette. A teleologikus szemléletben ennek a generációnak (vagy esetleg más generációknak, amelyek ugyanezt a szemléletet vallják) kellett volna sikerre vinnie a demokrácia ügyét. A dolog lényege, hogy a politikai cselekvésnek van egy kanonizált iránya, és az attól való eltérés deviancia. Ám ha igaz az az előfeltevésünk, hogy az átmenet idején mainstream szerepben létező gondolkodási paradigma mellett (ha embrionálisan is) megjelent egy másik is (mint arra John Gray kapcsán fentebb utaltam), akkor azt kell mondanunk, hogy az újabb generációk történelemcentrikus felfogása megteremtette a maga híveit, illetve az újonnan megszerveződő elitek új szemléletet kerestek maguknak, s ez a mainstream felfogás által adotthoz képest másfajta képet állít elénk. Olyat, amelyben nincs semmi eleve elrendelve, nincs kikövezve a demokrácia útja.

Statika és dinamika viszonyát a legjobban e generációs metszetben érzékeltethetjük. Van először is egy rendszerváltó nemzedék, amely arra a történelmi feladatra vállalkozik, hogy létrehozza Magyarországon a demokráciát. Érthető módon ez a nemzedék épít arra a nemzetközi trendre, amely a demokrácia világméretű győzelmét vallja, s ebből azt a következtetést vonja le, hogy a demokrácia bevezetése után már csak a demokrácia „kiterjesztése” marad; vagy ahogy sokan mondták akkoriban: a korai demokrácia után az érett demokrácia megvalósítása (Ágh, 2001). Mi itt a statika? Az, hogy a fejlődés célirányos és egyirányú, nem is lehet más. Ám a politika fiatalabb nemzedéke ezt a fejlődésképet a maga nemzedéki szerveződésén keresztül megcáfolta. Merthogy a Fidesz nemzedéke már az 1990-es évek közepén is másfajta demokráciaértelmezést adott, mint az idősebb nemzedék.

Érzékeltessük mindezt a konszenzuális demokrácia példájával. A rendszerváltás uralkodó szemlélete azt irányozta elő, hogy Magyarországon – rövid átmenet után – létre kell jönnie a konszenzuális demokráciának. Miért? Azért, mert ez szinte követelménye az átmenetnek. A konszenzuális demokrácia értelmezésének alternatíváit jól érzékelteti Körösényi András (1993) egyik korai írása, de igazán csak később vált egyértelművé, hogy a fiatalabb nemzedék – egyszerűen szólva – nem híve a konszenzuális demokráciának.^[9]Ismereteim szerint ez volt az első olyan írás, amely a rendszerváltás utáni helyzetet nem az akkor megszokott konszenzuselv mentén értelmezte. A mi számunkra most érdektelen, melyik félnek volt/van igaza ebben a kérdésben. A mi számunkra most csak annak rögzítése fontos, hogy a demokrácia értelmezése kifejezett dinamikai tényező, és a statikusság, a korai demokrácia konszolidálása ellenében hat. Attól kezdődően ugyanis, hogy a Fidesz-nemzedék politikai értelemben végleg felnövekedett, az általa képviselt demokráciafelfogás bekerült a közélet vérkeringésébe, s innen már ez motiválta a politikai versenyt.

Ha csak annyit mondunk, hogy később a Fidesz populista párttá vált, éppen a lényeget kerüljük meg. A lényeg ugyanis két dimenzióban ragadható meg. Az első a jelen versus történelem dimenzió. A statikus felfogás szerint a jelennek elsőbbsége van a történelemmel szemben. A második dimenzió a konszenzuális versus többségi demokrácia. A statikus álláspont itt az, hogy a demokráciának csak az első értelmezése lehetséges.

Mindkét esetben a dinamikus megközelítést tartom helyesnek. Azt tehát, hogy (1) a magyar politikatörténet az átmenet kezdetétől fontos szerepet játszik a politikai folyamatok (át)alakulásában; (2) s mivel a kialakuló demokráciát kezdetben nem lehetett egyik vagy másik „tiszta” demokratikus modellhez sorolni, küzdelem indult a „vegyes” modell egyértelművé tétele érdekében.^[10]Erről Andrew Roberts (2006) adja a legjobb leírást: rámutat, hogy a mintának tekintett nyugati demokráciákkal ellentétben (ahol „tiszta” demokráciamodellek érvényesülnek) a … Részletek A bal- és a liberális oldal továbbra is a konszenzuális, a Fidesz pedig a kilencvenes évek közepétől a többségi modellt preferálja. Ha a populizmus felől nézzük, mindebből semmit sem érzékelünk, és azt sem vesszük észre, hogy a pártversenyben számos nyitott kérdés volt, ami megoldásra, de legalábbis felvetésre várt.

Mindezek alapján arra juthatunk, hogy a magyar demokrácia elmúlt harminc évének értelmezésében kulcsfogalom a dinamika. Csak akkor juthatunk közelebb a bevezető elején említett kérdéshez (hogyhogy az következett be, ami), ha nem zárt, hanem nyitott módon gondolkodunk róla.

Konklúzió

A fenti dolgozattal szerettem volna kifejezni Norbert Elias nagyszabású elmélete iránti elkötelezettségemet. Úgy találtam, hogy az általa a szociológiára alkalmazott két kategória (állapotszociológia és folyamatszociológia) a politikatudomány esetében is használható. Természetesen nem akartam foglalkozni Elias civilizációs elméletével, illetve azzal, hogyan próbálja folyamatként ábrázolni Európa fejlődését. Ez végképp szétfeszítette volna egy olyan dolgozat kereteit, amely a magyar rendszerváltás történetét elemzi.

Arra azonban talán a fenti gondolatmenet is elegendő, hogy elgondolkodjunk a politikát értelmező szemléleti kereteinken. E kereteket a rendszerváltásra vonatkozóan a tranzitológia szabta meg, de ennek következményeit ma, a tranzitológia kimúlása után is érezzük. A tranzitológia, illetve utódelméletei a demokrácia egyenes vonalú, visszaesésektől mentes, jószerivel statikus képét rajzolták meg, benne azzal a közhelyszerű megállapítással, hogy az ideális demokráciaállapotot Magyarországon a Fidesz számolta fel. Ilyen sommás formában azonban ez a megközelítés nem támogatható. Úgy gondolom ugyanis, hogy az elmúlt harminc év tele volt kihívásokkal, s a változások egy folyamat során, szereplők mozgásainak kölcsönhatásával valósultak meg. A Fidesz ebben a folyamatban csak az egyik szereplő; igaz, az a szereplő, amely képes volt arra, hogy a többségi és a konszenzuális demokrácia kezdettől jelen lévő vitáját a maga javára (a többségi elv irányába) döntse el.

A hibrid rendszer vagy a populizmus mint értelmezési keret keresi, de semmiképp nem találja meg a folyamat kritikus pontjait, nem ismeri fel a szereplők egymásra hatásának fontosságát, és elköveti azt a hibát, hogy a populizmust mint valami önmagában álló deformációt írja le. A folyamatpolitológia segítségével ezt a téves interpretációt korrigálhatjuk, s e módszer alkalmazásával talán jobban megértjük, mi és miért történt Magyarországon.