Absztrakt

Az írás vázlatosan bemutatja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat társadalmi felzárkózás területén végzett munkáját, annak 1991-től datálódó fontosabb fejezeteit. A Jelenlét program definíciójaként megfogalmazza a program szemléletét, valamint a történetéből levezetve a módszertani kosarát. A Jelenlét-szemlélet kiterjesztéseként bemutatja a Kirekesztett Közösségek Támogatási Programját, a Gyerekesély Programot, valamint a Tiszabő és Tiszabura fejlesztését célzó programcsomagot. Röviden ismerteti a Felzárkózó települések program indulását, a benne részt vevő települések kiválasztásának módszertanát, majd részletesebben kifejtve a program eszköztárát – azaz a program egyes szakterületeit.

Kulcsszavak: jelenlét, társadalmi felzárkózás, settlement, Felzárkózó települések program

DOI: https://doi.org/10.56699/MT.2023.2.6

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2004-ben egy eseti segélyhívás kapcsán jutott el a monori szegénytelepre, és ugyanebben az évben indított el – szintén eseti, spontán reakcióként – egy olyan hajléktalanügyi programot, amelynek nyomán megszületett a Befogadó Falu Program Tarnabodon. Néhány évvel később egy egykori bányászkolóniában kezdte meg segítő működését a pécsi csoport – ekkor született meg a „Jelenlét” elnevezés is –, a következő állomás pedig a veszprémi „pokoli torony” erodálódott épülete és lakóközössége volt.

A Szeretetszolgálat spontán, segítő szándékkal érkezett a helyszínre, ahogyan története során mindig is a valamilyen szempontból fenyegetett helyzetben lévő csoportok segítésének elve vezérelte. A Jelenlét program nagyon sokáig nem kapott szervezeti, kormányzati támogatást: mindig is a küldetés volt a lényeg, és a Máltai Szeretetszolgálat szempontjából a mai napig a küldetés jelenti a lényeget.

A Szeretetszolgálat 1991-es szerepvállalása a zuglói Szatmár utcában – egy lakóközösség, a lakók megmentése –, bár nem nevezzük annak, tulajdonképpen a legelső, korai Jelenlét program volt. Az azóta eltelt évtizedek során, a 2004-es programindulások, majd az országosan többtucatnyi program megvalósításából fakadó tereptapasztalat révén a Jelenlét program építőkockái, módszertani elemei olyan országos programmá álltak össze, amely azonos alapelvek mentén, de mindig az adott kontextusba ágyazva reagál egy adott közösség problémáira.

Összeállnak az építőkockák

Monor

A gyermekeket megrázó lakókocsi-bérlakásoktól, a teljesen illegális, tömeges lakásépítményektől indulva a szociális bérlakások létrehozásáig a lépcsőzetes költöztetés elve mentén tudtunk sok családnak eggyel jobb lakhatást biztosítani, és szintén a lehetetlen lakhatási körülményekre adott válaszként a Jelenlét programok közül Monoron valósult meg először – a szó szoros értelmében is – építő egyetemi partnerség (a BME Építészmérnöki Karával).

A monori program, illetve a monori tanoda két igen fontos közösségfejlesztő kezdeményezést indított el. A tanodai munkát kiegészítve Monoron kezdődtek el a rendszeres, szervezett sportfoglalkozások, s napjainkra ennek nyomán emelhettük a sportot országos programmá. Szintén a monori Jelenlét program a bölcsője a magyarországi szimfónia programoknak, Monorról indult el a Máltai Szimfónia Program – amely szintén országos hálózattal, a sportfoglalkozásokkal együtt a teljes Jelenlét program egyik leginkább felmutatható programelemévé vált. Közösségi tevékenységeivel a monori tanoda érte el először, hogy a telepen megszűntek az iskolai bukások.

Tarnabod

A kezdetben hajléktalan családokat segítő programnak köszönhetően a Heves megyei kistelepülésre költöző családok révén jött létre először sorsközösség a segítő szervezet és – a falugyűlés döntése alapján – a település lakossága között, ami napi szinten közösen megtapasztalt gonddá tette a hétköznapok megoldhatatlan és reménytelen helyzeteit.

A lakhatási programelemet szociális bérlakások építéséig továbbfejlesztve, folyamatos újratervezések mentén, téglánként építkezve rajzolódott ki a születéstől a foglalkoztatásig terjedő fejlesztés íve (Biztos Kezdet gyerekházzal, tanodával, a településen indított üzemmel). A tarnabodi program volt az első helyszíne annak, hogy a születéstől induló fejlesztési ívbe a települési óvoda és általános iskola is bekapcsolódhatott, majd annak zászlóshajója lett – miután a Magyar Máltai Szeretetszolgálat országos szinten első alkalommal itt vállalta el közoktatási intézmények (óvoda és általános iskola) fenntartói feladatait.

Az iskola bővítése és számos pedagógiai innováció megvalósulása mellett Tarnabodon található az ország talán leginkább (ki)használt MLSZ-építésű focipályája, s a máltai foglalkoztatási programokat továbbfejlesztve ide érkezett meg először olyan „külső” vállalkozó, aki a teljes településre hatással van: általános iskolás gyerekeket is oktató kutatólabort működtet, a Szeretetszolgálattal együttműködve megmentette a bezárásra ítélt boltot, és a mintagazdaság létrehozásán túl reálisan tűzhetjük ki „a minden négyzet- méter legyen megművelve” jelmondat megvalósításának célját.

Veszprém

A „pokoli torony”, e tízemeletes panelépület a fizikailag és közösségileg végletekig leromlott nagyvárosi „gettó” állapotából indulva, éveken át tartó, folyamatos konfliktuskezelést végző, mindig újabb fejlesztéseket indító, kezdeményező szociális munkával mára rendezett épületté vált. Közösségi tér jött létre az egyik emeletén, a rendezett állapotot fenntartó portaszolgálat indult, és a kitartó szociális munkának köszönhetően a családokkal közösen sikerült kitakarítani az épület lépcsőházait, a liftaknában a negyedik emelet magasságáig álló szemetet, s következetes szigorral sikerült megakadályozni a szeméthegyek újratermelődését.

Cél volt az alapvető közszolgáltatások biztosítása, ennek keretében indulhatott újra a sok lakó közlekedését biztosító egyik lift, hosszú küzdelemmel rendeződött a társas- ház működése, visszakötötték az épületbe a gázszolgáltatást, az országban elsőként itt szereltek fel tömegesen előre fizetős villanyórákat, s a tető szigetelésével együtt új csatornarendszer készült.

Az épületben szociális bérlakásokat alakítottak ki, ennek nyomán 2016-ban a várossal közös szociális lakásügynökség indult. A város és a Szeretetszolgálat tulajdonában álló VESZOL Nonprofit Kft. kezeli a város bérlakásait és a Szeretetszolgálat tulajdonában lévő veszprémi lakásokat – az ingatlangazdálkodás szigorú és a szociális munka támogató funkcióját egy szervezetben, egyensúlyban tartva.

Pécs, György-telep

„Ez egy informális világ, túl van azon a formális rendszeren, amit a város és annak társadalmi, politikai és államigazgatási rendszerei el tudnak érni” – nyilatkozta egy interjúban a város főépítésze (Apró, 2014).

2007 áprilisában, egy nagyjából húsz négyzetméteres lakásban, a György-telep legalján indult el a Szeretetszolgálat programja, s innen származik az elnevezése is: Jelenlét program. Munkatársaink aktív résztvevőként dolgoztak, ahogy ők maguk fogalmaztak:

„Megéljük a célterületen a célcsoport tagjai között a mindennapjaikat, így a szakadék az érintettek és a segítő szakmában dolgozók között (azaz miköztünk) folyamatosan szűkül. Egy nyelvet beszélünk, együtt csúszkálunk a sárban egy-egy eső után, így a bizalom kialakításához szükséges feltételek a jelenlétünkből fakadóan adatnak meg számunkra. Nem döntünk helyettük, nem mondjuk meg, hogy mit kell/kéne tenniük, hanem a lakók teljes bevonásával segítünk dönteni, cselekedni. Ebben látjuk a hosszú távú, célravezető, fenntartható szociális munka alapjait” (Csonkáné et al., 2011).

A program indulásakor kis alapterületű, vízvételi lehetőség nélküli volt bányászlakásokban laktak a családok, szinte kivétel nélkül jogcím nélkül – a házak bontásra vártak, a családok pedig jellemzően kilakoltatásra. Lépésről lépésre sikerült rendezni a családok helyzetét, jogállását, közben más irányba fordítani a város gondolkozását, majd a várossal és a Khetanipe Egyesülettel konzorciumban, uniós források bevonásával megújítani a szűkebben értelmezett telepet és aztán több lépcsőben a Hősök tere felé eső részt is.

A program indulásakor még nem tudhattuk, hova futhat ki ez a munka, de elmond- ható, hogy kevesebb mint tizenöt év alatt a tömeges kilakoltatás rémétől – a várossal közösen, az országban egyedüliként – eljuthattunk oda, hogy a teljes telep és környezete fel lett újítva, és napjainkra már csak kísérő szociális munkára van itt szükség.

Tatabánya

Tatabánya bontásra váró Mésztelep városrészében a 2012/13-ban indult Jelenlét program a családokkal kialakított bizalmi kapcsolatra építve, a tömegessé váló áramlopások visszaszorítására a megyei jogú város, az áramszolgáltató és a Máltai Szeretetszolgálat összefogását tudta elérni. Az évi százmilliós kárt okozó illegális áramvételezések „szerzett jogának” visszaszorítása a Jelenlét program indulása előtt elképzelhetetlen volt, az eredményeket pedig jól példázza az E.on beszámolója:

„A komplex rehabilitációs program legfontosabb eleme a jelenlét, hogy a máltai munkatársak napi segítséget tudjanak nyújtani a telepen élő embereknek. A több év összehangolt, sokrétű munkája, a több százmillió forintos műszaki beruházás és szociális munka eddigi eredményei:

• Az áramlopások megszüntetése: a hálózati veszteség 2016 elejére 2%-ra esett vissza (a 2014 elején regisztrált 86%-ról).
• A hátralékok sikeres ledolgozása: a lakók vállalták, hogy a programba belépve minden előre fizetős órafeltöltésük 25%-ával (illetve bizonyos értékhatár felett 50%-ával) a korábbi tartozást törlesztik, ugyanakkor bármilyen visszaélés komoly szankciókat von maga után. […]
• Sikeres szemléletformálás: az életkörülmények változásával a Mésztelep lakóinak a jövőhöz való hozzáállása is változott, a háztartások felelősen és tudatosan gazdálkodnak az energiával” (villanylap.hu).

Miskolc

Miskolcon a számozott utcákban tapasztalható kiélezett helyzetben a már zajló kilakoltatásokat sikerült fékezni, majd megállítani, a családok helyzetét konszolidálni, és a még megmaradt épületekben a várossal közösen olyan szociális lakásügynökségi modellt elindítani, amely a helyi szociális munkára építve, „távolabbról jövő”, szigorú ingatlangazdálkodási szempontokkal kiegészülve volt képes rendezni a telep elhíresült állapotát. A város tulajdonában álló lakásokra vonatkozó hosszú távú közösségi bérleti szerződések alapján a máltai tulajdonú Befogadás Nonprofit Kft. látja el a lakásügynökségi feladatokat.

A négyezer helyrajzi számon elterülő külterületi Lyukóvölgyben egy ki nem használt közösségi házban sikerült komplex közösségi munkát felépíteni: itt a gyerekház és a tanoda, a közösségi mosoda és fürdő adja az alapot, s az uniós „TOP” program finanszírozásában a városi családsegítő szolgálattal közösen végezhetjük a családokat érintő szociális munkát. A Jelenlét programba először itt kapcsolódott be a védőnői munkát segítő családmentor-hálózat.

Miskolccal kapcsolatban folytathatjuk a sort az avasi és a tetemvári programokkal, a példaként említett helyszíneket pedig számos további településsel: például Gyulajjal, Tarnazsadánnyal, Erkkel, Kadarkúttal és Gyöngyössel. Valamennyi említett Jelenlét programról külön tanulmányt kellene készítenünk, de a felsorolt példák jól mutatják, hogy a különböző telepeken végzett beavatkozások révén miképpen bővült a program kisebb-nagyobb módszertani fogásokkal, és hogyan alakult a szemlélete és működésmódja.

Jelenlét

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a Jelenlét programokkal – ahogyan a társadalmi ügyeket érintő többi szerepvállalásával is – azt az egészségügyben meggyökerezett, ott természetesnek tartott, viszont szociális téren a közvélekedésből sokszor fájóan hiányzó szemléletet igyekszik meggyökereztetni, amely nem az „áldozatot” teszi felelőssé azért a helyzetért, amibe került, hanem képviselője ettől függetlenül nyújt segítő kezet. Ahogy egy autóbaleset elszenvedőjétől sem kérdezzük meg, mielőtt elsősegélynyújtásban részesítenénk, hogy ő volt-e a vétkes fél. A társadalom peremére szorulókat ebben a megközelítésben „az élet ütötte el”, és ugyanúgy elsősegélynyújtásra, illetve – hosszabb távon – rehabilitációra szorulnak. Ilyen értelemben a Jelenlét a „szeretet rehabilitálása”, célja, hogy visszaadja az emberi méltóságot, az emberi élet lehetőségét a kirekesztett közösségekben élőknek.

A Jelenlét szakítani igyekszik a hagyományos szociális munka „ellátó és ellátott”, avagy „kliens és gondozó” hierarchizált viszonyával, és a családok mellé állva kölcsönös bizalomra és tiszteletre épülő kapcsolat kialakítására törekszik. Nagyon fontos, hogy már a kezdeti szakaszában megkezdődjön ez a kapcsolatépítés a munkatárs(ak) és a telepen élők között. A kulcsszó a kölcsönösség: a terepen dolgozók szemlélete mellett legalább ilyen fontos, hogy a telepen élők is be- és elfogadják a segíteni szándékozó szakembert, és bizalommal forduljanak hozzá.

A szegények nem közösségünkön „kívüli” emberek, hanem embertestvéreink, akiknek a szenvedéseiben osztoznunk kell, hogy enyhítsük szükségüket és kirekesztettségüket, hogy visszaadjuk elvesztett méltóságukat, és biztosítsuk a számukra szükséges társadalmi integrációt. Továbbá a jótékonyság egy adakozót és egy befogadót feltételez, míg a kölcsönös megosztás bizalmat és testvériséget szül. Az alamizsnálkodás alkalmi, a kölcsönös megosztás, az együttműködés viszont tartós.

Ahogy tíz évvel ezelőtt és napjainkban egyformán, immár a Felzárkózó települések program módszertani megalapozásában fogalmaztunk:

„A Máltai Szeretetszolgálat által fejlesztett szegregátumokban élőkhöz hasonlóan valamennyi, egy-egy utcát, egy városrészt vagy akár egy teljes települést kitevő szegregátumban élő embernek, családnak és természetesen a szegregátumokba születő és ott felnövekvő valamennyi gyereknek szinte ugyanazokkal a leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. A romákra és már gyakran a szegényekre is irányuló, teljes társadalmi csoportokat ellehetetlenítő előítéletek mellett jellemző a túlélést és a fejlődést segítő szolgáltatások elérésének korlátozottsága, a gyér közlekedés, a szociális és az alapvető egészségügyi ellátások és a más településeken, településrészeken megszokott infrastruktúra hiánya. Gyakori a gyerekkori fejlesztések elmaradása, az egyedüliként választható rossz, szegregált iskola, amiből fakadnak az iskolai kudarcok, a lemorzsolódás, az alacsony iskolai végzettség, a munkanélküliség. Ha van is elérhető távolságban munka, akkor sem tudná ki elvállalni. A telepeken általános az elégtelen étkezésből és lakhatási viszonyokból vagy szenvedélybetegségekből fakadó leromlott egészségi állapot. Megjelenik az egyre több családot utolérő bűnözés, az erőszak, az uzsora, a legnehezebb helyzetű területeken a prostitúció, az emberkereskedelem, s általánossá válik a hatóságok által is leginkább tehetetlenül szemlélt törvényen kívüli létezés.

Mindezek általános szegénységet, reménytelenséget, a jövőkép hiányából fakadó »itt és most« működést eredményeznek. A telepiekről általában lemondott már a külvilág, ahogy ők maguk sem hisznek abban, hogy eséllyel indulnak az életben. Hatékony fejlesztések egyébként sem történnek, az EU-s források máshol hasznosulnak, itt már az EU-s pénz sem segít. A probléma ugyanakkor velünk, az országainkban él, időnként a felszínre tör, esetleg politikailag felkapják, s szép csendben eszkalálódik.

A Jelenlét-módszer arra alkalmas, hogy nyitott, kezdeményező, folyamatos segítő jelenlétre és bizalomra épülő szociális munkára alapozva olyan kirekesztett, mélyszegénységben élő társadalmi csoportok is hozzájussanak különféle közösségi-szociális, majd erre épülve egyéb, pl. oktatási, egészségügyi stb. szolgáltatásokhoz, amelyek esetében ez hosszú idő óta nem valósult meg, és sem a hazai közigazgatás, sem az EU-s fejlesztéspolitika nem volt képes ezt a kirekesztettséget oldani” (Kiss et al., 2013: 3).

Egy-egy Jelenlét program indulásakor diagnózist készítünk, amely feltárja a helyi sajátosságokat, viszonyokat, azt a problémahalmazt és a távolról nem látható erőforrásokat, amelyekkel az adott település rendelkezik. Megpróbáljuk megérteni a helyi mozgatórugó- kat, hogy a településen észlelhető társadalmi-közösségi problémák, a szegregált életviszonyok mi mindenből erednek. Feltérképezzük a még fellelhető, rejtett erőforrásokat, és ezek alapján kezdünk dolgozni szociális munkásokkal és szociális szakemberekkel. Nem lehet több évre előre megtervezve, felülről vezérelve megvalósítani e programot. Elengedhetetlen, hogy alulról építkezve, a helybeliekkel együtt gondolkozva, a helyi diagnózisra épülő, türelmes, egyik kockát a másikra rakó fejlesztési szemlélettel működjünk.

A helyben lakók bizalmára épülő, folyamatos jelenlétet valósítunk meg, de egyúttal a helybelieket fogadó, őket „szolgáló” intézményekkel, döntéshozókkal is bizalomra épülő, aktív, a korábbi, szolgáltatáshiányos helyzethez képest az intézmények számára is „szélessávú” helyi elérést biztosító együttműködést, közös munkát alakítunk ki.

Olyan embereket keresünk a programokba, akik természetes módon tudnak kapcsolódni a helyben lakókhoz, kellő bizalmat képesek építeni, jól mozognak ebben a közegben, fel tudják mérni a helyzet milyenségét, és kellően elhivatottak ahhoz, hogy kitartóak legyünk abban, hogy változtatni tudjunk. Munkatársaink munkáját egyetemisták, önkéntesek és egyre inkább a helyben lakó érintettek is segítik. A diagnózisok mentén – nem ágazatilag elkülönített, hanem egységes, „egybegyúrt”, komplex – szolgáltatásainkkal a helyi közösség igényeire, szükségleteire keresünk válaszokat.

Jelenlétünkkel, kezdeményezéseinkkel alakítjuk a helyi közállapotokat, rengeteget tanítunk és tanulunk, nagyon sokat adunk a családoknak és kapunk a családoktól, széles körű, napi munkakapcsolatok révén alakítjuk a települést körbevevő intézményrendszert, a fejlesztések leghatékonyabb fogásait keresve, folyamatos iterációval »oda-vissza« alakítjuk az országos intézményeket és programokat is, mert mindeközben természetesen alakul maga a program, helyi szinten és országosan is: „A közösségi munka a története során fokozatosan olyan, a társadalmi integrációt elősegítő tevékenységgé vált, amely hatékonyan képes fokozni a társadalom kezdeményező és cselekvőképességét, segíteni a társadalmi intézményrendszer átalakulási és újraalakulási folyamatait, összehozni a társadalom különböző szereplőit, partnerségi kapcsolatokat kiépíteni térségi és társadalmi szinten, s mindezzel képes fokozni a társadalom demokratikus önszerveződését” (Csongor et al., 2003).

A Jelenlét-szemlélet megjelenése átfogó támogatási programokban

A Terepszemléletű Támogatás Kirekesztett Közösségekben című program (2010–2011) lehetővé tette a támogatott projektek számára a rendszeres, kölcsönös helyszíni tapasztalatcserét, a szükségleteknek megfelelő folyamatos újratervezést, pénzügyi és szakmai döntéseit pedig nem egy távoli hatóság adminisztratív eljáráson alapuló igenje jelentette, hanem a részt vevő szervezetek és a támogató képviselőiből álló akkori településcsoport, az irányítótestület hozta meg őket.

A program lehetővé tette a komplex (az egyes operatív programok speciális céljaitól független) tervezést, a valós idejű döntéshozatal pedig biztosította a folyamatos alkalmazkodást – hogy a közösségi-szociális munkában nehezen értelmezhető módon ne három–öt évre előre tervezett indikátorok és a kapcsolódó költségsorok határozzák meg a megvalósítást, hanem a településeken jelentkező napi szükségletek. A folyamatos kisléptékű döntéshozatalnak köszönhetően biztosított volt a szervezetek pénzügyi likviditása, nem a pályázatírók ügyességén múlt egy-egy döntés elfogadása, az ellenőrzés pedig az irányítótestület szakmai szempontjain alapult.

Közreműködő szervezetként a Tutor Alapítvány által összefogott, az OSI Szükségalapja által finanszírozott programban a közös munka révén a monori Tabán Integrációs Program, az ózdi „Cseppben a tenger” Alkotásközpontú Integrációs Modell, a sajókazai gimnázium és asszonygyülekezet, valamint a veszprémi Vertikális Közösségrehabilitáció programok tanulhattak egymástól, majd a második évre Gyulaj, Pécs, Bátonyterenye és Told programjai csatlakoztak.

A kormányzati ciklusokon átívelő Gyerekesély programban a Szeretetszolgálat feladata az utóbbi évtizedben és most is az, hogy térségi szemlélettel, helyben kísérje végig a járási projektek előkészítését és megvalósítását. A nehéz körülmények között dolgozó, túlterhelt, nemritkán magukra hagyott és kiégett szakemberek, valamint a rászoruló családok és gyerekek életében egyaránt jelen vannak – s ha szükséges, a kulcsszereplőkkel, döntéshozókkal keresnek kapcsolatot.

A Gyerekesély program keretein belül indult el a Mozgó Játszótér program, amely a szervezett játékok révén a gyerekek számára nyújtott élményeken túl a települési diagnózis felállításához, a helyiekkel való kapcsolatfelvételhez és a terepismeret elmélyítéséhez is fontos eszköz.

A Gyerekesély programhoz kapcsolódva 2017 végén indult el a Végtelen lehetőség program az akkori öt legnehezebb helyzetű járásban, a Bodrogközben, valamint a Baktalórántházi, a Gönci, a Kunhegyesi és a Sellyei járásban – megteremtve a nagy karitatív szervezetek közös munkáját a társadalmi felzárkózás területén. A Végtelen lehetőség program – a Gyerekesély program kistérségi szintű megközelítését megtartva, a Jelenlét program módszertanára alapozva – kifejezetten a célzott települési programindítást támogatta.

Az öt járásban speciális módszertanok kidolgozására kerülhetett sor, így például a középiskolai lemorzsolódás megakadályozását szolgáló középiskolai mentorálásra, családsegítő szolgálatokkal való együttműködésre vagy célzott munkaerőpiaci szolgáltatások bevezetésére.

2016-ban kormányzati kezdeményezésre indult el a tiszabői és tiszaburai Jelenlét program – ez volt az első alkalom, amikor a kormányzat, felismerve a helyzet tarthatatlanságát, felkérte a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, hogy tervezze meg és indítsa el a két település komplex felzárkózási programját.

Az említett településeken sikerült kiemelkedően jóra formálni az együttműködést az önkormányzatokkal, és már a program kezdetétől igen jelentős támogatottságot és összefogást tapasztaltunk a helyi, a kistérségi, a megyei és az országos hatóságok részéről. A „fogantatástól a foglalkoztatásig” ív mentén működtetjük a Védőnő+ programot, a Biztos Kezdet gyerekházakat és a tanodákat. Az iskolák bővítése mellett megújult az óvodai és az iskolai pedagógiai munka, bölcsődék épülnek. Tiszabőn közös erővel megtartottuk a bezárásra ítélt gyógyszertárat, mindkét településen számos családnak tudtunk segíteni a lakhatási nehézségeikben, egyre több telket vonunk be a kiskertprogramba, és elkezdtük a felhagyott, üresen álló területek egybeszántását. Mindkét településen a helyi foglalkoztatást lehetővé tevő, a munkavállalókat piaci bérért alkalmazó kisüzemek indultak. Emellett Tiszabőn a volt művelődési ház épületében elkészült a közkonyha, mely a közétkeztetés feladatainak ellátásával integrátori szerepben képes nagy mennyiségben fogadni a helyben megtermelt zöldséget-gyümölcsöt.

Az első szociális napelempark is Tiszabőn kezdhette meg működését. A település belterületén található park áramtermeléséből származó bevételből úgy kaphatott energiatámogatást egy pályázaton kiválasztott hatvan család, hogy előre fizetős órákat szereltünk fel náluk, ha kellett, visszakötöttük az áramszolgáltatást, biztonságos áramvételi pontot alakítottunk ki, s a téli időszakra elektromos fűtőtesteket kölcsönzünk nekik.

Jelenlét az ország háromszáz legnehezebb helyzetű településén

Szakértők becslése szerint több mint kétmillió szegény van Magyarországon, és közel egymillióan élnek súlyos anyagi nélkülözésben, mélyszegénységben vagy nyomorban. A szegénység meghatározásánál elsősorban az anyagi körülményeket vesszük alapul, de legalább ennyire fontos a társadalomból, a társadalom vérkeringéséből, a különböző szolgáltatásokból való kirekesztettség, amely végül nemcsak az egyének vagy a családok életében, hanem már egyes településrészek vagy egész települések – s azok intézményei – szintjén vezet reménytelenséghez, kilátástalan állapothoz. Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász a szegénységet a képességek kibontakoztatásának lehetőségétől való megfosztottságként, egyfajta „szabadsághiányként” határozza meg: a mélyszegénység, a nyomor olyan mindent átszövő általános állapot, amely már a születés pillanatától meghatározza az érintettek lehetőségeit, teljes életpályáját, s amelyből – az OECD kutatása szerint Magyarországon – akár hét generáció munkájába kerülhet a kitörés (OECD, 2018).

A szegénység jellemzői között találjuk az alacsony iskolázottságot, a rossz, jellemzően szegregált iskolai karriert, az alacsony foglalkoztatottsági rátát, a kedvezőtlen egészségi állapotot, az átlagosnál rövidebb születéskor várható élettartamot, a leromlott lakhatási körülményeket és sok esetben a foglalkoztatási és más központoktól mért földrajzi távolságot.

A Gyerekesély program és más projektek során az országot járva egyre több településen lehettünk tanúi ezeknek a körülményeknek, és fokozatosan kirajzolódott az a száz-kétszáz-háromszáz település, ahol a problémák olyan mértékű sűrűsödését láthattuk, amely a társadalmi folyamatok megfordítása érdekében azonnali és minél koncentráltabb beavatkozás után kiáltott.

A Felzárkózó települések program tervezésekor olyan indikátorrendszer született, amely lehetővé tette a települések célzott, a fenti jellemzőkre figyelő kiválasztását. A háromszáz legnehezebb helyzetű település meghatározását egy összetett, kompozit indikátor alapján végezte el a KSH. Figyelembe vették többek között a fiatalkorúak arányát, a születési arányszámot, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesítettek arányát és az általános iskolát el nem végzettek arányát, az egy főre jutó adóköteles jövedelem szintjét, a tartós álláskeresők arányát, mindezek mellett pedig a komfort nélküli és szükséglakások mértékét.

A Felzárkózó települések program 2019-ben indulhatott el. Az első évben harmincegy, 2020-ban harminchat, 2021-ben pedig ötvenegy település csatlakozhatott, majd 2023-tól évente újabb nagyjából hatvan-hatvan település léphet be a programba.

• A program módszertani alapja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által kidolgozott Jelenlét program, annak szemlélete s az elmúlt évek, évtizedek során kimunkált komplex módszertani kosár.
• A Jelenlét programok a közösségek egészét célozzák, bázisuk az egyéni esetkezelés, tanácsadás, ügyintézés mellett a közösségi munkának is otthont biztosító közösségi tér, a Jelenlét Ahogy a Jelenlét program építőkockáit összefoglaló Kapcsoskönyv fogalmaz: „A programok alapja a Jelenlét Pont. Ez a szociális munka, a kapcsolatépítés bázisa. Itt adjuk át és kapjuk az információkat, ez a szociális munka és családsegítés »irodája«. Minden Jelenlét Pont rendelkezik higiénés blokkal. A kríziskezelésen belül eseti, azonnali személyes segítségnyújtást kínál, innen indulnak el, szerveződnek a közösség számára nyújtott szolgáltatások, és amennyiben a mérete engedi, akkor rendezvényhelyszínként, közösségi térként is szolgál. A Jelenlét Pont adhat helyet továbbá a készenléti raktárnak, közösségi mosodának és fürdőnek, valamint a közösségi konyhának” (MMSZ, 2022: II. 1).
• A Jelenlét programok alapja a települési diagnózisok felállítása: ennek legfontosabb forrása a mind több családot elérő intenzív szociális munka, de minden településen reprezentatív lakossági kérdőívezést is végzünk, és külön intézményi kérdőívekkel keressük meg a jegyzőt, a védőnőt, a családsegítő és gyerekjóléti szolgálatot, ha van a településen, akkor a bölcsődét, a gyerekházat és a tanodát is, minden esetben a településen élő gyerekeket fogadó óvodát és általános iskolát, az elérhető középiskolát, a pedagógiai szakszolgálatot, valamint a kormányhivatal foglalkoztatási osztályát. A diagnózis alapján a konkrét településre szabott cselekvési terv készül, melyet évről évre újratervezünk a Jelenlét Pont munkatársaival és a program regionális koordinációjával.
• A Felzárkózó települések program egyik legfontosabb működési és döntéshozatali sajátosságát a szakmai irányítótestületként működő településcsoportok rendszere jelenti: az egy-egy településcsoporthoz tartozó hét-tíz település havi találkozóján megvitatják a szakmai előrehaladást, és döntenek a kapcsolódó szakmai és pénzügyi kérdésekről. Célunk, hogy a településekhez minél közelebb szülessenek meg az egyes fejlesztésekről szóló döntések, legyen szó akár valamely településen egy-egy család szintjén lévő feladatokról, akár valamely projekt települési vonatkozású teendőiről.

Beavatkozási eszköztár – szakterületek

Cél, hogy a közösségi tér, a Jelenlét Pont biztosította közösségi munka és az egyénekre, családokra irányuló kríziskezelés, ügyintézés, esetmunka mellett a program keretein belül a szociális munkának olyan „eszköztára” jöjjön létre, amely az életkorok mentén haladva, a fogantatástól kezdődően kíséri végig a megszülető gyermekeket egészen a munkába állásig, kiegészítve e tevékenységeket olyan életkortól független körülmények javításával, mint a közterületek állapota, a lakhatási feltételek, az energiaellátottság, a közbiztonság vagy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Ez a speciális „eszköztár”, a szociális munka e támaszai jelentik azokat a beavatkozási pontokat, melyek a Felzárkózó települések program különböző projektekből finanszírozott szakterületei.

Az egyes szakterületek együttműködésének elsődleges szintje a budapesti egységes szakmai koordináció, ezt követi a szakterületi munka regionális szintű összefogása és irányítása, illetve harmadikként – mégis az egyik legfontosabb működési szabályként –, hogy települési szinten a szakterületi munka a településcsoportok döntései alkotta keretben a Jelenlét Pontokon végzett szociális munka alá van rendelve. A programon belül nem kerülhet sor fejlesztésre egy adott településen úgy, hogy ne volna szervesen beágyazva a településen zajló szociális-közösségi munkába, a Jelenlét Pont munkájába: ennek a működésmódnak rendeljük alá a projektmegvalósítás és a Felzárkózó települések program egészének szakmai és pénzügyi döntéshozatali rendszerét.

Mind a települési szintű szociális-közösségi munkában, mind a szakterületek munkájában alapvető elvárásként jelenik meg, hogy vagy a gyerekek, családok, háztartások teljes körű elérésére törekedjünk, vagy indokolt esetben kifejezetten azokra a családokra figyeljünk, ahol a legnagyobb szükség van a segítségre.

Kora gyermekkor

A későbbi életévekbe való befektetés szempontjából a legfontosabb a fogantatástól a születésig eltelő életszakasz, a világra jövetel körülményei, illetve a születést követő első ezer nap időszaka. Számos tárgyi segítség mellett talán a leglényegesebb feladatunk pótolni a gyermek fogantatására, a szexuális élet legalapvetőbb kérdéseire, a magzati korban való fejlődésre, a születésre vagy épp a már megszületett gyermek igényeire vonatkozó hiányzó ismereteket.

Kora gyermekkorban a program legfontosabb partnerei a településeken dolgozó védőnők. Velük kapcsolatban a következőkre kerül sor:

• Pótoljuk az esetleg hiányzó diagnosztikai eszközeiket, illetve az előírtakon kívül is biztosítunk eszközöket.
• Ha indokolt, a program biztosítja a védőnők közlekedésének megoldását személyautó beszerzésével – de speciális esetekben akár kerékpárral vagy robogóval.
• Védőnői segítőket alkalmazunk, családkísérést valósítunk meg harminc-negyven gyermekenként egy-egy családmentor alkalmazásával.
• A helyben dolgozó szakemberek jelzése alapján további szakemberek, szociális munkások, kora gyermekkori szakértők, mozgásterapeuták vagy INPP-, TSMT-, Dévény-torna-szakértő kapcsolódik be a településen a fejlesztő munkába.
• A Jelenlét Pontokon és a gyerekek otthonaiban játszósarkot alakítunk.
• Konkrét adományokkal is segítünk: szükség szerint magzatvédővitamin- és kisgyermekek számára összeállított vitamincsomagokkal, a Jelenlét Pontokon elérhető gyógyászati segédeszközökkel és vény nélkül kapható egészségügyi termékekkel.
• A program településein megszülető gyermekek számára babacsomagot biztosítunk, kiegészítő nagytestvércsomaggal, illetve kismamacsomaggal.
• Segítjük a szakellátásba való eljutást, akár a kismamák és az édesanyák kórházközeli szállásának biztosításával.
• A Jelenlét Pontokon erre a célra szervezett témanapokon elsősegélynyújtási, újraélesztési és ápolási alapokat oktatunk, az otthoni elsősegélynyújtáshoz pedig alapcsomagot biztosítunk.

Az óvodában és iskolában töltött életszakasz

A településeken zajló szociális-közösségi munka keretein belül a program kifejezetten törekszik az óvodákkal és iskolákkal való szoros együttműködésre. Célunk, hogy lehetőség szerint minden gyermek eljusson a szakmaszerzésig, és minél többen jelentkezzenek érettségit adó középiskolába. A helyi diagnózison alapuló oktatási beavatkozásainak során a pedagógusoknak nyújtott közvetlen közösségi-módszertani segítség biztosításával a Jelenlét program megvalósító partnereivé tesszük az óvodákat és iskolákat, amit településre, intézményre szabott, az óvodai és iskolai szakaszok közötti átmenetek és az iskolai beválás támogatását segítő kis projektek indításával egészítünk ki.

A mind több település óvodáját és iskoláját támogató munka mellett a lemorzsolódás és a szegregáció csökkentése érdekében új intézményes ellátási formák létrehozását és már működő intézményi modellek megújítását is célul tűzzük ki:

• újabb tanodák indítása, emellett kifejezetten középiskolásokat fogadó kamasztanodák létrehozása;
• az elkallódás megelőzése érdekében térségi központokban, nagyobb településeken tanulóházak, ifjúsági irodák létrehozása;
• a tanulókat támogató patrónusrendszer kialakítása;
• mintaiskolák működtetése különösen nehéz helyzetű települések vagy településbokrok esetében;
• az iskolarendszerből lemorzsolódott tizenhat és huszonöt év közötti fiatalokat fogadó műhelyiskolák indítása;
• tematikus középiskolai kollégiumok kialakítása.

Foglalkoztatás

A szociális segítésen túl fontos, hogy falvaink valóban perspektívát nyújtsanak a családjainknak – ehhez a helyi és térségi gazdaságot kell megerősíteni, és újra bekapcsolni oda a családokat.

Ugyan sokan vállalnak „hetelős” budapesti vagy akár még nyugatabbra lévő munkát, hajnalonta számosan felszállnak a valamilyen szalagmunkát kínáló munkásjáratra, mégis rengetegen kimaradnak még ezekből a lehetőségekből is, s akár „sokadik generációs munkanélküliként” otthon maradnak.

Célunk, hogy a munkanélküliség és a piaci foglalkoztatás közötti bármely lépcsőfokon álló személynek lehetőséget kínáljunk a továbblépésre:

• lakossági kertprogrammal, mintakertek létrehozásával;
• műveletlen területek, elhanyagolt régi házhelyek egybeszántásával, ismételt művelésbe vonásával;
• a csak helyben foglalkoztatható felnőtteknek értékteremtő közmunkával;
• kisléptékű foglalkoztatási műhelyekkel, egy-egy jól meghatározott termék esetén piaci értékesítéssel;
• integrátori szerepet vállalva, helyi termékek értékesítési láncának kialakításával;
• munkaerőpiaci szolgáltatásokkal, a munkahelyig kísérő szociális munkával, célzott képzések szervezésével;
• térségi szintű innovatív foglalkoztatási programok indításával.

Közösségfejlesztés

Mint már említettem, a Jelenlét programok működésének alapja a közösségi munka, a Jelenlét Pontok nyitott közösségi térként szolgálnak. Roma alkotókat hívunk meg, színházi és más kulturális alkalmakat szervezünk, a közösségi foglalkozások révén pedig példaképeket állíthatunk a közösség elé.

A közösségi munka egyik fontos eleme a korábban már említett Mozgó Játszótér program, amely a közösség, illetve a közösséggel foglalkozó intézmények és munkatársaik megismerését, a velük való bizalomépítést s ezen keresztül a fejlesztési szükségletek feltárását segíti.

Minden településen szervezünk sportfoglalkozásokat, sok esetben szakedzők be- vonásával, épített műfüves vagy rekortán sportpályákon. A szabálykövetést, kitartást fejlesztő, közösségi és sportélményt adó foci- – vagy teqball-, kosárlabda- és küzdő- sport- – foglalkozások a legelesettebb családok gyermekei előtt is nyitva állnak. A teljes Felzárkózó települések program leginkább kiemelkedő eseményei a térségi, régiós vagy országos bajnokságok, kupák.

A Máltai Szimfónia Program célja, hogy csoportos zenetanítással közösséget, zene- kart építsünk, s ezzel érjünk el fejlődést a gyerekek finommotorikus és szociális készségeiben, személyiségében. Nagyzenekar kialakításával, országos fellépésekkel, más zenekarokkal együtt az integráció legjobb példáját tudjuk felmutatni.

Speciális prevenció és egészségügy

A szegregátumok világában a szerhasználat és a káros szenvedélyek különösen nehézzé teszik a családok mindennapjait, ezért külön figyelmet szentelünk a bűnmegelőzési tevékenységnek, a családon belüli erőszak visszaszorításának, az áldozatvédelemnek. A Jelenlét Pontok és az oktatási intézmények programjaihoz szervesen kapcsolódva drog- prevenciós tevékenységet szervezünk, az érintett kismamáknak dohányzásról leszoktató foglalkozásokat tartunk. A rendőrséggel együttműködve bűnmegelőzési kampányokat, témanapokat tartunk, elérhetővé tesszük az áldozatsegítő szolgáltatásokat, védett házat létesítünk.

Az egészség megőrzését szolgáló tanítás már a gyerekházakban elkezdődik, de a fűtési szokások megváltoztatásán keresztül egészen a konkrét gyógyszerfogyasztás átgondolásáig terjed. Az egészségtudatosság növelését szűrőprogramokkal segítjük, különösen a gyerekeket célzó, szemüveget is biztosító szemészeti szűrésekkel. A felzárkózó települések harmadában betöltetlen a háziorvosi praxis, ezért a hiányok hatásának enyhítésére telemedicinás szolgáltatás indítását szervezzük.

Lakhatás, energiaszegénység

A háromszáz településen a lakások mintegy negyede komfort nélküli vagy szükséglakás, de a statisztikákon túl, a településeken járva is láthatók a rossz állapotú, romos házak, a zsúfoltság, szembeötlik a közterületek rossz állapota, télen pedig az egészségtelen fűtés.

„A nyomor a legkézzelfoghatóbban a lakhatási körülményekben érhető tetten” (MMSZ, 2022: IX. 1). A lakhatási beavatkozások legfőbb célja az ingatlanok állapotának megerősítése, illetve gyermeket nevelő családok esetében legalább egy biztonságos, fűtött szoba kialakítása. A következő tevékenységeket végezzük ezen a téren:

• a közterületi helyzet rendezése: szemétszedés, rágcsáló- és rovarirtó program, felelős állattartás program;
• települési szintű lakhatási kérdések: a tömegközlekedés és az élelmiszer-ellátás javítása;
• az épületek tulajdonviszonyainak rendezése, kerítésépítés, a gondozatlan területek művelésbe vonása;
• tetőkommandó működtetése a kríziskezelés és a még megmenthető épületek javítása érdekében;
• rácsatlakozás a közművekre (prioritást élvez a biztonságos áramvételi pont kialakításának előkészítése);
• adósságkezelési szolgáltatás;
• Csok – támogatás az otthonteremtési támogatások felvételéhez;
• szociálisbérlakás-állomány kialakítása, a településkép javítása (ezerhatszáz használt ingatlan felújítása és négyszáz lakóház megépítése);
• országos hatókörű szociális lakásügynökség működtetése;
• energiatámogatási alap létrehozása: megújuló energia használata országosan negyvenöt napelempark létrehozásával.

Zárszó

Valamivel több mint háromszázezer ember él azon a háromszáz településen, ahol – a már idézett pécsi főépítész szavai szerint – „a hagyományos intézményrendszer sokszor már nem tud változást elérni”. Egyszerre erkölcsi kötelességünk és szikár önérdek, hogy segítsünk: különösen a gyermekeket érintő szegénységre tekintettel meg kell találnunk a Jelenlét komplex beavatkozásrendszerével a kilábalás útját, s végső soron az ország termelékenységének javítása érdekében vissza kell vezetnünk az érintett településeken élő embereket és családokat a társadalom szövetébe.

Ahogy a Felzárkózó települések program értékelésért felelős vezetője, Németh Nándor fogalmazott egy interjúban, melyet a Civil Rádió készített vele: „Ez egy folyamatos iteráció, kapcsolatépítés, nagyon-nagyon sok jó szándék. A mi részünkről erős hit, a Jóistenbe vetett hit és az egymásba vetett hit és bizalom. E nélkül nem megy. Nálunk ezek az alapkövek a mai napig működtetik a rendszert.

Mi örülünk, hogy felismerte a kormányzat azt, hogy ez a munka hatásos, hogy tudunk válaszokat adni nagyon nehéz kérdésekre. Hogy tudunk segíteni a társadalmi szereplőknek abban, hogy ez a közeg egy picit oldódjon…”

Absztrakt

A tanulmányban a felzárkózó településeken zajló kutatási eredmények és a segítőtevékenység, a Jelenlét program keretein belül végzett szociális munka és közösségfejlesztés mindennapi gyakorlatának bemutatására törekszünk tíz Baranya megyei település tükrében. Az írás célja, hogy ismeretekkel szolgáljon a felzárkózó településeken megvalósuló szakmai tevékenységekről, illetve információt nyújtson e települések társadalmáról, gazdaságáról, a családokban zajló értékváltozásokról. A tanulmány fókuszában a Sellyei járás négy felzárkózó településén 2019 tavasza óta zajló kutatás eddigi eredményei állnak. A vizsgálat a társadalmi hierarchia alján elhelyezkedő hátrányos helyzetű, gyermekes háztartásokra és tagjaikra, a családi szerepekre, értékekre, konfliktusokra, valamint ezek összefüggéseiben a kulturális dimenziókra koncentrál. Jelen tanulmány érdekességét az adja, hogy a szerzők szakmai munkatársakként részt vesznek a Felzárkózó települések programban, így kutatói és megvalósítói szemszögből is bemutatják gyakorlati tapasztalataikat.

Kulcsszavak: felzárkózó települések, Jelenlét program, szociális munka, jó példák, társadalmi innovációk

DOI: https://doi.org/10.56699/MT.2023.2.7

A magyar kormány 2019 tavaszán újabb romastratégia előkészítését kezdte meg (a korábbi: Nemzeti Társadalmi és Felzárkózási Roma Stratégia 2011–2020). Kinevezték Vecsei Miklóst, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét a diagnózisalapú felzárkózási romastratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztosnak. A stratégia keretét a Felzárkózó települések program adja, melynek célja, hogy a 105/2015. (IV. 23.) kormányrendeletben meghatározott településkörből a Központi Statisztikai Hivatal által készített legalacsonyabb komplex mutató alapján kiválasztott, mintegy háromszáz településen – szakaszos bevonásukkal – hoszszú távú fejlesztési programot indítson. A korábbi és a tervezett romastratégia közös pontja, hogy a szegénység problémáját és a „cigánykérdés” megoldását egy programban fogalmazza meg. A cél a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők arányának csökkentése, különös tekintettel a roma népességre (Boros–Bucher, 2019; Boros, 2022).

A Felzárkózó települések elnevezéssel a kormány egy hosszú távú program bevezetését rendelte el 1404/2019. (VII. 5.) számú határozatában. E célzott program fókusza az érintett településeken élő lakosság helyzetének javítása különböző szolgáltatások biztosításával. A programot összesen háromszáz településre tervezték, de nem egyszerre indult el valamennyiben, hanem évente bizonyos számú településen kezdték meg a munkát a megvalósító szervezetek. 2019-ben 31, 2020-ban 36, 2021-ben 51 települést vontak be a programba, ez három év alatt országosan összesen 118 települést jelent. Időközben további 182 települést is kijelöltek (1057/2021. [II. 19.] Korm. határozat), melyből 2023-ban újabb hatvan település belépése várható a programba. A Felzárkózó települések program szakmai irányítását a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület (a továbbiakban: MMSZ) végzi: a szervezet módszertani támogatást nyújt a program meg- valósítóinak, hiszen az a cél, hogy minden településen szakmai módszertan (komplex és diagnózisalapú szemlélet) alkalmazásával, kiemelten jelenlétalapú módszerrel kerüljön sor a fejlesztésekre.

Az MMSZ, amely a Felzárkózó települések program teljes koordinációjáért is felel, a programban részt vevő szervezetekkel együttműködve valósítja meg a szakmai célokat. A Felzárkózó települések újszerűsége, komplexitásra törekvése leginkább két dologban mutatkozik meg: egyrészt a célcsoport korosztályi besorolásánál nem egy meghatározott korcsoportot, hanem az egyént és a családot helyezik a fókuszba, vagyis a „fogantatástól a foglalkoztatásig” szemlélettel hangsúlyozzák az egyén születéstől a munkaerőpiacig tartó támogatását, kiemelt figyelmet fordítva a gyermekek- re. Másrészt, mielőtt bármilyen tevékenységet szerveznének, úgynevezett települési szintű diagnózist készítenek, mely az egyik feltétele is a Jelenlét programnak. Ennek során lakossági és intézményi kérdőívek felvétele, a családokkal interjúk és segítőbeszélgetések zajlanak, a részt vevő megfigyelés módszerével térképezik fel a társadalmi problémákat, mérik fel a szükségleteket. A diagnózis alapján cselekvési terv készül, melyben meghatározzák a komplex beavatkozási területeket, tevékenységeket és az időtartamot. A települési diagnózis célja, hogy feltárja azokat a problémákat, melyek a szegénység okaira mutatnak rá, továbbá akadályozzák a település fejlődését, a helyi lakosság helyzetének megváltozását, javulását. A megvalósító szervezetek munkatársainak feladata, hogy a települési diagnózishoz szükséges felmérést elvégezzék, az eredmények alapján elkészítsék a település programját, melyben az MMSZ által meghatározott komplex, szakterületi (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy, szociális) fejlesztési irányokat mutató cselekvési terv található. Az elképzelés szerint a cselekvési tervben már a konkrét és szükséges beavatkozási területek is szerepelnek, kiemelten a családi és közösségi szintű tevékenységek egymásra épülő rendszere, a megvalósításban együttműködő partnerek feladatai, illetve a szolgáltatások, feladatok, fejlesztések, tevékenységek időterve. A cél, hogy e cselekvési terv az érintettek bevonásával elkészüljön, és a dokumentum létrejöttének segítségével támogassák és fejlesszék a településeket. Az elért eredmények és a felmerülő kihívások tükrében évente szükség van az adott terv felülvizsgálatára, módosítására (MMSZ, 2022: 10).

A Felzárkózó települések program keretében minden településen létrehoznak úgynevezett Jelenlét Pontokat, melyek alapvetően mindenki számára nyitott térként, házként működnek, s egyfajta integrált közösségi és szolgáltatási feladatot látnak el. „Jelenlét Pontok kerülnek kialakításra, melyek helyet adnak különböző közösségfejlesztő tevékenységeknek, mint a helyi lakosság aktivizálása, életminőségének javítása, képessé tétele, információ nyújtása, különböző emberek, csoportok és közösségek közötti kommunikáció segítése, képzés, oktatás, szakemberek bevonásával” (MMSZ, 2021: 3). A Jelenlét Pontokat az adott megvalósító szervezet az MMSZ-szel együtt és a kiadott módszertan szerint működteti, szociális és segítő szakembereket foglalkoztatva. „A Jelenlét Pontok által elért közösségek az évek során várhatóan jobban képesek lesznek önállóan szembenézni a kihívásokkal, és kezelni saját problémáikat” (MMSZ, 2021: 3).

A felzárkózási programba bevont településeken működtetett Jelenlét Pontok komplex segítségnyújtásra vállalkoznak, feladatuk a kiadott irányelvek és módszertan szerint széles körű. Az MMSZ által kiadott szakmai irányelvek szerint a programokkal kapcsolatban 8–14 kiemelt tevékenységi, fejlesztési területet határoztak meg, többek között a következőket: jelenlét biztosítása az adott településen; Jelenlét Pont és kapcsolódó szolgáltatások működtetése a településen különböző cél- és korcsoportoknak (magzati és kora gyermekkor, óvodás- és iskoláskor); a foglalkoztatás és a helyi gazdaságfejlesztés segítése; az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés támogatása; segítségnyújtás lakhatási nehézségekben; bérlakásprogram; közösségfejlesztés; közbiztonság; a felelős állattartás elősegítése; szakemberek felkészítése (képzések); partnerség kialakítása felsőfokú intézményekkel; a nyilvánosság biztosítása. A felsorolt tevékenységekhez az MMSZ módszertani támogatást nyújt, s régiós szinten koordinálja és nyomon követi a megvalósulást. A tervezés komplexitását mutatja, hogy a Felzárkózó települések program előkészítése hazai és uniós források, megvalósuló fejlesztési programok összehangolásával és figyelembevételével zajlott, hiszen az elképzelés szerint a szinergia kialakítása, a források összehangolása is fontos szempont (MMSZ, 2021: 3).

A tanulmányban a felzárkózó településeken zajló segítőtevékenység, a Jelenlét program keretében nyújtott szociális szolgáltatások, a segítőmunka és a közösségfejlesztés egy-egy példaértékű gyakorlatának bemutatására törekszünk tíz felzárkózó Baranya megyei település tükrében.

Hazánkban kevés olyan kutatás van, amely a szegénység megélésének következményeit a családi szerepek és értékek tekintetében vizsgálja. Koncz (2002) megállapítása szerint a szegénység megélése nem egyforma a családokon belül. Czibere (2011, 2012) rámutat azokra az okokra, amelyek miatt a mélyszegénységben élő nők és férfiak a családon belül másként élik meg a szegénységet. Kroska (2007) a családokban zajló változásokról ír, amelyeket meghatároz a nemi és szülői szerepek makroszintű átalakulása, attól függően, hogy a társadalom hogyan gondolkodik e szerepekről, a kötelezettségekről, jogokról. A társadalom alapegységét jelentő családok értékválsággal/változással küzdenek, csakúgy, mint az egész társadalom. Azt is mondhatjuk, hogy a társadalomban lezajló változások elsőként a családon belül jelennek meg.

A tanulmány fókuszában a Sellyei járás négy felzárkózó településén 2019 tavasza óta zajló kutatás eddigi eredményei állnak. 2019-ben 58 gyermekes (0–17 éves gyereket nevelő) háztartásban vettük fel a családi/háztartási kérdőívet. Ez a négy vizsgált település (Kisszentmárton, Lúzsok, Téseny, Drávaiványi) összes háztartásának egyharmadát teszi ki. A kutatás 2019-es eredményei a kérdőíves adatfelvételen és kvalitatív módszereken alapulnak: tíz félig strukturált és egy fókuszcsoportos interjú készült, az utóbbi hat édesanyával. A fókuszcsoportra Drávaiványiban került sor, a résztvevőket a kutatás vezetői a kérdőíves adatfelvétel alapján kérték fel az interjúra. (A szempontok a következők voltak: életkor, a gyermekek életkora, foglalkozás, iskolai végzettség, etnikai hovatartozás). A Covid-időszak alatt a kutatás többször és hosszabb időszakra szünetelt, majd 2021 tavaszán és 2022 őszén folytattuk (az eredmények feldolgozása folyamatban) a PTE BTK Szociológia, illetve a PTE BTK Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszék hallgatóinak részvételével. A vizsgálat a társadalmi hierarchia alján elhelyezkedő hátrányos helyzetű gyermekes háztartásokra és tagjaikra, a családi szerepekre, az értékekre, konfliktusokra, illetve ezek összefüggéseiben a kulturális dimenziókra koncentrált.

Helyzetkép

Az általunk vizsgált tíz település Jelenlét Pontjai közül három a Szigetvári, hét pedig a Sellyei járás területén található. A települések egyrészt tipikus (többségében ormánsági) aprófalvak (a népességszám és a gazdasági mutatók szempontjából), másrészt a szegregálódó, hasadt társadalmú, illetve gettósodó kistelepülések mintapéldái (Kovács T., 2005). A Sellyei járás falvainak átlagos lakosságszáma 258 fő (1. táblázat). Százötven, illetve annál kevesebb lakosa van két településnek, 151–250, illetve 251–300 lakosa pedig három-háromnak. Két település lakónépessége haladja meg a háromszáz főt. A tíz település közül egyben működik még iskola és óvoda, tehát kilenc faluban nem található köznevelési intézmény. Három településen van szegregátum. A falvak térségi viszony- latban a közepes-kisebb népességcsökkenéssel jellemezhető települések közé tartoznak. Négy kistelepülés öregedési indexe jelentősen alacsonyabb az országos és a járási átlagnál. Míg a Dél-Dunántúlon 147 hatvan éven felüli jut száz tizennégy év alatti gyermekre, addig a vizsgált települések mindegyikén jóval magasabb a gyermekkorúak idősebb korcsoportokhoz viszonyított aránya. Van olyan ormánsági kistelepülés, ahol a gyermek- korúak háromszor annyian vannak, mint az idősek. A településeken az átlagos háztartásszám 50–75, több mint egyharmadukban gyermeket nevelő család él, és magas a 0–3 éves korú gyermeket nevelő családok száma.

1. táblázat: A kutatásban szereplő települések főbb statisztikai adatai (2021)

Forrás: TEIR adatbázis, települési tablók, eredmények

A vizsgált települések lakóinak fele élettársi viszonyban él, negyven százalékuk házasságban. A kapcsolatokat nagyfokú instabilitás jellemzi. A közös gyermekek nem jelentenek visszatartó erőt a válással szemben, több kapcsolatban mozaikcsaládként nevelik együtt a gyerekeket. A vállalt gyermekek száma magas, három-négy átlagosnak mondható, de hat-hét sem ritka a családban, ugyanakkor általánosan kijelenthető, hogy a gyermekvállalási arány csökkenő tendenciát mutat. Jellemző a szülők, nagyszülők korai halála, többségük a hatvanéves kort sem éri el. A generációk együttélése, mely inkább kényszerhelyzet, mint választott életforma, konfliktusokat eredményez. A fel- nőtt fiatal és középkorú lakosság egészségi állapota rossz, az embereket gyakran már egészen fiatal korban diagnosztizált betegségek jellemzik, melyek a rossz lakáskörülmények és életminőség mellett a nehéz fizikai munka következményei is. A családok felében különböző addikciókkal kapcsolatos problémák is jelen vannak.

A kutatási eredmények arra is rámutatnak, hogy a nők és férfiak tradicionális szerepet töltenek be családjaikban. A férfiak a hagyományos „kenyérkeresők”, akik többnyire betanított és segédmunkát, de kizárólag fizikai munkát végeznek, főként a mezőgazdaságban, az építőiparban és erdészetekben. A nők többsége otthon van, gyereket nevel, minden háztartási feladatot egyedül lát el (mosás, főzés, tűzifabehordás, gyerekek és idősek gondozása). A családok negyedében a férfiak alkalomszerűen bekapcsolódnak a gyerekek nevelésébe. A nők felének van munkahelye (hetven százalékuk közfoglalkoztatott), de csak húsz százalék érzi úgy, hogy a férje mellett ő is családfenntartó. A társadalom a férfiaktól továbbra is elvárja a hagyományos (a család anyagi biztonságát megteremtő) családfenntartói szerep betöltését, azonban a család megélhetését nem tudják biztosítani. Azok a férfiak, akik bekapcsolódnak a gyereknevelésbe, ezt nem elsősorban az interakciók, hanem a fizikai gondozás terén teszik (és csak az egészen kiskorúak esetében). A gyermekek gondozásába, nevelésébe bekapcsolódó apák családjaiban a nők dolgoznak, a férfinak vagy a nőnek szakmunkásvégzettsége van, általában magasabban képzettebbek, mint a környezetük.

A hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű csoportokban a korai gyermekvállalás számának növekedése előfordul, gyakorisága még nem számottevő, de látható a változás. Míg a társadalom jelentős része halogatja a gyermekvállalást, és a nők egyre későbbi életkorban vállalják első gyermeküket, addig a vizsgált falvakban ez épp fordítva történik. Az interjúalanyok említettek olyan családtagokat, akik tizennégy, illetve tizenöt évesen hozták világra első gyermeküket. Az országos átlaghoz képest mintánkban magasabb az átlagos gyermekszám. A vizsgálat idején a 20–25 éves korcsoportba tartozó nőknek átlagosan két gyermekük volt, és továbbiakat is terveztek még (két-három gyermeket). Néhány esetben előfordul késői terhesség (negyvenéves kor felett), amely nagyobb meglepetést és riadalmat okoz, mint a fiatalkori állapotosság (Boros–Bucher, 2019).

A befolyásoló tényezők (alacsony iskolai végzettség, munkanélküliség, rossz lak- hatási körülmények stb.) hatással vannak az életvezetési stratégiákra, a jövőképre, az életesélyekre, melyeket napjainkban tovább nehezítenek az alacsony képzettséghez kapcsolódó folyamatok (korai iskolaelhagyás, lemorzsolódás, a tankötelezettségi kor változása). A korai gyermekvállalás az iskolát korán elhagyó fiataloknál jellemző; az okok és az összefüggések elsősorban az iskolai kudarcokban, a település és a családok társadalmi-gazdasági helyzetében keresendők. A gyermeket vállaló fiatalok (esetlegesen fiatalkorúak) nem alkotnak külön háztartást, erre anyagi lehetőségük sincs, ezért szüleik- kel élnek együtt. A korai gyermekvállalásra nem jellemző a tudatos családtervezés, de a megszülető gyermeket támogató környezet várja. A többgenerációs családmodellben élő nők élete a háztartási munka mellett a gyerekek körül forog. A gyermekek gondozása, nevelése jelent biztos támpontot az életükben, egyfajta visszaigazolása annak, hogy valamiben sikeresek. Az interjúk során a megkérdezettek többen megfogalmazták, hogy a gyermekkel értelmet nyert az életük, és amitől eleinte tartottak, abban sikeressé váltak. A magyar társadalom tradicionális attitűdje szerint a gyermek gondozása és nevelése a nő feladata, és a vizsgált településeken ez még inkább jellemző. Az interjúkban a nők életük kiteljesedését úgy fogalmazták meg, hogy akkor léteznek, ha anyává válnak. Jövőképük és munkaerőpiaci integrációjuk többnyire a közfoglalkoztatásra épül. Úgy gondolják, hogy amíg tíz év alatti a gyermekük, addig nincs választásuk, otthon maradnak, mert helyben kevés a munkalehetőség, a más településre való munkába járásuknak pedig nincsenek meg a feltételei (a képzettségüknek megfelelő munkahely, az igényeiket figyelembe vevő infrastruktúra, közlekedés, gyermekszolgáltatások). A munkavállaláshoz kötődő gátakat többek között a gyerekek óvodába, iskolába indításával és hazavitelével (nincs helyben óvoda, iskola) és az egyéb otthoni teendők ellátásával kapcsolatos félelmeik jelentik. Számukra a rugalmas és biztonságos munkahely egyelőre szinte elképzelhetetlen, a távmunkához pedig nem állnak rendelkezésre a feltételek. A jövőre vonatkozó elképzeléseikből hiányoznak az alternatívák, lehetőségek.

Az elmúlt évtizedek óta a Sellyei járásban a demográfiai mutatók alapján erőteljes társadalmi és etnikai homogenizáció zajlik, mely erős összefüggést mutat a munka- lehetőségek hiányával és a megélhetési problémákkal. A járás lakosságának munkaerőpiaci hátrányai, az alacsony foglalkoztatottsági arányok nem kizárólag a munkahelyek hiányából erednek, mindehhez hozzájárul a népesség alacsony iskolai végzettsége, szak- képzetlensége és a rossz közlekedési viszonyok. A cigány népesség társadalmi és gazdasági helyzete erős összefüggést mutat területi hátrányaikkal, a lakóhelyük szerepével, funkcióival mindkét járásban. A településeken végzett kérdőíves vizsgálatok szerint a válaszadók az ott élő romák arányát több mint ötven százalékra becsülik, néhány település esetében 70-80 százalék fölé (Boros–Bucher, 2019: 16–17).

A Sellyei járásban végzett 2019-es kutatásunk (Boros–Bucher, 2019) alapján a roma népesség szegregációjával összefüggésben látható, hogy a többi településhez képest a lakosságon belül magasabb a fiatalok aránya, továbbá felülreprezentált a hátrányos helyzetű, alacsony végzettségű, rossz munkaerőpiaci helyzetű népesség. Az idősebb népességet nem megfelelő egészségi állapot és magas halandósági mutatók jellemzik.

A térségre jellemző negatív migrációs trendek fokozottan jelentkeznek az általunk vizsgált településeken. A képzettebb, aktív munkaerőpiaci státuszú lakosság elvándorlása mellett megjelenik a hátrányos helyzetű népesség beköltözése. A térség ingatlanpiacán jelen lévő lehetőségekhez képest ezeken a településeken alacsonyabbak az ingatlanárak, és az üresen maradt lakóházak az előnytelen munkaerőpiaci feltételek mellett is vonzerőt jelentenek a leszakadó csoportok számára. Fontos megjegyezni, hogy az elmúlt évtizedekben az ingatlanok amortizációja jelentős, ennek következtében egyre hangsúlyosabban jelennek meg lakhatási körülményekből fakadó krízisek és nehézségek a mindennapokban. Mindezekkel párhuzamosan egyre ritkább az eladásra kínált ingatlan a lakhatásra alkalmas épületek között. Az alacsonyabb népességszám miatt egy-egy család költözése is statisztikailag kimutatható változást jelent, ugyanakkor tíz év viszonylatában (a 2009 és 2018 közötti adatokat összesítve) egyértelmű, hogy az elvándorlás meghaladja a térségi átlagot (1. táblázat). A települések infrastrukturális ellátottsága hasonló a térség más aprófalvaiéhoz, és valamennyi szolgáltatáshiányos. A gazdasági aktivitás alacsony, és magas a legfeljebb nyolc osztályt végzett regisztrált munkanélküliek aránya. A helyi gazdaságot mezőgazdasági kisvállalkozások jellemzik, amelyek gépesítettségük miatt csak alkalmi foglalkoztatást biztosítanak a helyiek számára. A kereskedelmi egységek – néhány kivétellel – mozgóboltként működnek.

Az utóbbi években kismértékben csökkent a közfoglalkoztatásban részt vevők száma, elsősorban a munkaképes, motivált férfiak kilépésével. A környékbeli városok (főként Pécs) erősödő építőipara és egy térségi húsfeldolgozó (Mohács) nagyobb számban alkalmaz alacsonyan képzett segéd- és betanított munkásokat (Ragadics, 2019), de így is leginkább a közfoglalkoztatás biztosítja a megélhetést, ezenkívül az alkalmi és a mezőgazdasági idénymunkák jelentenek bevételt a családok számára. Háztáji gazdálkodás, állattartás csak néhány településre jellemző, a kiskertek száma jelentősen csökkent, az idősebb generációval eltűnt a földművelés, kertészkedés tudománya.

A munka hiányából eredő hátrányok meghatározzák a megélhetési esélyeket, a nyílt munkaerőpiacon szinte alig kerül sor legális (bejelentett) munkavállalásra. A 2010-es évektől a közfoglalkoztatási programokba elsősorban az alacsony iskolai végzettségűek kerültek be. Az évek előrehaladtával a szegénység tartós állapottá válik, melynek következtében csökkennek a munkaerőpiaci reintegráció esélyei. A megélhetési problémák mindennaposak, a közüzemi tartozások halmozódása, a hitelspirál egyre nagyobb problémát jelent. A megélhetési stratégiákat tekintve az idényjellegű munka, a feketegazdaságban való munkavállalás rövid időre segít ugyan a fizikai szükségletek biztosításában, de mindez csak időleges, bizonytalan megoldás, amely hosszú távon még hátrányosabb helyzetet teremt; például súlyosak a biztosítási jogviszony hiányából adódó problémák (Boros, 2011).

A járás egyetlen középfokú közoktatási intézménye egy mezőgazdasági szakiskola, mely a központi településen, Sellyén található. Az interjúk tanúsága szerint (Boros– Bucher, 2019) a diákok továbbtanulásuk esetén leginkább a közlekedési lehetőségek, a kortársak és a tanáraik javaslatai alapján választanak intézményt, és ezek a döntések gyakran ellentétesek egyéni aspirációikkal, aminek következménye az iskolai lemorzsolódás. Az alap- és középfokú oktatási intézményekben komoly nehézségeket okoz a térségi szinten csökkenő gyereklétszám. A járási átlaghoz képest felülreprezentáltak a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek a járási köznevelési intézményekben (OH, 2019).

Modellértékű kezdeményezések, programok

Jelenlét Pontok a Jelenlét programban a felzárkózó településeken

A települések helyzetképe alapján, a felvázolt gazdasági, társadalmi problémákra reagálva a Katolikus Karitász által fenntartott és működtetett Jelenlét Pontok a segítőtevékenység mellett számos foglalkozást és programot indítottak az elmúlt években. A jelenleg működő szolgáltatások, melyeket a települések diagnózisalapú cselekvési tervei alapján valósítanak meg, a teljesség igénye nélkül a következők: nyitott közösségi tér, infópont, tanoda jellegű foglalkozás, gyermekjátszóklub, női klub, baba-mama foglalkozás, korai mozgásfejlesztő, tudatos háztartás, meseterápiás foglalkozás, családi napok, fejlesztő foglalkozások, logopédiai szolgáltatás, mozgásfejlesztés, zenei foglalkozás, gyógytorna, higiénés pont, lakossági fórum, szakmai műhely a térség szakmai, oktatási intézményeivel, munkáltatóival, esetmegbeszélő, krízishelyzetek felmérése, kezelése és megoldása, adósságrendezési szolgáltatás, munkaerőpiaci támogatás. A Jelenlét Pontok komplex szolgáltatást nyújtanak, azonnali segítséget jelentenek a településen felmerülő problémák esetén. A következőkben bemutatunk néhányat a felsorolt szolgáltatások és programok közül.

Női klub

A női klub mint foglalkozás a településen élő sokgyerekes anyukákat célozza meg, akik vagy még nem dolgoztak az elsődleges munkaerőpiacon, vagy hosszú ideje távol maradtak tőle. A terepkutatás során kapott adatok sok tekintetben ezen csoportot mutatják a leghátrányosabb helyzetűnek a vizsgált településeken. Hagyományos szerepfelosztású családszerkezetben élnek, nem rendelkeznek önálló keresettel, alacsony az iskolai végzettségük, instabil párkapcsolatban élnek, több kisgyermeket nevelnek. A hátrányok megélése és többéves otthonlét után nem egyszerűen munkát kell találniuk, hanem meg kell erősödniük szellemileg, lelkileg, fel kell készülniük a nehézségekre, amelyek dolgozó anyaként várnak rájuk (Bucher, 2021). A foglalkozások ezeket a témákat járják körül kiscsoportos formában, irányított beszélgetések során. A program önismereti kérdésekkel kezdődik, majd a családot, a nőiességet és a gyerekeket érintő segítőbeszélgetéssel folytatódik. 2022 óta a munkaszocializációt munkaerőpiaci mentor segíti. Feladatai között szerepel a motiváció felkeltése és növelése, a pénzügyi tudatosság, a munkavállalási, tanulási képességek, készségek felmérése és fejlesztése, a munkaerőpiaci információk bővítése, a pályaorientáció, az álláskeresési tanácsadás, a jelentkezési folyamat támogatása, a munkakezdés feltételeinek biztosítása, az utógondozás, illetve nyomon követés. A női klub és a munkaszocializációs program kiegészíti egymást; alapjuk a bizalmi kapcsolat, amelyet a női klub ad meg, erre lehet a munkaerőpiaci szolgáltatásokat, foglalkoztatási jövőképet építeni.

A gyermekek hátrányainak kompenzálását célzó komplex fejlesztési program egyes elemei

A vizsgált járások köznevelési intézményeiben az elmúlt években egyre több olyan probléma megjelent, melyek a társadalmi nehézségek, a demográfiai és gazdasági változások következtében hatással vannak az oktatási és nevelési feladatokra. A kapcsolat és az együttműködés a szülőkkel a Covid-járvány időszaka alatt nehezítetté és formálissá vált, ez a tanulók tanulmányi eredményeiben, előrehaladásában is megmutatkozott. Kiemelt probléma, hogy egyre több gyermek kezdi meg az óvodát megkésett mozgás- és beszédfejlődéssel, melyek az iskoláskorra olyan hátránnyá nőnek, amely hosszú távon az életesélyeikre és életlehetőségeikre van hatással. A Jelenlét Pontok munkatársai a köznevelési intézményekkel együttműködve elsősorban a hátrányok kompenzálására, csökkentésére törekednek, lehetőség szerint abban az időszakban, amikor a leghatékonyabban lehet célt érni a fejlesztésekkel, vagyis 0–3 éves korban. Komplex fejlesztő szolgáltatásokat biztosítanak a felzárkózó településeken élő gyermekek, tanulók számára, kiegészítve az állami fejlesztő szolgáltatásokat, a halmozott formában megjelenő hátrányok kompenzálására törekedve.

Mozgásfejlesztés: A program célja, hogy a 0–3 éves korosztályt a biztos kezdet szellemében, az első ezer napban segítjük mozgásfejlesztési szolgáltatásokkal, továbbá a kisgyermekeket nevelő szülőket olyan fejlesztési mozgássorok gyakorlására készítjük fel, melyek elősegíthetik a gyermek hatékonyabb fejlődését, és emellett erősítik a gyermek-szülő kapcsolatot. Az óvodában a mozgásfejlesztés, továbbá a beszéd- és a szókincs- fejlődés érdekében fejlesztő szolgáltatásokat biztosítunk a program során. E fejlesztési folyamatban külső szakmai szolgáltatások, szakemberek (gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, mozgásterapeuta stb.) bevonására kerül sor, hogy a leghatékonyabban tudjuk segíteni a hátrányok kompenzálását.

Meseterápiás foglalkozások: Ezek az alkalmak hetente-kéthetente zajlanak 0–3 éves, illetve óvodás- és iskoláskorú gyermekek számára a Jelenlét Pontokon. A mesehallgatás megalapozása érdekében a legkisebbek részére anya-baba csoportot is szerveztünk, melynek célja az anya-gyermek kötődés erősítése a fejlesztő mondókákon, énekeken keresztül. Ezek mint a mese „kistestvérei” támogatják a gyerekek fejlődését, hogy óvodáskorba érve megérkezhessenek a mesék világába. A rendszeres meseterápiás foglalkozások segítségével sikerül a gyerekek képzeletét mozgásban tartani, megszerettetni velük a meséket, és a mesei világképből minél többet átadni nekik. Legyen céljuk, amelyért érdemes útnak indulni, legyen bátorságuk az útnak induláshoz, s ha kudarcot vallanak, legyen elég kitartásuk újrakezdeni; merjenek szembeszállni az ellenfeleikkel, ugyanakkor legyen bennük együttérzés és segítőkészség, ha arra van szükség; végső soron legyenek képesek szegénylegényből királlyá válni, ami semmiképp nem anyagiakban mérhető, hanem belső, lelki folyamatokban, a személyiség fejlődésében. Azért nagyon fontos, hogy a gyerekek ismerjenek meséket, mert a mesék, népmesék megküzdési módokat mutatnak, minden élethelyzetre megoldási javaslattal állnak elő. A fejlesztőfoglalkozás meseterapeuta bevonásával zajlik.

Iskola-előkészítő program: A Jelenlét Pontokon az óvoda és az iskola közötti átmenet nehézségeit iskola-előkészítő programmal enyhítjük az óvodával együttműködve. Fejlesztőpedagógus foglalkozik az óvodáskorú gyermekekkel, a tanulást támogató programmal segítve a kompetenciák fejlesztését egyéni és kiscsoportos szinten.

Fejlesztőpedagógiai foglalkozások: Az iskoláskorú gyermekek számára tanoda jellegű, kiemelten kompetenciafejlesztő, az iskolai sikerességet támogató, a tanulás során tapasztalt kudarcokat csökkentő egyéni és csoportos fejlesztőpedagógiai foglalkozásokat szervezünk, melyek elősegítik a tanulók teljesítményének növelését. E szolgáltatások szakemberhiány, a közlekedési problémák, a családok anyagi lehetőségeinek korlátozottsága és forráshiány miatt egyébként nem érhetők el a településeken. A Jelenlét Pontokon biztosítjuk e fejlesztéseket: a szülőkkel és a köznevelési intézményekkel együttműködve segítjük a hátrányos helyzetű gyermekek kompetenciáinak fejlődését.

Zene és sport: E foglalkozások keretében olyan iskolán kívüli szolgáltatásokat biztosítunk a településeken élő gyermekek számára, amelyek lehetőséget teremtenek tehetségük kibontakoztatására, pozitív egyéni és közösségi élmények megélésére. A sport mint személyiségformáló, a kitartást, összetartozást, akaraterőt alakító tevékenység kiemelt szerepet játszhat e téren. Az örömteli együttlét során a résztvevők fejlődnek a szabálykövetésben, együttműködési készségeikben és a közösséghez való alkalmazkodásban, így válik ez a tevékenység a szociális munka részévé. Sportfoglalkozások szervezésével egyszerre lehet közösséget építeni, tehetségeket támogatni, és reflektálni a felmerülő problémákra.

Példakép Program

A program célja, hogy információt és segítséget nyújtson a pályaválasztás előtt álló, főként hetedik-nyolcadik osztályos fiataloknak. Előadások keretében számos „példaképpel” ismerkednek meg, akik mind olyan, többségében cigány és/vagy hátrányos helyzetből származó fiatalok, akik szegény családból érkeztek, de nehéz körülményeik mellett, illetve azok ellenére jelentős sikereket értek el pályájukon, illetve részt vettek vagy vesznek a felsőoktatásban. A program segít a fiataloknak eligazodni a pályaválasztás útvesztőiben, közvetett módon támogatja a pályaorientációt, és növeli tanulási motivációjukat. A program kezdetben két Jelenlét Ponton működött, napjainkban azonban már a települések felében sikeresen működtetjük a tanoda jellegű foglalkozásokon elsajátított készségekre és értékekre építve, jövőképet adva a gyermekeknek. A pályaorientációs programot a bikulturális szocializációs elméletre alapozzuk. A közösség tagjai részéről elismert személyek életútjának megismeréséről szól: a tanulás útjára lépett emberek tapasztalatairól, nehézségeiről, örömeiről, elért céljaikról és terveikről kapnak a résztvevők bővebb információt. Ezt a programot támogatja egy pályaorientációs sorozat, melyben a szülők és a gyermekek továbbtanulási tájékoztatása mellett önismereti tréning, kompetenciafejlesztés, nyílt napok látogatása és kortárssegítés kap helyet. A továbbtanulásnál az információ- és jövőképhiány a legmeghatározóbb akadályozó tényező. Ezek csökkentésére és megváltoztatására törekszik a Példakép Program, új utakat, mintaadókat, példákat, lehetőségeket bemutatva.

Szülinapi Torta Program

A program lényege, hogy azok a szülők, akik korábban nem ünnepelték meg gyermekeik születésnapját, vagy nem készültek rá, a Jelenlét Pont munkatársai segítségével születésnapi tortát sütnek. Elkészítése az öngondoskodási készség fejlesztését segíti, értéket teremt a családban, javítja a gyerek-szülő kapcsolatot, illetve fókuszba kerülnek a szülői kompetenciák és kötelezettségek. A program lehet egyéni, csoportos, de minden résztvevőjétől tudatosságot kíván meg. Fejleszti az anyai kompetenciákat, a sütési készségeket, a pontosságot, emellett pedig közösségfejlesztő szerepet is betölt. A csoportos foglalkozás javítja az együttműködő készséget, erősíti a toleranciát és az egymás iránti bizalmat, miközben a résztvevők a közösségi és élményalapú tanulás során új ismereteket sajátítanak el.

Esetmegbeszélők – állami és nem állami segítő szakemberek részvételével

A Katolikus Karitász által működtetett Jelenlét Pontokon már a kezdetektől nagy figyelmet fordítunk a települések és a járás kulcsszereplőivel, szociális szakembereivel való kapcsolattartásra. Az együttműködés előmozdítja a kommunikációt, a bizalom kialakulását és a családok szakszerű, elsődleges információkra épülő segítését. Az állami intézmények és a nonprofit szektor szervezetei ez esetben jól kiegészítik egymást. Együttműködve hatékonyan és célzottan tudunk segítséget nyújtani a családoknak. A jelentős társadalmi beágyazottságnak köszönhetően, az állandó jelenlét által nem- csak adományokkal tudjuk támogatni a családokat, hanem a bizalmi kapcsolatoknak köszönhetően hatékonyan tudunk segíteni krízishelyzetekben is. Az esetmegbeszélések mindig egy adott problémára reagálnak. Mára több település esetében kiváló kapcsolat alakult ki a helyi szakemberek között, akik probléma esetén keresik egymást, jeleznek, megbeszélést kezdeményeznek, amelyet dokumentálnak, és az érintett családot bevonva együtt keresnek megoldást a kialakult helyzetre.

A Jelenlét programban végzett segítőtevékenység

A Jelenlét program tevékenységeivel a szociális munka komplex eszközrendszerét felhasználva, a családokkal, a felzárkózó településeken élőkkel együttműködve a települési diagnózisban feltárt problémákra, szükségletekre reflektál. A szociális munka különböző módszereivel dolgozik: az egyéni esetkezelés, a szociális csoportmunka és a közösségi szociális munka gyakorlatát ötvözi. Az első lépés, hogy az adott településen élő lakosokkal elinduljon és működjön a bizalomépítési folyamat, hiszen a bizalom minden további fejlesztőtevékenység alapja. A családok egyedi élethelyzetének megismerésén, a személyes és családi diagnózisokon és esetkezelési terveken túl elengedhetetlen, hogy mindezzel párhuzamosan közösségi szociális munka is megvalósuljon, együttműködve a településen lakókkal, az ott dolgozó szakemberekkel és az illetékes állami intézmények munkatársaival. A Jelenlét programnak a településen megjelenő krízisekre és krízis jellegű igényekre reagálva (legyen szó egészségügyi, lakhatási vagy szociális krízishelyzetről) adekvát és azonnali megoldási módokat kínáló beavatkozásokat kell alkalmaznia, amelyeket kimondottan a helyi szükségletek alapján kell kidolgozni. A program során „a fogantatástól a foglalkoztatásig” szemlélet mentén olyan komplex szociális segítő folyamatok indulnak el és kapnak támogatást a településeken, melyek hatással lehetnek egyes családok, de hosszú távon akár az egész közösség fejlődésére is. A Jelenlét program lényege, hogy a településen mindennap elérhetők legyenek a szociális munkás vagy szociális segítő munkatársak, és intenzív szociális munkát végezzenek a faluban. A kialakítandó Jelenlét Pont szociális iroda és közösségi tér is, ahol a felzárkózó településen élők számos olyan szolgáltatást elérhetnek, mely addig nem volt hozzáférhető számukra. A program a közösség egészét célozza meg, így a szociális munka során az egyéni esetkezelés, tanácsadás és ügyintézés mellett nagy szerephez jut a közösségi munka is, hogy a segítő szakemberek a közösség szintjén is képesek legyenek pozitív folyamatok beindítására, megerősítésére, vagyis a közösség fejlesztésére. A közösségi szociális munka eszközeinek alkalmazásával nemcsak az egyének és a családok szintjén, hanem a társadalomban is fontos változások indíthatók el: csökkenthető az előítélet, erősíthető a társadalmi szolidaritás, fejleszthető az ellátórendszer, tényszerű információk közvetítésével segíteni lehet a közvélemény tájékoztatását, a képviseletre való alkalmassá tétel pedig támogathatja a telepen élőket jogaik gyakorlásában. Mindezen célok elérése érdekében a Jelenlét programban dolgozó munkatársak az ügyfelek közvetlen segítése mellett rendszerint hálózatot építenek a település szolgáltatóival, intézményeivel, önkormányzataival, civil szerveződéseivel és más projektek munkatársaival. Szakmaközi megbeszéléseket kezdeményeznek, amelyeken próbálnak közös cselekvési lehetőségeket feltárni. Lakossági fórumokat tartanak, ahol információ- kat közölnek, például tájékoztatják a helyi lakosokat a közösséget érintő fejlesztésekről (Kiss et al., 2013).

Összegzés

Az elmúlt években vizsgálatunk során nyomon követhettük felzárkózó települések családjainak életét, az egyéni és társadalmi szintű változásokat, a problémákkal való megküzdés stratégiáit, az egyének képessé válásának folyamatát és a különböző szolgáltatásokban (oktatás, egészségügy, szociális stb.) zajló változásokat. A kutatás a Felzárkózó települések program megkezdése előtt indult, így a vizsgálat eredményeit, melyek a családokban felmerülő problémákra mutattak rá, integráltuk a program szolgáltatásaiba, ezzel is hozzájárulva a rászorulók hatékonyabb segítéséhez. A családokban végbemenő értékváltozások és a társadalomban elinduló rendszerszintű folyamatok erős összefüggést mutatnak, így nyilvánvaló szükség van a különböző rendszerek együttműködésére a hatékonyabb segítségnyújtás érdekében.