Absztrakt

A válásra és a válást követő élethelyzetre fókuszáló kutatások legmeghatározóbb kérdésköre, hogy a különböző tényezők milyen összefüggést mutatnak a gyermekek jóllétével. Jelen tanulmányban a gyermekek jóllétének szülői percepcióját és ennek összefüggéseit vizsgálom a válás, a szülő és a gyermek, illetve a szülők kapcsolatának jellemzőivel.

A „Közös szülőség a válás után” elnevezésű projekt keretében kérdőíves kutatás során elvált/különvált szülőktől (n = 404) gyűjtöttünk adatot, többek között a gyermekek jóllétéről.

A gyermekek jóllétének összefüggéseit vizsgálva a szülő-gyermek kapcsolat bizonyult a gyermek jóllétmutatói legerősebb prediktorának, a szülőnek a gyermekkel való saját kapcsolata az SDQ mindegyik alskálájával, a gyermek kiegyensúlyozottságával is szignifikáns összefüggést mutatott.

Konklúzióként elmondható az eredmények alapján, hogy a válás folyamatában és a válást követő időszakban kiemelt szerepe van a szülő-gyermek kapcsolat minőségének, továbbá fontos a szülők közötti kapcsolat is.

Kulcsszavak: válás, közös szülőség, a gyermekek jólléte, szülő-gyermek kapcsolat

A válás olyan akcidentális krízishelyzet, amely kihat az egész – szűken és tágan értelmezett – családi rendszerre. A folyamat azért is megterhelő, mert gyakran a szülők közötti konfliktusok nehezítik az újabb egyensúly kialakítását. Ezen a minden családtag számára bizonytalan és elbizonytalanító úton a gyermekek megélése és szempontjai sokszor kevesebb figyelmet kapnak, hiszen a szülők sok-sok energiát fordítanak a maguk egyensúlyban tartására. Bár sokszor megjelennek a szülőknél azok a megfontolások, hogy a gyermekek érdekében szeretnének „jól válni”, ezt nehéz tudatosan és következetesen végigvinni. A bizonytalanság abból is fakad, hogy adott esetben mit is jelent a jó válás. Ezért is különösen fontos, hogy minél több tudásunk legyen arról, hogy a válásban érintett gyermekek jólléte milyen tényezőkkel mutat összefüggést. A váláskutatások első hullámában, már a kilencvenes évek elején fontos témává váltak a gyermekek jóllétének különböző aspektusai (Amato–Rezac, 1994; Buehler–Trotter, 1990).

Szakirodalmi áttekintés

Az elmúlt évtizedekben számos tanulmány rámutatott, hogy a válást átélt családokban mind a szülők, mind a gyermekek jóllétmutatói elmaradnak az intakt családban élőkéitől (Amato, 2010; Fransson et al., 2018; Härkönen et al., 2017). A válási folyamat első szakaszában, amikor a felek még együtt vannak, de már megfogalmazódott a válási szándék (predivorce), általában jellemző a megnövekedett konfliktusszint, ami negatív hatással lehet a gyermekekre is (Camisasca et al., 2019). A válás témakörében született kutatásoknak továbbra is fontos tematikája a gyermekek alkalmazkodása a váláshoz és általában a jóllétük ebben a speciális élethelyzetben (Baude et al., 2019; Favez et al., 2019; Garriga–Pennoni, 2022).

A szülői alrendszer működése és a gyermekek jólléte

Bár sok tanulmány (például Nielsen, 2017; Rejaän et al., 2021) a közös szülőség kérdéskörét a gyermekekről való gondoskodás típusával (kizárólag az egyik szülő gondoskodik a gyermekről, a másik szülő csak kapcsolatot tart; mindkét szülő jelentős mértékben részt vesz a gyermekről való gondoskodásban) együtt vizsgálja, érdemes úgy gondolni ezek viszonyára, mint a közös szülőség tartalmára és keretére. A közös szülőség Mark E. Feinberg meghatározásában „arra a módra vonatkozik, ahogyan a szülők és/vagy más szülőfigurák a szülői szerepükben egymáshoz kapcsolódnak” (Feinberg, 2003: 96). Azaz a szerző a szülők közötti kapcsolatra és interakciókra fókuszál, beleértve együttműködésüket, egymás támogatását szülőként, a konfliktusokat és rendezésüket. Jacqueline DeAnda és munkatársai (2020) rámutattak, hogy az anya válás utáni distressze közvetlenül hat a gyermekek externalizáló és internalizáló problémáira is. Megfigyelték, hogy a szülők közötti konfliktusok az internalizáló problémák és az anya distressze közötti kapcsolatot mediálták, míg az externalizáló problémáknál nem találtak közvetett összefüggést a változók között. Egy másik vizsgálatban az ellenséges szülői magatartás és a hosszan elnyúló szülői konfliktusok összefüggtek a gyermekek érzelmi reaktivitásával, biztonságával és az externalizációs problémákkal (Davies et al., 2016). Jonathon J. Beckmeyer és munkatársai (2019) kutatásában azonban a klaszterelemzéssel kialakított különböző közös szülői csoportok (együttműködő, mérsékelten elkötelezett, konfliktusos) között nem mutatkozott jelentős különbség a szülői támogatásban, a szülőségről való tudásban és a következetlen nevelésben.

A szülő-gyermek kapcsolat és a gyermekek jólléte

Korábbi kutatások (Becher et al., 2019; Sandler et al., 2013) azt mutatják, hogy a szülői magatartás – beleértve az elfogadást, a kommunikációt, a következetes fegyelmezést, a támogatást és a családi rutinokat – összefüggésbe hozható a gyermekek hatékonyabb alkalmazkodásával. A szülő-gyermek kapcsolattal összefüggésben az alábbi altémák jelentek meg: a kapcsolat gyakorisága (Beckmeyer et al., 2019; Elam et al., 2019; Viry, 2014); a közelség, távolság, bizalom (Lau–Power, 2020); a támogatás–kontroll (Bastaits–Mortelmans, 2017; Bastaits et al., 2015); a szülő-gyermek kommunikáció (Sodermans et al., 2015; Vélez et al., 2011). A szülő-gyermek kapcsolat különböző dimenzióiról az említett kutatások alapján elmondható, hogy hozzájárulnak a gyermekek jóllétéhez és a váláshoz való alkalmazkodáshoz.

A válás utáni gondoskodás módja és a gyermekek jólléte

A válással foglalkozó irodalom talán leginkább kutatott kérdése a gyermekek elhelyezésének, illetve a gyermekekről való gondoskodásnak a módja. A 20. században a válást követően többnyire az egyik szülő (jellemzően az anya) gondoskodott a gyermekről, míg a másik szülő csak kapcsolatot tartott. Ez több esetben talán még mindig így van, de egyre gyakoribb, hogy a külön élő szülő is aktívan bekapcsolódik a gyermek(ek) életébe (Fransson et al., 2016). Az elmúlt két évtizedben nemzetközi szinten jelentősen növekedett azon családok száma, amelyekben a válást követően váltott elhelyezésben nevelik a gyermeke(ke)t. Erre a formára több kifejezéssel is utalnak a tanulmányokban (shared parenting, joint physical custody, shared custody, dual-residence, shared-time parenting), fő kritériumnak tekinthető azonban, hogy a gyermek az ideje legalább egyharmadát töltse az egyik szülőnél, beleértve a hétköznapokat, ünnepeket és tanítási szüneteket (Andreasson–Johansson, 2019; Nielsen, 2014). Több vizsgálatban állították fókuszba a gyermekek jóllétét, illetve pszichés nehézségeit és viselkedési problémáit az elhelyezés függvényében (Bergström et al., 2015; Carlsund et al., 2012; Fransson et al., 2018). A nukleáris családban élő gyermekek jólléte rendszerint magasabbnak bizonyult az elvált szülők gyermekeiénél, ugyanakkor szignifikáns különbség rajzolódott ki a váltott elhelyezésben és az egy szülőnél való elhelyezés között: a legalacsonyabb jóllét az utolsó csoportban mutatkozott. Akadnak azonban olyan vizsgálatok is, amelyek esetében a pszichés nehézségek tekintetében nem találtak különbséget a váltott elhelyezésben élő gyermekek és a nukleáris családban élők között (Fransson et al., 2016). Sara Brolin Låftman és munkatársai (2014) kimutatták, hogy azok a gyermekek, akiknek a szülei a közös fizikai felügyelet mellett döntöttek, hajlamosabbak voltak mindkét szülőjükhöz fordulni, amikor érzelmi támogatásra volt szükségük.

Kutatási kérdések és hipotézisek

Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy az elvált családban élő gyermekek jólléte milyen összefüggést mutat a szülői alrendszer működésével (közös szülőség, konfliktusok gyakorisága), a szülő-gyermek kapcsolattal, valamint az elhelyezés módjával. A korábbi kutatások alapján azt feltételeztük, hogy

H1: a szülői alrendszer válást követő hatékony működése pozitív együtt járást mutat a gyermekek jóllétével;

H2: a szülő-gyermek kapcsolat minőségével nő a gyermekek jólléte;

H3.: magasabb jóllétet figyelhetünk meg azoknál a gyermekeknél, akiknek mindkét szülővel van lehetőségük érdemi idő eltöltésére.

Módszerek

 A kutatás folyamata

Tanulmányunkban a „Közös szülőség a válás után” című kutatás (OTKA-PD 131671) során gyűjtött adatok alapján vizsgáljuk a fenti kérdéseket. A kutatás fő célja az elvált szülők és gyermekeik különböző jellemzőinek, valamint a szülők kapcsolatának, együttműködésének vizsgálata.

A keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálat megkezdése előtt az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottságának jóváhagyását kértük (engedélyszám: IV/10064-1/2020/EKU). Az online kérdőív kitöltése előtt minden résztvevőt tájékoztattunk a vizsgálat céljáról, az önkéntességről és az adatok anonim kezeléséről. A részvétel feltétele írásos beleegyezés adása volt.

A kérdőív 2021. július 21. és augusztus 31. között állt rendelkezésre. A válaszadókat hólabda típusú mintavételi módszerrel értük el, közösségi oldalakon és különféle szakmai szervezetek által hirdetve. Összesen 404 elvált szülőtől kaptunk értékelhető válaszokat.

Mérőeszközök

A kérdőívben néhány saját fejlesztésű kérdés mellett többnyire standardizált mérőeszközöket használtunk.

A gyermekek jóllétére vonatkozóan használtunk a gyermekek kiegyensúlyozottságára irányuló általános kérdést („Mindent egybevetve mennyire érzi kiegyensúlyozottnak gyermekét?”), amelyet 1 („nagyon kiegyensúlyozatlan”) és 10 („nagyon kiegyensúlyozott”) között lehetett értékelni.

Szintén a gyermekek jóllétéről ad képet a Képességek és Nehézségek Kérdőív (SDQ), amely a gyermekkori viselkedési problémák egyik legnépszerűbb, nemzetközileg elismert mérőeszköze. A kérdőív tételei a következő öt skálát alkotják: Érzelmi tünetek, Viselkedési problémák, Hiperaktivitás, Kortárs kapcsolati problémák és Proszociális jellemzők. A magyar SDQ-skálák belső konzisztenciája a validáló tanulmányban (Birkás et al., 2008) közepesen kielégítő volt (Cronbach-α: 0,43–0,70).

Konfliktusok gyakorisága. A konfliktusok és konfliktuskezelési stratégiák mérésére a Kapcsolati konfliktusok és problémamegoldó stratégiák (Kerig, 1996) eszközt használtuk. Ebben a tanulmányban csak a gyakoriságra vonatkozó kérdéseket elemeztük, melyek az előző évi kisebb és nagyobb vitahelyzetekre irányultak.

Mindennapi Közös Szülőség Skála (Daily Coparenting Scale – D-Cop). A tíz tételből álló mérőeszköz lehetőséget ad arra, hogy a válaszadók értékeljék a közös szülőség megélését (például: „Képviseltük a másik által felállított szabályokat és korlátokat a gyermek felé”; „Megbíztunk egymásban mint szülőben”; „Úgy éreztem, szülőként igazi teamet (csapatot) alkotunk”). Az eszköz hétfokú Likert-skálával dolgozik, az egyes állításokat 1 („egyáltalán nem ért egyet”) és 7 („teljes mértékben egyetért”) között lehetséges pontozni. A skála magas belső konzisztenciát mutatott az eredeti validáló tanulmányban (Cronbach-α értéke a nőknél és férfiaknál egyaránt 0,89 volt) (McDaniel et al., 2017), s a jelen vizsgálatban is kiváló értéket jelez (Cronbach-α = 0,94).

Kapcsolattartási naptár (Residential Calendar). Az An Katrien Sodermans és munkatársai (2014) által kifejlesztett mérőeszköz segítségével pontos kép nyerhető arról, hogy a válást követően a gyermek(ek) mennyi időt (nappalt és éjszakát) töltenek az egyik, illetve a másik szülővel. Jelen elemzésben az apával töltött időt használtuk.

Szülő-gyermek kapcsolat. Korábbi kutatásokban használt mérőeszközök (Lau, 2017; Stewart, 2003) alapján öt itemből álló kérdéssort alakítottunk ki, amely a szülő-gyermek kapcsolat közelségére irányul (például: „Közeli kapcsolatban vagyunk”; „Mindketten élvezzük az együtt töltött időt”; „A gyermekem bizalommal fordul hozzám”). A válaszadókat arra kértük, hogy 1-től („egyáltalán nem jellemző”) 5-ig („teljes mértékben jellemző”) terjedő skálán értékeljék a maguk és a volt partnerük kapcsolatát a gyermekükkel.

Az elemzésekbe kontrollváltozóként vontuk be a gyermekek életkorát, a szülő iskolai végzettségét, valamint a válás óta eltelt időt.

A minta bemutatása

A kutatás során megkérdezett szülők átlagéletkora negyvenhárom év (SD = 6), iskolai végzettség tekintetében felülreprezentáltak a felsőfokú végzettséggel (69,7%) rendelkezők. A válaszadók közel háromnegyede (73,8%) házas volt, átlagosan tíz évet éltek együtt (SD = 5,3), s öt és fél éve (SD = 3,7) élnek külön. A vizsgált gyermekek életkora átlagosan tizenegy év (SD = 3,7). A minta további sajátosságai az 1. táblázatban olvashatók.

Az „Életünk fordulópontjai” országos reprezentatív vizsgálat tizennyolc év alatti gyermeket nevelő elvált alcsoportjához képest kutatásunkban felülreprezentáltak a fővárosban élők és a magas iskolai végzettségűek (saját számítás).

1. táblázat: A minta bemutatása (saját szerkesztés)

Eredmények

A vizsgált változókkal korrelációelemzést végeztünk (2. táblázat), melynek eredményei alapján elmondható, hogy a Képességek és Nehézségek Kérdőív alskálái és a kiegyensúlyozottságra vonatkozó általános kérdés között közepesen erős, erős korreláció van. A közös szülőséggel mindegyik mutató szignifikáns kapcsolatot jelzett, kivéve a hiperaktivitás alskálát. A konfliktusok gyakoriságával csak a hiperaktivitás (r = ,201; p < ,01) és a viselkedési problémák (r = ,180; p < ,01) alskálák voltak szignifikáns összefüggésben. Az elhelyezés típusával (hány napot tölt a gyermek az apánál) egyik jóllétindikátor sem mutatott összefüggést, egyedül a közös szülőséggel találtunk pozitív korrelációt (r = ,273; p < ,01).

Ezt követően többváltozós elemzést végeztünk, hierarchikus regresszióanalízissel kerestük, hogy mely változók jelzik leginkább előre a gyermekek jóllétét. A tanulmányban nem közöljük a részletes eredményeket, csak egy összefoglaló táblázatot mutatunk be (3. táblázat), amelyben követhető, hogy mennyire meghatározók az egyes változócsoportok, illetve mely változók maradtak szignifikánsak a komplex modellben. Összességében elmondható a vizsgált modellekről, hogy mindegyik jóllétmutató magyarázatához hozzájárultak a bevont változók.

2. táblázat: A vizsgált változók Pearsons-féle korrelációs együtthatói (saját szerkesztés)

3. táblázat: Hierarchikus regressziós modellek (összefoglaló táblázat) (saját szerkesztés)

A gyermekek jóllétének mutatói közül a legnagyobb mértékben a kiegyensúlyozottságot (R² = ,279), a legkevésbé pedig a Képességek és Nehézségek Kérdőív Érzelmi tünetek alskáláját (R² = ,061) magyarázták a modellbe vont változók. Egyedül a szülő-gyermek kapcsolat volt mindegyik mutatónál szignifikáns prediktor, és az erősség tekintetében is ennek a változócsoportnak volt a legnagyobb magyarázóereje. Ezenkívül a szülői alrendszer működése szignifikánsan hozzájárult a gyermekek kiegyensúlyozottságának, a hiperaktivitás és a viselkedési problémák előrejelzéséhez. A hiperaktivitás alskálánál láthatjuk, hogy három változócsoport (szociodemográfiai változók, szülői alrendszer, szülő-gyermek kapcsolat) is hozzájárult a magyarázathoz. Az elhelyezés típusa, azaz hogy egy hónap során hány napot tölt az apánál a gyermek, egyik mutató előrejelzéséhez sem járult hozzá.

Diszkusszió

Elemzésünkben azt vizsgáltuk, hogy különböző tényezők – mint a szülői alrendszer működése, a szülő-gyermek kapcsolat és a gyermekről való gondoskodás módja – milyen összefüggésben állnak a gyermek jóllétének egyes indikátoraival.

Első hipotézisünkben (H1) azt feltételeztük, hogy a szülői alrendszer válást követő hatékony működése pozitív együtt járást mutat a gyermekek jóllétével. A korrelációelemzések alapján láthatjuk, hogy a közös szülőség szignifikáns, de gyenge kapcsolatban áll a gyermekek jóllétével. Ezek az összefüggések a többváltozós elemzés során elhalványulnak, s bár a változócsoportnak szignifikáns magyarázóereje van a gyermekek kiegyensúlyozottsága, a hiperaktivitás és a viselkedési problémák esetében, a változók szintjén a szülő-gyermek kapcsolat modellbe építését követően nincs olyan, ami jelentős magyarázóerővel rendelkezne. A szülői alrendszert jellemző konfliktusok gyakorisága a hiperaktivitás alskála prediktoraként szignifikáns marad a végső modellben is. Ezt a hipotézisünket így részben igazoltnak tekinthetjük – megragadható a szülői alrendszer hatékony működésének és a gyermekek jóllétének együtt járása, ugyanakkor más változókkal együtt vizsgálva kevésbé meghatározó. Ez az eredmény meglepőnek tekinthető, hiszen korábbi vizsgálatokban (Kelly, 2012; Spruijt–Duindam, 2009) azt láthattuk, hogy a szülői alrendszer diszfunkcionalitásai vagy csak alacsonyabb szintű működése mintegy spillover-hatással meghatározzák a gyermeki alrendszer jellemzőit is.

A szülő-gyermek kapcsolatra vonatkozó hipotézisünket (H2) egyértelműen igazoltnak vehetjük mind a korrelációs, mind a többváltozós elemzések alapján. Ennek a változócsoportnak volt a legnagyobb magyarázóereje a komplex modellben, azaz a szülő-gyermek kapcsolat minőségéből tudunk következtetni a gyermekek jóllétére (legalábbis a vizsgált változók közül). A gyermekek jóllétével kapcsolatban főként a saját kapcsolat jellemzése volt meghatározó. A másik szülő percipiált kapcsolata esetében is szignifikáns összefüggéseket láthatunk, de valamivel gyengébbeket. A regressziós vizsgálatnál a saját kapcsolat pontszáma minden mutatónál szignifikáns prediktornak bizonyult, a szülőtárs gyermekkel való kapcsolata az általános kiegyensúlyozottságnál és a kortárskapcsolati problémák esetében volt jelentős. Fontos ugyanakkor felhívni a figyelmet a partner gyermekkel való kapcsolata és a közös szülőség, valamint a gondoskodás módja közötti összefüggésre. Ezzel a változóval a másik szülőről alkotott véleménybe kapunk betekintést. A szülőtársról való gondolkodás sémái szoros kölcsönhatásban vannak a szülők együttműködésével, azzal, ahogyan közösen nevelik a gyermeküket. Ez a percepció összefüggést mutat azzal is, hogy a másik fél mennyi időt tölt a gyermekkel – azokban az esetekben, ahol meghatározó mindkét szülő gyermekkel töltött ideje, a gyermekkel való saját kapcsolatot, de főként a másik kapcsolatát pozitívabbnak értékelik.

A harmadik – a gyermekekről való gondoskodás módja és a gyermekek jólléte közötti összefüggésre vonatkozó – hipotézisünk (H3) az eredmények alapján nem nyert igazolást. Az apával töltött napok száma a szülő-gyermek kapcsolattal és a közös szülőséggel mutatott szignifikáns kapcsolatot, így a gyermekek jóllétével csak közvetett kapcsolata van.

Konklúzió és javaslatok

Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a szülő-gyermek kapcsolatnak kiemelt szerepe van a gyermekek jóllétében a válást követő, érzelmileg mindenki számára megterhelő időszakban. Éppen azért jelent kihívást a szülők számára a gyermekek támogatása, szükségleteik felismerése és kielégítése, mert általában – teljesen természetes módon – sok (érzelmi) energiát fordítanak a saját egyensúlyuk megtalálására, az új keretek kialakítására. Ezért fontos, hogy ebben az időszakban tudjanak olyan támogatást keresni és elfogadni, amely segíti a veszteségek elgyászolását és egy újfajta kapcsolat kialakítását a másik szülővel. Egy korábbi tanulmányunkban (Pilinszki–Gyetvai, 2021) említettük azokat a lehetőségeket, amelyek segítséget jelenthetnek ebben.

Leginkább a szülőség jellemzői (szülői stílus, a nevelés következetessége, támogatás és kontroll) és a közös szülőség (az a mód, ahogyan a szülőtársak együttműködnek a gyermekük nevelése érdekében) mutatott összefüggést a gyermekek jóllétével. Tehát ezek tekinthetők olyan beavatkozási pontként is, melynek fejlesztése hozzájárul az elvált családokban élő gyermekek, de meggyőződésem szerint minden gyermek jóllétéhez.

Limitációk

Eredményeink elemzésekor és értelmezésekor figyelembe kell venni a kutatás korlátait, amelyek közül fontosnak tartjuk kiemelni, hogy nem reprezentatív vizsgálatról van szó. Ezt jól szemléltetik a nemek, a lakóhely és az iskolai végzettség tekintetében a minta jellemzőiben mutatkozó különbségek. A gyermekek jóllétére vonatkozó kérdéseket a szülő (és csak az egyik) beszámolója alapján tudtuk vizsgálni, ami szintén magában rejti a torzítás lehetőségét. Longitudinális adatok pontosabb képet adnának a kérdésről, de ehhez sokkal nagyobb kutatási apparátusra lenne szükség. A későbbiekben érdemes lenne a kérdéskört diádikus megközelítésben vizsgálni, a szülők és gyermekek megkérdezésével.

Factors influencing children’s well-being during divorce

Family system change, parenting and co-parenting

Abstract

The most prominent question in research focusing on divorce and post-divorce is how different factors relate to children’s well-being. In the present study, I examine parental perceptions of children’s well-being and their relationship with the characteristics of parent-child and coparenting relationships.

As part of the Coparenting after Divorce research project, a survey was conducted to collect data from divorced/separated parents (N = 404), including data on children’s well-being.

In examining the correlates of children’s well-being, the parent-child relationship was found to be the strongest predictor of child well-being indicators, with their own relationship with the child also significantly associated with each of the SDQ subscales, child balance.

In conclusion, the results suggest that the quality of the parent-child relationship plays a key role in the divorce process and the post-divorce period, and that the relationship between parents is also important.

Keywords: divorce, coparenting, child well-being, parent-child relationship