Absztrakt

Az Oroszország és Ukrajna közötti háború jelenlegi, intenzív szakasza vélhetően tűzszüneti megállapodással fog végződni, amelyet a 2015 és 2022 közöttihez hasonló, alacsony intenzitású időszak követ majd. A február 24-i támadás előtt is komolyan sebezhető Ukrajna újjáépítése, az ország működőképességének biztosítása önállóan vélhetően nehezen valósítható meg. Kijev rá lesz utalva külső segélyekre, valamint tengerparti területei javának elvesztésével új alternatív szállítási útvonalak kiépítésére. Az ország EU-csatlakozása csak hosszú távon valósulhat meg, a NATO-csatlakozás lekerül a napirendről. Ukrajna lakossága több mint 15 százalékkal is csökkenhet a háború következtében. Ez az etnikai arányokat is megváltoztatja, növelve az ukránok arányát. Valószínűsíthető, hogy az ország kisebbségpolitikája nem változik, illetve egy esetleges jobbra tolódó belpolitikai környezetben a jelenleginél is rosszabb helyzet állhat elő. A háború következtében erősödhet az elnöki jogkör és hatalom.

 Kulcsszavak: Ukrajna, Oroszország, EU, USA, NATO

Oroszország 2022. február 24-i támadása Ukrajna ellen klasszikus villámháborús tervvel indult. A kezdeti ukrán védekezés a vártnál sikeresebbnek bizonyult, ami Moszkvát stratégiájának felülvizsgálatára és céljai részleges módosítására kényszerítette. Szakértői körökben, de a média különböző felületein is már az ukrán védekezés kezdetétől felmerült a kérdés, hogy van-e értelme ellenállnia Ukrajnának, létezhet-e számára pozitív kimenetelű forgatókönyv. Az e kérdés körüli viták számos esetben figyelmen kívül hagyják az agressziót elszenvedő ország jogát a védekezésre. Vélhetően érvényesül az orosz katonai fölény, még ha az orosz félnek nem sikerül is minden kitűzött katonai célját elérnie, gazdasági páriaállammá válik, és jelentős nemzetközi presztízsveszteség is fenyegeti. Moszkva szemszögéből a területi nyereségek mellett az Ukrajnának okozott minél nagyobb károk foghatók fel a győzelem kézzelfogható kritériumaként. Érdemes összefoglalni ezeket a károkat, illetve azokat a kihívásokat, melyek a megtámadott országra egy lehetséges tűzszüneti megállapodást követően várnak.

Ukrajna helyzete 2022. február 24. előtt

Ukrajnát a 2022-es orosz támadás előtt is számos területen sérülékenység jellemezte. Lakossága a függetlenség elnyerése, azaz 1991 óta folyamatosan csökken. 2012 környékén volt ugyan egy rövid javulás, de az elmúlt tíz év adatai egyre romló trendet mutatnak (Ukrcensus, 2022). Főleg a gazdaság állapota, az elvándorlás, az elöregedés és a Covid–19-járvány következtében 2021-ben rekordalacsony szintet ért el az élve születések száma, így a népességfogyás a második világháború óta nem látott méretűvé vált. A Krím-félsziget illegális annexiójával, valamint a kelet-ukrajnai szakadár úgynevezett népköztársaságok népességének elcsatolásával közel tíz százalékkal, 41,1 millióra csökkent az ország lakossága 2014 óta (Ukrcensus, 2022).

Hasonlóan rosszul fest Ukrajna gazdasági állapota. A 2014 óta eltelt nyolc esztendőben három recessziós év is volt, amely után 2022-re a Nemzetközi Valutaalap mérsékelt, 3,6 százalékos növekedést jósolt (IMF, 2022). Ezzel ugyan csak a koronavírus-világjárvány okozta visszaesés előtti szintre tudott volna visszakapaszkodni a gazdaság, ami még mindig csak a 2007-es teljesítmény elérésére lett volna elegendő. Itt fontos kiemelni azt is, hogy nyugati partnerei nagyon sokáig hiába figyelmeztették Kijevet az orosz csapatösszevonások miatt egy támadás valós veszélyeire. Az ukrajnai vezetés szinte az utolsó pillanatig azt kommunikálta, hogy kizártnak tartja ennek bekövetkezését. Emögött valószínűsíthetően a gazdasági érdekcsoportok, külföldi befektetők nyugalmának megőrzése állhatott.

2022-ig az oroszbarátnak mondható politikai pártok és az oligarchák, valamint a hozzájuk kötődő médiumok rendkívüli módon beszűkítették Kijev belpolitikai mozgásterét. Volodimir Zelenszkij elnök, talán kicsit túlvállalva magát, egyszerre próbált szembenézni ezekkel a kihívásokkal. A tavalyi év folyamán bezárásra ítélték Tarasz Kozak oroszpárti politikus és médiatulajdonos ZIK, NewsOne és 112 Украина nevű televíziós csatornáit (Interfax, 2021). A Nemzeti Biztonsági és Védelmi Tanács döntése mögött a legnagyobb befolyással rendelkező oroszbarát politikus, Viktor Medvedcsuk elleni eljárássorozat fontos lépését érdemes felfedezni.

Az oligarchák ellen még 2021-ben törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely pontosan meghatározza az oligarcha fogalmát. A „szükséges” kritériumok: a személy vagyona eléri a törvényben meghatározott mértéket, dominanciája egy teljes iparágat lefed, és befolyással rendelkezik a médiában és/vagy a politikában (President, 2021). Ha ezek közül egyetlen előfeltételnek megfelel valaki, korlátozható a politikai szerepvállalása. A kritériumoknak való megfelelést a Zelenszkij által elnökölt Nemzeti Biztonsági és Védelmi Tanács vizsgálja. Igaz, hogy a törvényt elfogadták, de életbe lépését 2022 májusáról először bizonytalan időpontra elhalasztották, hivatalosan azzal az indokkal, hogy a háború teremtette körülmények miatt elvesztette jelentőségét (Gorovenko, 2022), végül június 29-én mégis aláírta Zelenszkij (The Kyiv Independent, 2022).

Petro Porosenko, a Zelenszkij előtti ukrán elnök továbbra is fontos pozíciót tölt be a belpolitikai életben, de az Állami Nyomozóiroda december 20-án hazaárulással és a szakadárokkal való együttműködéssel vádolta meg a politikust (Reuters, 2021).

Az említett lépésekkel nagyon nehéz helyzetbe lavírozta magát a jelenlegi elnök, aki a többfrontos politikai küzdelemmel párhuzamosan nem volt képes kezelni az ország gazdasági problémáit, továbbra is maradt az elterjedt korrupció, és az Oroszországgal fennálló viszonyban sem történt előrelépés. Zelenszkijnek megválasztása óta a legalacsonyabb volt a népszerűsége a február 24-i támadás előtt (The Page, 2022).

Mi várható a háború után?

Az évek óta népességcsökkenéstől szenvedő társadalomra precedens nélküli hatást fejt ki a háború. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága július 13-i adatai szerint több mint 5,8 millióan lépték át Ukrajna határát nyugati irányba, akik közül 3,6 millióan ideiglenes védelmi státuszt is kaptak (UNHCR, 2022a). Az Oroszországba és Belaruszba érkezők, illetve erőszakkal elhurcoltak száma az ENSZ szerint az 1,6 milliót is meghaladja (UNHCR, 2022a), de a szervezet szigorú módszertanát tekintve jóval magasabb is lehet ez a szám. Előbbiek esetében arra lehet számítani, hogy akár 65 százalékuk a közeljövőben is abban az országban marad, ahová megérkezett, 9 százalékuk pedig más országba költözne a következő egy hónapban, tehát több mint négymillióan egyelőre nem terveznek visszatérni (UNHCR, 2022b). Nehezen elképzelhető, hogy az Oroszországba menekültek és akaratuk ellenére elhurcoltak a közeljövőben tömeges számban tudnának haza- menni, így a vissza nem térő menekültek száma összesen legalább hatmillió közeli lehet, vagyis a lakosság 15 százalékát is elérheti. Ehhez hozzá kell adni azoknak az egyelőre ismeretlen számát, akik nem tudták vagy nem akarták elhagyni a Donyec-medence, illetve a Herszoni, Zaporizzsjai és részben Harkivi területek megszállt részeit. Mindezek összesen közel húszévnyi népességcsökkenéssel felérő számok, kevesebb mint öt hónap alatt. Feltételezni lehet továbbá, hogy ezzel párhuzamosan erősen megváltoznak az etnikai arányok is. A megszállt területekről főleg azok menekültek el, illetve főként azokat hurcolták el az orosz hatóságok, akik nem hajlandók együttműködni a megszálló erőkkel, tehát vélhetően többségében a magukat nem orosz etnikumúnak vallók. A belső menekültek miatt pedig azon a területen, amely felett Kijev továbbra is gyakorolni tudja majd a hatalmát, a magukat ukránnak vallók aránya fog nőni.

Az etnikai arányok megváltozása, a valószínűsíthető nyugati támogatások és a háborús sokk miatt erősödő ukrán nemzeti öntudat várhatóan Ukrajna kisebbségpolitikáját is befolyásolni fogja, amelyre viszont jelentős hatást gyakorolhat a kisebbségek anyaországaival folytatott kapcsolatok minősége. Az orosz agresszió hosszú távon ronthatja az ukrajnai orosz etnikumú és részben orosz anyanyelvű lakosság helyzetét. Ukrajnában már a háború során felfüggesztették az oroszbarátnak minősített pártok működését, de nem zárható ki, hogy más formában létrejön majd az érdekeiket képviselő – de nem Oroszország-barát – szerveződés. Mérsékelt lehet ugyanakkor a kisebbségek nyelvhasználatának korlátozása, ha egy esetleges rendezés érdekében Kijev ebben a kérdésben hajlandó engedményekre. Ugyanakkor az is valószínűsíthető, hogy az EU továbbra is prioritásként fog tekinteni Ukrajna csatlakozási folyamatának felgyorsítására, és ehhez főleg a gazdasági, pénzügyi reformok és a korrupció elleni harc terén, semmint a Kijevnek érzékeny kisebbségpolitikai és nyelvhasználati kérdésekben vár el előrelépést.

A civil lakosság hangulatának monitorozása háborús körülmények között számos komoly akadályba ütközik, viszont ennek ismerete elengedhetetlen a társadalmi folyamatok előrejelzéséhez. A kijevi vezetés vélhetően pontosabb adatokkal rendelkezik, de a nyilvános források az ukrán Rejting közvélemény-kutató intézet felméréseit veszik alapul. 2022 júniusában a válaszadók 75 százaléka szerint jó irányba haladnak a dolgok, sőt 56 százalék szerint az év végéig képesek kitartani, ami győzelmet is rejt magában (Rating Group, 2022a). A válaszadók visszatükrözik Kijev külpolitikailag legfontosabb irányait: az USA, az Egyesült Királyság, Lengyel- ország és Litvánia a legpozitívabb elbírálásúak, Belarusz és Oroszország pedig szinte kivétel nélkül negatív megítélésű. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy az EU-csatlakozás társadalmi támogatottsága is abszolút többséget élvez (Rating Group, 2022a). Szintén a válaszadók abszolút többsége pártolja továbbra is az ország NATO-csatlakozását. Ezek az adatok egyfajta indokolatlan optimizmust jeleznek az ukrán társadalomban. Tavaly, tehát békeidőben a lakosság mindössze 5 százaléka állította, hogy a politikai vezetés jól végzi a dolgát, idén májusban már 54 százaléknak ez a véleménye. Mi több, 25 százalékkal nőtt azok aránya is, akik szerint kielégítők a lakhatási viszonyok (Rating Group, 2022b).

Egyes külső szereplők felmérései ugyanakkor nem ennyire derűlátók. Az ENSZ Fejlesztési Programjának kutatása például úgy becsüli, hogy a háború közvetlen pusztítása, valamint a gazdasági visszaesés közvetett hatásai miatt a lakosság 90 százalékát fenyegeti az elszegényedés, miközben a károk helyreállításához több generáció munkájára lesz szükség (UNDP, 2022).

Zelenszkij számára a belpolitikában továbbra is Porosenko jelenti a legnagyobb konkurenciát. Mivel a korábbi elnök az ellene zajló eljárás miatt korlátozott politikai tevékenységet fejthet ki, minél nagyobb láthatóságot próbált szerezni magának a médiában. Február 25-én belépett a területvédelmi erők soraiba, kijelentette, kész megvédeni hazáját, és igyekezett erősíteni magát a Zelenszkijtől jobbra álló erők szemében. Mivel azonban Ukrajnát nem hagyhatta el, külföldön megrendezett fórumokon nem tudott részt venni. Ezek közül a legfontosabb a NATO Parlamenti Közgyűlésének májusban megrendezett tavaszi ülésszaka volt Litvániában, a részvételhez harmadik próbálkozásra végül megkapta a szükséges engedélyt (Meduza, 2022). A háború után előreláthatólag továbbra is Porosenko vagy hozzá hasonlóan jobboldali, nacionalista politikát támogató politikai körök lehetnek Zelenszkij legfőbb kihívói.

A hivatalos ukrán hírek szerint a házi őrizetéből megszökött, de a hatóságok által megtalált és letartóztatott Medvedcsuk május 23-i kihallgatása során ismét megerősítette a tavaly év végén Porosenko ellen felhozott vádakat, miszerint a szakadár területek vezetőivel együttműködve törvénytelen módon támogatta a szén és az olaj vásárlását (TASS, 2022). Július 11-én pedig Rinat Ahmetov, az ország egyik legbefolyásosabb médiacsoportjának tulajdonosa lemondott televízióinak műsorszórási jogáról, és internetes hírportáljai működését is felfüggesztette (Euractiv, 2022). Az üzletember az oligarchatörvénnyel indokolta tettét, ugyanakkor lépései nem feltétlenül jelentik azt, hogy ne esne a rendelet hatálya alá. Az oligarcha-adatbázisba való bekerülés „politikai befolyás” feltétele meglehetősen tágan értelmezhető, ezért várható, hogy erre támaszkodva az elnök hatalma erősödni fog a belpolitikában.

A háborúnak tragikus hatása van Ukrajna gazdaságára. A harcok elhúzódásának mértékétől függően az éves GDP csökkenése elérheti a 45 százalékot is (World Bank, 2022), ami nagyjából azonos az 1992 és 1998 közötti időszak összesített recessziójával. A súlyos, emberéletben bekövetkezett és infrastrukturális károk mellett vélhetően további de facto területi veszteségeket is el fog szenvedni Ukrajna – még ha de jure ki is zárható a területekről való lemondása. Ilyen körülmények között az ország jelenlegi gazdasági teljesítménye – mivel Kijev nem gyakorolja az uralmat az ország teljes területe felett – nehezen mérhető össze korábbi időszakokéival. Egyes becslések szerint az ország 2036-ra fogja újra elérni a 2021-es szintet (The Moscow Times, 2022), ami durva becslések szerint még mindig csupán a 2007-es adatoknak felelne meg.

A globális élelmezésbiztonság szempontjából Ukrajna szerepe a háború során mutatkozott meg igazán. Az olcsóbb és gyorsabb tengeri szállítást lehetővé tevő kikötőinek elvesztésével beszűkülnek az ország exportlehetőségei. Ezért várhatóan széles körű nemzetközi támogatással a szomszédos államok területén keresztül vezető alternatív útvonalak kiépítése már elkezdődött, és várhatóan folytatódik, közvetett módon elősegítve Ukrajna mélyebb együttműködését egyes szomszédaival, magával az EU-val, illetve Törökországgal is. A tengeri kereskedelem területén megnőhet Odessza szerepe, mint az utolsó jelentős ukrán kézen lévő kikötővárosé. Ehhez persze peremfeltétel olyan garanciákat kapnia Ukrajnának, amelyekkel elkezdheti aknamentesíteni a vizeit.

Ukrajna a háború ellenére nem szakított meg minden gazdasági kapcsolatot Oroszországgal. Tranzitországként a területén áthaladó olaj- és gázvezetékek után továbbra is szerződésben meghatározott díjat kap, amelynek összege az elmúlt években egyes becslések szerint elérte az ország GDP-jének 3 százalékát is (Parliament, 2021). Moszkva korábban kifejezetten Ukrajna elkerülése miatt szerette volna megépíteni az Északi Áramlat 2 vezetéket, így ugyanis Kijev zsarolószerepe ezen a területen megszűnhetett volna. Az európai partnerek időközben elálltak az új északi útvonal megnyitásától, az EU szankciós csomagjai pedig, melyeket a kijevi vezetés is támogat, az orosz energiahordozókról való leválást tartalmazzák. Ennek megvalósulása és fennmaradása esetén az ukrajnai gazdaság nemcsak a tranzitdíjaktól esne el, hanem vélhetően nyugati irányból sem vásárolhat majd úgynevezett reverz (azaz orosz) gázt.

A fentiekből kiindulva aligha képzelhető el, hogy Ukrajna hathatós nemzetközi segítségnyújtás nélkül talpra tud állni. Főleg a nyugati államok támogatására számít Kijev. A G7 országai közel húszmilliárd, míg az Egyesült Államok több mint negyvenmilliárd dolláros, az Európai Unió pedig kilencmilliárd eurós összegeket jelentett már be (Matuszak, 2022), de ezek a számok a közeljövőben vélhetően emelkedni fognak. A vállalások közül az ukrán fél szerint mindössze 5,9 milliárd dollár segély érkezett meg május végéig, ezt júniusban további 4,4 milliárd dollár követte (Matuszak, 2022). Ezek az összegek hozzávetőlegesen az orosz támadás előtti ukrán GDP 3, illetve 2,3 százalékának feleltethetők meg. A késlekedés mögött egyrészt az állhat, hogy a donor országok belpolitikai közössége számára fontosabb a gesztusok hangsúlyozása, mint az ígéretek gyors megvalósítása. Másrészt a számos bejelentés mögött kevés konkrétumot lehet felfedezni, így nem tisztázott, hogy a katonai eszközökön kívül pontosan mekkora arányú lesz a közvetlen költségvetési támogatás, illetve a vissza nem térítendő hitel. Ezért a késlekedések mögött a támogatás felhasználási módjainak időigényes kidolgozása is állhat. Utóbbiak részleteitől függően az ukrán gazdaságnak közép- és hosszú távon szembe kell néznie a növekvő eladósodottsággal, melynek felszámolásához vélhetően a hitelek átstrukturálására vagy részleges elengedésére is szükség lehet. Hangsúlyozni kell a nyugati országok szerepét, illetve azt, hogy az eleve recessziótól tartó társadalmak meddig és milyen mértékben fogják támogatni Kijevet. Amennyiben sikeres lesz a segélyezési program, az tovább erősítheti az EU-hoz való közeledés támogatását nemcsak Ukrajnában, hanem Moldovában, Észak-Macedóniában és Georgiában is. Sőt, ha több és hatékonyabban felhasznált anyagi forrás áll majd Kijev rendelkezésére az újjáépítéshez és a gazdaság újraindításához, mint Oroszországnak a megszállt területek rendbetételéhez, akkor fontos nemzetközi mértékű presztízsértéke lehet a helyreállításnak.

A határozott nyugati integráció állami támogatása már 2014-től, az orosz agresszió kezdetétől elkezdődött. Azóta minden jelentős ukrán politikus kifejezte országa elkötelezett szándékát, hogy csatlakozni szeretnének az EU-hoz és a NATO-hoz. Az utóbbi időben nagyban javultak a kétoldalú kapcsolatok az Egyesült Államokkal is, amire a 2021 szeptemberében tető alá hozott kijevi Biden–Zelenszkij-találkozó szolgáltatja a legjobb példát (Lohsen, 2021). Két évet kellett várni az elnökök személyes találkozójára, amelyre feltételezhetően két ok miatt volt szükség. Az egyik, hogy a váratlanul gyors afganisztáni kivonulás és az ezzel kapcsolatban felmerült kétségek miatt Washington szerette volna megbízhatóságáról biztosítani Kijevet. A másik az Északi Áramlat 2 vezetékkel kapcsolatos amerikai álláspont enyhülése és az erre vonatkozó ukrán kritikák megjelenése volt. Kijev tehát számos kérdésben kifejezte ellenvéleményét legfontosabb nyugati partnerével szemben (Fesenko, 2021), Washington viszont a találkozóval határozottan kifejezte, hogy támogatja a kelet-európai országot.

Ukrajna az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett regionális külkapcsolatainak fejlesztésére is. Kiemelendő az EU-integrációban érdekelt „társult trió” keretein belül Moldovával és Georgiával elkezdett együttműködése, illetve az EU-tag Lengyelországgal és Litvániával a hasonlóan háromoldalú „lublini háromszög”. Egyértelművé vált Kijev elköteleződése az uniós integráció mellett. Zelenszkij gyorsított eljárásban szerette volna elérni a február 28-án benyújtott csatlakozási kérelmük elfogadását (Council of the European Union, 2022). Az Európai Parlament szavazását követően már másnap, március 1-jén hivatalosan is tagjelölti státuszt kapott Ukrajna (Nardelli–Follain, 2022). Az EU támogatását nemcsak ez a lépés, hanem a tagállamok és az unió legfontosabb vezetőinek kijevi utazásai is jól példázzák. Ezeken a látogatásokon nemcsak a szavak szintjén történtek előrelépések, hanem egyes kereskedelmi kapcsolatokban is liberalizációra került sor. Mindezek ellenére az ország gyors csatlakozása nem valósítható meg, mert Ukrajnának – az előbb említett, főleg gesztusértékű események ellenére – alapvető pénzügyi, gazdasági reformokat kell végrehajtania, fel kell lépnie a korrupció ellen, és a csatlakozási folyamat előírásainak is meg kell felelnie.

Ugyanakkor a nyugati integráció korábban kitűzött másik főbb iránya, a NATO-hoz való csatlakozás láthatóan végleg lekerül a napirendről. Nemcsak azért, mert a védelmi szövetség nem vesz fel tagjai közé olyan országot, amelynek területi integritása nem biztosított, és nem rendezte viszonyát a szomszédos országokkal, hanem azért is, mert a kijevi vezetés hajlandó lemondani erről a céljáról. A döntés mögött vélhetően az állhat, hogy ez az az orosz követelés, amelybe az ukrán politikai vezetés hajlandó beleegyezni. Emellett Kijev gyakori kritikát is megfogalmazott a NATO-val és a tagállamok támogatásával kapcsolatban, hiányolva a gyors, folyamatos segítségnyújtást, valamint a legmodernebb fegyverek, sőt repülőgépek átadását, de a háború eszkalálódásához vezető repüléstilalmi zóna bevezetését is (Aljazeera, 2022).

Fontos továbbá a régióban a NATO-tag Törökországgal fenntartott együttműködés (Kyiv Post, 2022). Ebből kiemelendő az ukrán védelmi erők fejlesztése szempontjából kritikus fontosságúvá váló Bayraktar 2 típusú, pilóta nélküli harci repülőgépek beszerzése, melyek a február 24-i támadás során számos esetben bizonyították a hozzájuk fűzött reményeket. Tárgyalások folynak arról, hogy ezeket az eszközöket Ukrajnában is lehetne gyártani, igaz, ez nagyban múlik a háború utáni helyzettől. Ha ez az elképzelés megvalósulna, azzal a közeljövőben jelentősen erősödne Kijev védelmi potenciálja.

A háborúban elvesztett területeinek visszaszerzésére kevés esélye lesz Ukrajnának anélkül, hogy jelentős változás állna be az orosz politikai vezetésben. Ha Moszkva tartja magát korábban hangoztatott állításaihoz, és valóban kész integrálni a „népköztársaságokat”, illetve az elfoglalt dél-ukrajnai, illetve Harkiv környéki területeket, akkor ezek megtámadása az orosz védelmi doktrína értelmében egyet jelent Oroszország területi integritásának veszélyeztetésével, és a Kreml kész a nukleáris fegyvereit is használni az önvédelemre. Természetesen ez nagyban változhat a katonai helyzet alakulásával.

Különösen megnőhet az EU és az USA közötti véleménykülönbség Kijev támogatásának mértékéről, amennyiben a novemberi időközi választásokon republikánus győzelem születik. Ebben az esetben Washington külpolitikájában valószínűsíthető Kína ismételt felértékelődése és ukrajnai támogatási politikájának mérséklődése.

A harcok folytatódása, egy tűzszünetet követően a napi hírekből való eltűnés, a globális energia-, élelmiszer- és gazdasági válság, illetve a mindezek következtében esetlegesen felerősödő migrációs hullámok mind erősítik Kijev főbb donor országainak „bele- fáradását”, illetve csökkenthetik hajlandóságukat segélyezési politikájuk folytatására. Ebben az esetben megnőhet annak veszélye, hogy a magára hagyott Ukrajna bukott állammá válik, és nem lesz képes kellő hatékonysággal megakadályozni területén a szervezett bűnözést, amely főleg az ember-, illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelmet érintené. Sőt, egy esetleges jövőbeli újabb orosz támadás elleni védekezésre sem tudna kellő mértékben felkészülni. Mindezek csökkentenék a szűkebb és a tágabb értelemben vett térség biztonságát. A regionális, az EU-s, illetve a széles körű nemzetközi közösségnek ezeket a szempontokat is figyelembe véve érdemes kialakítania és fenntartania segélyezési és újjáépítési politikáját. Emellett az Ukrajnát ért háborús károk gyors enyhítése, az újjáépítés sikeressége hosszú távon nagyban befolyásolhatja a harctereken elért orosz katonai sikerek átértékelését is.

Absztrakt

Írásunkban a katolikus egyház békével, békességszerzéssel kapcsolatos tanítóhivatali elemeit tekintjük át az Ukrajnában zajló háborús események vonatkozásában. Miközben néhány nagy katolikus béketeremtő gondolataira pillantunk vissza, arról elmélkedünk, hogy milyen válaszok adhatók a népek közötti béke összefüggésében. Munkánkban továbbá bemutatjuk a Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság és a Katolikus Válasz Ukrajnáért Munkacsoport néhány tagszervezetének karitatív munkáját az ukrajnai konfliktus vonatkozásában.

Kulcsszavak: béke, békességszerzés, migráció, Szentszék, a pápa, háborúk

Nagyon hálás vagyok a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, a Máltai Tanulmányok és a Vigilia című folyóiratoknak, amiért felkértek, hogy fogalmazzam meg a békével és békességszerzéssel kapcsolatos gondolataimat. Be kell vallanom, nagyon méltatlannak érzem magam erre a megtiszteltetésre. A mai széttöredezett világban, amelyet egyenlőtlenségek, előítéletek, nacionalizmus és erőszak jellemeznek, valóban ijesztő feladat emlékeztetni az emberiség családjához tartozó testvéreinket a béke keresésének, helyreállításának és megőrzésének erkölcsi kötelességére. Sajnos majdhogy- nem teljesen lehetetlen küldetésnek tekinthető, hogy egy a nemzetközi közösség által elismert nép harmóniája, haladása, nemzeti szuverenitása és kulturális identitása ellen irányuló agresszív támadás közepette felemeljük suttogó szavunkat, és abban reménykedjünk, hogy harsogó békekiáltássá fokozódik. Mi, akik hiszünk az egyetemes béke Istenében, aki elküldte isteni Fiát, hogy emberré váljon, „életét adja barátaiért”, örök- re legyőzve a bűnt és a halált, megőrizhetjük és meg is kell hogy őrizzük azt a szilárd reményt, hogy a béke betöltheti és felvirágoztathatja a földet, ahogyan Teremtőnk az idők kezdete óta tervezi.

Gondolatok a békéről és a békeszerzésről a katolikus tanításban

Amikor a zsidó-keresztény vallási hagyományban rejlő gyökereink mélyére hatolunk, gyorsan megértjük, hogy a békekeresés és a béketeremtés célját soha nem szabad felad- ni, még a konfliktusok legsötétebb óráiban sem. Őeminenciája Renato Raffaele Martino bíboros, a korábbi Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma (2004. április 4.) című dokumentumot bemutató előadásában, az ezredforduló elején a következőket írta:

„Jézus Krisztus üzenete, az üdvösség, a szeretet, az igazságosság és a béke »jó híre« nem talál könnyen elfogadásra a mai világban, amelyet még mindig háborúk, nyomor és igazságtalanság tépáznak. Éppen ezért korunk emberének nagyobb szüksége van az evangéliumra, mint volt bármikor: szüksége van a hitre, amely üdvözít, a reményre, amely megvilágosít, és szüksége van az önmagát kínáló szeretetre” (Martino, 2004).

A fent említett kompendium a békéről szóló ószövetségi kinyilatkoztatásra emlékeztet minket:

„A béke nem pusztán Isten ajándéka és egy olyan emberi elképzelés, amely megfelel Isten tervének, hanem mindenekelőtt Isten lényegi attribútuma: »az Úr béke« (Bír 6,24). (Martino, 2004: 488) […] a béke messze több, mint a háborútól való puszta tartózkodás: az élet teljességét mutatja meg (vö. Mal 2,5); távolról sem az ember alkotása, hanem Isten nagy ajándéka ez minden ember számára, amely magában foglalja az isteni tervvel szembeni engedelmességet. A béke annak az áldásnak a hatása, amellyel Isten megajándékozza népét: »Az Úr feléd fordítja arcát, és üdvösséget szerez neked« (vö. Szám 6,26). Ez a béke termékenységet (vö. Iz 48,19), jóllétet (vö. Iz 48,18), bőséget (vö. Iz 54,13), a félelemtől való megszabadulást (vö. Lev 26,6) és mély örömet (Bölcs 12,20) hoz létre” (Martino, 2004: 489).

Ugyanez a tanítás ezt is kijelenti:

„A béke felmagasztalása, amely az egész Ószövetségen végigvonul, Jézus személyében találja meg a maga beteljesedését… Jézus »a mi békénk« (Ef 2,14), ő az, aki az embereket megbékítette Istennel, és ezáltal az ellenségeskedés falát lebontotta közöttük (vö. Ef 2,14–16): ilyen egyszerűen és hatásosan hívja fel a figyelmünket Szent Pál arra az indítékra, amely az embereket a béke megélésére és hirdetésére serkenti. A halála előtti estén Jézus beszélt az Atyához fűződő kapcsolatáról és annak egyesítő erejéről, amely ezt a szeretetet a tanítványokra is kisugározza; ez olyan búcsúbeszéd, amely Jézus életének legmélyebb értelmét nyilatkoztatja ki, és mint egész életének összegzését engedi szemlélni. Szellemi testamentumának ez a pecsétje pedig a béke ajándéka: »Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja« (Jn 14,27). Nem csengenek másképpen a Feltámadott szavai sem: minden alkalommal, amikor találkozik övéivel, meg- kapják tőle a béke köszöntését és adományát: »Békesség legyen veletek«…” (Lk 24,36; Jn 20,19.21.26) (Martino, 2004: 491).

„A békéért tett erőfeszítés sohasem választható el az evangélium hirdetésétől, hiszen az maga a »béke evangéliuma« (Ef 6,15; vö. ApCsel 10,36), amely minden embernek szól” (Martino, 2004: 493).

A korai egyház, a középkor és a reneszánsz évei alatt számos szent tanított, kidolgozta és megtárgyalta az egyházban és a világi hatalmak között meglévő konfliktusokra adandó válaszokat. Elismerten Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás volt az, aki kidolgozta és továbbfejlesztette az „igazságos háború elméletét” (just war theory), amely elismerte az egyének és államok arra irányuló jogát, hogy megvédjék magukat az igazságtalan támadókkal szemben, de mindketten ragaszkodtak a béke mint nagyobb jó fenn- tartásához és tiszteletben tartásához. Szent Ágoston ezt írta:

„Aki velem együtt szemlélődik az emberi életről és az emberek közös természetéről, be fogja látni, hogy amint senki sincs, aki ne az örömöt akarná, úgy senki sincs, aki ne akarná a békét. Hiszen még akik háborút akarnak, azok sem mást akarnak igazából, mint győzni: a hadakozással a diadalmas békéhez vágyódnak eljutni. Mert mi más a győzelem, mint az ellenünk harcolók alávetése – de ha ez megtörtént, akkor már béke lesz. A béke céljából viselik tehát a háborúkat azok is, akik parancsolással és csatározásokkal törekszenek edzeni harci erényeiket. Nyilvánvaló tehát, hogy a háború kívánatos végcélja a béke. Minden ember a békét keresi a háborúzással, és senki sem a háborút a béke fenntartásával” (Szent Ágoston, 2009: 229–230).^[1]„A háborúzók harci kedve és minden emberi békétlenség a békéhez kíván eljutni, mint végcélhoz, mert egyetlen teremtett lény sincs, aki ne vágyódna a békére” (Szent Ágoston: … Részletek

Aquinói Szent Tamás hozzáfűzi: „Akik igazságosan háborúznak, azoknak a béke a céljuk, és ezért nem állnak szemben a békével, kivéve a gonosz békével, és a Mi Urunk nem azért jött, hogy azt küldje el a földre (Mt 10,34)” (Aquinói Szent Tamás).

További szent béketeremtők voltak többek között, de természetesen nem kizárólagosan: Szent Barnabás, Nagy Szent Leó, Portugáliai Szent Erzsébet, Casciai Szent Rita, Avilai Szent Teréz, Sienai Szent Katalin, Brindisi Szent Lőrinc. Talán Assisi Szent Ferenc, jelenlegi Szentatyánk névadója volt a legismertebb a béketeremtésre irányuló buzgó imájáról, erős akaratáról és gyakorlati cselekedeteiről. Kit ne inspirált volna közülünk e Szent Ferenchez fűződő ima: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé”, vagy ki ne tekintené kihívásnak, hogy Ferenc nyolcszáz éve meglátogatta az egyiptomi szultánt?

XIII. Leó pápa mércét állított az ember „modern kori” világban elfoglalt helyzetével kapcsolatos egyházi tanítás és cselekvés továbbfejlesztése és finomítása terén. Bár Rerum novarum (1891) kezdetű, mérföldkőnek számító enciklikája kifejezetten „a munkásság helyzetére” irányult, világosan megfogalmazta, hogy az egyháznak a világi és a lelki kérdésekkel egyaránt foglalkoznia kell: „Ne higgyük, hogy az egyházat annyira lefoglalja a lelki élet ápolásának gondja, hogy emiatt elhanyagolná azt, ami a földi élethez tartozik” (XIII. Leó, 1891: 42). Szent XXIII. János pápa az igazságosság, a béke és az Istentől kapott emberi méltóság megítélése között elválaszthatatlan kapcsolatot állapított meg: „Bármekkora lesz is tehát a technika, a gazdaság fejlődése, a világban nem lehet igazságosság és béke mindaddig, amíg az emberek nem tudatosítják, micsoda hatalmas méltóság rejlik bennük azáltal, hogy Isten teremtményei és az ő gyermekei; igen, Istenről beszélünk, aki az első és legfőbb létoka mindannak, amit teremtett” (XXIII. János, 1961: 215). Ezen túl egyértelműen megerősítette elődei évszázados tanítását, „tudniillik a nemzetek közti kölcsönös jogok és kötelezettségek fennállását; ezért ezeknek a viszonyoknak a rendezése az igazság, az igazságosság, a lelkek jóindulatú kapcsolatának és szabadságának normája szerint történjék” (XXIII. János, 1962: 80).

A világ minden tájáról a II. vatikáni zsinatra összehívott püspökök egyértelműen osztották azt a meggyőződést, mely szerint „…az elég sok nemzet által folytatott fegyverkezési verseny nem biztos útja a tartós béke megőrzésének, és a belőle származó úgynevezett egyensúly sem a biztos és igazi béke” (II. vatikáni zsinat, 1965: 81). Röviddel ezután Szent VI. Pál pápa így tanított: „…a béke nem korlátozódhat a háború puszta hiányára, ami az erők mindig bizonytalan egyensúlyának eredménye. Nem, a béke olyasvalami, ami napról napra épül, az Isten által szándékolt rendre való törekvés során, amely az emberek közötti igazságosság tökéletesebb formáját foglalja magában” (VI. Pál, 1967: 76). Ebbe a lelkületbe kapcsolódva aztán Szent II. János Pál kijelentette, hogy „…az egész világ békéje el sem gondolható anélkül, hogy a felelősök el ne ismernék, hogy a kölcsönös függés már önmagában megköveteli a szembenálló tömbök politikai fogalmának elvetését, a mások feletti uralom elvetését, akár gazdasági, akár katonai, akár politikai jellegű legyen is az. Legyen a kölcsönös bizalmatlanságból együttműködés…” (II. János Pál, 1987: 39). Ezt pedig XVI. Benedek pápa megerősítette: „Az igaz, hogy a béke meg- teremtése állandó feltétele a diplomáciai kapcsolatoknak, a gazdasági és technológiai cserének, a kulturális találkozásoknak és a közös szándékok alapján kötött egyezményeknek, és éppen úgy meg is követelik mindezek a békét, ahogyan megköveteli a közösen megosztott felelősségvállalás is, hogy gátat vessenek a háborús fenyegetéseknek, és a gyökereiknél tárják fel a rendszeresen ismétlődő terrorisztikus kísérleteket. Az ilyen fáradozások révén tartós hatások érhetők el, amelyek mindenkor olyan értékekre támaszkodhatnak, amelyek az élet igazságában gyökereznek” (XVI. Benedek, 2009: 72). Ferenc pápa ekként mutatott rá a téves szemléletre: „Ugyanakkor az is tévedés lenne, ha azt gondolnánk, hogy a többi élőlényt puszta tárgynak kell tartanunk, melyek az emberi lény önkényuralmának vannak alávetve. Amikor a természetet semmi másnak, mint haszontárgynak fogják fel, az komoly következményekkel jár a társadalomra nézve is. Az a szemlélet, amely az erősebb önkényét támogatja, az emberek többségének óriási egyenlőtlenséget, igazságtalanságot és erőszakot jelent, mert az erőforrások azokéi lesznek, akik elsőként érkeznek, vagy akiknek több hatalmuk van: a győztes mindent visz. Az összhang, az igazságosság, a testvériség és a béke eszménye, amelyet Jézus ajánl, épp ellentéte egy ilyen modellnek” (Ferenc pápa, 2015: 82). A Szentatya a következő, aggodalmat jelző figyelmeztetést is megfogalmazta: „…a mai világban az egyetlen emberi családhoz való tartozás érzése egyre halványul, és az igazságosságért és békéért való közös munka álma idejétmúlt utópiának tűnik. Ehelyett hűvös, kényelmes és globalizált közömbösség uralkodik, amely egy csalóka illúzió mögé bújtatott mély kiábrándultságból fakad: azt hisszük, hogy mindenhatók vagyunk, miközben nem vesszük észre, hogy mindannyian egy csónakban evezünk” (Ferenc pápa, 2020: 30). Sőt, akár arra is következtethetnénk, hogy Ferenc pápa prófétai módon látta előre Ukrajna jelenlegi helyzetét, amikor figyelmeztetett: „Minden háború rosszabbá teszi a világot, mint amilyen korábban volt. A háború a politika és az emberiség kudarca, szégyenletes kapituláció, vereség a gonosz erőivel szemben. Ne álljunk meg az elméleti fejtegetéseknél, hanem vegyük észre a sebeket, érintsük meg az áldozatok testét. Fordítsuk tekintetünket a »járulékos veszteségként« lemészárolt megannyi civilre. Kérdezzük meg magukat az áldozatokat. Gondoljunk a menekültekre és a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberekre, azokra, akik a nukleáris sugárzás vagy a vegyi támadások hatásait szenvedték el, az anyákra, akik elvesztették gyermekeiket, a megcsonkított vagy gyermekkoruktól megfosztott fiúkra és lányokra. Tartsuk tiszteletben az erőszak áldozatainak igazságát, próbáljuk meg az ő szemükkel látni a valóságot, és hallgassuk nyitott szívvel a beszámolóikat. Így képesek leszünk meglátni a háborúban a gonosz feneketlen örvényét, és akkor nem zavar majd bennünket, hogy naivnak tartanak, mert a béke mellett döntöttünk” (Ferenc pápa, 2020: 261).

Ukrajna mai helyzete és a katolikus egyház válasza

Egy nappal azelőtt, hogy Oroszország idén februárban támadássorozatot intézett Ukrajna ellen, Ferenc pápa már látta a tragikus helyzetet, amely mára mindennapos és egyre tragikusabb valósággá vált: „Nagyon fáj a szívem az ukrajnai helyzet romlása miatt. Az elmúlt hetek diplomáciai erőfeszítései ellenére egyre riasztóbb forgatókönyvek tárulnak fel. Hozzám hasonlóan a világ minden táján sokan éreznek gyötrelmet és aggodalmat. Ismét pártos érdekek fenyegetik mindannyiunk békéjét. Szeretném felhívni a politikai felelősséget viselőket, hogy Isten előtt komolyan vizsgálják meg lelkiismeretüket” (Ferenc pápa, 2022a). Ama végzetes nap óta az ENSZ szervezetei

• több mint hatmillió ukránról számoltak be, akik hazájukon belül migrálni kényszerültek;
• több mint hatmillió ukrán menekültről a szomszédos és a távolabbi országokban;
• több mint tizenkétmillió ukránról, akiknek sürgősen orvosi segítségre van szükségük;
• több mint tízmillió ukránról, akiknek élelmiszersegélyre van szükségük;
• mintegy ötezer civil vesztette életét az erőszak következtében, köztük körülbelül ötszáz gyermek, és több mint hétezren sebesültek meg;
• 3,6 millió gyermek van megfosztva az oktatástól;
• tizenhárommillióan szenvednek szükséget a vízellátás területén, illetve a tisztálkodási és higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzáférés vonatkozásában;
• több mint 11,2 millió embernek van szüksége menedékre;
• mintegy tizenhatmillió embernek védelmi támogatásra és szolgáltatásokra, illetve pénzügyi segítségnyújtásra (UN OCHA, 2022).

Ezek a statisztikák, bármennyire jelentősek is, a valóságnak csak egy részét mutatják be, mivel, ahogy Ferenc pápa gyakran emlékeztet bennünket, találkoznunk kell, kapcsolatba kell lépnünk a számok mögött álló testvéreinkkel, és így a „szolidaritás zarándoklatát” kell elindítanunk értük, amikor szembesülnek az értelmetlen erőszak okozta szenvedéssel, fájdalommal, veszteséggel és dilemmákkal. Az ilyen jellegű interakció a katolikus egyház által erre a humanitárius vészhelyzetre adott válasz egyik pillére. Március elején a Vatikán Migránsok és Menekültek Szekciója tisztviselőinek ösztönzésére a globális és európai regionális katolikus ihletésű humanitárius és lelkipásztori szervezetek vezetői találkoztak, hogy megosszák egymással a konfliktus első napjaiban megfogalmazott megállapításaikat és már megtett lépéseiket. A Caritas Internationalis és a Caritas Europa, a Jezsuita Menekültszolgálat, a Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság, a Szuverén Máltai Lovagrend, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) képviselői vettek részt ezen a találkozón, és meg- állapodtak abban, hogy Katolikus Válasz Ukrajnáért névvel munkacsoportot hoznak létre. Megfogalmazták azt a célt, hogy összehangolják az érintettek szenvedéseinek enyhítésére irányuló folyamatos erőfeszítéseket a létszükségletek, a menedék, az orvosi ellátás és az oktatás biztosításával; védelmet nyújtanak; valamint mentálhigiénés és pszichoszociális támogatással és lelkigondozással kísérik őket. A későbbiekben további tagokat is felvettek, köztük a Depaul Internationalt, a Stella Maris Tengeri Apostolkodást és a Kolumbusz Lovagokat. A munkacsoport létrehozásakor világosan leszögezték, hogy nem kívánnak beavatkozni a munkacsoport tagjainak kezdeményezéseibe. Éppen ellenkezőleg, a csoport megosztaná az információkat a különböző katolikus szereplők által már elindított vagy később létrehozott kezdeményezésekről; azonosítaná a szükségesnek ítélt új intézkedéseket, és megosztaná az ezekből adódó felelősségeket. A munkacsoporton belül ez a koordináció a humanitárius segítségnyújtásra, az érdekérvényesítésre, az adat- és információcserére, a lelkigondozásra és a kommunikációra összpontosít. E katolikus ihletésű szervezetek teljesen tudatában voltak arra irányuló felelősségüknek, hogy közvetlen karitatív tevékenységgel enyhítsék az emberi szenvedést, de emellett az igazságosságért és a békéért is dolgozzanak az érdekérvényesítés és a párbeszéd révén, hogy megszüntessék a háború, az erőszak és a gyűlölet okait, a más népek kulturális vagy vallási identitása, illetve más nemzetek szuverenitása elleni diszkriminációt.

A munkacsoport tagjai és más érdekelt felek hetente jelentést kapnak mind az ENSZ és más szervezetek többoldalú intézkedéseiről, mind a katolikus ihletésű és más vallási alapú erőfeszítésekről. A csoport kéthetente ülésezik, és szorosan együttműködik a Szentszék illetékes hivatalaival. E csoportot alapvetően a katolikus egyház tanítása és hagyománya inspirálja és vezérli a természeti és az ember által okozott vészhelyzetekre adott válaszlépések során. Ezen túlmenően a tagok által az ukrán nép jelenlegi szükségleteire adott válaszok mellett a csoport kötelezettséget vállalt arra, hogy továbbra is reagál mindarra az emberi szenvedésre, amelyet jelenleg számos más helyen konfliktus, háború, üldöztetés és erőszak okoz világszerte, különösen azokra, amelyekről a média és sok kormány, valamint a civil társadalom globális szinten megfeledkezik.

Az alábbiakban áttekintjük a tagszervezetek jelentéseit a jelenlegi ukrajnai helyzetről és az ukrán menekülteket befogadó szomszédos országokból:

A Caritas Europa a következőkről számol be

• A Caritas Ukrajna jelenleg negyvenkét központot működtet, 448 plébániai köz- pontban és több mint ezerkétszáz alkalmazottal dolgozik együtt, lefedve Ukrajna legtöbb régióját, és szolgáltatásokat nyújt a városi és vidéki területeken. Február óta több mint 1,3 millió embernek segítettek. Tetiana Stawnychy, a Caritas Ukrajna elnöke erről így tanúskodik: „A háborús időkben a jócselekedetek iránti igény még inkább felerősödött. Egyrészt azt látjuk, hogy a háború, a rombolás és a káosz borzalmai fenyegetnek bennünket, másrészt mindezt ellensúlyozza a másoknak nyújtott segítség felbuzdulása.”
• A Caritas Spes Ukrajna jelenleg huszonhárom régióban működik helyi irodákon keresztül, és két fő központban tárolja a humanitárius A Caritas Spes napi tízórás telefonközpontot indított, amely az Ukrajna egész területéről való segélykérőket szolgálja, és a kiszolgáltatott embereket több mint negyven másik központhoz irányítja, amelyek humanitárius javakat vagy menedéket nyújtanak. A konfliktus kezdete óta több mint 1,7 millió egyéni kedvezményezett részesült támogatásban. Íme Rostyslav Sprynyuk atya, már a Caritas Mariupol igazgatójának közvetlen vallomása:

„Nem tudom leírni, amit Mariupolban tapasztaltam, mert nem találom a megfelelő szavakat. […] De öröm ébred bennem, amikor látom, hogy azok az emberek, akik bármilyen segítséget kapnak tőlünk, elkezdenek hinni a jövőben. Ezt beszélgetéseink során árulják el, amikor megköszönik a segítséget. Én is jól érzem magam, amikor azt látom, hogy az emberek jól vannak.”

• A válság kezdete óta a Caritas Moldova kulcsfontosságú humanitárius segítséget nyújt, és az országba újonnan érkezők ellátására törekszik. Megközelítőleg 477 ezer menekült lépte át Moldova határait, és mintegy hetvennégyezer ukrán állampolgár maradt az országban. A Caritas Moldova nyolc központban több mint 42 300 menekültnek biztosított legalább napi egy meleg ételt, és hatvan- háromezer személy részesült készpénzalapú támogatásban. Különös figyelmet fordítanak a mentálhigiénére is: eddig több mint ezerötszáz menekült (köztük gyermekek) részesült pszichológiai-érzelmi támogatásban és informális oktatási tevékenységekben.
• A Caritas Szlovákia több mint harmincnyolcezer ukrajnai menekültnek segített élelmiszerek és más alapvető javak szétosztásával, valamint lakhatás, munkahely, oktatás és ellátás keresésével. Huszonkét teherautót is küldött Nyugat- Ukrajnába több mint 528 tonna segélyszállítmánnyal, többek között élelmiszerekkel és gyógyszerekkel.
• A Caritas Lengyelország és az ország egyházmegyéi több mint négyszázezer embernek nyújtottak sokrétű támogatást. A Caritas a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő menekültek közül több mint háromezer idős és ezeregyszáz fogyatékkal élő személyt gondoz. Ezenkívül 512 nevelőszülőknél nevelkedő ukrán gyermeket fogadtak gyámjaikkal együtt tizenegy lengyelországi Caritas-intézményben.
• A Cseh Köztársaságban 325 094 ember kapott ideiglenes védelmet. A Caritas Csehország eddig több mint 114 ezer személyt látott el élelemmel, és jelenleg 1652 menekültet látnak el a Caritas intézményeiben. Ezenkívül a Caritas Csehország továbbra is koordinálja a menekülteknek nyújtott segítséget a nemzeti és helyi szintű érdekelt felek és más szolgáltatók között.
• A magyarországi Katolikus Karitász (Caritas Hungarica) továbbra is segítséget nyújt az országba érkező menekülteknek, és eddig legalább tizenötezer embert támogatott, főként szállással, élelemmel, alapvető javakkal és orvosi ellátással. A Katolikus Karitász arra számít, hogy Ukrajna Kárpátalja régiójából menekültek hagyhatják el az országot, ha a frontvonal tovább közeledik Magyarország felé.
• A Caritas Románia mintegy ötszáz helyet nyújtott menekültek számára a Caritas és a plébániák menedékhelyein. 912 090 ukrán állampolgár lépte át a román határt, és közel 84400-an tartózkodnak az országban. Az új tanév közeledtével a Caritas Románia azt tervezi, hogy az ukrán iskolarendszerrel egyeztetve és pár- beszédet folytatva az ukrajnai gyerekek számára kísérleti jelleggel iskolán kívüli napközi otthonokat indít, és általános iskolai osztályokat fog működtetni a menekültek között lévő pedagógusok alkalmazásával (Caritas Europa, 2022).

A Jezsuita Menekültszolgálat beszámolói

• A jezsuiták menekültháza Lvivben fogadja a lakóhelyüket kényszerből elhagyó embereket, akik olyan biztonságos helyet keresnek, ahol enni, pihenni és melegedni tudnak a veszélyes körülmények között töltött napok után. Ez a hely tranzitállomásként szolgál, mivel sokan tovább akarnak Mindenki számára ágyat, élelmet, gyógyszert, a mosodához és fürdőszobákhoz pedig hozzáférést biztosítanak. Pszichológiai és lelkigondozói támogatással is kísérik őket, mivel sokuknak vannak rokonaik és barátaik azon a területen, ahol az összecsapások zajlanak, ami komoly lelki terhet jelent számukra.
• Lengyelországban a jezsuita közösségek kezdettől fogva megnyitották házaikat, hogy fogadják az érkező menekülteket, menedéket és kezdeti támogatást nyújtsanak nekik, beleértve a rákbeteg és más súlyos egészségügyi problémákkal küzdő gyermekeket A növekvő igények kielégítése érdekében a Jezsuita Menekült- szolgálat más vallási közösségekkel is együttműködik, hogy további szálláslehetőségeket találjon. Szeretnének reményt nyújtani azoknak, akiknek az élete hirtelen törést szenvedett, ezért már most hosszú távú terveket dolgoznak ki, hogy ösztöndíjakat adjanak gyerekeknek a jezsuita iskolákban és óvodákban.
• Romániában a legsürgetőbb feladat továbbra is az, hogy mindenki számára megfelelő szállást találjanak, különösen azért, mert most közép- és hosszú távú elhelyezést keresnek, ami bonyolultabb, mint átmeneti szállásokat szerezni. Szerencsére a lakosság reakciója egyértelműen pozitív volt, sok család kereste fel a Jezsuita Menekültszolgálat irodáját, hogy szállást ajánljanak
• Magyarországon a helyi lakosság továbbra is nagyon befogadó és elkötelezett, a civil szervezetek pedig szállást és támogatást biztosítanak. A Jezsuita Menekült- szolgálat az olyan alapvető szükségletek, mint az élelmiszer és az ágyak biztosítása mellett információval és jogi tanácsadással is segít (Jesuits Global, 2022).

A Szuverén Máltai Lovagrend a következő beszámolókat bocsátotta rendelkezésre

• Az ukrajnai csoport folyamatos támogatást biztosít a különböző ágazatokban, elsősorban az egészséges táplálkozás és az élelmezés területén országszerte, valamint a következő szolgáltatásokat nyújtja:

• • Meleg étel és víz osztása a lvivi főpályaudvaron és autóbusz-állomáson.
  • A háború első heteiben segítség az országhatárokon sorban álló menekültek-
  • Helyi szintű segítségnyújtás megszervezése a menekültek szükségleteinek kielégítése érdekében.
  • Pszichológiai Segítőközpont harminc magasan képzett pszichológussal és pszichoterapeutával.
  • A lakóhelyüket elhagyni kényszerülő, de az országban maradó személyek menedékhelyeinek támogatása.
  • Elsősegélynyújtó tanfolyamok tartása.
  • Mentőautók átadása.
  • Nyári tábor kétszáz háború által érintett (belső menekült és háborús övezetekből származó) gyermek számára.
  • A külföldről érkező humanitárius segélyek szervezése egy csomópontrendszeren keresztül.
• Lengyelország:
  • Kétezer-ötszáz elsősegélynyújtásra kiképzett ember szolgálta orvosi felszerelésekkel az ukránokat a háború első napjai óta. Jelenleg a számuk körülbelül háromezer fő.
  • A sziléziai kórházak és az anini Országos Kardiológiai Intézet együttműködtek a lvivi és az ivano-frankivszki kórházaknak nyújtott összesen egymillió złoty értékű életmentő orvosi felszerelések beszerzésében.
  • A BEforUA (Belgium Ukrajnáért) a Máltai Egészségügyi Szolgálaton keresztül húsz orvosi felszereléssel teli mentőautót, valamint jelentős élelmiszersegélyt adott Ukrajnának.
  • Több mint háromezer embert evakuáltak.
  • Körülbelül kétszázötven ember számára biztosítottak szállást.
  • 249 embert telepítettek át Németországba, Franciaországba és
• Magyarország:^[2]A Magyar Máltai Szeretetszolgálat aktivitásáról az ukraine.maltai.hu weblapon található bővebb információ angol és magyar nyelven, heti bontásban (a szerk.).
  • A Magyar Máltai Szeretetszolgálat huszonhat teljesen felszerelt elsősegélytáskát, orvosi felszerelést és higiéniai csomagokat, valamint élelmiszercsomagokat szállított Ivano-Frankivszkba a helyi máltai szervezetnek.
  • Az ivano-frankivszki segélyszervezet osztja szét az adományokat a Vinnicában, a Mikolajivi régióban és Lvivben dolgozó máltai kollégáknak, akik a háború által közvetlenül érintett embereknek nyújtanak segítséget.
  • Kiterjedt logisztikai hálózat raktárakkal és hatvannyolc adománygyűjtő ponttal országszerte.
  • 183 tonna segélyszállítmány küldése a háború kezdete óta.
  • Ideiglenes szállást biztosítottak 9049 menekült számára.
  • Összesen 52 388 menekültnek nyújtottak segítséget.
  • 21 331 menekültnek segítettek továbbutazni.
• Románia:
  • Az önkéntesek folyamatosan és következetesen dolgoznak az ukrán–román határ három átkelőhelyén: Máramarosszigeten (Sighetu Marmaţiei), Szatmáron (Satu Mare) és Szeretvásáron (Siret, Suceava megye).
  • Szolgáltatások a határátkelőhelyeken:
    • Pszichoszociális támogatás a menekültek számára.
    • Krízisintervenció: meleg pihenőhely.
    • Játszósarok a gyerekeknek.
    • Elsősegélynyújtás.
    • Higiéniai cikkek osztása.
    • Élelmiszerosztás a menekültek számára.
  • A határon kiszolgált kedvezményezettek száma: 11 962.
  • Segélyszállítmányok szállítása Ukrajnába. Kiszállított áruk: élelmiszer és víz: 332 tonna; higiéniai termékek: nyolcvanegy tonna; orvosi felszerelések, elsősegélycsomagok stb.: húsz tonna; takarók és hűtőszekrények: harminckét tonna; ruhák gyermekeknek és felnőtteknek: hat tonna; Ukrajnába irányuló egyéb szállítmányok: száznyolc tonna.
• Litvánia:
  • 58 377 regisztrált személy Litvániában.
  • 59 százalékuk a Foglalkoztatási Szolgálaton keresztül
  • Higiéniai és egyéb termékekre szóló kártyák kiosztása a menekültek részére kiskereskedelmi láncokon keresztül.
  • Összpontosítás az integrációs szolgáltatásokra.
  • Az itt lévő ukrajnai gyermekek több mint 45 százaléka vesz részt az oktatási rendszerben.
  • Kiosztott humanitárius csomagok: 12 932
  • Önkéntesek száma: 9896 – 9986 önkéntes műszak; 20 870 szolgáltatásnyújtás (Order of Malta, 2022).

A Depaul International beszámolói (2022. június 24. és augusztus 5. között)

• A Depaul Ukrajna továbbra is segíti az embereket szerte az országban, a nyugati Ungvártól a keleti Harkivig, valamint Kijev és Odessza között.
• Jelenleg naponta több mint tízezer embernek biztosítanak táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott élelmiszerkosarat vagy étkezéseket. Májusban tizenegyezer higiéniai csomagot küldtek Ukrajnába, amelyek szappant, egészségügyi betétet, fogkrémet, pelenkát és más alapvető cikkeket tartalmaztak.
• A téli hónapokban is folytatják az élelmiszerek, higiéniai és orvosi ellátmányok szállítását. Sőt, növelik élelmiszerkosaraik kalóriatartalmát, hogy kielégítsék az emberek további energiaszükségletét. Nagyobb hangsúlyt fektetnek arra is, hogy az embereknek megfelelő menedéket biztosítsanak a túléléshez.
• A Depaul Ukrajna csapata már most arról beszél az emberekkel, hogy mire lesz szükségük a hidegebb hónapokban. Azt hallották, hogy az emberek érthető módon félnek attól, hogy a megrongálódott házak és a megbízhatatlan gáz- és áramellátás miatt nem lesznek képesek melegen tartani magukat. Csapataik a lakások javításával és a melegen tartást segítő tárgyak, például takarók, hordozható fűtőtestek, tüzelőanyag és tűzifa kiosztásával nyújtanak támogatást (Depaul International, 2022).

A Kolumbusz Lovagok beszámolója

• 2022. február 25-én a lovagok egymillió dollárt ajánlottak fel azonnali szétosztás- ra az orosz invázió által érintett ukránok támogatására. A szervezet létrehozta az Ukrajna Szolidaritási Alapot. Az összes adományt az ukrajnai menekültek meg- segítésére fordítják (különös tekintettel a belső menekültekre). A támogatást arra használják fel, hogy ellátást és segítséget nyújtsanak a rászorulóknak Lengyelországban és Ukrajnában. Az egyházakkal és egyéb közösségekkel fenntartott kiterjedt helyi kapcsolatok, valamint a helyi lovagok és önkéntesek hálózatai révén az alapvető erőforrások és szolgáltatások az adományok beérkezését követő órákon belül eljutnak a családokhoz.
• A pénzeszközöket menedék, élelmiszer, orvosi ellátás, ruházat, valamint egyéb humanitárius szükségletek biztosítására használják fel közvetlenül Ukrajnában és a lengyelországi menekültszállásokon keresztül.
• Lengyelországban a lovagok sátrakat állítottak fel a lengyel–ukrán határon, hogy élelmiszert és vizet osszanak a menekülteknek, a rend által a 20. század elején Európában indított „Mindenkit szívesen látunk, mindent ingyen” kampány szellemével összhangban.
• A lovagok együttműködnek az ukrajnai római és görögkatolikus egyházzal, a lengyelországi egyházmegyékkel, valamint a nemzetközi humanitárius segélyszervezetekkel a szükségletek gyors és hatékony kezelése érdekében.
• A lengyel lovagok gyűjtőhelyeket hoztak létre Krakkóban, Radomban és Tomaszów Lubelskiben, ahol orvosi felszereléseket, meleg ruhát és szükségleti cikkeket gyűjtenek és csomagolnak.
• A lengyel püspöki konferencia kérését megelőzve a lengyelországi lovagok adat- bázist hoztak létre a menekülteket befogadó plébániai hívők lakcímeiről és az ilyen plébániai központokról.
• A lengyel lovagok és családjaik már befogadták és elszállásolták azokat a feleségeket és gyermekeket, akiket néhány ukrán lovag küldött a határon át.
• Az ukrajnai Kolumbusz Lovagok helyi vezetőit, köztük az állami megbízottat, az államtitkárt és egy kerületi megbízottat a Lembergi (Lvivi) Főegyházmegye által a humanitárius segélyek koordinálására és szétosztására létrehozott Válság- ellenes Bizottság tagjaivá nevezték ki.
• A lovagok sikere alapján, amelyet a segélyszállítmányok összegyűjtése és Ukrajnába szállítása terén értek el, számos lengyelországi szervezet és vállalat kérte, hogy a jövőben a Kolumbusz Lovagok partnerei lehessenek (Knights of Columbus, 2022).

A Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság jelentései

• Folytatja a Katolikus Válasz Ukrajnáért Munkacsoport (Catholic Response for Ukraine Working Group, CR4U) koordinálását, beleértve az ENSZ és más multilaterális szervezetek válaszával, valamint a katolikus egyházi szolgálatok válaszával és érdekérvényesítésével kapcsolatos heti tájékoztató dokumentumok elkészítését – lásd az újonnan indított honlapot: www.cr4u.info.
• Szolidaritási látogatás Ukrajnában a munkacsoport nevében, beleértve a Szent Szinóduson összegyűlt ukrán görögkatolikus püspökökkel való beszélgetést és meghallgatást.
• Az Európai Parlament két ülésén felszólalt a katolikus egyház Ukrajnára vonatkozó válaszával kapcsolatban.
• Sürgősségi és pszichoszociáliskapacitás-építési projektek finanszírozása egyházmegyei szinten Ukrajnában.
• Amerikai adományozóktól származó orvosi felszerelések eljuttatásának elősegítése, a Máltai Lovagrenddel és az Egyesült Államok Katolikus Egészségügyi Szövetségével együttműködve.
• Kommunikációs anyagok és interjúk készítése a Katolikus Válasz Ukrajnáért programról (CR4U, 2022).

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE)

Párbeszédet folytat tagjaival, és ukránul beszélő papok, egyházi és világi lelkipásztori vezetők révén együttműködik az ukrán menekültek lelkipásztori ellátásának megkönnyítésében, továbbá ukrán menekült gyermekek és fiatalok körében megrendezett olaszországi nyári táborokat és ifjúsági vezetői programokat támogat.

Az érdekérvényesítés területén a munkacsoport számos tagja csatlakozott más hit által inspirált szervezetekhez, hogy nyilatkozatot adjanak ki az Ukrajnából érkező menekültekről és az ideiglenes védelemről szóló irányelv alkalmazásáról az Európai Tanács sürgős döntésével kapcsolatban: „…az ideiglenes védelemről szóló irányelv aktiválása és a külső határigazgatásra vonatkozó operatív iránymutatások bevezetése az EU– Ukrajna határokon történő határátlépés megkönnyítése érdekében” (Reliefweb, 2022). Üdvözölték az ukrajnai menekültek szükségleteire fordítandó uniós finanszírozás mobilizálását és rugalmasságát. Bátorítónak találták, „hogy az uniós tagállamok pragmatikus megközelítést alkalmaztak az érintettek megsegítésére, például azáltal, hogy lehetővé tették az emberek számára, hogy megválaszthassák, melyik uniós tagállamba mennek”. Sürgették, hogy „minden Ukrajnát elhagyó, védelemre szoruló személy számára lehetővé kell tenni, hogy védelemben részesüljön – származásától, bőrszínétől […] vagy tartózkodási státuszától függetlenül” (Reliefweb, 2022).

2022. július elején az ukrán görögkatolikus egyház püspökei a világ számos országából, akik a lengyelországi Przemyślben tartott Szent Szinóduson találkoztak, meghívták a Katolikus Válasz Ukrajnáért szervezet létrehozóját egy párbeszédre az érdekérvényesítésről, amelyet a munkacsoport tagjaival együttműködve kell folytatni. A püspökök felidézték a sok menekülttől hallott tanúságtételeket a „szeretetteljes és szelíd” gondoskodásról, amelyben a rendházakban, kolostorokban, szemináriumokban, katolikus iskolákban és más intézményekben részesültek, amelyek közül sokat különböző globális, regionális és nemzeti katolikus szervezetek támogatnak. A püspökök rámutattak arra is, hogy több hosszú távú menedéket kell kialakítani, és segíteni kell a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőknek és menekülteknek, hogy tisztességes munkalehetőséget találjanak. A püspökök hálájukat fejezték ki azoknak a helyi családoknak, akik megnyitották otthonaikat a kétségbeesett rászorulók előtt, és sürgető reményüket fejezték ki, hogy ugyanezek az anyák és gyermekek segítséget kapnak ahhoz, hogy ismét a családjuk körében élhessenek, és újból együtt lehessenek férjükkel és fiaikkal, akik Ukrajnában maradtak, hogy rendelkezésre álljanak a katonai szolgálatra (McNally, 2022). A munkacsoport tagjai most beépítik ezeket az üzeneteket a kormányzati és kormányközi jogalkotó és politikai döntéshozó szervekhez intézett két- és többoldalú felhívásaikba.

Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) figyelemmel kísérte és támogatta az Európai Parlament és az Európai Unió különböző intézményei körében zajló érdekérvényesítést az ukrán menekültekkel való méltányos bánásmóddal kapcsolatban, valamint az ukrajnai helyzet békés rendezésére irányuló párbeszédet. 2022. június 17-én e bizottság felszólította az európai vezetőket, hogy „ne hagyjanak fel a háború befejezésére irányuló erőfeszítéseikkel a szabad, biztonságos és nemzetközileg elismert határain belül maradó, független Ukrajna érdekében […] [és] valósítsák meg az unió hiteles bővítési folyamatát” (COMECE, 2022: 1).

Lehet-e egyáltalán a béke építésére gondolni egy értelmetlen háború közepette?

Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában kijelenti, hogy „egyetlen személy sem képes boldog mértéktartásban kibontakozni, ha nincs békében önmagával […]. A lelkiség megfelelő felfogásának az is része, hogy kitágítjuk felfogásunkat a békéről, az ugyanis sokkal több, mint a háború hiánya” (Ferenc pápa, 2015: 225). Továbbá emlékeztet Lisieux-i Szent Teréz felhívására, hogy „a szeretet kis útján járjunk: ne szalasszuk el egy kedves szó, egy mosoly vagy bármilyen, békét és barátságot árasztó apró gesztus lehetőségét. Az átfogó ökológiához a mindennapi élet egyszerű gesztusai is hozzátartoznak, amelyek megtörik az erőszak, a kizsákmányolás és az önzés logikáját” (Ferenc pápa, 2015: 230).

Ezt a bölcsességet láttam kibontakozni a szemem előtt a közelmúltban tett ukrajnai látogatásom során. Ott láttam és hallottam a lakhelyüket kényszerből elhagyó embereket, akik a családjuk és „otthoni” közösségeik elvesztésétől rettenetesen szenvedtek, mégis képesek voltak mosolyogni, és hálát adni azért a szeretetteljes és együttérző fogadtatásért, amelyet azoktól kaptak, akik fizikai, érzelmi és lelki szükségleteiket szolgálták. A különböző zsidó-keresztény vallási hagyományokhoz tartozó, katolikus/ortodox/protestáns/zsidó, de még a nem hívő emberek is megtalálták a közös köteléket esendőségükben, de abban a békében is, amelyet a „szeretet kis útja” által tapasztaltak meg ideiglenes otthonaikban. Egy nő elmesélte nekem, hogyan menekült rémülten a bombázások elől a szülővárosából, és hogy milyen vendégszeretetben részesítették őt, családja többi tagját és sok más lakhelyét elhagyni kényszerülő személyt egy zsúfolt plébánián, amely egyébként épp elég kényelmes lett volna a helyi plébánián szolgáló két pap számára. Könnyek közt mesélte el, hogy idős édesanyja nem sokkal azután, hogy megérkeztek a plébániára, nagyon rosszul lett, és elmondta, hogyan vitte le a pap a földszintre, és hogyan kért neki orvosi segítséget a helyi kórházban. Megosztotta afölött érzett bánatát, hogy a sürgős orvosi segítség sem tudta megmenteni édesanyja életét. Ezután gyorsan kifejezte: elfogadja, hogy szeretett édesanyja békésen halt meg, és most a mennyben élvezi az örök békét. Megosztotta mély háláját azért is, hogy a házigazda pap megengedte neki, hogy a kutyáját is ott tartsa a plébánián, mondván, hogy „végül is a kutya is a családom része”.

Annak ellenére, hogy emberek egyéni szinten képesek arra, hogy a béke és az elfogadás álláspontjára jussanak, joggal merülhet fel a kérdés, hogy valóban lehetséges-e strukturált és tartós békét, illetve megbékélést elérni olyan nemzetek között, amelyek nyílt háborút és pusztítást folytatnak egymás ellen. Habár Ferenc pápa teljesen elismeri az ukrán nép „mártíriumát”, és nyíltan beszél róla, fáradhatatlanul imádkozik és nemzetközi párbeszédre szólít fel annak érdekében, hogy a szembenálló felek békére jussanak az ukrajnai és világszerte a többi konfliktussal és erőszakkal járó helyzetben. Hallottuk szenvedélyes kérését 2022. március 6-án:

„Ukrajnában a vér és a könny folyói áramlanak. Nem pusztán katonai műveletről van szó, hanem háborúról, amely halált, pusztítást és nyomort hint el. Egyre magasabb az áldozatok száma, csakúgy, mint a menekülteké, különösen az anyáké és gyermekeké. Ebben a meggyötört országban óráról órára drámai módon növekszik a humanitárius segítségnyújtás szükségessége. Szívből kérem a humanitárius folyosók tényleges biztosítását, a segélyek garantálását és az ostromlott területekre való bejutás megkönnyítését, hogy létfontosságú segítséget nyújthassunk a bombák és a félelem által elnyomott testvéreinknek. […] Mindenekelőtt kérem, hogy hagyják abba a fegyveres támadásokat, s a tárgyalások – és a józan ész – kerüljenek előtérbe. És a nemzetközi jogot ismét tartsák tiszteletben!” (Tornielli, 2022).

2022. március 25-én a Szentatya imájában felajánlotta Oroszországot és Ukrajnát Szűz Mária szeplőtelen szívének:

„Irgalom Anyja, hányszor megtapasztaltuk a te gondviselő gyöngédségedet, jelenlétedet, amely visszahozza a békét, mert te mindig Jézushoz, a Béke Fejedelméhez vezetsz bennünket. De mi letévelyedtünk a béke útjáról. Elfelejtettük a múlt század tragédiáinak tanulságát, a  világháborúkban elesettek millióinak áldozatát. Figyelmen kívül hagytuk az elkötelezettségeket, amelyeket a nemzetek közösségeként vállaltunk, és eláruljuk a népek békeálmait és a fiatalok reményeit. […] Rajtad keresztül áradjon a Földre az isteni irgalmasság, és a béke édes dobogása ütemezze ismét napjainkat” (Vatican News, 2022).

Ferenc pápa ritkán mulasztja el az alkalmat, hogy a heti általános kihallgatásokon, a Regina caeli és az Úrangyala imádságokon, valamint a világ vezetőivel való találkozóin a béke építésére, a párbeszéd és a tárgyalások előrehaladására buzdítson, mint például 2022. július 17-i üzenetében: „Mindig közel állok a mártíromságot szenvedő ukrán lakossághoz, akikre nap mint nap záporoznak a rakétacsapások. Hogy nem lehet meg- érteni, hogy a háború csak pusztulást és halált okoz, szétválasztja a népeket, megöli az igazságot és a párbeszédet? Imádkozom és remélem, hogy minden nemzetközi szereplő valóban a tárgyalások újraindításán fog dolgozni, nem pedig a háború értelmetlenségének szításán” (Ferenc pápa, 2022b).

A Szentatya már azzal kapcsolatban is kimutatta heves érzékenységét, hogy a háború a jelenlegi korban a globális hatások szörnyűséges kockázatát, köztük a nukleáris balesetek vagy a nukleáris fegyverek szándékos használatának kockázatát is magában hordozza. 2019-es hirosimai látogatása során és korábban is számos alkalommal a fegyverkezési verseny befejezésére szólított fel:

„A béke és a nemzetközi stabilitás összeegyeztethetetlen azzal, ha megpróbálnak egymás elpusztítására vagy a teljes megsemmisülés veszélyétől való félelemre alapozni. A békét és a nemzetközi stabilitást csak a szolidaritás és az együttműködés globális etikája alapján lehet elérni egy olyan jövő szolgálatában, amelyet a ma és a holnap egész emberi családjában az egymásrautaltság és a közös felelősség határoz meg. Itt, ebben a városban, amely szemtanúja volt egy nukleáris támadás katasztrofális humanitárius és környezeti következményeinek, soha nem szólalhatunk fel elégszer a fegyverkezési verseny ellen. Az olyan értékes erőforrásokat pazarol el, amelyeket jobban fel lehetne használni a népek egységes fejlődésének javára és a természeti környezet védelmére. Egy olyan világban, ahol gyermekek és családok milliói élnek embertelen körülmények között, az egyre pusztítóbb fegyverek gyártásából, korszerűsítéséből, karbantartásából és értékesítéséből származó vagyonok és az erre pazarolt pénz égbekiáltó szégyen” (CNA, 2019).

Az ukrajnai helyzettel kapcsolatban Ferenc pápa ismét riadót fúj a nukleáris fegyverek bevetésével való fenyegetés ellen, nem is beszélve felhalmozásukról az értelmetlen fegyverkezési verseny során. A közösségi médiához folyamodott, és 2022. augusztus 1-jén a következő tweetet indította el a Twitteren: „A nukleáris fegyverek (#NuclearWeapons) használata, valamint puszta birtoklása is erkölcstelen. A hamis biztonságérzet és a »terror egyensúlyának« védelmére és biztosítására irányuló kísérlet a népek közötti kapcsolatok megmérgezéséhez vezet, és akadályozza a valódi párbeszédet. #NPTRevCon” (Ferenc pápa, 2022c).

A Szentatya határozottan kifejezett aggodalma ismét profetikusnak tűnt, mivel alig egy héttel később Ukrajnában a zaporizzsjai nukleáris komplexumot bombatámadás érte, és nemzetközi riadalmat keltett, hogy az erőmű feletti ellenőrzésért folytatott harc globális katasztrófát idézhet elő. Ez arra késztette António Guterrest, az ENSZ főtitkárát, hogy kijelentse: „Egy atomerőmű elleni támadás öngyilkos dolog. Remélem, hogy ezek a támadások véget érnek” (UN News, 2022). Véletlen egybeesés folytán Guterres úr részt vett Japánban a hirosimai bombázás idei megemlékezésén, ahol szintén nagy szenvedéllyel jelentette ki: „Az emberiség töltött fegyverrel játszik […] A geopolitikai helyzet radikalizálódásának vagyunk tanúi, és ezért a nukleáris háború veszélyéről nem tudunk teljesen megfeledkezni” (France 24, 2022). Ezt követően augusztus 8-án, az ENSZ székházában a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló vita során a Szentszék küldöttségvezetője kijelentette:

„A Szentszék szerint az atomenergiát csak békés célokra szabad felhasználni. A nukleáris technológia a rák kezelésével, a terméshozamok javításával, a vízkészletek kezelésével és védelmével, valamint az óceánok szennyezésének ellenőrzésével hozzájárult a fenntartható fejlődéshez […]. Mindezen eredmények ellenére a nukleáris technológia elterjedése nem zajlott problémamentesen. Az atomenergia békés célú felhasználásának biztosítása azt jelenti, hogy az atomenergia, az orvostudományi és kutatási létesítmények nem lehetnek egy háború célpontjai. Nem szabad, hogy „piszkos bombákat” hozzanak létre, vagy sugárszennyezést okozzanak a helyi közösségeknek és a környezetnek, károsítva a jelen és a jövő generációkat. Ennek fényében a Szentszék először is emlékeztet arra, hogy a genfi egyezmények I. jegyzőkönyve tiltja az atomerőművek elleni támadásokat, és sürgeti, hogy a polgári objektumok, köztük a nukleáris létesítmények védelme továbbra is elsőbbséggel szerepeljen a nemzetközi napirenden. Ezeknek az erőfeszítéseknek a háborúk és konfliktusok másodlagos következményeire is reagálniuk kell, amelyek a fegyverek elhallgatása után még sokáig fennmaradnak” (Caccia, 2022).

Természetesen Ferenc pápa is tisztában volt azzal, hogy a gabonaraktárak és az ukrán kikötők orosz blokádja miatt a globális éhezés és éhínség súlyosbodhat. Az ENSZ Élelmezési Világprogramja, illetve Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete már korábban is figyelmeztetett egy ilyen válságra, például az alábbi nyilatkozatban: „Jelenleg Ukrajna gabonasilói tele vannak. Ugyanakkor világszerte negyvennégymillió ember menetel az éhhalál felé […]. Meg kell nyitnunk ezeket a kikötőket, hogy az élelmiszerek be- és kijuthassanak Ukrajnából […]. A világ ezt követeli, mert világszerte több százmillió ember függ az ezeken a kikötőkön keresztül érkező élelmiszerektől” (Caccia, 2022). Maga a Szentatya a következő felhívást tette közzé ezzel kapcsolatban: „Nagy aggodalomra ad okot a blokád az Ukrajnából származó gabonával szemben, amelytől emberek millióinak élete függ, különösen a legszegényebb országokban. Szívből kérem, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést a kérdés megoldása és az élelemhez való egyetemes emberi jog biztosítása érdekében. Kérem, ne használják a búzát, ezt az alapvető élelmiszert háborús fegyverként!” (Ferenc pápa, 2022d).

Később, a gabonaszállítmányok megindulásakor, amelyet az Oroszország és Ukrajna közötti, az ENSZ főtitkára és a török kormány által közvetített közelmúltbeli megállapodás tett lehetővé, Ferenc pápa megragadta az alkalmat, hogy pozitívabb hangnemben rámutasson: a fokozott párbeszéd további előrelépéshez vezethet a béketeremtésben: „Szeretném üdvözölni a gabonával megrakott első hajók indulását az ukrán kikötőkből. Ez a lépés azt mutatja, hogy lehetséges a párbeszéd és konkrét eredmények elérése, amelyek mindenki számára előnyösek. Ezért ez az esemény a remény jelének tekinthető, és őszintén remélem, hogy ezen az úton haladva véget vethetünk a harcoknak, igazságos és tartós békére juthatunk” (Watkins, 2022).

Végezetül tegyük hozzá buzgó és állandó imánkat: „Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona nobis pacem… Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, adj nekünk békét!”

Fordította: Solymári Dániel

Borítókép: Majoros Árpád Csaba, Magyar Máltai Szeretetszolgálat