A Máltai Szeretetszolgálat tudományos folyóiratának legfrissebb lapszáma a bizalom és az összefogás fogalmakat tárgyalja a társadalomra vonatkoztatva, majd a következő kötetben a családra vetítve. A társszámok első részét kerekasztal-beszélgetésen mutatta be Maszlag Fanni szociológus, az ELTE Tanító és Óvóképző Kar Társadalomtudományi Tanszékének adjunktusa, Csizmadia Ervin, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főmunkatársa, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője, politológus és Kiss Gábor kánonjogász, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Kar adjunktusa, illetve a Kalocsa Kecskeméti Érseki Bíróságnak a bírája. A beszélgetés moderátora, Zachar Péter Krisztián történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem dékánhelyettese felvezetőjében elmondta, a társadalom az összefogásra, vagyis az emberi kapcsolatok erejére és a bizalomra épül, ezért fontos körbejárni ezen fogalmakat. „Az emberiség hajlamos az összefogásra, képesek vagyunk együttműködni, segítőkészek vagyunk, és ha vannak ebben deficitek, akkor rá kell irányítanunk a figyelmet. Ez az, amiben segítségünkre lehet ez a lapszám is, hogy meglássuk azokat a pozitív elemeket, amelyek előre vihetőek és tovább mozdíthatók, és lássuk, hogy hol van esetleg hiányérzetünk, ahol szükséges valamit tennünk, közösen föllépnünk.”

Csizmadia Ervin nyitó gondolataiban kifejtette, hogy tanulmányában a család fogalmát kiterjeszti és politikai szemszögből vizsgálja a bizalom és összefogás témáját. Mint a beszélgetés elején elmondta, a pártokat általában önálló szereplőként kezelik, dolgozatában viszont arra mutat rá, milyen kapcsolatok léteznek a pártok között, és hogyan fejlődtek ki a mai pártcsaládok három történelmi korszakon keresztül, melyek a nemzetállamok létrejöttének kora, majd az 1945 utáni fejlődés, amikor elindult az európai egység, és az 1980-as évektől kezdődő időszak. Magyarországra vonatkoztatva kiemelte, a nyugati fejlődés érdekessége, hogy a társadalom részese a politikaformálódás folyamatának, de itthon történelmileg nem jött létre erős civil társadalmi szövet, ezért kevésbé tud impulzusokat adni a politikának, mely így nem tud rászerveződni, ezért más szempontok alapján formálódik. Példaként említette, hogy itthon ezért lehet kevesebb tüntetés és társadalmi közös megmozdulás, mely hathatna a politikára. „Nyugat-Európában ez a folyamat több száz évvel korábban kezdődött meg, és ebből következőleg talán kimondhatjuk, hogy ha nem is több száz éves, de nagyon komoly lemaradásban vagyunk.” A politológus tanulmánya végén azt taglalja, hogy a Fidesz magyar kormánypártnak az Európai Parlamentben miért kellett kilépnie abból a pártcsaládból, amelynek tagja volt.

Kiss Gábor a Máltai Tanulmányokban megjelent értekezésében egyházjogászként azt mutatja be, hogyan jelenik meg a katolikus egyház (latin) jogrendjében a család mint fogalom, miért fejlődhetett úgy a jogrend, hogy a család fogalma viszonylag ritkán – összefüggésekben – jelenik meg benne. A beszélgetés elején elmondta, írásának harmadik része, hogy gyakorlatából kiindulva az egyházi bíróság szempontjából vizsgálta a családot.  

A kerekasztal-beszélgetés előtt Maszlag Fanni szociológus röviden ismertette értekezését, melyben szerzőtársaival (Tóth Dalma és Zakor-Broda Rita) azt a kutatást elemezte, melyet Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti falvaiban végzett. Ennek során azt vizsgálták, milyen összefüggésben van a fiatalok szubjektív jólét percepciója, a társas kapcsolataik és a technológia hozzáférésük minősége és mennyisége. „A társas kapcsolatokon belül a társadalmi tőkére helyeztük a hangsúlyt, amelyben a bizalom kulcsfontosságú. A szubjektív jólétet ebben a kutatásban leginkább a jövedelem, a vagyon szempontjából néztük. Kíváncsiak voltunk arra, hogy az egyes jóléti kategóriákban az emberek mit mondanak arra, hogy Magyarországon mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, vagy legalábbis boldogulni tudjon. A vizsgálatból kiderült, az általunk meghatározott átlag alatt élők (hó végén már élelmiszerre sem tudnak költeni) és az átlagon élő (épp, hogy kijönnek a bevételükből) emberek szerint a kapcsolatok a legfontosabbak ahhoz, hogy valaki ma érvényesülni tudjon Magyarországhoz, míg az átlag felett élők azt mondták, az egyéni törekvések a legfontosabbak.” Maszlag Fanni tanulmányukból kiemelte, az átlagon és az átlag alatt élőknek jóval kisebb a kapcsolati hálója, mint az átlag felett élőknek. Majd több szociológusra hivatkozva elmondta, meg kell különböztetni az erős (például családi) és a gyenge (üzleti) kötéseket a kapcsolati hálóban. Az alacsony életszínvonalon élő embereknek inkább erős kötéseik vannak, ez a szoros családi kötelékeket jelenti, amelyek kevésbé használhatóak a munkaerőpiac szempontjából, a jobb anyagi helyzetben lévő embereknek pedig a gyengébb kötésű kapcsolatai vannak többségben. Továbbá vizsgálták a technikai erőforrások hozzáférhetőségét, mely befolyásolja az emberek információhoz való hozzáférését is. A tanulmány végén megfogalmazták, melyek azok a kapcsolódási pontok, ahol támogatásra lenne szükségük a hátrányos helyzetű csoportoknak.

A folyóiratban megjelent tanulmányokhoz kapcsolódva, de azokon túl lépve Csizmadia Ervin politológus arra a kérdésre, a társadalom formálja-e a pártokat, és a társadalom hat-e arra, hogyan működnek, vagy pedig a pártok formálják a társadalmat és alakítják a körülöttük lévő közeget, kifejtette, XX. század végéig nagyon egyértelmű volt, hogy a társadalom formálta a pártokat. Nyugat-Európában, amikor a 19-20. században létrejöttek a pártok, társadalmi törésvonalakra, a társadalomban megjelenő ellentétekre épültek. És bár Kelet-Európában is követni akarták a nyugati példát, de például Magyarországon már nem lehetett, hiszen azok a törésvonalak nem voltak már jelen, amelyekre nyugaton a pártok épültek. 1990-ben már nem volt munkásosztály, nem volt parasztság. Itthon nem alulról szerveződtek a pártok, hanem az elit által létrehozott pártok jöttek létre, és ebből adódóan a törésvonalak az elitek között vannak, melyek kizárják egymást, ezért az összefogás nem jöhet létre. A politológus hangsúlyozta, azért hasznos a politológia, a politikatudomány, mert felhívja a figyelmet a történeti trendekre, a társadalom szerepére.

A 2023/3. lapszám címének első fogalmáról, a társadalomról szólva a moderátor a társadalmi tőkéről kérdezte Maszlag Fanni szociológust, aki kifejtette, egyszerűen fogalmazva, ez a fogalom az emberek közti kapcsolatok összességét jelenti. „Ha megfelelő társadalmi tőkével, bizalmi kapcsolatokkal rendelkezik az ember, akkor előnyösebb pozíciókba tud kerülni, nagyobb az esélye integrálódni a többségi társadalomba. A társadalmi tőke egyfajta információs csatorna is. Kellenek az erős kötések is, a családi és szoros rokoni kapcsolatok, melyek egyfajta stabilitást adnak, viszont plusz információval nem szolgálnak. Ezzel szemben vannak, de nagyon fontosak a gyengébb kapcsolatok, a fiatalok esetében például egy pedagógus vagy a mentor, akiknek a kapcsolatai bekerülnek az ő kapcsolati hálójukba, melyeket mobilizálni tudnak, így például a munkaerőpiacra lépésnél jobb esélyeik lehetnek.”

A tanulmánykötet másik fő fogalma, a bizalom kapcsán felmerült a kérdés, az embereknek van-e a bizalmuk hazánkban és Európában a politika irányában, melynek kifejtésében Csizmadia Ervin elmondta, már a kilencvenes években is ugyanezt kérdezték a politológusoktól az újságírók, és harminc év után a kérdés ugyanúgy fennáll. A nyolcvanas évek végén a közvéleménykutatások azt mutatták ki, hogy a magyar társadalom bizalmatlan a pártokkal szemben. „És ez a bizalom, amiről azt hittük a '90-es években, hogy már mélyponton van, csak rosszabb lett. A probléma az, hogy még az okát sem tudjuk pontosan. Az állampolgárok két dolgot vártak a rendszerváltástól: szabadságot és jólétet. Egyik sem valósult igazán meg. Nagyon más lett ez a magyar demokrácia, mint például az 1945 utáni nyugati. Ott mind a kettő nagyon erősen megvalósult, gondoljanak csak arra a kifejezésre, hogy jóléti államok. '90 után mi tulajdonképpen egyetlen percig nem voltunk jóléti állam. Ilyen értelemben az embert föl kell, hogy tegye azt a kérdést, hogy mitől lennének elégedettek az emberek? És ez – nem egyforma mértékben, de jelen van minden posztszocialista államban.”

Kiss Gábor jogász a bizalom témájában elmondta, minden jogrendszer alapja önmagában a bizalom. „Az egyház alapvetően nem egy demokratikusan szerveződő intézmény, hanem egy hierarchikus rendszer, és abban a bizalom sok esetben más dimenziókban jelenik meg. Ugyanakkor a törvényhozó felé megvalósuló bizalom a recepcióban valósul meg. Hogyha a törvényhozó hoz egy törvényt, akkor az önmagában már érvényes lesz, de hatékony, hatásos, még nem feltétlenül. Az akkor válik életté, ha gyakorolják. Ferenc pápa pontifikátusa alatt egyre gyakrabban találkozunk olyan preambulumokkal, amelyek ráirányítják a figyelmet, hogy mi is ennek a törvénynek, ennek a reformnak a célja, mit kíván ezzel a törvényhozó elérni, ezzel is a bizalmat elősegítve, hiszen hogyha az a közösség, akinek a törvény adható, megérti, hogy mi is a törvényhozó szándéka, akkor azt a törvényt is sokkal inkább fogja tudni magáévá tenni.”

A társadalom peremén élőkkel végzett kutatásra vonatkozóan arról folyt a beszélgetés, bíznak-e abban a vizsgálatokban résztvevő emberek, hogy ezek a kutatások segítenek abban, hogy akár a jogi környezetben, akár a politikai viszonyokban változások következzenek be, amelyek az ő fölzárkózásukat, fölemelkedésüket segíthetik elő. Maszlag Fanni szerint azok az országok a sikeresek, ahol ez a bizalom megvan, és mélyen beágyazott a társadalomba. Kutatásai és tapasztalatai alapján úgy véli, a hátrányos helyzetben élő emberek életében hiányzik ez a fajta bizalom. „Már az intézményekkel, a politikai pártokkal vagy az egyházzal szemben is bizalmatlanok. Számukra ezek idegen és távoli dolgok, ezért a bizalmuk sem olyan az irányukba. Kutatásaimból azt is tapasztalom, hogy a bizalom reciprocitáson alapul, vagyis akkor adok, ha bízom benne, hogy egyszer vissza fogod nekem adni. Ma azt látom, hogy a szegénységnek már olyan mélysége van jelen ezeken a területeken, leginkább Északkelet-Magyarországon, hogy az ember nem kér még az erős, szoros családi kapcsolatban sem, mert tudja, hogy nem lesz képes visszaadni. Így a bizalmi kapcsolatok már ezeken a mikroszinteken is teljesen eltűntek. A szegénységnek van az a mélysége, amikor az ember már nem tud ezekre az erős kapcsolatokra sem támaszkodni, és a bizalom már nincs jelen. És hogyha az ember bizalom és kapcsolatok nélkül marad, akkor mi lesz az a védőháló, ami őt meg fogja védeni, egy gazdasági válság közepette? Mi próbálunk rámutatni ezekre, és javaslatokat tenni, hogy hol lehetne beavatkozni, hol lehetne ezeket a kötéseket megerősíteni, vagy egyáltalán újra szőni.”


Az összefogás mint központi témáról mindhárom szerző a tanulmánya szemszögéből beszélt. Csizmadia Ervin az országon belüli összefogásból és kohézióból indult ki, mert véleménye szerint, ha ez megvan, akkor lehet képes nagy teljesítményre egy ország. Hangsúlyozta, a politikát ezért nem érdemes elválasztani a társadalomtól, valamint kiemelte, fontos lenne az oktatási rendszerbe beépíteni az állampolgári nevelést. Emellett elmondta, a katasztrófáknak és nehézségeknek is van kohéziós erejük, amikor együtt kell megmozdulni a megoldás érdekében. Erre példaként említette a politológus az Egyesült Államokban hurrikánokat. Kiss Gábor e témában a szinódusról beszélt, mely az egyház régóta meglévő, sajátos intézménye, annak tudatosítása, hogy az egyház közössége, a hívők közössége és a világ egésze egy közös úton jár. „Ezen az úton való haladást, ami tulajdonképpen teljes egészében lefedi az összefogás fogalmát, jelenti az a szinodalitás, amely során azokkal a kérdésekkel igyekszünk szembesülni, amelyek elé a társadalmi közeg állítja az egyházat. Ez, ahogy egy útonlét is, különböző állomásokból áll. A közösség egyik tagja nem szaladhat előre, míg a másik nem maradhat le.” Egy a közönségből érkező kérdésre Kiss Gábor hozzátette, Ferenc pápa Fratelli Tutti című enciklikája az összefogást, a szolidaritást, a társadalmakon átnyúló szubszidiaritáson keresztül az egymás felé fordulást hangsúlyozta. „Tehát ebben szerintem a jelenlegi pontifikátus korszakalkotó, és milyen jó lenne ennek a mind apróbb és mind pontosabb recepcióját megvalósítani.”

A társadalmi felzárkózás területén Zachar Péter Krisztián zárásképpen arról kérdezte Maszlag Fannit, tapasztalatai alapján lehet-e az összefogás hiánya az oka annak, hogy lassan halad a perifériára szorult emberek felzárkózása. A szociológus elmondta, az összefogás a településeken belül lenne legfontosabb, valamint ezesetben az összefogás jelenthetné az állam, az egyházak, a civil kezdeményezések egymásra épülését. „Fontos lenne, ahogy Csizmadia Ervin mondta, az állampolgári oktatás, hogy tudják az emberek, mit is jelent állampolgárnak lenni. Ugyanis sok esetben ezek a hátrányos eredetű emberek azt sem tudják, hogy milyen jogok illetik meg őket.” A szociológus véleménye szerint a településnek önfenntartónak kell lenniük az összetartás szempontjából, mert az állami és egyéb segítség egyszer véget ér, de fenn kell tartani a helyi közösségek erejét. „Csak felülről jövő intézkedésekkel nem lehet szerintem megoldani.”

A Máltai Tanulmányok legfrissebb lapszámának értekezései, valamint további, a témához kapcsolódó tartalmak megtalálhatók a https://maltaitanulmanyok.hu/ oldalon.

A teljes beszélgetést visszanézhetik a Máltai Szeretetszolgálat Youtube csatornáján.