<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Bechara Boutros Rai &#8211; Máltai Tanulmányok</title>
	<atom:link href="https://maltaitanulmanyok.hu/szerzo/bechara-boutros-rai/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://maltaitanulmanyok.hu</link>
	<description>A Máltai Tanulmányok a Magyar Máltai Szeretetszolgálat interdiszciplináris folyóirata. A szaklektorált folyóiratot a szervezet 30. évfordulója alkalmából alapították</description>
	<lastBuildDate>Thu, 29 Sep 2022 07:44:20 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu</language>
	<sy:updatePeriod>
	hourly	</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>
	1	</sy:updateFrequency>
	
	<item>
		<title>Libanon: a béke üzenete</title>
		<link>https://maltaitanulmanyok.hu/magazin/libanon-a-beke-uzenete/?utm_source=rss&#038;utm_medium=rss&#038;utm_campaign=libanon-a-beke-uzenete</link>
		
		<dc:creator><![CDATA[Bechara Boutros Rai]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 21 Apr 2022 10:08:35 +0000</pubDate>
				<category><![CDATA[Terepen]]></category>
		<category><![CDATA[Közel-Kelet]]></category>
		<guid isPermaLink="false">https://maltaitanulmanyok.hu/?post_type=magazine&#038;p=1911</guid>

					<description><![CDATA[Bechara Boutros Rai, a libanoni maronita egyház pátriárkája rövid esszéjében Libanont fókuszba helyezve járja körül a keresztény és nem keresztény...]]></description>
										<content:encoded><![CDATA[<p>Bechara Boutros Rai, a libanoni maronita egyház pátriárkája rövid esszéjében Libanont fókuszba helyezve járja körül a keresztény és nem keresztény felekezetek együttélésének kérdését.</p>
<p><span id="more-1911"></span></p>
<h2><strong>Absztrakt</strong></h2>
<p><em>Libanon szerepe kulcskérdés a közel-keleti béke megteremtésében. A keresztény és nem keresztény felekezetek, egyházak együttélésének kérdése talán sose volt ennyire kardinális, mint napjainkban. A Nyugatnak ugyanakkor be kell látnia, hogy úgy kell keleti testvéreire tekintenie, hogy ezáltal meg tudja becsülni azt az értéket, amelyet a jelenlétük jelent. Jelen reflexióban ennek lehetőségeiről gondolkodunk.</em></p>
<p><em> <strong>Kulcsszavak: </strong>Libanon, maronita egyház, palesztin menekültek, vallások közötti párbeszéd</em></p>
<p>&nbsp;</p>
<hr />
<h2>Bevezető</h2>
<p>Rövid esszémben négy pontra szeretnék röviden kitérni: (1) keresztények a Közel-Keleten, (2) keresztények Libanonban, (3) Libanon válsághelyzete, (4) megoldási lehetőségek. A közel-keleti keresztényekre soha nem volna szabad kisebbségként hivatkozni a muzulmán testvéreikkel összehasonlítva. Két okból mondom ezt. Az egyik történelmi: a keresztények a Közel-Kelet őslakosai, 636 évvel korábban jelentek meg, mint Mohamed népe. A másik ok teológiai: a keresztények az eucharisztia révén Krisztus jelenlétét jelentik a Közel-Keleten, ahogy az összes keresztény szerte a világon ezt a jelenlétet képviseli. E jelenlét a Közel-Keleten most nagy szenvedésen megy keresztül, és éppen ezért számítunk az anyaszentegyházra, hogy segítséget nyújt e téren. A Nyugatnak úgy kell keleti testvéreire tekintenie, hogy ezáltal meg tudja becsülni azt az értéket, amelyet a jelenlétük jelent. Ugyanis a jelenlétükkel beviszik a társadalomba az evangéliumot, a tanításait, civilizációját és a keresztény kultúrát. Konkrétan az emberek tiszteletét, a szeretet kultúráját és elfogadását, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, az együttélést, a testvériség és a béke terjesztését. A keresztények jelenléte hatásában nagymértékben alakította, mérsékelte a muzulmánok jelenlétét.</p>
<p>A libanoni keresztények a maronita pátriárkák vezetésének köszönhetően érték el Libanon hegyvidékét, ahol az üldöztetések közepette kitartottak, hogy megvédjék és átmentsék katolikus hitüket, szabadságukat és autonómiájukat.</p>
<p>Az Oszmán Birodalom bukása után, 1919-ben a keresztény és muzulmán vezetők együttműködésével küldtek delegációt Versailles-ba, a párizsi békekonferenciára. Ennek során vissza tudtak szerezni olyan területeket, amelyeket az oszmán hatóságok csatoltak el. Így született meg 1920. szeptember 1-jén a mai libanoni állam. Ennek egyik sajátossága, hogy a kereszténység befolyásának köszönhetően az állam és az egyház egymástól szétválasztva működik az országban. Ennek következtében állampolgárság alapján tartozik valaki Libanonhoz, nem pedig a vallási hovatartozása szerint. Libanonban multikulturális és többvallású rendszer alakult ki, az együttélésben biztosított a keresztények és a muzulmánok joga, illetve ez feltétele az állam működésének. A demokratikus kormányzás a dialógusra, illetve a más nemzetek felé való nyitottságra épül és ezáltal tudott létrejönni a semlegesség rendszere. Ennek köszönhetően Libanon prosperál, folyamatosan gyarapszik, és gyakran a Közel-Kelet Svájcaként is hivatkoznak rá.</p>
<h2>Libanon tegnap és ma</h2>
<p>Mivel sajnos nem minden libanoni hűséges az országhoz, ehhez a rendszerhez, és mivel az utóbbi időben nemzetközi és regionális politikai szándékok befolyása alá került, Libanon háttéralkukba, konfliktusokba és háborúba sodródott. Az egész 1975-ben kezdődött a palesztin menekültek érkezésével, illetve az azt követő polgárháborúval, majd a szír, utána pedig az izraeli megszállás és napjainkban az iráni intervenció, a Hezbollah elleni harc formálta az országot – ez utóbbira hivatkozva egy miniállamot hoztak létre Libanonon belül. Mindezek az események teljesen lesüllyesztették Libanont, politikai, gazdasági, pénzügyi és társadalmi szempontból egyaránt földre taszítva az országot. Mindezen felül a vállunkon hordjuk közel félmillió palesztin menekült súlyos helyzetét is, valamint másfél millió szír menekült sorsát – számuk az ország egész lakosságának a felét teszi ki. Semelyik ország, legyen akármilyen erős, nem volna képes megküzdeni egy ilyen kihívással.</p>
<p>Végezetül a megoldásokról szeretnék szólni. Az utóbbi időben Libanon politikusai patthelyzetbe kerültek, mozdulatlanság jellemzi az országot, amelynek több mint egy éve nincs kormánya. Ehhez mindenképpen meg kell erősítenünk, meg kell mentenünk a keresztény jelenlétet a térségben, és véleményünk szerint ehhez szükséges lenne ENSZ-konferenciát szervezni Libanonról, méghozzá meghatározott programtervvel:</p>
<ol>
<li>Elsőként az 1989-es taifi egyezmény teljes megvalósítására és érvényesítésére lenne szükség.</li>
<li>Az ENSZ Biztonsági Tanácsának több határozatát is érvényesíteni szeretnénk – jelesül az 1559-es, az 1680-as, valamint az 1701-es határozatot.</li>
<li>Libanon függetlenségének és semlegességének kinyilvánítását is szorgalmazzuk.</li>
<li>Elősegítenénk a palesztin menekültek Libanonból való kivonását és más országokba való integrálásukat, ha a jövőjüket nem lehet elrendezni a Biztonsági Tanács 194. határozatának értelmében.</li>
<li>Segíteni szeretnénk a szír menekültek hazatelepítését, repatriációjukat, anyagi segítséget biztosítva számukra, hogy normális életszínvonalon tudjanak élni a saját országukban, újraépítve történelmüket és kultúrájukat.</li>
</ol>
<h2>Összegzés</h2>
<p>Zárógondolatomban őszinte szavakat szeretnék elmondani. Észrevettük és felismertük, hogy a magyar nép a hit és az imádság népe. Ez nagy reménység Európa és az egész keresztény világ számára. A megélt hitet támogatja és védelmezi is a magyar kormány. Egyedülálló dolog, hogy egy kormány támogassa a hitet, a vallást. Szeretnénk köszönetet mondani a magyar kormánynak, sok sikert kívánni nekik a továbbiakhoz, és szeretném  megköszönni a magyarok hitét.</p>
<p>&nbsp;</p>
<p>&nbsp;</p>
]]></content:encoded>
					
		
		
			</item>
	</channel>
</rss>
